Lukarec
| Lukarec (Lucareț) | |
 | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Románia |
| Történelmi régió | Bánság |
| Fejlesztési régió | Nyugat-romániai fejlesztési régió |
| Megye | Temes |
| Község | Aga |
| Rang | falu |
| Községközpont | Bresztovác |
| Irányítószám | 307088 |
| SIRUTA-kód | 156197 |
| Népesség | |
| Népesség | 105 fő (2021. dec. 1.) |
| Magyar lakosság | 1 (2002) |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 129 m |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 45° 50′ 19″, k. h. 21° 40′ 18″45.838647°N 21.671776°EKoordináták: é. sz. 45° 50′ 19″, k. h. 21° 40′ 18″45.838647°N 21.671776°E | |
 | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Lukarec témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Lukarec, 1910 és 1918 között Lukácskő (románul: Lucareț, németül: Lukaretz, szerbül Lukarevac) falu Romániában, a Bánátban, Temes megyében.
Fekvése
[szerkesztés]Temesvártól 36 kilométerre keletre, a síkság északi peremén fekszik.
Nevének eredete
[szerkesztés]Neve szerb eredetű, a Lukar személynévből képzett. 1492-ben Lwkarowcz, 1554-ben Luqarofče, 1700 körül Lukarevacz, 1717-ben Lucareszi alakban adták vissza. A helységnévrendezéskor tövét tévesen a Lukács személynévvel azonosították (amelyhez nincs köze), a -kő utótagot pedig bazaltbányájáról kapta.[1]
Története
[szerkesztés]A középkor végén, első felbukkanásakor a hatalmas solymosi uradalom része volt. 1717-ben húsz házzal írták össze a facsádi kerületben. 1779-ben Temes vármegyéhez csatolták. 1802-ig a kamara, azután előbb a Jankovics/Doktorovich, az 1830-as évektől az Agora család tulajdona, a 19. század végére pedig házasság révén Iosif Gall/Gall József vált legnagyobb birtokosává. Ő modernizálta a falutól délkeletre fekvő bazalt kőfejtőt. Iparvasutat épített, és sok környékbelinek adott munkát, ami miatt igen népszerűvé lett a lakosok körében.[2] A századfordulón két kőfejtőjéből évi átlagban 37–38 ezer köbméter bazaltot termeltek ki, útépítésre és Temesvár utcáinak kikövezésére.[3] Szerb lakossága a statisztikák tanúsága szerint a 20. század folyamán elrománosodott.
1910-ben 517 lakosából 338 volt szerb, 67 magyar, 52 román, 40 szlovák és 9 német anyanyelvű; 399 ortodox és 109 római katolikus vallású.
2002-ben 123 lakosából 77 volt román, 41 szerb, négy szlovák és egy magyar nemzetiségű; 113 ortodox vallású.
Nevezetességek
[szerkesztés]
- A falu délkeleti határában fekvő, 211 méter magas Piatra Roșie nevű, kialudt vulkán híres bazaltlelőhely. A bazaltorgonák vörös színüket magas vastartalmuknak köszönhetik.
- Szerb ortodox fatemploma 1750-ben épült. Érdekesség, hogy az 1780-as belső festés feliratai román nyelvűek.
Hivatkozások
[szerkesztés]- ↑ Kiss Lajos: Helynévmagyarázatok. Magyar Nyelv 2007 szeptember
- ↑ Aurel Cosma: Memorii. Timișoara, 2010, 68. o.
- ↑ Schafarzik Ferenc: A magyar korona országai területén létező kőbányák részletes ismertetése. Budapest, 1904
Források
[szerkesztés]- Petrina Calabalic: Vulcanul din Banat ('A bánáti vulkán'). Bănățeanul 2009. február 17.
- A fatemplom részletes ismertetése (szerbül)
Temes megye közigazgatása  | ||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||
| ||||||||||