Őselemek

Folytassuk hát őszi sétánkat és emlékezzünk a verőfényes napsütésre, mikor a remek időben még egy kis fürdőzésre is nyílt alkalom a hűvös Dunában. Már aki velem tart és Zsömivel.
Nem könnyű az élet az ártéren. Áradáskor a vágtató víz gyötri a fákat alulról. Elmossa gyökereik mellől a talajt miközben hatalmas erővel nyomja a törzset. Uszadékokat csapkod hozzájuk és aggat rájuk, belőle gátakat épít, hogy még nagyobb felületen fejthesse ki iszonytató erejét. Mellé, ha vihar csap a vízre, az maga lehet a végzet! Bár a szél szabad nyargalását a mederben, alacsony víznél is nyöghetik a sudár ártéri fák.

Aztán amelyik nem bírja a dühöngő elemek rohamát és megroppan a szélben, vagy megdől a vízben, azt vagy a dühös folyó ragadja magával, vagy végzetét betetézi és kitermeli az ember. Szép és gyötrelmes világ ez. Bármerre jártunk, bárhová néztünk, mindenütt láttam a víz és szél nyomát a földön.
A négy őselem közül három csatázik itt folyamatosan egymással. A föld próbálja megtartani "gyermekeit", mikor a szél vagy a víz megharagszik. Vagy mindkettő. Csak a tűz nyomát nem leltem!
Ámbár, ... amit innét az ember kitermel és elvisz, az végül a tűzé lesz!