Body parts terms

Este estudio examina el supuesto significado anatómico del término ταῦρος en referencia al perineo y a los genitales masculinos y femeninos con el objetivo de demostrar la ausencia de evidencias de este uso más allá de las definiciones de los lexicógrafos antiguos.
Para ello, en primer lugar, se señalará la falta de consenso en cuanto a la delimitación anatómica de este término entre los lexicógrafos y se analizará su posible desarrollo semántico desde la perspectiva de la metáfora cognitiva en el ámbito del léxico griego para las partes pudendas. A continuación, explorando los posibles usos anatómicos de ταῦρος en comedia, así como su derivado, el adjetivo ἀταύρωτος, se evaluará si efectivamente existió un uso metafórico. Finalmente, se concluirá que el uso anatómico de ταῦρος es una metáfora “inexistente”, una suposición ideada por los lexicógrafos para explicar el adjetivo ἀταύρωτος y que, posteriormente, fue interpretada de diversas maneras.

This study examines the alleged anatomical meaning of the term ταῦρος in reference to the perineum and male and female genitalia and aims to demonstrate the absence of evidence for this usage beyond the definitions provided by ancient lexicographers.
Firstly, the paper highlights the lack of consensus among lexicographers regarding the anatomical scope of this term; furthermore, it also analyses its potential semantic development through the lens of cognitive metaphor within the context of the Greek lexicon for genitalia. Secondly, by exploring the possible anatomical uses of ταῦρος in comedies, along with its derivative adjective ἀταύρωτος, the study will assess whether a metaphorical use truly ever existed. Eventually, the conclusion focuses on the fact that the anatomical use of ταῦρος is a “non-existent” metaphor—an assumption created by lexicographers to explain the adjective ἀταύρωτος, which was later interpreted in different ways.

Este estudio analiza el uso de λοβός, referido principalmente al lóbulo de la oreja desde el griego homérico, y las distintas hipótesis sobre su etimología. Tras demostrar que las principales teorías – especialmente la basada en la conexión con el germánico *lappan- ‘trozo, sobrante’ – no están exentas de dificultades en la evolución fonética y el desarrollo semántico, se presenta una hipótesis alternativa. Esta parte del empleo botánico de λοβός como «vaina», defendiendo una metáfora conceptual de imagen basada en la similitud formal entre ambos referentes, un fenómeno común en el léxico anatómico griego.

This study delves into the usage of λοβός, mainly referred to the earlobe since Homeric Greek, as well as the various hypotheses regarding its etymology. After demonstrating that the main theories – particularly the one based on the connection with the Germanic *lappan- ‘piece, remnant’ – are not exempt from difficulties in terms of phonetic evolution and semantic development, an alternative hypothesis is put forward. This pertains to the botanical use of λοβός as a ‘pod’, suggesting a conceptual image metaphor based on the formal similarity between both referents. This phenomenon is commonly observed in the Greek anatomical lexicon.

The paper deals with Lithuanian lexemes related to the semantic sphere of the human body. In this study, the oldest portion of the lexicon is analysed, i.e. somatonyms ofIndo-European heritage. The aim of the research is double fold: firstly, I attempt at reconstructing the internal structure of the lexemes under consideration, i.e. bringing to light the morphological means involved in their coinage (naming act), as well as their semantic content. The second task is to re-establish the underlying (no longer actual) semantic motivation, i.e. the semantic relationship between lexical and functional motivators recognizable in the structure of the somatonyms. The analysis makes it possible to distinguish between diachronically unmotivated (or “primary”)
and motivated (or “secondary”) somatonyms. The latter can be assigned to three motivational models: descriptive, functional, and relational. Identifying the conceptual properties of each body-part that were selected as motivators helps understanding what cognitive principles have presided over the structuring of this portion of the lexicon.

Este trabajo analiza todas las designaciones metafóricas que se documentan en la lengua griega antigua para las partes visibles de la oreja. Partiendo de la teoría cognitivista de la metáfora conceptual, se estudiarán los términos que recogen, fundamentalmente, el médico Rufo de Éfeso y el lexicógrafo Pólux, analizando, siempre que sea posible, el desarrollo metafórico subyacente. El objetivo último es, pues, sistematizar los desarrollos metafóricos que encontramos en la anatomía auricular, evidenciando así la relevancia de la metáfora de imagen en la gestación del léxico anatómico griego.

This paper examines all the metaphorical designations documented in the ancient Greek language for the visible parts of the ear. Drawing upon the cognitive theory of conceptual metaphor, the study focuses on terms primarily gathered by the physician Rufus of Ephesus and the lexicographer Pollux, analysing the underlying metaphorical development whenever possible. The ultimate objective is to systematise the metaphors found in auricular anatomy, demonstrating the relevance of image metaphor in shaping the Greek anatomical lexicon.

Este artículo examina la locución faltar un hervor a algo o a alguien como instanciación del esquema de imagen de la carencia. Dentro del marco teórico de la Lingüística Cognitiva, se estudia el fenómeno a partir de la teoría de la metáfora, la metonimia y la integración conceptual para describir los mecanismos creativos que intervienen en la producción y la comprensión de tal formulación. Sobre la base de un corpus de enunciados efectivos, se realiza un análisis cualitativo que permite describir los modelos cognitivos que sustentan esta expresión: (i) el modelo del desarrollo pendiente, para marcar inmadurez, y (ii) el modelo del desarrollo inacabado, para sugerir falta de inteligencia. El análisis se extiende a otras formulaciones como le falta un jugador que muestran construcciones similares sobre el modelo del todo incompleto, empleado para insinuar incapacidad. Finalmente se caracteriza el valor retórico de estas expresiones con especial atención a la tensión existente entre eufemismo y lítote.

Este artículo examina cómo las lenguas codifican conceptos abstractos, como las emociones, mediante el razonamiento metafórico y metonímico, desde la perspectiva de  la  Lingüística Cognitiva. Adoptando la Teoría de la Metáfora y la Metonimia Conceptuales, con un enfoque especial  en  la  motivación  y  la  corporeización,  esta  investigación  analiza  cómo  factores corporales  y  culturales  pueden  influir  en  la  conceptualización  de  la  IRA  en  español.  Este estudio interdisciplinar compara las metáforas y metonimias asociadas con esta emoción en español  con  la  conceptualización  que  tienen  de  ella  hablantes  de  Colombia  y  España.  Los resultados  muestran  cómo  las  metáforas  y  metonimias  de  la  IRA  en  español  se  basan  en cambios fisiológicos, como el calor y la tensión muscular y destacan mayores similitudes que diferencias en la percepción de la IRA entre los hispanohablantes de ambos países.

Body part names are productive sources of metaphoric and metonymic expressions, which constitute coherent constructions in the languages. These cognitive cultural models are subconsciously known to all cultural community members (D'Andrade 1992). In the paper, I explore how culture influences the conceptualizations of body parts. The theoretical framework is Cultural Linguistics (Sharifian 2017), which investigates cultural conceptualizations in language. The data and analysis presented here consider the uses of 'hand' and 'hair' metaphors and metonymies in Hungarian archaic prayers, which represent a specific subculture mingling elements of the Christian religion with other (pagan or shamanistic) belief systems. The corpus of the study is Erdélyi's collection of 321 archaic prayers (2013 [1976]), from which all representations of 'hand' and 'hair' are selected and conceptually analysed. The results show that 1) the figurative functions of the two body parts partly correspond to metaphors which are also found in secular Hungarian (e .g. Hand for Help, Hand for care, Hand for action); however, in the archaic prayers, they often take form in specific meanings (Hand for Help to get into Heaven, Hand for providence, Hand for control); 2) their figurative uses strongly rely on cultural schemas which are attached to people and events. It is concluded that the body parts under consideration have fundamentally different cultural models in prayers than in secular usage .

in this chapter. This chapter unfolds as follow. In section 2, I provide the data source and the fieldwork method used (§ § 2.1), as well as the morphological structure of nominal compounds (§ § 2.2). In section 3, I analyze the semantics and etymology of nearly two hundred nouns for body parts in Nakoda, including body fluids and animal parts. In section 4, I shed light on the semantic relations that are categorized in complex anatomical nouns and show that they are based mainly on relations of shape, size, color, location, configuration and attachment (§ § 4.1). Finally, I tackle the question of partonomy (X is a part of Y) and show that it is not a cognitive principle organizing Nakoda anatomical nomenclature (§ § 4.2). Since Nakoda speakers do not have words that translate the frame "X is part of Y" it is likely that they conceptualize the relationships between the parts of the body as been attached, joined or contained in one another, but not as being part of a whole. 2. NAKODA BODY PART GRAMMAR 2.1. Data, method and grammatical structure This study is based on three main sources for lexicographic data and makes heavy use of the available comparative data. 2 I used the online AISRI (American Indian Studies Research Institute at Indiana University) dictionary of Nakoda compiled by the late Douglas Parks and Robert DeMallie; the Nakoda dictionary published by Collette & Kennedy (2023), and Collette, Shawl & Kennedy (forthcoming), a thematic dictionary that contains many body part nouns. However, since the sole reliance on lexicographic work is 1 This project was approved by the ethics committee of the Université du Québec à Chicoutimi (reference # 2024-1490). I wish to thank the late Wilma Kennedy who taught me so much about her language, Tom Shawl who provided many insights and semantic precisions for a number of terms. Geraldine Rutherford and Mike Turcotte who provide also numerous forms and clarifications. 2 The sources for the comparative data are as follow. All Lakota data are from Ullrich (2008); Eastern Dakota (Santee) as well as Western Dakota (Yankton-Yanktonai) are from Riggs (1992[1890]); finally, Stoney data are taken from the online dictionary. Proto-Siouan (PS hereafter), Proto-Mississippi Valley Siouan (PMV) and Proto-Dakotan (PD) reconstructions are taken from Rankin et al. (2015). In this article all linguistic data is are presented in their practical orthography. Phonemicized Dakotan forms are indicated between slashes so that Nakoda šų́ga 'dog' (orthographic) may be written as /šų́ka/ (phonemic).

Body part names are productive sources of metaphoric and metonymic expressions, which constitute coherent constructions in the languages. These cognitive cultural models are subconsciously known to all cultural community members (D'Andrade 1992). In the paper, I explore how culture influences the conceptualizations of body parts. The theoretical framework is Cultural Linguistics (Sharifian 2017), which investigates cultural conceptualizations in language. The data and analysis presented here consider the uses of 'hand' and 'hair' metaphors and metonymies in Hungarian archaic prayers, which represent a specific subculture mingling elements of the Christian religion with other (pagan or shamanistic) belief systems. The corpus of the study is Erdélyi's collection of 321 archaic prayers (2013 [1976]), from which all representations of 'hand' and 'hair' are selected and conceptually analysed. The results show that 1) the figurative functions of the two body parts partly correspond to metaphors which are also found in secular Hungarian (e .g. Hand for Help, Hand for care, Hand for action); however, in the archaic prayers, they often take form in specific meanings (Hand for Help to get into Heaven, Hand for providence, Hand for control); 2) their figurative uses strongly rely on cultural schemas which are attached to people and events. It is concluded that the body parts under consideration have fundamentally different cultural models in prayers than in secular usage .

A könyv olyan, amilyennek az ember a könyvel szereti: kellemesen megtervezctt U• pogranaval. kdlemesen kezbefoghat6 méretben. :stabil kötéssel cs lábjegyzeteldeel [azaz nem büntetve a nyughatatlan olvasót Orökös lapozgatással)-manapság sajnos rllka erenyek. A kónyv a belső megformAlt-SagOl tekintve ls kOnyv. Nem lóg kl belóle a ferc: a szerro azoknak a tanulmányoknak az anyagát. amelyeket a témaban korábban

This article gives special attention to how the understanding of some conceptual metaphors which are found in languages typologically different can contribute to the process of teaching and learning vocabulary. Our central issue is that man's philogenetical and ontogenetical history play an important role in the generation of the concepts. If it is possible to explain cross-linguistic commonalities between typologically unrelated languages based on conceptual metaphors, then learners are stimulated to gain knowledge about how language systems are organised. The main benefit of such focused instruction is that it can raise learner's awareness of the explicit knowledge that is being consciously constructed and eventually transferred to different languages encouraging him to reach a higher level of performance.

A magyar-török kapcsolatok jellege köztudottan nemcsak a nyelvtudomány, hanem a történettudomány, a régészet és a kultúrantropológia tekintetében is fontos kérdéseket vet fel. A dolgozat célja, hogy szociolingvisztikai és kontaktusnyelvészeti szempontból áttekintse a magyar nyelv török elemeit. Bemutatja a magyar-török nyelvi kapcsolatok három rétegét, leírja a honfoglalás előtti magyar-török nyelvi kontaktusokat, azok jellegét, illetve szól a feltehető törökmagyar kétnyelvűségről. Rámutat, hogy miközben a magyarság megtartotta finnugor eredetű nyelvét és annak jellemzőit, a honfoglalás időszakára törökös kultúrájú közösséggé vált. Mindez kétnyelvűség nélkül nehezen feltételezhető, ám ennek foka vagy jellege még további kutatásokat igényel.

A hazai anyanyelvi nevelés válsága köztudott, erről folytatott szakmai diskurzus azonban alig hallható. A közoktatás a sokszor át nem gondolt képességfejlesztés égisze alatt és a kritikátlanul átvett „hogyan lehet gyorsan, könnyen” módszerek bűvöletében nagy mennyiségben bocsátja ki az állásinterjú-alanyokat és a kapcsolatteremtésre többé-kevésbé képes állampolgárokat. Csak néhány – jórészt a pedagógusképzésben is elkötelezett és a modern nyelvészetet is művelő – kolléga hallatja hangját egy koherens szemléletmód kialakítása érdekében és mondja, hogy az érdemi tudás ennél mélyebben rejlik, a nyelvtan is kreativitást fejleszt, a házi feladat lehet érdekes, a PISA-mérések eredménye a nyelvi elemzésekkel javulhatna

This paper deals with a particular kind of phraseological units present in thespeech of the Quechua-speaking users of the dialect of Ayacucho: nominal and verbal locutions of the human body (somatisms). The analysis of these units is focusedon the description and explanation of the cultural context that motivates themeaning these expressions show in the Andean mentality. Thus, it is postulatedthat the Quechua language and culture are decisive, both as a system and Andeanmentality, for the resemantization of such units.Nuestra comunicación trata sobre una clase particular de unidades fraseológicas que se encuentran presentes en el discurso de los usuarios quechuas del dialecto ayacuchano: locuciones nominales y verbales del cuerpo humano (somatismos). La evaluación de estas unidades se centra en la descripción y la explicación del contexto cultural que motiva el significado que exhiben las expresiones en la mentalidad andina. Para ello postulamos que la lengua y la cultura quechua so...

Este estudio, inserto en el marco de la Lingüística Cognitiva, explora los términos anatómicos ῥάχις 'espinazo', ἀνθερεών 'mentón' y γλῶττα 'lengua' con el objetivo de identificar las metáforas conceptuales subyacentes. Para ello, tras precisar el referente anatómico al que alude en griego antiguo cada uno de estos términos, se analizará su desarrollo metafórico a partir de la noción de 'puntiagudo' presente en elementos como espinos o espigas, evidenciando así el papel de la metáfora de imagen en la creación del léxico anatómico en la lengua griega. Palabras clave: metáfora de imagen; partes del cuerpo; Semántica griega; Lingüística Cognitiva.

This study explores, within the framework of Cognitive Linguistics, the anatomical terms ῥάχις 'spine', ἀνθερεών 'chin', and γλῶττα 'tongue' in order to identify the underlying conceptual metaphors. To achieve this, we will begin by elucidating the anatomical references to which each of these terms allude in ancient Greek. Subsequently, we will analyse their metaphorical development, drawing from the concept of 'pointedness' found in elements such as thorns or ears. This analysis will shed light on the pivotal role of image metaphors in shaping the lexicon of anatomical terms in the Greek language.

Since the period calculus was discovered by W.G. Leibneitz and Sir Issac Newton it had two parts i) Differential Calculus and ii) Integral Calculus Off Course Differentiation and integration are two opposite operations. Differentiation can be done for most of the functions. However as far as integration is concerned there are some functions which can’t be integrated by indefinitely by direct method. We are going to perform integration indefinitely by a special method with the help of which integration can be done by summation and differentiation only.

Many languages have words that denote a human body part and an object, for example, hand, which refers to a part of a person and a watch. As of yet, there is no systematic study on the distribution of these shared names, i.e., colexifications, between two concrete semantic domains in a variety of languages. Here, I present a study that investigates colexifications between body and object concepts, i.e., bodyobject colexifications. By using a newly established workflow, colexifications are automatically extracted based on a seed list containing 134 body concepts and 650 object concepts. The analysis focuses on the frequency, distribution, cognitive relations, and coincidental cases of 78 body-object colexifications occurring across 396 language varieties. The results show that some body-object colexifications are widespread, but most occur in a small number of language varieties. By creating a network structure to examine individual relations and additionally comparing ratings of visual and haptic perception across concepts, the study indicates that the similarity of visual perception plays a central role in the emergence of body-object colexifications. The findings provide a first general overview of the phenomenon and offer ample opportunities for future research.

média szakos hallgatók képzése is folyik. A tantárgyak közül kiemelkedő szerepe van a beszédművelésnek, beszédtechnikának. Az órai munka azonban mindig a csoport felkészültségi fokától és beszédprodukciójuk minőségétől függ. Különböző évfolyamokban eltérő a hallgatók beszédprodukciós minősége-nem csupán a sajtónyelvi, hanem gyakran a köznyelvi norma alapján is. Ebbe egyaránt beletartozik a fogalmazási készség, mondatformálás és a hangoztatás. A legszembetűnőbb hibának és zavarnak az artikulációs zavarok, az orrhangzósság, a normától eltérő beszédritmus, az úgynevezett sziszegő hangok (sz-z-c-zs-cs) elcsúszása, a raccsolás és a diszfónia (rossz helyen képzett hang) minősül. Jelen írásomban a média szakos hallgatói nyelvhasználat, beszédkészség állapotát kívánom felvázolni. Bevezetés Kodály Zoltán különös szeretettel és tisztelettel fordult anyanyelvünk felé. Gyűjtőútjainak egyik fő tanulságaként fogalmazza meg: "semmi sem jellemző annyira egy nyelvre, mint sajátos hangzása. […] Megismerni róla a nyelvet már messziről, mikor a szót még nem is értjük. Minden nyelvnek megvan a maga hangszíne, tempója, ritmusa, dallama, egyszóval zenéje." Néhány sorral később így ír: "a magyar kiejtést is tanulni kell, még a született magyarnak is. Ha nem csiszolja, újítja folytonosan, berozsdásodik" (Kodály 1954, 59). A kiejtés romlásáról szóló tanulmányában a következőképp' folytatja: "az élőbeszéd magyarságának védelme és fenntartása éppoly életkérdés, mint a szókincsé és mondatszerkezeté" (Kodály 1964, 294). Mit jelent ez? Hogy a nyelv megformálásának minősége rajtunk, használókon múlik. Külső hatás és belső késztetés adta tanulással változtathatunk rajta. Ebbeli kötelességünket hangsúlyozza nyelvész-zeneszerzőnk, és gondolatai ma is érvényesek. Nyelvi és médianorma, társadalom iránti felelősség Balázs Géza nyelvész írásai, tankönyvei a nyelvhasználat és a médiában való megszólalás kapcsolatát, minőségét tárgyalják. A média nyelvi normája című írásában a következőképpen összegez: "megkísérlem objektív eszközökkel megközelíteni a nyelvi norma, szépség,

Fenyvesi Anna: A nyelvkontaktus hatása amerikai emigráns nyelvek inflexiós rendszereire: Különbségek a főnévi és igei rendszerek változása között * * Itt szeretnék köszönetet mondani dolgozatom két anonim bírálójának, akik kritikájukkal és visszajelzéseikkel nagy mértékben segítették a dolgozat jobbá tételét. Külön köszönettel tartozom Lanstyák Istvánnak, hogy megosztotta velem meglátásait és felhívta figyelmemet a példákban maradt hibákra. A dolgozat minden esetlegesen megmaradt hiányossága kizárólag az én felelősségem. 1 Mivel a szerző, akinek munkájára leginkább támaszkodom, azaz Jutronić, 1971-ben írt dolgozatában még szerbhorvát nyelvről beszél, ebben én is követem őt, bár természetesen ma már szerb és horvát nyelvekről beszélünk. brought to you by CORE View metadata, citation and similar papers at core.ac.uk provided by SZTE Publicatio Repozitórium-SZTE-Repository of Publications nagy részében (görög, lengyel, cseh, szlovák, szerbhorvát, és orosz), minimális változáson megy át az amerikai finnben és magyarban, és csak a hollandban változik jelentősen. A tanulmány választ keres és talál arra, hogy mi az oka az amerikai hollandnak a többi vizsgált emigráns nyelvtől eltérő viselkedésére, valamint igyekszik megválaszolni azt a kérdést is, hogy mi okozhatja az emigráns főnévi és igei inflexiós rendszerek változásának drasztikus különbségét.

In this article we propose a cognitive model which results of metaphorical expressions gathered from dictionaries and thesauri and their later examination and classification. We begin with basic conceptual operations, such as reification and personification, to arrive at more complex metaphors which constitute the “Idealized Cognitive Model”.

A ta nul mány kö tet is mer te té sét né hány sze mélyes meg jegy zés sel sze ret ném kez de -
ni. El sõ éves Phd-hallgató vol tam, mi kor az egyik órán Len gyel György be je len tet te,
hogy a fél év vé gén egy iga zi ku ri ó zu mot fog be mu tat ni: Rézler Gyu lát, aki a mun ka -
szo ci o ló gi á ról tart ne künk elõ adást. Az elõ adás ra saj nos nem ke rült sor, mi vel Rézler
Gyu la pár nap pal az elõ adás ter ve zett idõ pont ja elõtt el hunyt. Sze mé lyes ta lál ko zás híján a Rézler Gyu la Ala pít vány Ku ra tó ri u má nak tag ja i val és ame ri kai ba rá ta i val foly ta -
tott be szél ge té se ken ke resz tül, va la mint írá sa i ból sok in for má ci ót kap tam Rézler
sze mé lyi sé gé rõl, élet fi lo zó fi á já ról, s – nem utol só sor ban Rézlert, mint ku ta tót és konf -
lik tus ke ze lé si szak em bert is meg is mer het tem

Los verbos de percepción visual suelen formar “parejas” (ej. ver y mirar) cuya diferenciación semántica frecuentemente no se define de manera igualitaria entre los estudiosos. El presente trabajo busca, en primer lugar, establecer una diferenciación clara entre los dos tipos de visión (que llamaremos “visión directiva” y “visión cognitiva”) para poder entender su naturaleza semántica. Posteriormente, se analizarán los casos en los que los diferentes verbos de visión aparecen en el texto homérico acompañados de los términos ὀφθαλμοί y ὄσσε con la función semántica de Instrumento. El objetivo no es, pues, clasificar los verbos griegos de visión, sino entender su funcionamiento en estos contextos determinados y específicos.

Verbs of visual perception usually constitute “pairs” (e.g., to see and to look) whose semantic differentiation is often not defined equally among scholars. The present article aims to establish a clear differentiation between the two types of vision (which we shall call “directional vision” and “cognitive vision”) in the first place, in order to understand their semantic nature. Subsequently, we will analyze the cases in which the different verbs of vision appear in Homeric literature accompanied by the terms ὀφθαλμοί and ὄσσε as a semantic instrument. Therefore, the aim is not to classify verbs of vision in Greek, but to understand their functioning in these determined and specific contexts.

Human body as a universal possession of human beings constitutes an interesting domain where questions regarding semantic categorisations might be sought crosslinguistically. In the following, we will attempt to describe the terms used to refer to the body in Hawrami, an Iranian language spoken in Paveh, a small township in the western province of Kermanshah near Iraqi borders. Due to the scarcity of written material, the inventory of 202 terms referring to external and internal body parts were obtained through a field work, which took a long time, and techniques, such as the “colouring task”, observation and recording the terms as used in ordinary conversations and informal interviews with native speakers. The semantic properties of the terms and the way they are related in a partonymy or locative relationship were also investigated. As far as universals of body part terms are concerned, while conforming to ‘depth principle’ concerning the number of levels each partonomy may consis...

El propósito de este artículo es exponer la teoría de la psicomecánica del lenguaje fundada por el lingüista francés Gustave Guillaume en la primera mitad del siglo pasado y contrastarla con las teorías actuales de la lingüística cognitiva. Para ello, mostramos los postulados teóricos y prácticos que comparten estos enfoques, y explicamos lo que los distingue. Insistimos, principalmente, en las similitudes de sus aplicaciones didácticas en la clase de lenguas extranjeras. Tanto para los lingüistas guillaumianos como para los lingüistas cognitivos, el lenguaje se concibe como un instrumento de conceptualización del mundo y se modeliza mediante sistemas dinámicos, imágenes y esquemas que intentan representar esta conceptualización. Ambas perspectivas parecen apuntar a prácticas docente similares, aunque se trate de teorías que provienen de ámbitos teóricos distintos.

In the 1970s a grammar-based psycho-pragmatics emerged, looking for outer frames of a grammar (and mainly syntax) centred vision of language. It was analytic and its main purpose was to relate language processing to the representation of the physical world. Its typical paradigms were sentence/picture verification (clark and chase), and testing stored knowledge (three is an even number). These experiments showed a preference for affirmative and tie propositions. another favourite topic of the time was separating lexical and encyclopaedic knowledge, for example, in anaphora interpretation (The girl met the policeman and the architect. He asked for her ID card, Pléh) and in treating inferences in cases like The girl took out the basket from the trunk. The beer was warm (Kintsch). The second wave started around 2000 with the program of Ira Noveck and Dan sperber as experimental pragmatics based on the philosophy of Paul Grice. It is part of the general move of cognitive science towards social models, with a commitment of language processing to Theory of Mind (ToM). regarding language processes, this is a more holistic approach, assuming a few rules, or as sperber does, a single principle, the principle of relevance. In the experiments, the most important issue is not the representation of the world, but the representation of mental states of the partners. at the same time, in its studies of quantification (some vs. all), metaphors and irony processing, it has philosophical commitments and inspirations.

Nyelvet tanulni nem egyszerű. Nyelvet tanítani még kevésbé az. A nyelvtanulás és nyelvoktatás számos részterülete közül kötetünkben a hangtannal kapcsolatos alapvető kérdéseket igyekeztünk körüljárni és segítséget nyújtani a magyar mint idegen nyelvet tanulók és tanítók számára. A kötet ugyan (beszéd)hangokról szól, de nem „hangos”, vezetni próbál, de nem „vezér”. Olyan oktatási segédletként írtuk, amely a maga modernitásával és szemléletével áthidalja a régi és új közti űrt, olyan segédkönyvet szerettünk volna írni, amely hatékonyan használható gyakorlati útmutatóként szolgál a nyelvoktatást tanuló hallgatók kezében, egyben rávilágít a hangtan nyelvoktatásban elfoglalt szerepére. Ugyanakkor azt is hangsúlyozzuk, hogy a kötet elméleti anyaga és gyakorlati példái a magyar standard nyelvváltozat adekvát kiejtését követik, annak elsa- játításában nyújtanak segéd kezet. A nyelv ennél bonyolultabb, de reméljük, hogy az írás–beszéd–hallás hármas kötődését, egymásra utaltságát sikerült meg...

This article presents an analysis of the soundscapes in two rural communities in northwestern Papua New Guinea where the endangered languages Srenge and Walman are spoken. These languages have no written tradition and therefore are not publicly displayed in signage. In the last few years, the discipline of linguistic landscape studies has fostered the study of aspects of the visual semiotics of public signs together with aspects of other semiotic modalities including interactional semiotics and auditory semiotics. By discussing the sounds of instruments, conch shells, place names, recitations, and messenger birds in areas where Srenge, Walman, and other languages are spoken, the aim is twofold. The first goal is to fill a gap in the study of semiotic systems that play a role in linguistic landscapes by focusing on a rural area and on auditory semiotics. The second goal is to document anthropological knowledge in an area that is extremely rich culturally and linguistically but where language attrition and cultural loss have been greatly accelerated in the last few decades.

The paper claims a cyclic evolvement of the multidimensional concept LOVE incurred by gradual changes in the degree of salience of critical parameters that the construal of love involves. A comprehensive account of modifications in the concept organization invites an alternative set of tools for emotion knowledge processing. Therefore, the aptness of configuration space as a tool for the analysis of concept elaborateness is tested with the purpose to establish a valid system of parameters profiling the cognized experience of various kinds of love.

This article discusses about 40 Lithuanian lexemes belonging to the semantic sphere of the human body (somatonyms). The data analyzed are extracted from the North-Samogitian subdialect (lit. šiaurės žemaičių patarmė), a variety spoken in northwestern Lithuania. The paper focuses on those elements that have a non-Lithuanian origin, namely loanwords and lexical calques (mostly from Slavic and, to a lesser extent, from Germanic). In presenting the individual lexemes, some considerations are offered regarding their morphology, diachronic semantics, and processes of integration and adaptation.

A mindennapi beszédben ezért beszélünk mint mindannyiunk előtt ismert egy vagy több dologról: »a párt«-ról, »a kormány«-ról, »az ország«-ról, »a dolgozók«-ról, »a főváros«-ról, »a tszcs-k«-ről, »az idő«-ről stb. B) A határozott névelő azonban nemcsak egyedekre, hanem az e g é s z t í p u s r a, főbb k a t e g ó r i á r a, a köznév jelölte egyedek egész körére is rámutathat: »A p a r a s z t dolgozik és koplal, az ú r pedig ... megeszi a termények javát és böfög« (Mikszáth: ÖM. XX, 66); A m a c s k a mindig a talpára esik (közm.)" (MMNyR. I. 269-270). Azt hiszem, nyugodtan mondhatom, hogy ettől nem lettünk sokkal okosabbak. Van benne sok minden, aminek hasznát lehet venni, de az egész valahogy mintha mégsem arról szólna, ami bennünket érdekel. (Ez amúgy nem rendkívüli dolog: gyakran megesik ez, ha az ember nem a verébfogással kezdi.) Nem látjuk ugyanis, hogyan történhetik az meg, hogy a határozott névelő egyszer "ugyanazon fajtájú dolgok közül egy egyedet-mint ismertetkiemel" (tehát azt jelzi a hallgatónak, hogy most csak egyre gondoljon a sok közül, ne mindre), de máskor meg ugyanaz a határozott névelő "az egész típusra, főbb kategóriára, a köznév jelölte egyedek egész körére" mutat rá (vagyis a hallgatót arra figyelmezteti, hogy most meg mindre gondoljon, ne csak egyre), hiszen ez pontosan a fordítottja ez előbbinek. Ne bajlódjunk hát ezzel sokat, nézzük meg inkább, mi is történik beszéd közben. Hazamegy Jancsi, és azt mondja Juliskának: "Te Juliska, én vettem egy autót." Mire Juliska: "Jaj de jó! Hogy kellett már nekünk egy autó!" Ezzel leülnek vacsorázni. Nem beszélnek közben az autóról, mert egyszer azt olvasták Arany Jánosnál, hogy "Szavuk sem igen van azalatt, míg esznek, / Természete ez már magyar embereknek", s azóta tartják is magukat hozzá, de ott forgatják a fejükben. Vacsora után azt kérdi Juliska: "Na, és mikor hozod haza az autót?" Mire Jancsi azt mondja: "Majd, ha meglesz hozzá a garázs is. Mert nem jó az autót csak úgy a ház előtt hagyni." Ennyi elég is lesz egyelőre. Mi az, amit már tudunk? Tudjuk azt, hogy Jancsi meg Juliska tud magyarul: beszélni is, meg érteni is. De ide ez még nem elég. Azt is hozzá kell tenni, hogy mindketten tudják egymásról is, hogy tudnak magyarul. Számít is rá beszéd közben mindegyik, hogy ha ő egy bizonyos szabályt alkalmaz, annak eredményét a másik úgy fogja érteni, ahogy kell. Vagyis nemcsak külön-külön, hanem egymásra való tekintettel is tudnak magyarul. Ezt tudva most már sorba vehetjük, amit itt láttunk-hallottunk. Jancsi azzal kezdte: vettem egy autót. Így mondta, határozatlan névelővel. Biztosan nem azért mondta így, mert az ő számára az még mindig valami ismeretlen vagy határozatlan dolog. Nagyon is pontosan tudja róla, melyik az, hol van, milyen, szinte látja maga előtt, hiszen egy fél délelőttöt csak vele babrálva töltött el, próbálgatta mindenét. Úgy ismeri már, mintha egy hónapja járna vele. Ez tehát nem lehet magyarázata a határozatlan névelő használatának. Nem is a maga szempontjából mondta ő ezt most határozatlanul, hanem Juliskára, a hallgatóra való tekintettel: őt akarta megkímélni attól, hogy most elkezdje visszapörgetni az agyában korábbi közös élményeiket és beszélgetéseiket, hogy kitalálja valahogy, melyik autóra is gondolhat most Jancsi. A határozatlan névelővel ugyanazt mondja itt Jancsi Juliskának, mintha azt mondaná: "Ne is próbáld kitalálni, hogy a világ rengeteg autója közül melyik az az egy, amelyikről én most éppen beszélek, mert én jól tudom, hogy neked nincs honnan tudnod, melyikről beszélek!" És számít is rá, hogy Juliska az egy-ből pontosan ezt fogja érteni. Ha nem így mondta volna, abból nagy baj is lehetett volna. Képzeljük csak el, mi történik, ha úgy kezdi: "Te Juliska, megvettem az autót." Juliska erre nagyot néz, mert szó sem volt mostanában arról, hogy ők autót vesznek, és rosszat sejtve, baljós hangon azt kérdi: "Miféle autót?" Azért kérdi így, mert akárhogy próbálja is kitalálni, nem tudja. Ettől lesz mérges. Erre Jancsi mond neki valamit (hát-tal kezdődik), de az az ő mérgén nem segít, sőt még jobban felpaprikázza: "De hát mért teszel úgy, mintha nekem tudnom kellene, miféle autót vettél te? Honnan találjam én azt ki?" Lehet, hogy még vacsorát sem ad Jancsinak. Kérdéseiből jól látszik, hogy nagyon is érti a határozott névelő használatának szabályát: tudja, hogy ez meg ilyenkor azzal egyenértékű, hogy: "Most kutakodj hamar a memóriádban, mert én tudom, hogy neked (elvileg) megvan rá a lehetőséged, hogy kitaláld, melyikről beszélek." Szerencsére Jancsi nem így mondta, hanem úgy, ahogy ilyenkor kell. Juliska erre megörvendett, és azt mondta, kellett már egy autó. Ő is határozatlan névelőt használt, pedig biztos lehet felőle, hogy Jancsinak tudnia kell valamit erről az autóvásárlásról. Csakhogy ő most nem erről az autóról beszélt, hanem arról, amely mindmostanáig hiányzott. Nem számított volna pedig, melyik lesz az, csak legyen. Itt tehát a határozatlan névelővel ilyesmit mond Jancsinak: "Ne foglalkozz vele, hogy kitaláld, melyik, hiszen nekem teljesen mindegy az, hogy te melyikre gondolsz, mert felőlem akármelyik lehet a sok közül (csak legyen)." Később afelől érdeklődik, mikor hozzák haza az autót. A határozott névelővel jelzi, hogy most egy bizonyos autóról beszél, és számít rá, hogy Jancsinak minden feltétele megvan ahhoz, hogy kitalálja, melyikről, hiszen ő, mármint Juliska emlékszik rá, hogy ők ketten már beszélgettek egyszer erről az autóról, éppen most az imént. A névelőt meg azért szerkeszti a mondatba, hogy Jancsi most el ne felejtse bekapcsolni a memóriáját. Jancsi meg is érti ezt rögtön, és azt feleli, hogy majd, ha meglesz hozzá a garázs. Garázs is sok van a világon, de Jancsi ismeri már annyira Juliskát, hogy nyugodtan fel merje róla tenni, hogy most ki tudja majd találni, melyikre gondol ő: arra, amelyikben az autójukat fogják tartani. Éppen ezért ezt már hozzá sem teszi, ehelyett a határozott névelővel azt mondja formán Juliskának: "Nem mondom tovább, hogy melyik garázs, mert tudom, hogy ha nem beszéltünk is róla korábban, a helyzetből ki tudod találni, hogy én melyikre gondolok." És itt jön az, ami miatt annyira érdekes most nekünk ez a mese: nem jó az autót csak úgy a ház előtt hagyni. Jancsi most is határozott névelőt használ, pedig most nem egyesegyedül az ő új autójáról beszél, hanem bármelyik autóról, tulajdonképpen minden autóról egyszerre. De az is világos, hogy nem valami absztrakt autóról, esetleg a világ összes autóinak halmazáról értekezik ő most Juliskával, még csak nem is az autó absztrakt fogalmáról, hiszen ezek közül egyiket sem lehet a ház előtt hagyni. A ház előtt csak igazi autót lehet hagyni, mégpedig-hiszen házról sem egy bizonyosról beszél, hanem a világ minden házának akármelyikéről-házanként egyet-egyet. Több tán el sem férne. De nem is "a köznév jelölte egyedek egész körére" utal vele, ahogy fentebb az idézetben olvastuk. Nem valamiféle körről beszél itt Jancsi, hanem autóról, csak éppen nem egy bizonyosról úgy, hogy nagyon számítson, melyik az, hanem bármelyik létező és elképzelhető autóról, éspedig olyannyira konkrét autókról, hogy azok egyike akár a világ legeslegkonkrétabb autója is lehet, mármint az övé. Ilyenkor ugyanis ő olyasmit mond Juliskának a határozott névelővel: "Felőlem te most gondolhatsz bármelyikre, mert biztos lehetek benne, hogy akármelyikre gondolnál is, nem értheted rosszul, amit mondani akarok, mert mindegyikre (különkülön!) áll az, amit róla mondok." Az imént azt mondtam: ilyenkor ő ezt mondja a határozott névelővel. Ezt az "ilyenkor"-t most egy kicsit pontosabbá kell tenni. Mert nem akármikor használhatja Jancsi a határozott névelőt a kijelentés általános érvényű voltának jelölőjeként, hanem csakis olyankor beszélhet általános módon az autóról, mikor olyasmit állít, amiről Juliska elhiheti (vagy ha nem hinné is első hallásra, egy kis magyarázattal "elvileg" meg lehet majd róla győzni), hogy az minden autóra érvényes lehet (de csak azért mindegyikre, mert bármelyikre). Mert ha nem olyat állít, akkor Juliska csak egy bizonyos autóra akar majd gondolni, nem akármelyikre, és elkezdi találgatni, hogy melyik is lehet az. Ezentúl azonban ez már nem kerül sok fáradságába, mert ettől a naptól kezdve érvénybe lép köztük az a szabály, amely megkíméli őt az ilyen észtöredelemtől: az tudniillik, hogy ha (és valahányszor csak) egymástól hallják azt, hogy az autó, és ha ez olyan mondatban fordul elő, amelyet nem lehet általános érvényű kijelentésként értelmezni, akkor alapértelmezés szerint mindig ezt az ő autójukat értik majd rajta, és ezt másképp nem is emlegetik. 6 Ha viszont lehet általános érvényűnek is venni a kijelentést, akkor annak az 6 Az alapértelmezés-t olyanformán kell érteni, ahogy a számítógépprogramok beállításai esetében

Előző kutatások, melyek a rövid távú memóriával foglalkoztak, rámutattak arra, hogy vannak különbségek az anyanyelvünk és egy általunk kevésbé elsajátított idegen nyelv szavainak megjegyzését illetően, ugyanis több anyanyelvű szót tudunk egyszerre megtartani a munkamemóriában, mint idegen szót. A tanulmány célja e szempontból a környezetnyelv státuszának meghatározása az anyanyelv és az  idegen nyelv viszonylatában, továbbá a kutatás keretében felbukkanó hasnlóságok és/vagy különbségek  ismertetése kétnyelvű és egynyelvű alanyok között. A tanulmány egy kísérletre épül, melynek keretében a  kutatási alanyok magyar (anyanyelvű), szerb (környezetnyelvű) és német (idegen nyelvű) kivetített szavakat láttak, majd a megjegyzett szavakat lejegyezték. A kísérlet első fázisában nyelvenként csoportosítva, majd a második fázisban keverve vetítettük ki a szavakat. Az előző kutatásokkal összhangban várható volt, hogy az alanyok több anyanyelvi elemet tudnak majd a munkamemóriában megtartani, mint idegen nyelvit. Eredményeink ezt alátámasztják. Emellett feltételezhető volt, hogy a munkamemóriában megtartott környezetnyelvi elemek száma kisebb lesz, mint az anyanyelvieké, de nagyobb, mint az idegen nyelvieké. Eredményeink azt mutajták, hogy ez csak abban az esetben igaz, amennyiben az alanyok nyelvenként csoportosítva látják a szavakat. Amennyiben viszont keverve látják a szavakat, az anyanyelv és a környezetnyelv státusza szinte kiegyenlítődik az idegen nyelvvel szemben.