"Jó reggelt, Rafael doktor vagyok, a kettes belgyógyászatról. Azért hívom, mert ma hajnalban az édesanyja feltámadt. Még az őrzőben van, de nyugodtan bejöhet hozzá akár látogatási időn kívül is. Csak hivatkozzon rám."

- részlet Kiss Judit Ágnes írásából a Dzsungel a szívben című antológiánkból, mely a lányok és anyák történeteit mutatja be...

fotó: joseph russell    http://ww.flickr.com/photos/josephrussell/7042048/

„Vasárnap reggel csörgött a telefonom. Elfelejtettem

kikapcsolni este.

         – Jó reggelt, Rafael doktor vagyok, a kettes

belgyógyászatról. Azért hívom, mert ma hajnalban az

édesanyja feltámadt. Még az őrzőben van,

de nyugodtan  bejöhet hozzá akár látogatási időn kívül

is. Csak hivatkozzon rám.

         Anyán az a lepedő volt, amivel letakarták a halála

után, kicsit sápadtnak tűnt, de már nem látszott

sárgának.

         – Még szerencse, hogy nyár van, és nem fázom –

mosolygott –, hazavitted a hálóingemet. Hoztál valami

ruhát?

         – Nem jutott eszembe.

         – Nem baj, úgyis csak holnap mehetek haza, ma

még megfigyelnek. Talán a zöld szoknyámat hozd be,

meg azt a fekete blúzt a második polcról, azt nem kell

vasalni. Meg a fekete zárt cipőmet, nem veszek szandált

erre a ronda bütykös lábamra. – Kidugta a lábfejét a

lepedő alól.

          – A fehérneműs fiókban találsz titokzoknit is.

Mire másnap délelőtt beértem, anya már ott toporgott a

folyosón mezítláb, lepedőbe csavarva. Arra gondoltam,

milyen rég láttam toporogni.

         – Hívjak taxit?  – kérdeztem, míg öltözött.

         – Egy fenét. Ebben a gyönyörű időben?

A lepedőt összehajtogatva az ágyán hagytam.

Karonfogva hazasétáltunk. Csak otthon kérdeztem meg,

mikor már lefőtt a kávé.

         – És milyen volt?

Anya vállat vont.

         – Jó. Egész más, mint ahogy képzeltem.

         – És a fájdalmak?

         – Már nem emlékszem. Pont olyan, mint mikor

szül az ember. Azt is elfelejti utána.

         – Már nem mondod azt, hogy mindent rosszul

csináltál az életben?

         – De igen, csak már azt is mondom, hogy nem ez számít.

– Nagyot kortyolt a virágos bögréből, aztán

elfintorodott, és amit az életben soha nem láttam tőle,

egy kanál cukrot rakott a forró eszpresszóba.

A következő napokat lázas tevékenykedéssel töltötte.

Illetve nem csinált végig semmit, csak mindenbe

belekezdett, aztán rám nézett.

         – Akkor majd így folytasd, jó?

A végén listát kellett vezetnem az elajándékozandó,

kidobandó, átalakítandó, megköszönendő, elintézendő

dolgokról. Csak azt nem tudtam, mi a fenének kell a

fürdőszobát rózsaszínre kifesteni. Rózsaszínre!

         Aztán anya egyszer csak abbahagyta a

szervezkedést, és hátradőlt a fotelban. Amit ki kell

tisztíttatnom.

         – A Rafael doktornak meg vigyél egy cserép virágot.

         – Virágot? Egy férfinak?

         – Egész nyugodtan.

Anya elhallgatott, összehunyorított szemmel bámulta a

plafont, mintha pókot keresne a sarokban. Azt is

megígértette velem, hogy leszedem a pókhálókat, de a

pókokat szépen kiteszem a folyosóra. Rám nézett, és

egy kicsit elborult az arca.

         – Ugye nem haragszol, ha mégis szeretnék…

menni? – kérdezte.

         – Ez komoly?

         – Mielőtt meghaltam, emlékszem, azt mondtad,

mehetek nyugodtan, felnőttél, és kaptál tőlem annyit,

ami akkor is kitart, ha nem vagyok folyton melletted.

         – Ezt mondtam, igen.

         – Remélem, igaz.

         – Igaz.

         – Akkor indulok, jó?

         – Jó.

         – Ha sírni mersz, seggbe rúglak.

         – Miért sírnék?

         – Amikor meghaltam, sírtál.

         – Egy kicsit. És az akkor volt.

Anya elégedetten elmosolyodott. Fölállt, a tükörhöz

ment, megfésülködött, tett egy kis pirosítót az arcára,

besatírozta feketére az alsó szemhéját, kért egy kis

szájfényt, aztán rám pillantott a tükörből:

         – Elkísérsz?

fotó: Szilágyi Lenke http://www.panoramio.com/user/1049749

A Ligetben kevesen voltak, csak néhányan sétáltatták a

kutyájukat. Alkonyodott, hosszan elnyúltak az árnyak, és

lágyabbak lettek a fények a fák között. Anya előrement

pár lépést, és anélkül, hogy visszanézett volna, kilépett

a cipőjéből, a fekete zárt volt rajta, biztos törte a lábát,

és elindult az ég felé. Nem fölemelkedett, hanem sétált,

mintha lépcsőn ment volna, de nem láttam semmit az

egyre kisebbedő alakján kívül. A kék virágos ruha

lobogott mögötte, a halála óta mintha hízott volna, már

nem lötyögött rajta annyira.

         Mire a Damjanich utcához értem, csak egy pici

fekete pötty mozgott odafönn, talán a haja volt, talán a

szokásos foltok a szemem előtt. Nem integettem, nem

volt minek, nem fordult hátra.

fotó: Szilágyi Lenke http://www.panoramio.com/user/1049749

Fehér azáleát vettem, anya kedvencét, selyempapírba

csomagolva egyensúlyoztam magam előtt, ahogy

végigmentem a kórház folyosóján.

         A nővérpultnál a számítógép előtt testes, idősebb

asszony ült vörösre festett hajjal.

         – Rafael doktort keresem – mondtam neki.

         – Kicsodát, kérem?

         – Rafael doktort.

         – Ő nem dolgozik ezen az osztályon.

         – Elment?

         – Sose dolgozott itt ilyen nevű orvos. Biztos, hogy jó helyen jár?

         – Bocsánat, ez nem a kettes bel?

         – De igen.

         – Maga mióta dolgozik itt?

         – Huszonöt éve én vagyok itt a főnővér.

         – És azt mondja, Rafael doktor sosem dolgozott itt?

         – Sosem. Fogalmam sincs, kivel keverheti.

         – Alacsony, rövid hajú, a szeme átütően kék. Vagy

inkább zöld. Átütően kékeszöld.

         – Két férfi dolgozik az osztályon, ez a

személyleírás nem illik egyikükre sem.

         – Nem ment valaki szabadságra? Hogy egy

helyettes...

         – Nem, kérem, karácsony óta nem.

         – Akkor elnézést kérek. És köszönöm a türelmét.

fotó: Szilágyi Lenke http://www.panoramio.com/user/1049749

Hazafelé menet betértem a templomba. Nem volt benn

semmi, csak hűvös templomszag: doh és tömjénillat. Az

egyik mellékoltáron az utolsó ítélet. Sírból kikelő

csontvázak, megnyílt ég, a felhők közül kicsapó aranyló

fénynyalábok. Az angyal, kezében a harsonával.

         Néztem egy darabig az arcát, aztán elröhögtem

magam, és letettem elé a földre a virágzó azáleát.”

- részlet Kiss Judit Ágnes Áldozócsütörtök című írásából,

mely megjelent a Dzsungel a szívben  - ez a kötetünk a

lányok és anyák történeteit  mutatja be...

A SZÍV KUTYÁJA TARTALOMJEGYZÉKE

http://mindenamino.blog.hu/2011/02/18/dzsungel_a_szivben_tartalomjegyzeke

DZSUNGEL A SZÍVBEN TARTALOMJEGYZÉKE

http://mindenamino.blog.hu/2011/05/18/a_sziv_kutyaja_tartalomjegyzeke_2

"GYÖNYÖRŰ MELLEM VAN, HÍRES IS VAGYOK RÓLA"

- Babarczy Eszter

http://mindenamino.blog.hu/2011/06/22/gyonyoru_mellem_van_hires_is_vagyok_rola_babarczy_eszter

"NAGY VONALAKBAN A NŐI SZEXUALITÁSRÓL"

- Tóth Krisztina

http://mindenamino.blog.hu/2011/05/27/mit_csinal_toth_krisztina_a_magas_labdaval_kerdezi_brr

ANYÁDNAK RENDÜLETLENÜL!

http://mindenamino.blog.hu/2011/05/01/anyadnak_renduletlenul

A szív kutyája - Dzsungel a szívben

szerzők fotói:

http://dzsungelaszivben.blog.hu/2011/01/29/a_sziv_kutyai_bemutatkoznak_szerzok

Antológiáink hozzáférhetőek itt:

www.alexandra.hu

alkohol ajánló állat állatok állatvédelem álmok álom álomvilág art autó baba mama balaton bank barátok barátság bicikli biznisz blog boldogság bor budapest buli bulvár busz csajok család dal dalszöveg depresszió design diéta divat dvd edzés egészség egészséges életmód egyetem éjszaka élet életem életem nem mindennapjai életérzés életképek életmód életünkélet életmód ezotéria élet gondolat ébresztő közélet kritika megmondás tudomány vélemény élmény élmény beszámolók élmények ember én énblogépítészet építkezés érdekes érdekesség erotika érzéseim érzések esküvő étel ételek étterem ezotéria falusi turizmus fantasyférfi film filozófia foci fogyás fogyókúra fotoblog fotóblog fotók fotózás főzés game games gasztró gasztro gasztronómia gondolat gondolataim gondolatébresztő gondolatok grafika gyerek halál ház házasság hírek hit hitel hobbi hülyeség humor informatika ingatlan ingyen internet írás írások irodalom iskola isten japán játék játékok jog kaja kaland kép képek képregény   kert kommunikáció koncert konyha könyv konzol környezetvédelem közélet közlekedés közösség kreatív kritika külföld kult kultúra kutya lakberendezés lélek letöltés life linux london magyar magyarország manga marketing médiameg mondás meleg mese metal minden mindennapok