Galloromán nyelvek

A galloromán nyelvek az újlatin nyelvek nyugati ágának egyik csoportja, amelyek az ókori Gallia, vagyis a mai Franciaország, Svájc bizonyos tartományai, illetve Olaszország északi részén alakultak ki. Két kisebb csoportra oszthatók: galloitáliaira, amelybe az észak-itáliai dialektusok, valamint gallorhaetiaira, ahová a francia és a rétoromán nyelvváltozatok tartoznak. (Az okcitán és a katalán besorolásának kérdését lásd az iberoromán nyelveknél.) A galloromán nyelvek nyelvtanilag és hangtanilag az iberoromán nyelvekhez állnak legközelebb.

Főbb közös jellemzőik

• A többes számot – a galloitáliai dialektusok kivételével – -s hozzáadásával képzik. A nyelvészek álláspontja szerint történetileg a galloitáliai nyelvek is -s hozzáadásával képezték a többes számot (ennek maradványai megtalálhatóak pl. egyes lombard szóalakokban: tütt [tyt] / tb. tücc [tyʧ] < *tüts), azonban a kétnyelvűség és az olasz hatás miatt elvesztették a szóvégi -s hangot.
• A magánhangzók közötti [p, t, k] zárhangok zöngésültek, a franciában és bizonyos galloitáliai dialektusokban el is tűntek.
• A szavak alaktanilag erősen redukálódtak, a szóvégi -e, -o magánhangzókat (a francia az -a-t is), illetve vele együtt az utolsó szótagot, valamint a franciában az -s-t is elvesztették.
• A szóalakok nagymértékű rövidülése következtében kiterjedt a különböző módosító szók, személyes névmások, valamint az igei körülírások használata (pl. kötelező érvényű az igei hangsúlytalan személyes névmások használata).

Csoportosításuk

• Nyugati újlatin nyelvek
  • Galloromán nyelvek
    • Gallo–rhaetiai csoport
      • Francia (vagy „oïl”) alcsoport
        • francia
        • vallon
        • pikárd
        • burgundi
      • Frankoprovanszál vagy arpitán nyelvjárások
      • Okcitán („oc” alcsoport)
        • gascon és aráni
        • lengadòci (franciásan languedoci)
        • provanszál
        • vivaroaupenc
        • auvergnat
        • limousin
        • zsidóprovanszál (shuadit) †
      • Rétoromán dialektusok (rhaetiai alcsoport)
        • romans
        • ladin
        • friuli
    • Galloitáliai (északolasz) csoport
      • emilián–romanyol
      • ligur
      • lombard
      • piemonti
      • velencei

 megjegyzés: A galloromán nyelvek csoportosítását nehezíti a nyelv és dialektus problematikája: a hagyományos nyelvészeti források csak francia, okcitán és rétoromán nyelveket különböztetnek meg; a galloitáliai dialektusokat csak „északolasz nyelvjárásoknak” tekintik.

Kapcsolódó szócikkek

• Iberoromán nyelvek
• Nyugati újlatin nyelvek

Források

• A világ nyelvei. Fodor István főszerk. Budapest: Akadémiai Kiadó. 1999. ISBN 9630575973  
• Manual de lingüística románica. José Enrique Gargallo Gil – Maria Reina Bastardas (coords.). Barcelona: Ariel Lingüística. 2007. ISBN 978-84-344-8268-5