FORGÁCH ANDRÁS

12 NŐ VOLTAM

című könyvének

GIAGIA FEJEZETÉBŐL

(részlet)

még több fotó Noa Schillertől itt: http://www.noaschiller.com/Panka

Még Pesten néztük ki egy katalógusból a szigetet és a házat, nem is tudom, hogyan lehetett ekkora szerencsénk, az ár után mentünk, senki nem ajánlotta, ráadásul a sziget egy alig látogatott félreeső zugában laktunk, ahol a szerpentin véget ért, és a kikötőben naponta kétszer volt forgalom, reggel, amikor megjött a hajó Piraeusból, és este, amikor indult tovább Krétára.

Minden este az a fülsiketítő tücsökcirpelés, amit imádtam, zúgott, mint a szél, először nem tudtunk elaludni tőle, később már meg se hallottuk, úgy kellett figyelmeztetni egymást, ahogy a lányok mondták: hallod a prücsköket? Este hirtelen hűvösödött, pedig augusztus volt, de ez is nagyon jó volt, ahogy fújt a szél, az első évben mind rendesen megfáztunk, később már vittünk meleg holmit, és esténként a gyermekeim apja az Odüsszeiából olvasott fel a lányoknak. Ez volt a minden esti program, ha nem volt kedve, a lányok akkor is kikövetelték, különben az ő ötlete volt, mert valamiért a fejébe vette, hogy a lányoknak születésüktől fogva az Iliászt és az Odüsszeiát kell olvasni, mert abban minden benne van. Egyáltalán nem vagyunk művészek, a gyerekeim apja egyszerű kazán- és cirkófűtés-szerelő, van egy kis cége négy alkalmazottal. Azt mesélte, hogy valami diafilmet látott gyerekkorában Odüsszeuszról az óvodában, és később, amikor már tudott olvasni, kivette a könyvtárból az Iliászt meg az Odüsszeiát és azokat olvasta, és amikor Görögországban voltunk, anélkül már el se tudtuk volna képzelni a nyaralást. Voltak részek, amiket a lányok már kívülről fújtak, különösen a Nauszikaa labdázását, mikor Nauszikaa elkéredzkedik hazulról. Édes apus, szekeret nem akarnál adni ma nékem, hogy drága ruháim a vízhez mosni vigyem? És később, miután Odüsszeusz előjön a rejtekhelyéről, meztelenül és mocskosan, és csak egy faág takarja el a meztelenségét: bíztatták, hogy a víz hullámaiban lefürödjék. Ekkor így szólt fényes Odüsszeusz: álljatok egy kicsit arrébb, lányok, hogy magam öntsem vállamról le a sós habot és bekenjem magam olajjal. Előttetek én nem fürdöm: szégyellem, hogy szép hajfürtű lányok elé álljak ki mezítlen. Ez szólás lett a családban, hogy álljatok egy kicsit arrébb, lányok, de nem arra vonatkozott, mint a Homéroszban, hanem, nem tudom, miért, de azt jelentette, hogy lehet jönni vacsorázni, vagy hogy indulunk a strandra.

A lányok jók voltak, kicsit túl jók, a lányaim apja nagyon is igyekezett, bár tudtam, hogy megcsal, és pontosan láttam, milyen körülményes előkészületeket tesz, amikor éjszaka rám mászik, vagyis tudtam, hogy nem kíván, és én sem kívántam őt, de szeretkeztünk, és néha egész jó volt, felfrissültem fizikailag, hetente egyszer mindenképpen belém hatolt, ezt kötelességének tartotta, csak sajnos nem tetszettem neki igazán, pedig amikor először összejöttünk, megkérdeztem tőle: Tetszem neked? Elég sokáig hallgatott, aztán azt mondta, igen, ennek örültem, csak ne hallgatott volna előtte olyan sokáig. Sokáig nem is tudtam, milyen az tetszeni valakinek. De úgy tetszeni, hogy a szájába akarjon venni és fel akarjon zabálni. Igazából nem is vágytam erre, most már nem tudom, hogy azért nem, mert sohasem történt meg velem, vagy azért nem történt meg velem, mert nem vágytam rá. Azt mondtam magamban, hogy nem ez a legfontosabb dolog a világon. Másnak lehet hogy az, de nekem nem. Ez rendben is volt, de az volt a nagyobb baj, hogy nem éreztem magam nőnek. Annyit olvastam már “a nőről”, de hogy milyen “egy nő”, egy olyan nő, akit a férfiak kívánnak, azt el se tudtam képzelni. Minden nőiességi tesztet kitöltöttem és mindegyiken elbuktam. A végén, amikor összeadtam a számokat, kiderült, hogy semennyire se vagyok nő, hogy valójában mi vagyok, azt nem mondta meg a teszt. És a még nagyobb baj az volt, hogy nem volt barátnőm, akivel ezt megbeszélhettem volna. Annyira szégyelltem magam.

Egy napon kint ültem a strandon – volt egy kis öblünk, ahol nagyon kevesen voltak rajtunk kívül, mert nem volt felszórva puha homokkal, szúrtak a törött kagylódarabok és a hegyes kövecsek, elég meredek volt, és ha jött a dagály, nagyon hamar kellett felmászni a parton, szóval tényleg nem lehetett sokáig ott maradni, viszont cserébe alig jött oda valaki –, a lányok labdáztak, jókat veszekedtek, én napoztam, vagyis napozni próbáltam, és egyszercsak arra riadtam föl, hogy a két lány sikoltozva rohan felém, hátrafele mutogattak: a sziklás parton egy férfit láttam, kezében a lányok labdájával, valamit kiáltozott a lányoknak. Lehet, hogy szándékosan dobta a labdát egyikük a tengerbe, és a legnagyobb megdöbbenésükre a semmiből előbukkant egy szőrös férfi, egy szál fürdőgatyában, jobb kezében szigonnyal, balkezében hálóval, amelyben halak fickándoztak, szembesütött a nap, tényleg különös jelenés volt, és a hóna alatt hozta a labdát. A lányok ijedten a hátam mögé bújtak, és tényleg volt a kopasz és borostás férfiban valami ijesztő: a mellén és combjain, de még a hátán is mindenütt fehér szőr göndörödött. Ahogy közelebb jött, fel is álltam, a lányok mögöttem, és már csak három lépés távolságra volt tőlünk, amikor megismertem Anastasia középső fiát, Joannist. Mindig külön utakon járt, inkább csak megtűrték, gyerekei se voltak, ami nagy szégyennek számított; fura balesetei voltak, egyszer egy motorcsónak hasította ketté a koponyáját, még ott volt kopasz fején a fura heg. És már ott magasodott előttünk, jobb kezében a labdával, hatalmas ujjai belemélyedtek a gumiba, és görögül beszélt hozzám, aztán hirtelen megérintette a nyakamat. Nem tudom, pontosan miért tette ezt, de azt pontosan tudom, hogy hol érintett meg, mert abban a pillanatban orgazmusom volt, talán az első egész életemben. Mennydörgés és villám, a térdem reszketni kezdett.

Aztán olyan csend lett a parton, olyan vakító csend, hogy meg se tudtam szólalni.A két lány szipogott a hátam mögött, Joannis pedig – békalábakon jött, azért járt olyan furcsán és komikusan – ment tovább a parton a szigonyával és a halaival, és vissza se nézett ránk.


Pár órával később, amikor a kedélyek már lecsillapodtak, és a lányok hatodszor is elmesélték az esetet, és gyermekeim apja hitetlenkedett, hogy nem csak kitalálták-e az egészet, mert hogy az epizód annyira hasonlított az Odüsszeiára, de én megmagyaráztam neki, hogy nem, és végre egyedül maradtam a fürdőszobában, a tükör előtt, és óvatosan megérintettem azt a bizonyos pontot a nyakamon, és szinte felsikoltottam a gyönyörtől, úgy, hogy a lányok riadtan futottak be hozzám, és én félig aléltan, pihegve tudtam csak nekik azt mondani, visszafojtva a rám törő zihálást, hogy nincs semmi baj, és hogy pihenni szeretnék. Lefeküdtem, és tizenhat órát aludtam egyfolytában (...)

folyt. köv. a 12 NŐ VOLTAM című könyv GIAGIA című fejezetében...

12 NŐ VOLTAM

Egy – aki egy eszkimóhoz megy feleségül…

Kettő - aki az űrben akart csókolódzni...

Három - akit legjobb barátnője meggyilkolásával vádolnak…

Négy – aki a Budapest–Párizs járaton lefogy 25 kilót…

Öt – aki bemártja, akit legjobban szeret…

Hat – aki újra találkozik 12 élettel korábbi karmikus szerelmével…

Hét – aki tud nemet mondani…

Nyolc – aki egy orosz bankárba zúg bele Szentpéterváron

Kilenc – aki egy hétig állt mozdulatlanul tütüben…

Tíz – akinek rendőr volt az apja…

Tizenegy – akinek négy anyja volt, de egyik se vallja be melyikük szülte…

Tizenkettő – aki egy széthasított fejű férfit szeretett…

"A kor nem minden, a korodtól még nem leszel független, érett, felnőtt nő. Forgách András könyvében kislányok, nagylányok, kamaszlányok és első pillantásra érett, felnőtt nők próbálnak meg tényleg felnőni, függetlenedni, szeretnének urai lenni helyzetüknek és kezükbe venni sorsukat.

Akárhogy is, de a lányok előbb-utóbb valahogy felnőnek, legalábbis nem szűnő kísérletet tesznek rá, és akad olyan, akinek ez nagymama korára sikerül is. Közben megjárják San Franciscót, Floridát, New Yorkot, Szentpétervárt, Amszterdamot, Párizst, Marseille-t Stockholmot, Olaszországot, Görögországot, Dubait, Londont, Kiotót, Budapestet, a Balatont és az Alföldet, na meg a Viharsarkot. HOGYAN LETTEM NAGYLÁNY? – ez könyvünk egyik fejezetének címe, mely egyúttal tömören összefoglalja annak a marék cukorkának a témáját, melyet a szerző vett magához az angyalok által elé tolt isteni édességes tálról."

Itt lehet csatlakozni a könyv oldalához:

https://www.facebook.com/pages/Forg%C3%A1ch-Andr%C3%A1s-12-n%C5%91-voltam/334667556679876?fref=ts

és itt jutsz hozzá a neten:

http://bookline.hu/product/home!execute.action?_v=Forgach_Andras_12_no_voltam&id=124225&type=22