Susogó

Csodálatosak a természet zöldből lassan változó színei a késő délutáni őszi napsütésben. A nap beeső sugarai alatt még érezni melegét, de az árnyékos oldalon már hűvös a levegő. Mint ahogy hűvös a szél is! Ssssss! Ssssss!
Zene füleimnek, szívemnek kedves a hang. Beszél a fenyves a "szél alatt"! Bár egyik szemem sír, hogy vége a nyárnak, a másik nevet és melegség jár át, mert beszél a fenyves, beszél a természet! Ssssss! Ssssss! Hallom először csak halkan, majd egyre hangosabban és hangosabban ahogy siklok a vízen közelebb. Ssssss! Ssssss!
- Nézzétek ember jő! Ssssss! Ssssss! Ő az ember! Vigyázzatok! Ssssss!
Suttogja a fenyves és én csak nézem őt döbbenten! Hallgatom szavát. Lassan siklok a szélben, állok és elnehezülő szívvel hallgatom a susogót!
- Ssssss! Nézzétek! Ő Isten gyermekének vallja magát, kit saját képére alkotott az Úr!
Mára benépesítette a földet. Megszámlálhatatlanul vannak. És mégis úgy viselkednek, mint kik nem ismernek sem Istent, sem pedig embert! -Ssssss! Nézzétek! Az evolúció csúcsának tartja magát, a gondolkodó lénynek, az uralkodó fajnak. És gondolkodás nélkül írt, őldököl, pusztít maga körül mindent. Még saját faját is! Mindent uralni akar!
- Ssssss! Nézzétek! Mindent akar! Mindenből többet, mint amire szüksége van és amit felhasznál. Többet, sokkal többet vesz el, mint amit visszaad!
- Ssssss! Azt hiszi mindent tud, mindent ért! Pedig még azt sem képes megérteni, hogy Isten ide teremtette a földre közénk, úgy mint a többi teremtményét! Egynek a sok közül! A természet részének, részesének! Együtt, egymás mellett, egymásért és egymást kiszolgálva kellene élnünk.
- Ssssss! Azt hiszi érti és mindent tud az evolúcióról, miközben gondolkodás nélkül kivágja azt a fát, amelyikről lemászott! Amelyikről "származik" és minden más fát!
És minden más teremtményt, minden élőlényt!
- Ssssss! Ő már nem szolgál, csak kiszolgáltatja magát! Mi, mi szolgálunk!
- Ssssss! Ssssss......!
Lassan tovasodort a szél. Néztem a susogó fenyőket.
Egyik szemem sírt és már a másik sem nevetett!
Beszélt a fenyves és én értettem őt! Elmondta bánatát, a természet fájdalmát. Lassan, megöljük őt!
És majd belehalunk mi is!
Akkor, na akkor majd mindenki megérti Őt!