Bökések, bökési kísérletek

TANULMÁNYOK Új Magyar Közigazgatás n 2021. szeptember, 14. évfolyam, 3. szám Bökések, bökési kísérletek Budai Balázs Benjámin1 ABSTRACT Nudges, attemtps to nudges A viselkedéstudomány eredményeinek közigazgatási felhasználása nem új keletű. Azonban a szerző figyelmét egy szingapúri tanulmányút során hívták fel erre. 2021. március 8–12. között 25 ország képviselői vehettek részt egy olyan képzésen, ahol kísérletet tettek szemléletük átadására. A Szingapúri Kooperációs Program – Közszolgáltatások 4.0: Okos Nemzet Állampolgári Szolgáltatások című képzés elvégzését követően egyértelművé vált, hogy mi az, amit lehet(ne) másképp is csinálni. E tanulmányban a közigazgatás bökéseivel foglalkozom, bemutatom a jó megoldásait, és hazai kísérletét az oltási hajlandóság befolyásolására. The administrative use of the results of behavioural science is not new. However, it was brought to the author’s attention during a study trip to Singapore. From 8 to 12 March 2021, representatives from 25 countries attended a training course to transfer their approach. After completing the Singapore Co-operative Programme – Public Services 4.0: Smart Nation Citizen Services training, it became clear what could(not) be done differently. In this paper, I will look at the nudges of public administration, its good practices, and its domestic experiment to influence the willingness to vaccinate. A „közigazgatás bökése” – a viselkedéstudomány felhasználása a közszolgáltatásoknál 1 A legtöbb ország közigazgatási kihíváslistáinak előkelő helyén szerepel az, hogy miként tudja rávenni az állampolgárokat egy szakpolitikai döntés végrehajtására (legyen ez akár egy új e-szolgáltatás, egy – még nem kötelező – oltás, egy karitatív tevékenység vagy bármi más). Hiszen a közigazgatás oldaláról kézenfekvő, hogy amit javasol, az a közjót szolgálja. De a felhasználó szemszögéből ez korántsem ennyire egyértelmű, vagy ha az is, az elköteleződése nem jár együtt a probléma megértésével, és cselekvésre fordításával. Megoldás lehet a kötelező jelleg, a kényszerítés vagy a régi megoldások ellehetetlenítése, de ez olykor kontraproduktív: az emberek nem szeretik, ha kötelezik valamire, vagy tiltják valamitől. Itt jön képbe a viselkedéstudomány vagy viselkedési közgazdaságtan, amely az emberi viselkedések és döntéshozatalok minőségére fókuszál. (A viselkedési közgazdaságtan [behavioural economics] interdiszciplináris megközelítéssel, a pszichológia tudományának eredményeire is támaszkodva 18 1 Tanszékvezető, habilitált egyetemi docens, PhD, Nemzeti Közszolgálati Egyetem, Államtudományi és Nemzetközi Tanulmányok Kar, Közszervezési és Infotechnológiai Tanszék. igyekszik az egyén gazdasági döntéseinek, és azok eredményeinek gondolkodási és vizsgálódási keretet biztosítani. 2) Az eredetileg közhatalmi eszköztár a piaci szereplőknél kötött ki, aztán újra a kormányzat látókörébe terelte a kérdéskört Sutherland is, aki az egyéni jólétet mint végcélt jelölte meg, s az ehhez vezető utat a viselkedési közgazdaságtan leegyszerűsített elveinek adaptációjában látta:3 a) a kis változásoknak nagy hatásuk lehet, b) a pszichológia nagyon fontos, c) az emberek nem mindig tudják megmagyarázni, hogy miért teszik, amit tesznek, vagy miért akarják, amit akarnak, d) a preferencia relatív, társadalmi és kontextusfüggő (nem abszolút jellegű), e) az elköteleződés az, ami igazán számít, a bizalom soha nem tekinthető adottnak, f) az emberek döntéseik során megelégszenek a számukra már elfogadható alternatívát nyújtóval, nem a lehető legjobb megoldás megtalálására törekednek (satisficing).4 2 Kovács Kármen (2018): Gondolatok a viselkedési közgazdaságtan aktuális helyzetéről. Köz-Gazdaságtan, 2018/2. 242. 3 Sutherland, Rory (2014): George Loewenstein and Rory Sutherland: An Exchange. In: Samson, Alain (szerk.): The Behavioral Economics Guide 2014. 17. https://www.behavioraleconomics.com (letöltve: 2021. 06. 01.). 4 Satisficing. Wikipedia. https://en.wikipedia.org/wiki/Satisficing (letöltve: 2021. 06. 01.) TANULMÁNYOK Új Magyar Közigazgatás n 2021. szeptember, 14. évfolyam, 3. szám A terület Richard H. Thaler 2017-ben elnyert közgazdasági Nobel-emlékdíja után óriási figyelmet kapott. Bár Thaler a pénzügyi döntések vonatkozásában vizsgálódott, az általa felkapott „nudge” (bökés) és a választás-tervezés átszivárgott más területekre is. A nudge eléggé összetett, sok elemű fogalom, mely – többek között – érzelmi és társadalmi kontextusait is figyeli az információátadásnak, de fókuszál az időzítésre is az emberi percepciót vizsgálva. A nudge végső soron egy eszközrendszer, melynek felhasználási célja a döntést hozó személyek valamilyen irányba történő terelése, ösztökélése. Thaler – Sunsteinnel kiegészülve – használja a döntéstervezés fogalmát (choice architecture), melynek lényege, hogy a döntési helyzetek kialakításánál figyelembe kell venni a magatartástudományi döntéselméletből ismert csapdákat, torzításokat, és olyan módon konstruálni az adott szituációkat, hogy az egyén végül önmaga számára kedvező döntést hozzon. A nudging tehát nem fosztja meg az egyént a döntés lehetőségétől, hanem befolyásolja a döntés folyamatát, körülményeit.5 E döntési szituációk lehetnek gyorsak (egyszerűek, intuitívak, automatikusak, előkészítést nem igénylők), és lehetnek hosszabbak (megalapozottabbak, tudatos agyi működésre támaszkodók, több információt igénylők). Előbbit system 1 nudge-ként, míg utóbbit system 2 nudge-ként említi a szakirodalom, pl. Jung és Mellers, Stanovich és West, valamint Kahnemann.6 Egy másik megközelítésben, Felsen, Castelo és Reiner7 nyílt és rejtett nudge-okat különböztetnek meg, ahol előbbiek a tudatos gondolkodásra apellálnak, míg utóbbiak tudatalatti reflexekre. Szántó és Dudás8 elkészítette a manapság alkalmazott nudge-ok katalógusát, azok hatásmechanizmusa alapján. A Covid19-es pandémia hazai kezelése azonban az eszköztár használatát különösen aktuálissá tette, hiszen szinte minden elemre találunk példát. Annak megítélése, hogy ezen eszközök manifeszt, látens vagy diszfunkciói diadalmaskodtak, egy másik vizsgálat adhatna teret, hiszen a válasz korántsem egyértelmű (elég csak arra gondolni, hogy a nudge-ok az individualista társadalmakban kevésbé működnek, az empatikusabb, altruista társadalmakban sokkal inkább, ugyanígy megosztó a kultúra homogenitása, a szabálykövetés, az etnikai összetétel, az iskolázottság általános szintje stb.). Nézzük meg a katalógus legjellemzőbb elemeit, és az arra adott kormányzati intézkedés példát. – Az információátadás egyszerű formái, amelyek nem befolyásolják a döntéshozó személyes autonómiáját (pl.: igazolványa 30 nap múlva lejár! Ne szemetelj! Vízbe 5 Thaler, Richard H. – Sunstein, Cass R. (2008): Nudge. London, Penguin Books. 6 Tagliabue, Marco – Squatrito, Valeria – Presti, Giovambattista (2019): Models of Cognition and Their Applications in Behavioral Economics: A Conceptual Framework for Nudging Derived From Behavior Analysis and Relational Frame Theory. Frontiers in Psychology, https:// doi.org/10.3389/fpsyg.2019.02418 (letöltve: 2021. 06. 01.). 7 Felsen, Gidon – Castelo, Noah – Reiner, Peter B. (2013): Decisional enhancement and autonomy: public attitudes towards overt and covert nudges. Judgment and Decision Making, 8(3), 202–213. 8 Szántó Richárd – Dudás Levente (2017): A döntési helyzetek tudatos tervezésének háttere (a nudge fogalma, módszerei és kritikái). Vezetéstudomány, 2017/10. 49–51. ugrani tilos és életveszélyes! Nagyfeszültség, érinteni tilos!), azonban cselekvésre/cselekvéstől távolmaradásra ösztönöznek. Ráadásul jobb döntést hozhatnak adekvát információk birtokában. Az információátadás egyszerű formáit gyakorolta a Kormány – többek között – aktív médiakampánnyal, valamint a vakcinainfo.gov.hu portál létrehozásával.9 1/a) ábra: Az oltási kampány kreatívjai Forrás: vakcinainfo.gov.hu 9 Lásd https://vakcinainfo.gov.hu/miert-jo-a-vakcina (letöltve: 2021. 06. 01.). 19 TANULMÁNYOK Új Magyar Közigazgatás n 2021. szeptember, 14. évfolyam, 3. szám – – – 1/b) ábra: Az oltási kampány kreatívjai Forrás: vakcinainfo.gov.hu 20 – Érzelmi ráhatással, affektív asszociációval dolgozó megoldások (pl.: a dohánytermékeken feltüntetett elrettentő, sokkoló képek, melyeket információátadással erősítenek: „a dohányzás tüdőrákot okoz”.) A kormányzat ezt az eszközt csak a többi eszközzel vegyítve használta. Ennek oka lehet – a szerző feltételezése szerint – az, hogy egyrészt komoly etikai problémákat vetne fel haldokló vagy koronavírusban elhunyt betegek bemutatása, valamint az állampolgárok nem biztos, hogy különbséget tudnak tenni a betegség sikertelen kezelése és az intézményrendszer esetleges elégtelensége között, így azt összemosnák. Egy olyan üzenet pedig bizonyára kontraproduktív lenne, hogy „ha kórházba kerülsz, meghalsz”. Ugyanakkor az affektív asszociációkra való rájátszás a többi elem esetében utolérhető. – Döntően érzelmi ráhatást lovagol az „oltottsági verseny” mint narratíva hangsúlyozása. (Holott tudjuk, hogy a járvány sikeres kezelése nem kizárólag az országok közötti oltottsági helyezés következtében alakul, főleg eltérő vakcinatípusok esetében, hanem számos egyéb tényező függvényében. Ugyanakkor a nemzethez tartozás érzése sürgetheti az oltás felvételét, egy végletekig leegyszerűsített kommunikáció során.) Alapértelmezett opciók (defaults) kínálása, azaz olyan döntési opció kialakítása alapértelmezésként, amelyet a szolgáltató preferál. (Pl. lejáratra történő figyelmeztetés e-mailen mint a megrendelt szolgáltatás része.) A Kormány részéről biztosított felületen (a vakcinainfo.gov.hu-n) történő regisztráció még nem jelentett egyértelmű elköteleződést az oltások felvétele mellett, de már a hajlandóságot előrejelezte. Így csatornát biztosított az állampolgárokkal való közvetlen kommunikációra. Aktív választás kikényszerítése (prompting): az alapértelmezett opciók alternatívája, melynek lényege, hogy az egyének cselekedeteit nagyban befolyásolja, hogy mekkora ráhatásuk van arra, ami történik velük. Minél specifikusabb válaszlehetőségeket adunk, annál nagyobb lesz a válaszadó elkötelezettsége. Valamennyi kampánykommunikáció során egyértelmű volt a Kormány üzenete: az oltás felvétele vonatkozásában nincs kompromisszum. Tehát, bár annak lehetősége, hogy az állampolgárok nem veszik fel az oltást, fennáll, azonban a Kormány ezt a választási lehetőséget nem kommunikálja. Ugyanakkor a vakcinák közötti választási lehetőséget igen. A választást számos közvetlen és közvetett eszközzel befolyásolta, így – többek között – a vakcinatípusok pillanatnyi elérhetőségével (megrendelésekkel és szállításokkal kapcsolatos információk közlésével vagy kiszivárogtatásával), a védett korosztályok és csoportok számára meghatározott típusokkal, prioritások meghatározásával, valamint a regisztrációs felületen meghatározott típusokra engedő feliratkozás lehetőségével. (Vö.: előfeszítés/priming!) Információk egyszerűsítése, vizualizálása: színkódok és piktogramok (pl.: élelmiszereknél: zöld egészséges, piros egészségtelen. Vagy akár lásd: Norbi Update módszerét.) Az egyszerűsítés példái a már bemutatott ábráknál jól látszódnak. A vizualizálásnál a kormányzat arra épített, hogy ha az üzeneteket kormányzati információként közli, akkor az annak elfogadása – szélesebb körben – magától értetődő lesz. (Érdemes lenne vizsgálni, hogy a járvány- és oltásszkeptikusok politikai preferenciái hogyan alakulnak, és vajon menynyiben meghatározó a pártállás a járványkezelésre vonatkozó kormányzati információkkal történő azonosulásban.) Szociális normák (social norms): az egyén számára referenciaként, influenszerként, ad absurdum szocializációs ágensként szolgáló személyek, csoportok magatartásának bemutatása. Ennek kormányzati példája az oltási kampány során az az óriásplakát-sorozat, ahol ismert emberek ösztökélnek oltásra. De ugyanide sorolható, amikor influenszerek, közéleti szereplők (pl.: színészek, énekesek, sportolók stb.), hazai és nemzetközi szintéren is ismert politikusok és az aktuálpolitikától látszólag távol álló szaktekintélyek nyilatkoztak az oltás szükségessége mellett, illetve demonstrálják, hogy ők maguk is beoltatják magukat. TANULMÁNYOK Új Magyar Közigazgatás n 2021. szeptember, 14. évfolyam, 3. szám (Az ilyenkor fellépő pozitív mintakövetés gyakoribb, mint pl. a dacból fakadó ellenkezés.) egy lehetséges negatív kimenet kivédésére, mint egy lehetséges pozitív kimenet elérésére. A legtöbb kormányzati kommunikáció a „régi élet visszanyerésére” hegyezte ki a közlemény kommunikációját. Azaz arra, hogy ha az elveszített jólétet vissza akarjuk nyerni, akkor a kormányzati intézkedéseket követni kell, és ennek megfelelően kell cselekedni. 3/a) ábra: Gyurta Dániel felveszi az oltást Merkely Bélától Forrás: telex.hu 3/b) ábra: Borbás Marcsi az oltási kampányban 2. ábra: Egyszerűsített oltási információk Forrás: https://www. szekesfehervar.hu/_upload/editor/2021/ujsag/ FeherVar210429WEB.pdf ) Forrás: siofok.hu – Személyes elköteleződés: az egyének szeretnek összhangban cselekedni a megtett ígéreteikkel, elköteleződéseikkel. (Pl. őszintébb válaszok születnek akkor, ha az adatainkat az érdemi válaszadás előtt adjuk meg, mint ha a válaszadást követően.) A Kormány újraindításról szóló online konzultációja is ezt célozta, illetve a tervezett intézkedések előzetes legitimációját.10 – Pénzügyi és nem pénzügyi ösztönzők (incentives) használata. (Pl. elektronikus számlakivonat esetén jóváírást kap a felhasználó.) A Kormány közvetlen pénzügyi ösztönzést nem kínált az oltottak számára, azonban számos olyan nem pénzügyi ösztönzőt igen, amely arra kapacitálta az állampolgárokat, hogy felvegyék az oltást. (Pl.: szabadidős, kulturális programok, vendéglátóipari egységek látogatása, szolgáltatások igénybevétele, korlátozó intézkedések alóli egyéb kivételek stb. csak védettségi igazolvány birtokában lehetségesek.) – A keretezés (framing) a felhasználók veszteségkerülésére épít, azaz arra, hogy az emberek érzékenyebben reagálnak 10 Lásd https://nemzetikonzultacio.kormany.hu/ (letöltve: 2021. 06. 01.). – Előfeszítés, előhangolás (priming), pozicionálás: a döntéshez kapcsolódó tényezők, például a helyszín, sorrendiség befolyásolhatja a döntést. (Pl. nem mindegy, hogy milyen sorrendben kínálják a variánsokat a felhasználó felé, vagy milyen környezetben teszik mindezt.) A koronavirus.gov. hu tájékoztató oldalán sem alfabetikus sorrendben helyezkednek el az oltásról szóló lakossági tájékoztatók. Ugyancsak érdemes vizsgálni az egyes oltásokkal, azok hatékonyságával összefüggésben írt cikkek, tanulmányok publikációs intenzitását. Részben a keretezést, részben az előfeszítést erősítette a Nemzeti Népegészségügyi Központ számos infografikája, valamint az Operatív Törzs sajtótájékoztatója (és az ezt felerősítő médiamunkások tevékenysége) a járvány alakulásáról, ami a választási lehetőség tétjét emelte az állampolgárokban. – Időbeliség döntési inkonzisztenciáinak kihasználása: az ügyfelek a jelenben realizálható hasznokat gond nélkül áldozzák fel a jövőbeli hasznok oltárán. A különbség csökken két jövőbeni esemény összevetésében. („Jobb ma egy veréb, mint holnap egy túzok.”) Azonban, ha időt kapnak a lehetőségek átgondolására, a döntés megalapozottabbá válik (késleltetés). A Kormány kétlépcsős regisztrációt tett lehetővé: először oltásra lehetett jelentkezni, majd ezt követően nyílt lehetőség meghatározni a vakcina típusát és az 21 TANULMÁNYOK Új Magyar Közigazgatás n 2021. szeptember, 14. évfolyam, 3. szám oltási helyszínt. Az időbeni csúszást lehetővé tette az is, hogy nem tették kötelezővé a regisztrációt, azt egy folyamatosan nyitva álló lehetőségként tartották fent. 4. ábra: Interjú Novák Katalinnal Forrás: koronavirus.gov.hu 5. ábra: Letölthető tájékoztatók Forrás: https://koronavirus.gov.hu/letoltheto-tajekoztatok 22 Jól látszik, hogy a nudge-ok nem csupán elméleti kategóriák, hanem gyakorlatban is alkalmazott ösztönzők, amelyek segítségével óriási eredményeket lehet elérni (ugyanakkor hatalmas bukásokat is.) Látszik az is, hogy a beavatkozások mértéke az állampolgárok döntésébe egészen széles skálán mozog, az apróságoktól a lényegi kérdések eldöntéséig, melyek már az egyén sorsán is túlmutatnak. (Elég csak arra gondolni, hogy az oltás felvétele bár egyéni döntés, hatása azonban össztársadalmi.) Talán ennek is köszönhető, hogy az altruista társadalmakban jobban működnek, mint az individualista társadalmakban. A kérdés ilyen fajsúlyú problémák esetében veti fel azt a korántsem megkerülhető kérdést, hogy vajon a nudge-ok szakpolitikai alkalmazása elfogadható-e, vagy sem. Hiszen – végső soron – mégis valamilyen manipulációról vagy manipulatív meggyőzésről beszélünk, amely eleve nem lehet teljesen transzparens. (Elég csak arra gondolni, hogy abban a pillanatban, ha a nudge-ok eszközrendszere és valódi célja feltárulna, rögtön eltűnne azok várható hatása. Így eleve nem lehet közpolitikai viták tárgyává tenni egy-egy nudge végrehajtását.) A kérdésre egészen megnyugtató választ nem tudunk adni. Az talán egyértelmű lehet, hogy abban az esetben, amikor a társadalmi érdekek jól artikulálhatók, vitán felül etikusak, és ezek sokszor egyéni preferenciák felett állnak, akkor a nudgeok alkalmazása kívánatos. (Mint jelen esetben, a pandémia megoldása során.) Nem futhatunk el amellett sem, hogy a közegészségügy tipikusan az a terület, ahol az állam kemény vagy puha paternalista megközelítése jelen van (elég a különböző közegészségügyi intézkedésekre, szűrővizsgálatokra vagy kötelező védőoltásokra gondolni). Nem véletlen, hogy a nudge-ok konkrét területen végzett kutatásainak közel kétharmada az egészségügy területéről származnak. (Ezek mellett a környezetvédelem és a nyugdíjrendszer mutat még nagyobb számosságot.11) Így, amikor a meggyőzést és azonosulást célzó beavatkozások etikai vonatkozásait nézzük, nem árt azzal is számolni, hogy a mindenkori kormány akár keményebb intézkedéseket is hozhatott volna. (A kormányok mozgástere a meggyőzés–manipuláció–kényszerítés skáláján mindig is nagy volt. Ezt a politikai kultúra és a nemzetközi környezet tudja csak szűkebbre szabni.) Ugyanakkor az átgondolatlan nudge-ok olykor ellenkező vagy a szándékolttól eltérő magatartást válthatnak ki a célzottak körében. (Pl. az ügyfél szimpátiája, pártpreferenciája nem teszi plauzibilissé és/vagy posszibilissé a vonatkozó kormányzati kommunikációt. Vagy az információk visszafogása, irányítottsága felveti a manipulációs szándékot az ügyfél részéről. Vagy a társadalmi intézményekbe vetett bizalom alacsony szintje eleve sikertelenségre ítéli egy nudge sikerét.) A kérdés jelentőségét tükrözi, hogy az angolszász világ már rendszeresítette a nudge-ok használatát, illetve annak intézményesített hátterét. Míg az Egyesült Királyság miniszterelnöke már Behavioral Insight Teamet (Magatartástudományi Csoport) hozott létre, hogy nudge-ok segítségével növelje a lakosság egészségét, szociális érzékenységét (például adakozásra buzdítás) és általános jóllétét, addig Michelle Obama a gyermekkori elhízás visszaszorításának érdekében alkalmazta a módszert. A brit egészségügyi időpontfoglalási rendszert tökéletesítették. Ebben lehetővé tették a lefoglalt időpontok újrafoglalását, valamint az ügyfél által elmulasztott időpontok számát is csökkentették azzal, hogy SMS-ben jelezték, hogy a mulasztott időpont 160 fontba kerül az államnak. Ugyanezt átvette a szingapúri kormányzat is, csak ők nem a konzultáció alternatív költségét küldték el, csupán azt, hogy „mások várnak időpontra”. Azaz, míg a brit kormányzat a gazdasági érzékenység felől, addig a szingapúri a társadalmi felelősség felől közelítette meg a kérdést. A brit megoldás 2,7 százalékponttal, a szingapúri 6,9 százalékponttal csökkentette a kihagyott időpontok számát.12 Ugyancsak plasztikus példa a villamosenergia- és vízfogyasztás csökkentését célzó szakpolitikai eszközök (fogyasztásra kivetett adók, áremelések) területe a jóléti társadalmakban. Az itt gyakorta használt eszközök önmagukban nem mindig működnek. Márpedig, ha egy szolgáltatás nem vagy csak minimálisan árérzékeny, akkor a magatartástudomány 11 Szántó Richárd – Dudás Levente (2017): A döntési helyzetek tudatos tervezésének háttere (a nudge fogalma, módszerei és kritikái). Vezetéstudomány, 2017/10. 49–51. 12 Goette, Lorenz (2017): Nudging pro-social behaviours, https:// www.csc.gov.sg/articles/nudging-pro-social-behaviours (letöltve: 2021. 06. 01.). Új Magyar Közigazgatás n 2021. szeptember, 14. évfolyam, 3. szám eszközeit kell bevetni. Szingapúr kutatásokkal támasztotta alá, hogy az árérzékenység és a fogyasztás visszafogása iránti közömbösség legfőbb oka az, hogy e szolgáltatások használatának mértékét nem tudják a felhasználók felfogni. (Nem tudjuk, hogy mennyi vizet fogyasztunk zuhanyzás alatt, nem érezzük, hogy mennyi áramot eszik a légkondicionáló.) Ugyanakkor abban az esetben, ha láthatóvá válik valós időben, hogy ezek a fogyasztások hogyan alakulnak, úgy 20%-kal csökkentik az egyének fogyasztásaikat. Ha erre további bökéseket használunk (pl. a fogyasztás ökológiai lábnyomával kapcsolatos információs kampányok, amelyekben a fogyasztó számára referenciapontként szolgáló, mértékadó személyek is példát mutatnak), úgy a célzott hatás felerősödik. Azaz jobban befolyásolható az elvárt magatartás, ha arról közvetlen visszajelzést kap a fogyasztó, vagy tevékenysége (vagy tevékenységének eredménye) láthatóvá válik. Szingapúr Smart Nation-programjában az ilyen visszajelzések fontos szerepet kaptak. Legalább ilyen fontos, hogy a szolgáltatásokat előzetesen tesztelni kell, valamint a bevált szolgáltatások logikáját, struktúráját multiplikálni. A Szingapúri Kormány által fejlesztett Isomer portálfejlesztő (vö.: hazai önkormányzati ASP portálmegoldása) bármelyik kormányzati szerv számára elérhető, azonnal fejleszthető, élesíthető és integrálható az ergonómiai szempontból tesztelt (UX) kerete. Ennek jelentősége a rendkívüli helyzetekben mutatkozik meg igazán, amikor – lásd legutóbb a Covid19-pandémia gyors cselekvési kényszerében – azonnali, dedikált kormányzati kommunikációs szakcsatornák kialakítására volt szükség, amelyeket a felhasználók – újdonságuk ellenére – erős felhasználói rutinnal tudtak kezelni (köszönhetően a már ismert sémáknak és logikának). Egyre hangsúlyosabbak tehát azok a közszolgáltatással összefüggő megoldások, amelyek – részben vagy egészben – az ügyfél helyett gondolkodnak (csökkentve az ügyfél döntési autonómiáját). Hogy ezt épp behavioral insightsnak, design thinkingnek, user experience-nek, service designnak, service experience-nek vagy bármi másnak hívjuk, az csupán a probléma megközelítésétől függ. Addig jó ez az irány, amíg az állampolgárok jólétének növelése a cél, nem pedig gazdasági vagy politikai pozíciók erősítése. E követelmény fenntartásához azonban megkerülhetetlen a tudományos módszertan alkalmazása és az etikai dilemmák feloldása. TANULMÁNYOK Irodalom Digital Government Blueprint – A Singapore Government That is Digital to the Core, and serves With Heart. https://www. tech.gov.sg/files/digital-transformation/dgb_booklet_ june2018.pdf (letöltve: 2021. 06. 01.) Felsen, Gidon – Castelo, Noah – Reiner, Peter B. (2013): Decisional enhancement and autonomy: public attitudes towards overt and covert nudges. Judgment and Decision Making, 8(3), 202–213. Goette, Lorenz: Nudging pro-social behaviours, https:// www.csc.gov.sg/articles/nudging-pro-social-behaviours (letöltve: 2021. 06. 01.) Klemensits Péter (2018): A szingapúri fejlődési modell megvalósításának lehetőségei szubszaharai Afrikában Ruanda példáján keresztül. Geopolitika.hu, 2018. november 26. Kovács Kármen (2018): Gondolatok a viselkedési közgazdaságtan aktuális helyzetéről. Köz-Gazdaságtan, 2018/2. 242. Maertens, Victor (2014): The Singaporean Development Model. Hága, Sen Foundation. 2. http://www.senfoundation.org/wp-content/uploads/Publications/Other/ Maertens-Victor-The-Singaporean-Development-Model2014.08.26.pdf Miért jó a vakcina? https://vakcinainfo.gov.hu/miert-jo-avakcina (letöltve: 2021. 06. 01.) Satisficing. Wikipedia. https://en.wikipedia.org/wiki/ Satisficing (letöltve: 2021. 06. 01.) Sutherland, Rory (2014): George Loewenstein and Rory Sutherland: An Exchange. In: Samson, Alain (szerk.): The Behavioral Economics Guide 2014. 17. https://www. behavioraleconomics.com (letöltve: 2021. június 1.) Szántó Richárd – Dudás Levente (2017): A döntési helyzetek tudatos tervezésének háttere (a nudge fogalma, módszerei és kritikái). Vezetéstudomány, 2017/10. 49–51. Tagliabue, Marco – Squatrito, Valeria – Presti, Giovambattista (2019): Models of Cognition and Their Applications in Behavioral Economics: A Conceptual Framework for Nudging Derived From Behavior Analysis and Relational Frame Theory. Frontiers in Psychology, https://doi.org/10.3389/fpsyg.2019.02418 (letöltve: 2021. 06. 01.) Thaler, Richard H. – Sunstein, Cass R. (2008): Nudge. London, Penguin Books 23