Lectori salutem! (Szerkesztői előszó)

View metadata, citation and similar papers at core.ac.uk brought to you by CORE provided by Repository of the Academy's Library Rovás – magyar nyelvtörténet – PijYHOēG«VW¸UW«QHW A Magyarságkutató Intézet Kiadványai 7. Rovás – magyar nyelvtörténet – PijYHOēG«VW¸UW«QHW SZERKESZTETTE: Z E L L IG E R E R Z SÉ B E T Magyarságkutató Intézet Budapest, 2019 A kötet megjelenését az EMMI támogatta. Lektorálta: Juhász Dezső, Korompay Klára, Kovács Ferenc, Terbe Erika, Tóth Endre, Zoltán András Nyelvi lektor: Maleczki József A tördeléshez használt egyedi betűkészleteket Hosszú Gábor készítette. Az MKI szerkesztőbizottsága: Vizi László Tamás (elnök), Katona József Álmos, Pomozi Péter, Szovák Kornél, Virág István © Szerzők, 2019 Szerkesztés © Zelliger Erzsébet, 2019 ISBN 978-615-6117-04-5 ISSN 2677-0261 Tartalom Lectori salutem! (SzerkesztĘi elĘszó) 7 7 Módszertani kérdések a nagyszentmiklósi kincs rovásfeliratai kapcsán 10 ZELLIGER ERZSÉBET 10 Methodologische Fragen Anhand der Rowaschinschriften (Kerbinschriften) des Schatzes von Nagyszentmiklós 24 A Kiskundorozsmai íjmarkolatlemezek feliratának elemzése 26 HOSSZÚ GÁBOR, ZELLIGER ERZSÉBET 26 Analysis of the Inscriptions of the Bone Plates for the Grip of a Bow of Kiskundorozsma 36 Rovásemlékeink nyelvtörténeti és mĦvelĘdéstörténeti szerepe SZENTGYÖRGYI RUDOLF Rowaschinschriften (Kerbinschriften) als Sprachgeschichtliche Kulturgeschichtliche Denkmäler Hogyan terjedt a székely írás az újkorban? ZSUPOS ZOLTÁN Wie hat sich die Sekler Schrift in dem Neuzeitalter verbreitet? 37 37 und 49 50 50 70 Korai írásemlékek és régészeti–történeti hátterük a Kárpátmedencében 72 72 SZABÓ GÉZA Early Written Artefacts and their Archaeological-Historical Background in the Carpathian Basin 117 5 Írásemlékek grafémaalakjainak térstatisztikai és fenetikai elemzése 120 HOSSZÚ GÁBOR 120 1. Bevezetés 120 2. Filogenetikai fogalmak és írásinformatikai alkalmazásuk 122 3. Elnevezési és jelölési kérdések 136 4. Az írások taxonómiája 142 5. A vizsgált írások fenetikai modellezésének sajátosságai 175 6. A kiterjesztett fenetikai modellezés 185 7. Evolúciós modellek spektrumelemzése 370 8. Hibridizáció 392 9. A vizsgált eredményírások evolúciójának sajátosságai 394 10. Felhasznált nyelvészeti és paleográfiai adatok 400 11. Bizonytalanságok, módszertani korlátok 405 12. Összefoglalás 407 13. Hivatkozott irodalom 408 The Spatial Statistical and Phenetic Analysis of the Glyphs of Script Relics 450 6 Lectori salutem! (SzerkesztĘi elĘszó) Az olvasó a 2018. január 25-én megrendezett, a rovásírásról szóló kerekasztal-konferencia anyagát tartja a kezében. Az esemény nem elĘzmény nélkül való: az utóbbi évtizedben mintha megerĘsödött volna az igény a rovásírás tudományos kutatási eredményeinek a szakmai közvélemény elé tárására. A folyamatot mutatja, hogy az OSZK „Látjátok feleim…” címĦ 2009–2010-ben megrendezett nagysikerĦ kiállításán még az említés szintjén sem esett szó rovásírásos emlékeinkrĘl. Az MTA Ęstörténeti konferenciáján 2013-ban már a Tudománytörténeti szekcióban kaptak szót a rovásírás kérdései. Ezt követĘen került sor a 2013–2014-es tanév tavaszi félévében az ELTE BenkĘ Loránd Nyelvtörténeti MĦhelyének szervezésében a Rovásírásos emlékeink mint nyelvemlékek címĦ elĘadássorozatra. Ezt követte a MANYSI felkérése olyan konferencia szervezésére, ami a rovásírás-emlékeket mint nyelvemlékeket tárgyalja, és rajtuk keresztül lehetĘség szerint a magyar nyelv nyelvemlékes korát az eddigi, XI. századi kezdeteknél korábbra tolja ki. Felmerülhet a kérdés: mi az oka annak, hogy hangsúlyos szerepet kap a rovásírásos emlékek nyelvemlékként való kezelése. A választ a tudománytörténet egynémely napjainkig jelentkezĘ vonulata adja. Legkorábbi székely-magyar rovásírás-emlékeink jelentĘs része az utóbbi 40–50 évben került elĘ, vált ismertté. Ez magyarázhatja, hogy még ma is elĘfordul, sĘt egyetemi katedráról is elhangzik olyan vélemény, hogy a rovásírás humanista kitaláció. Az efféle nézet figyelmen kívül hagyja nemcsak a IX–X. századi alsóbĦi fúvóka, hanem a XII–XIII. századi vargyasi és homoródkarácsonyfalvi feliratok puszta létét is. Nem kevésbé jelent gondot, hogy a székely-magyar rovásfeliratokkal magyar nyelvész Pais DezsĘ professzornak a XX. század 30-as évekbeli munkásságát leszámítva a legutóbbi idĘkig nem foglalkozott. Az emlékek magyar nyelvészeti szempontú vizsgálata ezért mindezidĘkig általában hiányzik, ami nem következmények nélküli a napjainkban is közkézen forgó olvasatokat illetĘen. 7 Történettudományi háttere van, és egészen a XIX. század közepéig nyúlik vissza az a nézet, hogy a honfoglaló magyarok a IX. század végén érkeztek a Kárpát-medencébe, ennél korábbi (újabban megengedĘen a IX. század közepénél korábbi) magyar léttel nem foglalkoznak. EbbĘl következik, hogy olyan jelentĘs leletegyüttesen, mint a Nagyszentmiklósi kincsen található rovásfeliratokat sem kapcsolják a magyar nyelvhez. Vékony Gábor munkássága tükröz szemléletváltást a korábbiakhoz képest. A rovásírásról szóló kerekasztal-konferencia megszervezésekor az elĘadók felkérése annak a gondolatnak a jegyében történt, hogy elĘadásaik alapján jogosan lehessen arról beszélni, hogy a rovásírás-emlékeket nyelvemlékeknek tekinthetjük, tanulságaikat be lehet építeni a magyar nyelv- és a magyar mĦvelĘdéstörténet vizsgálatába. Zelliger Erzsébet és a Hosszú Gábor – Zelliger Erzsébet szerzĘpáros tanulmányai a korai, Kárpát-medencei rovással létrejött emlékek egy részének magyar olvasatát a magyar nyelvtörténet folyamatába illeszti, és megállapításuk szerint több ponton igazolható általuk az eddig csak kikövetkeztetett Ęsmagyar nyelvállapot. Az olvasatok ezen túlmenĘen a történettudomány számára is fontos közlendĘket rejtenek a magyarságnak a Kárpát-medencében történt korai megjelenésérĘl. Tájékoztatnak emellett arról is, hogy az avar birodalom többnyelvĦ, de egységes kultúrájú társadalom lehetett, amelyben vélhetĘen az egyes nyelveket beszélĘ közösségek szerepe az idĘk folyamán változhatott. Mindkét tanulmány a leletek régészeti hátterére is támaszkodik. Szentgyörgyi Rudolf tanulmánya azt példázza, hogy a székely-magyar rovás emlékeibĘl hangtörténeti, hangjelölés-történeti ismeretek olvashatók ki. MĦvelĘdéstörténeti szempontból az az érdekességük, hogy latin betĦs nyelvemlékeinkkel együtt egyes fordulataik a magyar kereszténység történetének korai, bizánci térítési korszakára nyúlnak vissza, és a szájhagyomány szerepére utalnak. Levéltári kutatások alapján Zsupos Zoltán azt példázza, hogy a székely írás / székely-magyar rovás használata Erdélyben lényegesen szélesebb körben terjedhetett el, mint azt a szakirodalom egy része korábban gondolta, humanista eredete pedig egyértelmĦen kizárható. Szabó Géza régészeti leletekkel bizonyítja, hogy a Kárpát-medencében korai és távoli kultúrák írásosnak is tekinthetĘ emlékei is elĘkerültek. Megjelenésük régi idĘk embereinek az akkori Európát behálózó kereskedelmi kapcsolataira utalnak. A tanulmány kellĘ szakmai hátteret ad ahhoz, hogy egyértelmĦ legyen a mĦkedvelĘ rovásmegfejtĘk romantikus elképzeléseinek tarthatatlansága. 8 A kötet legterjedelmesebb tanulmánya Hosszú Gábornak a kongresszusi elĘadásával azonos címet viseli. A számítógépes paleográfián és természettudományos módszereken alapuló széleskörĦ írástörténeti kutatásaival a székely-magyar rovásírást egyéb földközi-tengeri és eurázsiai írások fejlĘdésének összefüggéseibe helyezi. Ezzel alátámasztja a korai rovásírás-emlékek olvasatainak írástörténeti hátterét és bĘséges anyagot szolgáltat további írástörténeti, hangjelölés-történeti vizsgálatokhoz. Budapest, 2018. november 27. Zelliger Erzsébet 9