2013 Április végén nézelődtem bölcsi terén mi újság.
Z-nek szüksége van közösségre, nekem munkára. Irány a net.
Találtam is egy-kettő szimpatikusat (városi, magán vegyesen). Gondoltam utánaolvasok a véleményeknek. A magánról nem volt túl sok pozitívum, az egyik városit meg majdhogynem agyondicsérték.
Legyen!
Felhívtam. Mikor szeretnének jönni? Hát.... talán augusztus.... (féltem, hogy majd megmondja, ilyen későn jutott eszembe bölcsit keresni? majd talán jövő augusztus...).
Ó, épp van 3 szabad hely. Mikor tölti a 2 évet? Május vége. Ó, akkor már június elején érdemes lenne jönni.
Tökéletes!
Elmentünk, megnéztük, beiratkoztunk. :)
És Z június 3-ától bölcsis lett!
Vegyes érzelmekkel vittem a kis Mazsolámat hétfőn bölcsibe. Egyrészről örültem, hogy gyerekek között lehet (hiányzott neki a társaság), másrészről féltem, hogy talán túl üres lesz nélküle a ház (persze tudom, hogy nem véglegesen adom be, csak 1-2 órára, de... 2 évig csak itthon voltunk, mint egy árnyék úgy követtük egymást :)).
Az első héten minden ok. Én is bent lehettem, az első napokban délelőtt 9-10 körül mentünk és ebédig ott voltunk. Játszott, motorozott (vittünk sajátot).
Szerdán jött el az a nap, amikor már ott is ebédelt, csütörtökön meg valami csoda folytán ott is aludt, szó nélkül, nyavalygás nélkül, csendesen.
(Gondoltam ez csak valami tréfa....)
Igen, pénteken már hívtak, hogy Z ordít és nem akar aludni (amúgy nem szoktak első héten még altatni, de mivel Z tegnap aludt, úgy gondolták, hogy talán ez valami áttörés...).
Rohantam érte. Szegénykém ült a dadus ölében, szipogva, mikor meglátott megint nagy ordításban tört ki.
Ez az első hét bölcsis élménye....
A második héten kezdődött az igazi szoktatás. Már csak kora délutánonként mentem érte, alvás után, mikor ébredeztek. Kint vártam a folyosón, nagy csendesen, hogy vajon mikor dugja ki valaki a kis fejét. Izgalommal teli hetek vártak ránk.
Szépen beszokott. A reggeli sírások egy ideig még folytatódtak (fél évig...).
A legnehezebb az volt mikor már elkezdett beszélni (december) és úgy sírt utánam, hogy ANYUCIIIIIIIIII!.
Én meg mit tehettem, átadtam és gyorsan elsiettem.
Persze mire kiértem a kapun már nem hallottam, hogy sír, minden rendeződött odabent 2 perc alatt. :)
Fél év után már sírás nélkül ment be az ajtón, ő maga nyitotta és szaladt játszani.
Ezen is átestünk.
Itt tanulta meg az IGAZI wc használatát is, mint a nagyfiúk. :)
Mikor bekerültünk még pelusos pakkot is vittünk magunkkal, mire befejeztük a bölcsit már csak estére kellett a pelus és a nagydolgokhoz.
2014 nyarán Nagyapinál megtanult bilibe nagydolgozni és már nem kérte a pelust (csak estére adtam rá, később már erre sem volt szükség).
Bölcsibe 2014 szeptemberéig járt, amikor is OVIS lett!
Összegezve nem bántam meg, hogy 2 évesen bölcsibe került. Itt tanulta meg mi az a közösség, "szabályok", wc használat, beszédfejlődés és még sorolhatnám. Csakis pozitívumokkal távoztunk a bölcsiből. :)
Bölcsifarsangoltunk - Zalán Chef
(Bölcsi: Babaház bölcsőde, Jele: cumi :), Csoport: Pillangó)
