Pergetés

Nem csak az erdő és nem csak Zsöminek, de a tavi barangolás is hiányzott mindkettőnknek.
No meg nekem a horgászat! Végre "szezonja" van a ragadozóknak. Csukaszezon!
Azért "jár" a süllő is. Az erdei barangolást követőn, egyik nap vízre szálltunk hát, pergetni.
Sikeres szezonkezdet lett. Pedig nem annak indult. Végigdobáltam az ágat a "végekig", sok helyütt, hol máskor már mutatta magát a hal megálltam, alaposabban megvallattam a mélységet. Vannak jól bevált területek, oda többször is visszatértem. És semmi!
Megint csak semmi! Már azon gondolkodtam, aznapra feladom, mikor meghallottam a jellegzetes hangot. Rablás! Még sikerült "elkapnom" a gyűrűző vizet, mire elültek volna a hullámok a nád előtt. Közelebb siklottam és ejtés. Másodikra bejelentkezett a csuka. Igen vehemensen harcolt, pedig nem óriás, bő egy kilós. Később még meggyűlt vele a bajom. Persze a sikertől vérszemet kaptam és elkezdtem a bokrok elé ejtegetni a műcsalit. Érdemes volt. Kisvártatva elmarta valami és úgy vitte, hogy letettem volna a nagyesküt, ez is csuka lesz. Süllő lett. Kicsit kisebb mint a csuka, de bőven méretes. Kiemeltem a vízből a felfűzott krokodil pofát és a csónakdeszkára fektettem. Miközben a szájbilincset oldottam, hirtelen előrevetette magát tátott pofával, neki a kezemnek. Életemben nem voltam még ilyen gyors, mégis megharapta a hüvelykem! Az első csuka, amelyik meg tudott harapni! Nem mélyen, mert csak az egyik kapófoga hasított fel, de napokig égett a seb. Ragadozó!