Átsétáltunk

Átsétáltunk. Íme, itt vagyunk hát a 2018-as esztendőben. A küszöbén.
Majd meglátjuk, ahogy haladunk befelé, vajon miket rejteget? Milyen lesz?
Ha olyan jó mint az átsétálás, akkor nagy gond nem lesz.

Az csak természetes, hogy velünk, a családdal szilveszterezett Zsömi is. Ezen az átmeneten  nem kértem neki már nyugtató tablettákat.
Romlott annyit sajnos a hallása, hogy csukott ablakok mellett nem hallja tisztán a durrogtatást, leengedett redőnnyel meg a villogás sem zavarja.

Biztos ami biztos a kezdetekre  és a utcai létre -gyalog sétáltunk haza a közös buli után- kapott egy 0,25-ös Xanax-ot. Neki még használ.
Nekem már nem, mint ahogy az első képen látszik is.
Gyalog kellett hogy hazasétáljunk, mert túlontúl jólesett nekem a sör. Pedig ugye olyan mértékig félrecsúszott fogpótlással, amint az első kép mutatja, nem volt egyszerű meginni.

Zsömi is igazán jól érezte magát. Evett ivott sertepertélt.
Később társasága akadt, érkezett egy vendég kutyus -talán lesz róluk közös kép is valahol Pöti tarsolyában- lett nagy ismerkedési est. Mindaddig mígnem Zsömi mint korelnök befenyítette a jövevényt.
Utána mindketten kerestek maguknak egy szimpatikus lábtörlőt pihenni és átduzzogtak az új esztendőbe.
Meg kell még említsem, hogy a hazaúttól kicsit tartottam, nem annyira a rakéták okán, mint inkább a távolság miatt. Ám nem volt gond.
A hajnali három hűvöse és a honvágy, kora ellenére is adott akkora töltést Zsöminek, hogy úgy húzott át a városon mint a vadludak.
Csak alacsonyabban. Fitt még az öregúr!