Megtörtük a jeget...

   Unjuk már a telet Enikővel, elég volt a hideg napokból. Harsányan zöldellő füvet, virágba boruló fákat, meleg légfuvallatokat szeretnénk. Ki nem? Sokáig nem volt ok a panaszra, hiszen nem volt kemény telünk. Bezzeg az a februári kegyetlen hideg! Befagyasztotta a kedvünk, no meg persze a természet vizeit is. Eképpen járt a mi kis kacsaúsztató tavacskánk is, a közeli Deseda-tóval egyetemben. Örömet idén mégsem hoztak, hiszen mire korcsolyázásra alkalmassá váltak volna, hatalmas fehér lepel borította az egészet...

HóBundás

Igencsak régen hoztam már ide Bundásról képeket, történeteket. Volt is, aki a szememre vetette, pedig kutyusunk, kutyusaink igencsak szerves részei mindennapjainknak. Fényképeket viszont újabban ritkábban készítünk, és a kis apró játékok, kalandok sem kívánkoznak mindig blogbejegyzésekbe. Néhány aranyosabb téli képet azért most mutatok nektek... :)

Fejre állt a hótornász

   

  Hittétek volna, hogy egy hóembert is képes vagyok megtornáztatni? Pedig megtettük! A párommal közösen hóember építésébe fogtunk ma délután és, hogy ne legyen szokványos, tornászt faragtunk belőle. Enci ötlete volt, hogy állítsuk fejre, engem pedig nem nagyon kellett győzködni...  :)

Olvad a jégcsap...

   

   Végre enyhébb az idő, megmondom őszintén már kezdtem én is fázni! Pedig nem vagyok egy didergős típus, mégis! A sítábori -30 után még melegnek tűnt az itthoni hőmérséklet, de szép lassan belém fagyott a mosoly, és még nem is láttam a gázszámlát...

Kutyusomat (Bundás) elnézegetve eljátszottam a gondolattal, milyen is lehetne egy saját bunda. Mivel kedvenc vadállatom a tigris, babráltam kicsit a képszerkesztővel! Jó nem?

Ömlesztett zárszó

   Sítáboros bejegyzéseimet kívánom most már végleg lezárni. Sok mindenről nem esett szó itt a blogban, de ezt az élménydús hetet szavakba, írott formába önteni szinte lehetetlen. Akik várják a beszámolókat, talán többet szeretnének tudni, főleg a szülők. Magam is tapasztalom, hogy a gyerekek ha megkérdezik őket a tábori eseményekről, lezárják pár szóval, majd mennek is tovább. Sokszor a család többet megtud itt tőlem a hét eseményeiből, mint tulajdon csemetéjétől...

Squash bajnokunk

  

   Kaposvár elmúlt évi diákolimpiai bajnokait, és korosztályos magyar bajnokait köszöntötték csütörtök délután a Munkácsy Mihály Gimnáziumban. A hagyományos ünnepségen átadták az év diáksportolói díjakat is. Iskolánkból is voltak díjazottak, sőt az osztályunk egyik ifjú tehetsége is boldogan szoríthatta magához, a kemény munkáért járó elismerést.

Hószoknyás hófickó

Hófickó? Lehet, hogy nem is fickó! Mi van, ha lány? Tényleg, eszembe sem jutott ott megkérdezni a helyszínen az alkotóktól! Tény, hogy érdekes lett, de mindenképpen üde színfolt iskolánk közepén ez a vidám alak...

Csoportképeink 2012

Még mindig sítábor, ezúttal főként csak képekben!

Kezdő csapatunk  22 tanulóból állt, harmadikostól nyolcadikos korosztályig vegyesen:

A déli Chopok kalandjai

    Régi-régi elképzelésünket valósítottuk meg végre. Általában Tále sítáborunk síközpontja, mert kellőképpen hóbiztos, és ami nagyon fontos, ideális pályákat nyújt kisiskolásoknak. Kezdő, középhaladó, haladó síző egyaránt talál itt magának pályát, tanulásra ideális. Szeretünk ide járni, de azoknak a haladó sízőknek, akik már évek óta járnak velünk a táborba, már nem jelent kihívást, kevés újat tud nyújtani. Éppen ezért, kikalkuláltuk, hogy a közelben lévő déli Chopok egyszeri meglátogatása még nem emelné meg a költségeket, viszont a régiek elé is helyezhetünk új feladatokat! Belevágtunk!!

Rendkívüliségek, és Chatka

Chatka

   Több okból is rendkívüli volt az idei sítáborunk. Rekordsebességgel betelt a létszám, túl is léptük a tervezett keretszámot. Végül 50 gyerekkel indultunk útnak, öten voltunk síoktatást végző kísérő tanárok, de velünk jött még Ibolya néni, aki többek között a gyógyszerezésben segédkezett, és vittünk magunkkal idén egy orvost is. Ez összesen 57 fő, a sofőrünkkel együtt 58. Ennyien még soha nem indultunk útnak, nem is fértünk mind bele a buszba. A doki saját, hét személyes autójával kísérte buszunkat, ahol a gyerekek mellett csak Mónika néni, és én fértünk már el.

Megjöttünk, jött velünk a hó is...

  

 Csütörtökön már hallottuk odakint, hogy pénteken havazás kezdődik Magyarországon, tehát az vár ránk itthon, amihez hozzászoktunk az Alacsony-Tátrában. Furcsa, egész télen hiába vártuk a hóesést, erre pont a sítábor zárónapján jött meg!