Kicsi kutyánk emlékére (†)

   Kicsi. Nem tudom miért ezt a nevet adtuk neki. Már jó régen történt, hogy egy nagyon aranyos, hűséges foxit talált édesapám Kaposfüreden. 2001-ben. Előző gazdája ismeretlen okokból kitette, és a füredi horgászbolt előtt tanyázott hosszú ideig. A boltos és néhány helybéli etették, de ettől még magányos volt. Szerencsére apu elhozta, és onnantól fogva a nagymamám kutyája lett. Arra sehogyan sem tudok visszaemlékezni, hogy miért ezt a nevet kapta.

Cirmi cicánk emlékére (†)

Érkezése után

   Összeszorult szívvel ültem most ide. Kilenc éve lakunk jelenlegi lakhelyünkön, ekkor költöztünk össze Enikővel, külön a szüleinktől. Most egy olyan baráttól kellett elbúcsúznunk, aki fél év híján végig velünk volt. Cirmi cicát 2003 nyarán fogadtuk be, ekkor kaptam iskolám igazgatójától ajándékba. Rövid idő alatt nagyon megszerettük, és a mai napig hűséges társunk volt...

Elhunyt a fecskevadász

Még kölyök...

    Tegnap délután barátok jöttek hozzánk látogatóba. Érkezésük örömét hamar elnyomta az autóból kiszálló gyermekkori cimborám első mondata, miszerint pont alattunk a főúton, van egy elütött fekete cica. Attila ismerte a macskáinkat, így mindjárt tudni vélte, hogy valószínűleg a miénk.

Kutya tölcsér

   Tegnapi bejegyzésemből finoman már kiderülhetett a figyelmesen olvasók számára, hogy a műtétben a legkellemetlenebb dolgok egyike az a tölcsér, amivel a lábadozó kutyát ellátják. Erre azért van szükség, hogy a friss, steril sebet ne tudja nyalni az ebünk, és nehogy véletlenül kiszedje a varratokat. Na, mi emiatt aggódtunk folyamatosan tíz napon keresztül, a végén szerintem mi sokkal jobban megkönnyebbültünk, mint a Bundás...

Udvari őrcsónak

   Ma ismét kellemes időnk volt, de már nem annyira napsütéses és szórakoztató mint a tegnapi. A túra után még nem igazán éreztem magam leamortizálva, sőt reggel már hat után kivetett magából az ágy. Neki is láttam a ház körüli munkáknak, volt belőlük bőven. Most pedig mint a mosott rongy, szerintem a tegnapi kilométerek is most zuttyantak rám...

Kinyúltunk a tavaszvárásban

   Enyhe napra ébredtünk. A régen látott kápráztató napsütés, a naptárral együtt tavaszt hirdetett. Reggel beleolvasgattam kedvenc blogjaimba, amelyek közül szintén sokban a várva várt évszak eljövetelét vetítették előre. Megjött Charlie a vörsiek híres gólyája, nyílnak több kertben a virágok. Nyílik nálunk is a krókusz, ezen kívül azonban minden kopár. Minden adott volt tehát egy kellemes naphoz, majd első lehangoló lépésként megnéztem az időjárás előrejelzést....  

Réparágcsa

A hétvégi főzőcskéből megmaradt egy sárgarépánk, ami már kezdett kicsit kiszáradni, így nem szándékoztunk a továbbiakban felhasználni. Hirtelen ötlet kapcsán Enikő döntött a megárvult répa sorsáról, Bundásnak adtuk!

Te rongyos élet...

"Te rongyos élet, bolondos élet,
Mitől tudsz olyan édes lenni mint a méz?
Te rongyos élet, bolondos élet,
leszokni rólad istenem milyen nehéz!"

A Csárdáskirálynő című operett jól ismert dala jutott eszembe Bundásról. Habzsolja, élvezi az életet, legkedvesebb játéka pedig a rongyozás.

Döbbenet és öröm

   Nem is tudom, tegnap miért Juliskával kezdtem a visszatérésem utáni beszámolókat. Sokkal fontosabb, maradandóbb, mélyebb érzésű emléket táplált belém Bundás, amikor hosszú idő múltán újból meglátott. Meghatott kutyusom szeretete!

A faragómester

   Nem ismeretlen problémajelenség, hogy ifjonti kutyáink bizony amit csak lehet megrágnak. Így volt ez Bundás esetében is, akit azonban sikerült eme ténykedéséről leszoktatni. Avagy mégsem?

Conika (†)

   Néhány napja apu bemutatta az újonnan érkezett kis jövevényt, a legújabb családi kedvencet. Benett a tengerimalac, Pöti húgomék lakótársa lett. Ő már a harmadik tengerimalac köreinkben. Pamacsnak már állított emléket bejegyzésben édesapám, most a mienk van soron. 

A beszorult kutya esete

   Kis kutya kis ház, nagy kutya nagy ház. Így lenne normális nem? A kutyák néha mégis másképp gondolják! Bundás bizony igencsak jelentős méretekkel rendelkezik, így nemrégiben kapott egy új lakást. Használja is, szereti is, ám de néha rájön az dili, és betuszkolja magát szegény Kicsi házikójába.

Az első támadás!

   Tél tábornok idejét látta az első támadás megindításának. Ez Kaposvár környékén meglehetősen gyengére sikeredett, mégis adott egy kis ízelítőt, és beindította a védelmi erőket. Most már végképp nem lehet halogatni, és el kell kezdeni a téliesítést.

Játék a falevelekkel

    Az ősz egyik szépsége, hogy a szépen megszínesedő, rozsdás falevelek folyamatosan lehullanak, és beborítják szépen a talajt. Erdőben, gyümölcsösben, ritkán járatos kertekben nem okoz problémát, érdemes otthagyni, hogy a folyamatosan rothadó növényi részek javítsák a talaj minőségét. Az udvarban azonban össze kell szedni, ha nem akarjuk minden nap behordani cipőnkkel a lakásba, és szeretjük portánkon a rendet.

Bundás-Lak

   Nő a csöppség. Még csak öt hónapos, de közeledünk a 30 kg felé, és bizony a régi lakás látványosan összement. A napokban bejött esős és hűvös idő, hosszú időre beszorította négylábú kedvenceinket házikóikba. Kicsinek nem volt gondja az övével, Bundás azonban láthatóan kényelmetlenkedett. Elkezdett bontani felül és alul is, aminek viszont én nem örültem. A jelzés egyértelmű volt, új házikó kell!

Jó a kutya a háznál...

   Jó bizony! Legfőképpen hű barát, nagyszerű unaloműző, mivel folyamatos gondoskodást igényel. Serkenti a munkakedvet, hiszen a fejlődéséhez szükséges nagy mennyiségű ásványi anyagot, vitaminokat, táplálékot, oltásokat beszerezni nem olcsó mulatság. Gyerekpótlásnak sem utolsó, sokat kell velük játszani, lehet őket dajkálni, rengeteget kell nevelni. A fiatal kutyus "visszabeszél" ha nem tetszik neki valami, és szinte biztosan talál naponta olyan dolgot, amit nem szabadna kipróbálnia, mégis megteszi. 

Pórázon

   Kutyasétáltatás pórázon. Milyen egyszerű dolog, mennyire mindennapos! Na de kezdetekben nem minden ilyen szép és természetes! Bundás kutyánkkal nagyon nem indult simán a dolog, és még mindig vannak problémák! Erről szól a mai bejegyzés.

Kutyameleg

   Pár hete azon siránkoztunk, hogy mennyire rossz az idő, milyen sok az eső, és ilyen rossz nyarat még sosem éltünk, most pedig átestünk a ló túloldalára. Igazán meleg van, napközben 33-35 fokot mérünk az udvaron, és éjjel sem megy 20 fok alá a hőmérséklet. Kutyameleg van, ezúttal szó szerint!

Kutyaszemmel...

   Talán ott kellene kezdenem a történetem, hogy egyik nap megjelent az életemben két nagy simabőrű, és kiszakítottak megszokott környezetemből. Ott kellett hagynom a mamit, papit, és az én játékos testvérkémet, akivel addig rengeteget hancúroztunk a szabadban. Betettek valami négykerekű, gyorsan mozgó izébe, amit ők csak autónak hívnak. Nem tudom mi az, de első alkalommal jól felfordult tőle a gyomrom, bele is okádtam a belsejébe. Egyébként szimpatikus ez a két emberke, sokat simogatnak, becéznek.

Bundás

   Mostanában kicsit ritkábban jutok géphez, kevesebb bejegyzést tudok ejteni. Kaptam ez ügyben már finomabb dorgálást is. Sajnálom, igyekszem majd nem elhanyagolni a blogot sem! Lezárult pénteken a Matula sporttábor, erről is még tartozom egy beszámolóval. Szombaton születésnapi összejövetel volt nálunk, ahol édesapám rokoni kapcsolatokat tárt fel a macskáknál. Vasárnap reggel végre meghoztuk Bundást, előző nevén Bodrit. Most erről fogok kicsit mesélni, van miről!