Recent Posts

2010. december 26., vasárnap

Tokaji libamáj brióssal és birschuttney-val



Pompás karácsonyi előétel lehet belőle, ha valakinek van ideje a rohanásban. Nekem sajnos nem volt, így pár héttel korábban ettük, de ez mit sem vont le az élményből.
A libamájat egy éjszakára sós tejbe áztatom és lefedve hűtőbe teszem. Másnap kb. fél órára kézmeleg vízbe teszem, aztán megpucolom, kiszedem az ereket, leszedem a hártyákat. Semmi gond, ha kissé szétesik, hisz szinte zsír az egész és remekül formálható. Ezután fűszerezem, sóval, borssal és megöntözöm a tokaji aszúval és irány a hűtő egy újabb éjszakára. Persze 24h sem árt neki, de ehhez most azonnal indulni kell májért :)
Terrine forma híján én egy szögletes kis sütőedényt használtam. Előtte a májat folpackra halmoztam és szorosan feltekertem, majd az edénybe nyomkodtam. 
80 fokos sütőben 45 percet sütöttem. Aztán kihűtöttem és tálalásig hűtőben tartottam. 
Pirított brióssal és birschuttney-val tálaltam.
A briós hozzávalóit összegyúrtam, duplájára kelesztettem, formáztam, újabb fél órát kelesztettem, majd sütőzacskóban 180 fokos sütőben 20-25 perc alatt megsütöttem. 
A chuttney-t az itt látható alapján készült, csupán a zöld almát cseréltem le, cukros-citromos vízben előfőzött birsalmára.



Hozzávalók:

600-800 g libamáj
500 ml 4 vagy 5 puttyonyos Tokaji aszú
1-1 g zöld és pirosbors

tej
8 g nagy szemű tengeri só




briós

600 g finomliszt
3 tojás sárgája 
50 ml olaj
80 g puha vaj
10 g porcukor
4 g élesztő
300 ml tej
2 g só


chuttney

1 birsalma
10 szem aszalt sárgabarack
1 fehérhagyma
chili
friss gyömbér
1 narancs leve
150 ml cider
só 







2010. december 24., péntek

Békés boldog ünnepeket kívánok minden kedves Olvasómnak!


2010. december 20., hétfő

Kimpira

Egy újabb japán, de ezúttal változtatás nélkül. 
Most már egyértelműen kijelenthetjük, hogy én egy olyan férfival élek, aki egyáltalán nem bánja, ha kimarad a hús olykor olykor. Imádja a francia konyha desszertjeit és a japán konyha sokoldalúan felhasznált zöldségeit. És persze a rizst, minden mennyiségben :)
A kimpira rém egyszerű étel, de azért igényel némi kis munkát.
Kezdve rögtön azzal, hogy jullienne-re kell vágni a sárgarépát és a fekete retket. Némiképp könnyíthet a dolgán, akinek van otthon mandolinja - és itt nem a pengetős hangszerre gondolok :) Ekkor már "csak" a hajszálvékony szeletek legalább olyan vékonyan felcsíkozni. Ezután hideg vízbe teszem felhasználásig. A paprikát is vékonyan felszeletelem. 
Felforrósítom a serpenyőt, belelocsolom az olajat és kis adagokban megsütöm először a sárgarépát, majd a retket is. Fontos, hogy végig forró legyen a serpenyő és kevés az olaj! Végül a paprikát is sütöm 2 percig, majd az egészet összekeverem. Meglocsolom a szaké és a mirin keverékével, sózom, cukrozom és megszóróm jó sok szezámmaggal. Elvileg itt jönne bele egy kanálnyi miso leves, de szerintem nélküle is működik. Szójaszószba mártogatva mennyei! 

Hozzávalók:  


400 g fekete retek
200 g sárgarépa
1 kápia vagy piros kaliforniai paprika 
35 g szaké
45 g mirin

10 g cukor
mogyoróolaj
40 g szezámmag
(30 g miso leves)


szójaszósz








2010. december 16., csütörtök

Japán kurzus után szabadon

Nem szoktam szeretni, ha valaki megkérdezi, hogy nem lehetne pl. a ludaskását csirkemellből készíteni? Mert persze, hogy lehet, mindent lehet, csak akkor azt ne nevezzük ludaskásának!:) 
Épp ezért nem adtam nevet a következő ételnek. A Csillagánizsban a japán kurzuson készítettünk Nikujaga-t, ami nekem annyira ízlett, hogy az lett a vasárnapi ebéd. És, hogy miért nem nevezzük a nevén? Nos, mert az eredeti receptben nem szerepelt sárgarépa. Nekem viszont tetszik benne, már csak a színhatás miatt is.
Hihetetlen gyorsan elkészül, de mindent elő kell készíteni!
A malaccsászárt a bőrével lefelé vékonyan felszeleteltem, majd felkockáztam. A hagymát nagyobb kockákra vágtam. A sárgarépát ferdén nagyon vékony szeletekre, a borsóhéjat szintén ferdén félbevágtam. Ezután lobogó sós vízbe dobtam a borsót és a répát 1 percre, aztán jegesbe, majd lecsepegtetve félretettem. Ezután 1-2 percig a forró vízbe dobtam a malaccsászárt, majd papírtörlőn kicsit megszárogattam. 
Olajat hevítettem és kis adagokban pár percig sütöttem a húst, majd kiszedtem és a visszamaradt zsiradékon aranyszínűre sütöttem a hagymát. Visszadobtam a húst, hozzáadtam a szaké-mirin-szójaszósz keveréket. Pár perc után hozzáadtam az udon tésztát és a blansírozott zöldségeket. Tálaláskor adok hozzá pár csepp rizsecetet.
Szójaszósz és bármilyen csípős szósz ízlés szerint locsolható még rá :)

Hozzávalók:

200 g udon tészta
2 fehér hagyma
500 g malaccsászár
250 g zöldborsóhéj
100 g mirin
50 g szaké
50 g szójaszósz
rizsecet




2010. december 15., szerda

Karácsonyi cobbler vanília fagylalttal

Valahogy sosem rajongtam a gesztenyepüréért. Bezzeg a gesztenyeszív - teljesen logikátlan módon - jöhetett! :) Egészen addig míg el nem kezdték gesztenye nélkül készíteni. Így évekig inkább nem is ettem.
Nemrég a Keresztmamámnál gesztenyés sütit kóstoltam, a hétvégén pedig Anyukám alkotott egy csúcs gesztenyés desszertet. Én sem maradhattam ki a nagy családi gesztenye őrületből, így nálunk gesztenyés-almás cobbler lett a desszert. 
Ismét egy gyors és egyszerű recept következik!
Az almákat meghámoztam és cikkekre vágtam, természetesen kiszedtem a magházait. A vajon fedő alatt megpárolom a cukorral, a vanília rúddal és a kikapart magjával, a lime héjával és levével. Mikor félig megpuhult az alma levettem a fedőt róla és hozzáadtam a cidert majd levettem a tűzről és hozzákevertem a keményítőt. Egy kivajazott mélyebb tálba tettem. A gesztenyemasszát simára kevertem a tejszínnel és a rummal és a tetejére simítottam. 
A lisztet, a sütőport, a cukrot késes robotgépbe teszem és hozzádobálom a jéghideg vajat. Ezután egy tálba borítom és a tojással, tejszínnel gyorsan összegyúrom. Nedves kézzel dió nagyságú golyókat formálok és a gesztenyés massza tetejére pakolom. 
175 fokos sütőben 45 percig sütöm. Langyosan, jéghideg vanília fagylalttal tálaltam. Legközelebb mascarpone fagylalt lesz mellé, mert én elbírtam volna még egy kis könnyítést édesség terén :) 

Hozzávalók: 


250 g finom liszt
50 g cukor
1 cs sütőpor
1 g só
10 g hideg vaj
1 tojás
150 ml tejszín


250 g gesztenyemassza
50 ml rum
150 g tejszín


4 savanykás alma
50 g vaj
1 vaníliarúd
1 lime
150 ml cider
10 g kukoricakeményítő





2010. december 13., hétfő

Kókusz-sós csirke


Nem lustaságból nem írok mostanában. Sőt még az sem teljesen igaz, hogy nem írok. Írok én, csak épp fejbe. Azt meg ugyebár nem olvashatjátok. Megjegyzem talán nem is baj, ha nem lát bele senki a gondolataimba :) Főzök is és még le is fotózom az ételeimet. Csak mindezek összerakására nem marad energiám. De ez már tarthatatlan állapot! Így a következő napokban receptek következnek fotóval, de - tőlem szokatlan módon - kevés mellébeszéléssel.
Mach Tímea - a Csillagánizs vezetője- mutatta nekem egy alkalommal ezt a sót, ami rögtön megtetszett. Aztán mikor a Culinárisban megnéztem közelebbről visszatettem a polcra. Nem az ára zavart, bár az se semmi, ha a benne szereplő E-k. Legközelebb viszont már a kosaramban landolt, mert hát ne legyünk álszentek. Főleg én a zero cola imádatommal :)
Szóval hazakerült a kókuszsó, de fogalmam sem volt mi lesz belőle. Mert hát csupán szagolgatásra valljuk be luxus! :)
Kedvenc pótanyámtól, Esztitől, kaptam pár hónapja egy ázsiai szakácskönyvet és azt lapozgattam ihletért. 
A csirkemellet nagyobb kockákra vágtam és a pár órára -vagy akár egy egész éjszakára - kókuszsós vízbe teszem őket. 1 liter vízre 60g sót számítva. 
Papírtörlőn megszárogattam, majd forró mogyoróolajban pirítottam 1-2 percig, aztán folpackba csomagolva félretettem. 10 perc elteltével visszadobtam a forró serpenyőbe, hozzáadtam a nagyobb kockákra vágott hagymát és 5-6 percig rázogatva sütöm. Megszórom kurkumával és ráöntöm a keményítővel elkevert kókusztejet. Beleszórom a kimagozott, apróra vágott chilit és addig főzöm, míg be nem sűrűsödik. 
Tojásos, újhagymás rizzsel tálalom.


Hozzávalók:


1 nagyobb csirkemell
60 g kókuszsó
1 fehér hagyma
450 ml kókusztej
1 chili paprika
kurkuma
mogyoróolaj


 


2010. december 1., szerda

Szavazzatok!!!

Szeretnék egy kis segítséget kérni Tőletek! Bár egyenlőre képtelen vagyok megbarátkozni a Facebook-kal, de tudom, hogy haladni kell a korral, így igyekszem. Nemrég - mint arról itt is beszámoltam - részt vettem egy versenyben, ami a nyúlhús népszerűsítését tűzte ki céljául. És nagyon szeretnék nyerni :)
Kérlek Benneteket, hogy lájkoljátok az enyémet az alábbi linkeken!

Képek:
http://www.facebook.com/pages/Tetrabbit-Nyulhus/143533469031590?v=photos&ref=sgm#!/album.php?aid=43369&id=143533469031590

Receptek:

http://www.facebook.com/pages/Tetrabbit-Nyulhus/143533469031590?v=photos&ref=sgm#!/pages/Tetrabbit-Nyulhus/143533469031590



Köszönöm szépen!