A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Emlékek. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Emlékek. Összes bejegyzés megjelenítése

2011. február 19., szombat

Csillagszemű

Mit gondoltok ki van ezen a képen? Itt még kis óvodás, négy hónap híján négy éves a kis hölgy. Azóta már igencsak felnőtt, ez pedig a kedvenc gyermekkori fényképe...

2011. február 16., szerda

Valamikor hajdanán...

   Tameri kezdte, rajta kérjétek majd számon. Arc-kép bejegyzése során szóba került, hogy van édesapámról és rólam is egy ceruzarajz. Megígértük, hogy megmutatjuk... hát itt van!

2011. január 19., szerda

Conika (†)

   Néhány napja apu bemutatta az újonnan érkezett kis jövevényt, a legújabb családi kedvencet. Benett a tengerimalac, Pöti húgomék lakótársa lett. Ő már a harmadik tengerimalac köreinkben. Pamacsnak már állított emléket bejegyzésben édesapám, most a mienk van soron. 

2011. január 18., kedd

Látom mosolyát (†)

   Édesapám bejegyzését követően alig tudom összerántani csapongó gondolataimat. Igen, már tíz éve! Vizsgaidőszakomat fejeztem be sikeresen a főiskolán, boldogan tértem haza. Soha olyan fájdalmat senkinek, amibe ez az öröm hirtelen átcsapott. Máig érzem. Mostanáig nem értem. Nehéz volt felfogni, képtelenség elfogadni. Legrosszabb a tehetetlenség, és az abból fakadó fojtogató düh. Mert valami ilyesmit éreztem. Ezek az emlékek is felszínre törtek, de sokkal inkább nagymamám mosolygó arca, amint rám tekint. Káosz az érzelmek viharában, de milyen is lehetne a gyász?

2011. január 13., csütörtök

Gyermekkori álomőrzők

   Nem tudom ki hogyan van ezzel, de én mind a mai napig nagyon szeretem a plüssöket, hadakozom is néha a párommal az ügyükben. Gyerekkorom kis barátai ugyanis nincsenek kevesen, és nem hagyom őket dobozba száműzni. Kompromisszumos megoldásként vettünk egy falon függő plüsstartót, amiben ugyan egymás hegyén-hátán sorakoznak a szőrmókok, legalább nem a padlás sötétjében raboskodnak. Kettő polclakó maradt csak, ők az én egykori álomőrzőim!

2010. április 29., csütörtök

Összetörve

   Első autómat diplomaosztóra kaptam szüleimtől, egy Polski Fiatot, más néven kis Polskit. Sokféle gúnynévvel ellátták ezt a kisautót, mint például nyuszibusz, vagy egérkamion, egy azonban biztos, ennek az autónak igazi egyéni kisugárzása van. Nagyon szerettük a járgányt, éppen ezért roppant bosszús voltam, amikor egy türelmetlen és felelőtlen sofőr miatt összetörtem.

2010. április 13., kedd

Mecs(extrém)

   Hiába, ha valamit elkezd az ember, nehezen tudja abbahagyni, így van ez az emlékek folyásával is, egyszerűen csak özönlenek, ha belekezdünk egy kis nosztalgiába. Volt osztályom kapcsán jutott eszembe egy nagyon élvezetes napunk, amit egy ökoturisztikai parkban töltöttünk el az Árpádtetőn, a Mecsekben, Pécstől 2 km-re.

2010. április 12., hétfő

Az első osztályom

    Ma mindenki a politikával, a választásokkal van elfoglalva, tele van vele az emberek feje, erről szól a blogális világ, beleértve az általam olvasottak nagy részét is. Nem mondom, hogy nekem nincs a zsigereimben, de úgy gondoltam akkor sem ezzel foglalkozom, hanem egy sokkal kellemesebb emléket idézek fel. Tegnapi bejegyzésem során szót ejtettem arról az osztályról, ahol pályafutásomat elkezdtem, majd rám törtek a velük kapcsolatos emlékek.

2010. március 28., vasárnap

Tavaszi szél

      Ma ismét kellemes tavaszi napunk volt, nem számítva a szelet, mely néhol oly intenzítással fújt, hogy az embernek nemcsak a haját, de még a szemöldökét is összeborzolta.