Katonaláda

Mi a faláda?
A térnek deszkákkal határolt része.
Volt nálam egy öreg katonaláda, évek óta várta a felújítást. Ha minden igaz, apám apját szolgálta valamikor, valahol. Majd padlásra került, utóbb meg hozzám, én pedig Pötinek ígértem.


Eredeti festésére, valamikor kapott egy másik zöldet, majd egy vajszínű réteget. Egyiktől sem lett szebb, csak lakásban, bútorok közt elviselhetőbb. Hőlégfúvóval kezdtem a "hámozást" le is tudtam tolni róla az utolsó két réteg javát.
Az első képen a még nem túl biztató kezdet látható.
A következő munkafolyamatban főszerepet kapott a flex és a csiszoló korongok. Nehezebb vele ugyan dolgozni -gyógyulni is nehezebb-, de gyorsabb a tisztítás.
A második fotón a már majdnem teljesen festékmentes láda látható.

Természetesen, a durva korong után rezgőcsiszolóval finomítottam a felületet. Natúr fát szerettem volna, de öreg hatást. Ezért aztán az illesztéseknél hagytam kicsit megégni, s ugyanígy a görcsöknél is. A sérüléseket kissé elfinomítottam, de meghagytam rajta, s itt-ott nem vettem le -például a léceknél- teljesen a zöldet sem. Hagytam előtűnni.. Nem akartam hibátlan felületet, de durván sérültet sem.
A harmadik képen -főleg ha ránagyítotok-, látszik amiről beszélek.

Imitt-amott azért kellett tapaszolni, majd Melinda átkente gomba és rovarölő, megelőző szerrel. Innét övé volt a főszerep! Felvitt rá kívülről három rétegben pácot, belül pedig színtelen lakkot. Legvégül visszakerült rá a két eredeti, ám újra festett hord fül és az új tulajdonos névtáblája.
Nagy meló volt, de megérte!
Ez a láda már meglehet száz éves, -de inkább több- és most már biztosan kibír még legalább annyit.