Ugrás a tartalomhoz

Solymosvár

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Solymosvár (Șoimoș)
Solymos vára
Solymos vára
Közigazgatás
Ország Románia
Fejlesztési régióNyugat-romániai fejlesztési régió
MegyeArad
Rangfalu
KözségközpontLippa város
Irányítószám315402
SIRUTA-kód9609
Népesség
Népesség840 fő (2021. dec. 1.)
Magyar lakosság10 (2011)[1]
Népsűrűség37 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület22,7 km²
IdőzónaEET, UTC+2
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 46° 06′ 23″, k. h. 21° 43′ 05″46.106481°N 21.718107°EKoordináták: é. sz. 46° 06′ 23″, k. h. 21° 43′ 05″46.106481°N 21.718107°E
Solymosvár weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Solymosvár témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Solymosvár, 1910-ig Solymos (románul Șoimoș, németül Schojmosch) falu Romániában, Arad megyében. Közigazgatásilag Lippa városhoz tartozik.

Fekvése

[szerkesztés]

A település Lippával átellenben, a Maros északi partján fekszik.

Nevének eredete

[szerkesztés]

Első említése: Castrum Somos (1278). A helységnévrendezéskor nevét a vár utótaggal bővítették.

Lippa, Solymos vára - légi fotó
Lippa, Solymos vára - légi felvétel

Története

[szerkesztés]

Várát 1272 és 1275 között Pál szörényi bán emeltette, birtokközpontnak. Később Kán László, majd 1315-ben Károly Róbert foglalta el. A 14. században királyi uradalom központja volt. 1440-ben I. Ulászló hívei foglalták el, 1444-ben Hunyadi János birtokába került. Hunyadi megépíttette a külső falgyűrűt és kibővíttette a palotaszárnyat. Az 1462-es váci egyezményben, felvidéki váraiért cserébe, Lippával együtt Jiskra János kapta meg, majd az ő halála után Mátyás Corvin Jánosnak adományozta. 1514-ben a védősereg lázadásának köszönhetően került a keresztesek kezére. 1541-ben Izabella királyné is lakott benne. 1551-ben a törökök sikertelenül ostromolták, a rákövetkező évben azonban Ferdinánd-párti védői föladták a törököknek, akik ezután 1595-ig birtokolták. 1595-ben Borbély György foglalta vissza. 1602-ben Székely Mózes a temesvári pasával elcserélte Kladova váráért. 1616-ban Bethlen Gábor serege foglalta vissza, de hamarosan ismét török kézre került. 1688-ban Caraffa vette be. A 18. század elején még 130 főnyi őrség állomásozott benne.[2] 1788-ban rendelték el kiürítését és felrobbantását.

Szerb lakosságának legalább egy része 1752-ben valószínűleg az Orosz Birodalom területén létrehozott Új-Szerbiába települt, ahol Solmos néven alapítottak új falut (a mai Sztecivka a Cserkaszi területen). 1761-ben II. József látogatta meg a helységet. 1771-ben száz jobbágy- és nyolc zsellércsalád lakta. 1784 novemberében a vár alatt szenvedett vereséget a császáriaktól Horea egyik, a Maros völgyén lefelé vonuló csapata. A 18. század végén gabonát és bort termelt, két kőbányáját művelték (jól faragható gránit), erdeje az egyik legnagyobbnak és legszebbnek számított Arad vármegyében.

Lakossága

[szerkesztés]

1900-ban 1649 lakosából 1530 volt román, 59 német és 51 magyar anyanyelvű, 1525 ortodox és 98 római katolikus vallású. 34%-uk tudott írni–olvasni, a nem magyar anyanyelvűek 6%-a beszélt magyarul.
2002-ben 1029 lakosából 1009 román nemzetiségű, 713 ortodox, 247 pünkösdista, 33 baptista és 23 római katolikus vallású.

Látnivalók

[szerkesztés]
  • A vár egy 252 méter magas hegyen áll és a keleti oldalon lehet biztonságosan megközelíteni. A belső vár 35×22 méteres. Legkorábbi része az öregtorony. A várudvar északi oldalán álló reneszánsz palota Izabella királyné idejéből származik, rajta az ún. Izabella-balkonnal. A déli oldalon található a lovagterem és a várkápolna.
  • Az ortodox templomot 1792-ben emelték, freskóit Nicolae Popescu készítette 1875-ben.
Jobboldalt a vár, baloldalt a falu, az előtérben a Maros
A Maros a Solymos tetejéről.

Híres emberek

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. [1]
  2. Czigány István: A török kori Arad és az azt követő időszak. Az aradi vár története. Bp., 1998, 61. o.

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]