Zádorlak
| Zádorlak (Zădăreni) | |
 | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Románia |
| Történelmi régió | Bánság |
| Fejlesztési régió | Nyugat-romániai fejlesztési régió |
| Megye | Arad |
| Község | Zádorlak |
| Rang | községközpont |
| Irányítószám | 317130 |
| SIRUTA-kód | 10863 |
| Népesség | |
| Népesség | 2510 fő (2021. dec. 1.) |
| Magyar lakosság | 40 (2011)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 46° 07′ 56″, k. h. 21° 13′ 08″46.132222°N 21.218889°EKoordináták: é. sz. 46° 07′ 56″, k. h. 21° 13′ 08″46.132222°N 21.218889°E | |
 | |
| Zádorlak weboldala | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Zádorlak (románul Zădăreni) település Romániában, a Partiumban, Arad megyében.
Fekvése
[szerkesztés]A Maros partján, Újarad nyugati szomszédjában fekvő település.
Története
[szerkesztés]A falu területén a Hallstatti kultúrához tartozó település, illetve 2–3. századi római település maradványait tárták fel.[2]
Zádorlak nevét az 1332–1337. évi pápai tizedjegyzékben említette először Zadarlaka és Zadurlaka neveken, mely azt bizonyítja, hogy Zádorlaknak ekkor már plébániája is volt. 1482, 1484-ben Zadorlaka, 1480-ban Castellum Zadorlaka, 1808-ban Szaderlak néven írták.
A 15. század végén Mezőgyáni Mihály birtoka volt, aki a birtokot 1470-ben Dóczi Imrének adta el, aki ettől kezdve a Zádorlaki előnevet használta, és egy kastélyt is elkezdett itt építtetni, azt azonban 1493-ban bekövetkezett halála után özvegye: Margit asszony fejezte be. Kinizsi Pál temesi gróf - hogy az építés elé akadályok ne gördüljenek - 1494-ben elrendelte, hogy a nemesek, a várkastély építésének befejeztéig, ne merjék befogadni a jószágaikra átköltözködni akaró jobbágyokat.
1500-ban a zádorlaki uradalmat Dóczi Imre fia Ferencz vette át, de nem sokáig bírta, mert a Dienesi család tagjai pert indítottak ellene a zádorlaki uradalom birtokáért, melynek eredményeképpen az országbíró 1506-ban elrendelte, hogy adja át azt a Dienesi családnak. Dóczi Ferencz azonban 1507-ben halasztást nyert a királytól az uradalom átadására nézve, minek következtében a Dienesi család 1514-ben fellázította népeiket, és valószínűleg ezért az aradi káptalan be sem iktatta a zádorlaki uradalomba, és az tovább is a Dócziaké maradt. E lázadás alatt a pórok Dóczi Ferencz fiai, Miklós és Gábor örökölték. 1549. június 28-án I. Ferdinánd király Dóczi Miklósnak megengedte, hogy továbbra is az akkoriban Izabella királyné uralma alá tartozó területen lévő zádorlaki kastélyában lakhasson. 1563-ban I. Ferdinánd királytól Dóczi Miklós és Gábor új adományt nyertek Zádorlakára . A várkastélya 1551-ben még állt, de a település 1701-ben már a csanádi püspökséghez tartozó faluként szerepelt.
Az 1723–1725. évi gróf Mercy-féle térképen Saderlak formában írták. 1720–1730 között gróf Mercy német földműveseket telepített ide, majd 1764-ben újból több német család is letelepedett itt. 1781-ben a délmagyarországi kincstári birtokok elárverezésekor, Damianovics Vazul vette meg a kincstártól és tőle Eötvenesi Lovász Zsigmond birtokába került. Ez időtől Újarad sorsában osztozott.
1910-ben 2127 lakosából 1860 német, 176 román, 82 magyar volt. Ebből 1919 római katolikus, 190 görögkeleti ortodox volt.
A trianoni békeszerződés előtt Temes vármegye Újaradi járásához tartozott.
Illinci
[szerkesztés]A községhez tartozó Zelenski-puszta délkeleti részét Illinczinek nevezik. Itt feküdt a középkorban Illinczi falu is, amely 1477-ben Bánffy Miklós és Jakab birtoka volt.
Bécs
[szerkesztés]Zádorlaktól keletre, a Maros mellett feküdt a középkorban Bécs falu, mely 1421-ben a csanádi káptalané volt.
Csenkörvénye
[szerkesztés]Itt állt még az Árpád-korban Csenkörvénye, Csenkeverme falu is, mely a Csanád nemzetség ősi birtoka volt, és már a nemzetség 1256. évi oklevelében is előfordult. 1323-ban Csanád püspök nyerte új adományul.
Tófája
[szerkesztés]Zádorlaktól délre feküdt Tófája (Thofay) falu is, amely 1421–1426-ig a Kolosváriaké, majd a Csályaiaké volt. 1519–1525-ig Keserű Mihály és Dóczi Ferencz voltak a földesurai.
Nevezetességek
[szerkesztés]- Római-katolikus temploma - 1871-ben épült.
Hivatkozások
[szerkesztés]- ↑ Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikái a népszámlálási adatok alapján, 1852–2011: Arad megye. adatbank.ro
- ↑ Lista monumentelor istorice: Județul Arad. Ministerul Culturii, 2015. (Hozzáférés: 2017. január 28.)
Források
[szerkesztés]- Reiszig Ede: Temes vármegye községei. In Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája. A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu. Budapest: Országos Monografia Társaság. 1908.
- Tekintő. Erdélyi helynévkönyv. Adattári tallózásból összehozta Vistai András János. [Hely és év nélkül, csak a világhálón közzétéve.] 1–3. kötet.
Arad megye közigazgatása  | ||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||
| ||||||||||
| ||||||||||
