Ugrás a tartalomhoz

4 Vesta

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Hasonló cikkcímek és megnevezések: Vesta (egyértelműsítő lap)
4 Vesta
A Dawn űrszonda képe a Vestáról, 2011. július 17.
A Dawn űrszonda képe a Vestáról, 2011. július 17.
Felfedezése
FelfedezőHeinrich Wilhelm Olbers
Felfedezés ideje1807. március 29.
Felfedezés helyeBréma
NévadóVesta
Ideiglenes névA807 FA
Kisbolygókategóriakisbolygóöv (Vesta-család)
Pályaadatok
EpochaSeptember 13, 2023
Aphélium távolsága384,72 Gm (2,572 CsE)
Perihélium távolsága321,82 Gm (2,151 CsE)
Fél nagytengely353,268 Gm (2,361 CsE)
Pálya excentricitása0,08902
Orbitális periódus1325,46 d (3,63 a)
Átl. pályamenti sebesség19,34 km/s
Közepes anomália205,652°
Inklináció7,133°
Felszálló csomó hossza103,926°
Perihélium szöge150,297°
Központi égitestNap
Fizikai tulajdonságok
Méret578×560×458 km[1]
Átlagos átmérő525,4 km
Tömeg2,7×1020 kg[2]
Átlagos sűrűség3,4 g/cm³
Felszíni gravitáció0,22 m/s²
Szökési sebesség0,35 km/s
Forgási periódus0,2226 d[3]
Albedó0,423 (mértani)[4]
Felszíni hőmérsékletmin: 85 K (-188° C)
max: 255 K (-18 °C)[5]
Színkép típusaV típusú kisbolygó[6]
Látszólagos fényesség5,1[7]-től 8,48-ig
Abszolút fényesség3,20[4]
Látszólagos méret0,64"-től 0,20"-ig
A Wikimédia Commons tartalmaz 4 Vesta témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

A 4 Vesta (a latin Vesta szóból) a második legnehezebb objektum a kisbolygóövben, 530 km-es átlagos átmérővel. Az egész kisbolygóöv tömegének 9%-át foglalja magába. Becsapódások miatt tömegének körülbelül 1%-át veszítette el az utóbbi egymilliárd évben. Ezen becsapódásokból keletkezett HED meteoritok több alkalommal is csapódtak már a Földbe, így gazdag információforrásként szolgálva a kisbolygóról.[8] Vesta a legfényesebb aszteroida, és a Naptól való legnagyobb távolsága nem sokkal több, mint a Ceres legkisebb távolsága.[9]

A NASA Dawn űrszondája 2011. július 16-án egyéves kutatóprogram keretében pályára állt a Vesta körül. A Vesta felszínén található a Rheasilvia kráter, aminek központi csúcsa a legmagasabb hegycsúcs a Naprendszerben.

Felfedezése

[szerkesztés]
Méretösszehasonlítás: az első tíz kisbolygó a Föld Holdjához hasonlítva. A Vesta a negyedik balról (megj.: a Ceres ma már törpebolygó)

A Vestát Heinrich Wilhelm Olbers német csillagász fedezte fel 1807. március 29-én. Az elnevezés jogát átadta Carl Friedrich Gauss matematikus számára, aki az otthon és a tűzhely római istennője, Vesta után nevezte el.

A Vesta 1807-es felfedezése után 38 évig nem találtak újabb kisbolygót. Azon idő alatt, míg csupán négy volt ismeretes, mindegyik bolygóként számított, és saját szimbólumuk is volt. A Vestát egy stilizált tűzhely (⚶) szimbolizálta. Ez egy régi A Vesta régebbi szimbóluma változat egyszerűsített változata. Gauss eredeti verziója a .

A Vesta kisbolygó jelenlegi égitest-besorolása

[szerkesztés]

A Vesta a második legnagyobb égitest a kisbolygóövben. Alakja nagyon közel áll a gravitáció által kialakított lapított gömb alakhoz,[10] de a sarknál található homorú és kidudorodó rész miatt nem kaphatott törpebolygó címet az IAU Resolution XXVI 5 alapján.

A Vesta színképe

[szerkesztés]

A 4 Vesta visszavert színképére jellemző a 0,95 mikrométer hullámhosszon észlelhető nagy elnyelési vonal, melyet a bazaltok piroxénjének vastartalma okoz. Már az 1970-es években e színképvonal alapján sejtették a HED meteoritok és a Vesta kisbolygó közötti alapvető kapcsolatot. Később azt is felismerték, hogy számos kisbolygónak a színképe (s ezek közül többnek a pályaelemei is) a Vesta kisbolygóéra hasonlítanak. A pályaelemek hasonlóságát az excentricitásban, az inklinációban és a fél nagytengelyben (2,50 CsE) találjuk. Ezeket a kisbolygókat színképük alapján V-típusú kisbolygóknak nevezték el. A pályahasonlóságok alapján arra következtettek, hogy a V típusú kisbolygók egy Vesta kisbolygócsaládot alkotnak. E kisbolygócsalád tagjai az egykor még nagyobb méretű Vesta kéregdarabjai lehettek, amiket ütközések szakíthattak le a kisbolygóról. A Dawn űrszonda felvételei alapján föltárul majd a Vesta kisbolygó felszíni fejlődéstörténete.

A Vesta felszíne

[szerkesztés]
Régi, kráterekkel sűrűn telehintett felszíndarab a Vestán
A kisbolygó északi féltekéje 5200 km távolságból (2011. július 23.)
Kráterezett felszín (2011. augusztus 6.)
Kráterekkel sűrűn telehintett felszíndarab a terminátor közelében
Vesta-kráterek különböző mértékben lepusztulva

A forgó Vesta kisbolygó.

A Dawn űrszonda felvételei 2011-ben megérkeztek. A kisbolygó felszíne idős kráterekkel telehintett felületekkel van borítva. Fiatalabbak azok a tartományok, melyeket az egyenlítővel közel párhuzamosan "végiggördülő" testek szántottak a Vesta felszínére.

A kisbolygó déli sarkánál található az 500 kilométer széles Rheasilvia kráter, aminek közepében található meg a Naprendszer legmagasabb hegycsúcsa.

A Vesta kisbolygó anyaga

[szerkesztés]

A Vesta kisbolygó anyagáról a meteoritika és a színképvizsgálatok nyújtottak tájékoztatást. A meteoritok egy csoportja, a bazaltos akondritok magmás szövetűek. Ennek alapján arra következtettek, hogy ezek a meteoritok egy olyan kis égitestről származhatnak, amely elég nagy volt ahhoz, hogy magmás differenciálódás játszódjék le rajta. A kis égitest eredetileg kondritos lehetett. Miután fölmelegedett, anyaga részlegesen megolvadt és előbb a vastartalmú komponensek különültek el, majd a bazaltos magmák váltak ki a kondritos köpeny anyagából. A bazaltok részben a felszín alatt kis mélységben szilárdultak meg és a felszín közelében kristályosodtak (kumulátos eukritok), részben nagy mélységben kristályosodtak (diogenitek és olivin-diogenitek), részben a felszínre ömlöttek (eukritok). E három meteorit-típust HED meteoritoknak is nevezik. A HED meteoritok színképe hasonlít a 4 Vesta kisbolygó színképéhez és ennek alapján tekintették a HED meteoritokat a Vesta kisbolygó anyagának.

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ P. C. Thomas et al Impact excavation on asteroid 4 Vesta: Hubble Space Telescope results, Science, Vol. 277, pp. 1492 (1997).
  2. ↑ Pitjeva, E. V. (2004). „Estimations of masses of the largest asteroids and the main asteroid belt from ranging to planets, Mars orbiters and landers”. 35th COSPAR Scientific Assembly. Held 18 - 25 July 2004, in Paris, France: 2014. 
  3. ↑ Harris, A. W.; Warner, B.D.; Pravec, P.; Eds.: Asteroid Lightcurve Derived Data. EAR-A-5-DDR-DERIVED-LIGHTCURVE-V8.0. (angol nyelven). NASA Planetary Data System, 2006 (Hozzáférés: 2007. március 15.)
  4. ↑ a b Tedesco, E.F.; Noah, P.V.; Noah, M.; Price, S.D.: IRAS Minor Planet Survey. IRAS-A-FPA-3-RDR-IMPS-V6.0.. NASA Planetary Data System, 2004 (Hozzáférés: 2007. március 15.)
  5. ↑ T. G. Mueller and L. Metcalfe ISO and Asteroids[halott link], ESA bulletin Vol. 108, p. 38 (2001).
  6. ↑ Neese, C.; Ed.: Asteroid Taxonomy.EAR-A-5-DDR-TAXONOMY-V5.0.. NASA Planetary Data System, 2005 (Hozzáférés: 2007. március 15.)
  7. ↑ Donald H. Menzel and Jay M. Pasachoff. A Field Guide to the Stars and Planets, 2nd edition, Boston, MA: Houghton Mifflin, p. 391. o. (1983). ISBN 0-395-34835-8 
  8. ↑ M. S. Kelley et al Quantified mineralogical evidence for a common origin of 1929 Kollaa with 4 Vesta and the HED meteorites, Icarus, Vol. 165, p. 215 (2003).
  9. ↑ Asteroid (4) Vesta. [2007. október 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. október 7.)
  10. ↑ P. C. Thomas et al Vesta: Spin Pole, Size, and Shape from HST Images, Icarus, Vol. 128, p. 88 (1997).

További információk

[szerkesztés]
Commons:Category:Vesta (asteroid)
A Wikimédia Commons tartalmaz 4 Vesta témájú médiaállományokat.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=4_Vesta&oldid=27371872”