Meglenoromán nyelv

Meglenoromán limba vlășe̯áscă
Beszélik	Görögország, Észak-Macedónia, Románia, Törökország
Terület	Délkelet-Európa, Balkán
Beszélők száma	kb. 2800 fő
Nyelvcsalád	Indoeurópai nyelvcsalád    Újlatin nyelvek     keleti ág      meglonoromán nyelv
Írásrendszer	Latin írás
Nyelvkódok
ISO 639-1	-
ISO 639-2	roa

A keleti újlatin nyelvek déli csoportja

  Aromán nyelv

  Meglenoromán nyelv

Vlach Moglena régió

A meglenoromán egy, a tudományos körökben „meglenorománok”-nak nevezett népesség nyelvjárásainak csoportja. Státusza vitatott. Egyes nyelvészek, például Alexandru Graur , önálló nyelvnek tekintik, amely a keleti újlatin nyelvekhez tartozik, a román, az aromán és az isztroromán nyelvvel együtt. Más nyelvészek véleménye az, hogy ez csak a román nyelv egyik dialektusa, a dákoromán, az aromán és az isztroromán dialektus mellett. Ezek között nincs egység a meglenoromán státuszát illetően a többi dialektussal szemben.

A meglenorománt ma már csak kb. 2800 személy beszéli, és ezt az elnevezést nem használja a nyelvet beszélő népesség. A kifejezést nyelvészek alkották, mégpedig abból a nézőpontból, hogy ez tulajdonképpen a román nyelv egyik dialektusa. Beszélői magukat vlaș „vlachok”-nak nevezik (egyes számban vla vagy vlau̯), nyelvüket pedig azt mondva határozzák meg, hogy vlășește „vlachul” beszélnek. Eredetileg a vlaș nem saját népnév, hanem a szomszédos népek nevezik így őket, és ők magukévá fogadták.

A meglenorománt a görögországi Közép-Makedónia régióban, Észak-Macedóniában, Romániában és Törökországban beszélik.

Külső nyelvtörténet és a kutatások története

A meglenoromán nyelv története kevésbé ismert, mint a többi keleti újlatin nyelvé, mert nincsenek régóta fennmaradt szövegek ezen a nyelven. Miközben az aromán nyelv elsőként legkésőbb a 10. században vált le a protoromán nyelvről, a meglenorománról azt feltételezik, hogy másodikként vált le róla, feltehetően a 12. vagy a 13. században, amikor beszélői északról érkezve Moglenában telepedtek le, a Vardar folyó völgyébe.

A meglenoromán nyelvről szóló első említést Johann Georg von Hahn osztrák diplomata és filológus tette 1867-ben, és ugyanakkor megállapította, hogy különbözik az aromán nyelvtől, bár nem nevezte meg ezeket, csupán mint két nyelvjárásról írt róluk. Gustav Weigand német nyelvész volt a nyelv első kutatója. Megkülönböztetendő a dákoromántól, az aromántól és az isztroromántól, elnevezte „Meglen”-nek, és ő jegyzett le és közölt először szövegeket ezen a nyelven.

Ovid Densusianu úgy vélte, hogy a meglenorománok a Dunától északra fekvő területről származnak, és nyelvüket az ottani románhoz közelinek látta. A mai kutatók közül Petar Atanasov ért egyet ezzel, a meglenorománt a dákoromán archaikusabb stádiumának tekintve. Ezzel ellentétben Sextil Pușcariu a Dunától délre fekvő területekről származóknak tartotta a meglenorománokat, nyelvüket és az arománokét a román nyelv keleti ágába sorolta, a dákorománt és az isztrorománt pedig a nyugatiba. Theodor Capidan és Gheorghe Ivănescu egyetlen déli dialektusba sorolta a meglenorománt és az arománt. Alexandru Philippide , Alexandru Rosetti és Matilda Caragiu Marioțeanu is közelibbnek látták a meglenorománt az arománhoz, mint a dákorománhoz. Ion Coteanu a meglenorománt az aromán területi változatának vélte, és ez utóbbit más nyelvnek a románnal szemben. Van olyan feltételezés is, hogy a meglenoromán komplex, dákoromán és aromán eredetű.

A Weigand által közzétett szövegek után megjelentek még Pericle Papahagi és Ion Aurel Candrea népi irodalmi gyűjteményei. Legutóbb, az 1990-es években, Dionisie Papatsafa és Dumitru Ciotti jelentettek meg szövegeket.

Csak egyetlen nem népi irodalmi írás létezik meglenoromán nyelven, a selyemhernyók tenyésztéséről szóló könyvecske, román írással és román jövevényszavakkal.

1862 és 1912 között volt néhány kísérlet a román vagy/és az aromán nyelv bevezetésére az oktatásba és a román használatára a meglenorománoknak szóló ortodox liturgiába.

Beszélők száma és földrajzi eloszlásuk

Az első adat a meglenorománok számáról Weigandtól származik, aki 1892-ben 14 000 személyre becsülte. A különböző későbbi becslések közül a legnagyobb szám 30 000, ami 1904-ből származó adat. Ez a szám folyamatosan csökkent a 20. század első felében végbement történelmi események során, amikor Moglena háborús színtér volt, a Balkán-háborúktól kezdve a Görög polgárháborúig. Ezek megtörték a meglenorománok addig viszonylag tömör közösségét, és előidézték szétszóródásukat lakosságcserék és több országba való kivándorlások által: a volt Jugoszláviába (Macedóniába, de még a Vajdaságba is), Törökországba, Romániába. A 20. század második felében a társadalmak modernizációja felgyorsította a meglenorománok szétszóródását sokuk városokba költözése, de még Nyugat-Európába kivándorlása nyomán is. Ezek a jelenségek számos meglonoromán a többségi lakosságba való beolvadását okozták, beleértve vegyes házasságok útján is.

A meglenoromán beszélőinek számáról csak Görögországra és Észak-Macedóniára vonatkozó becslés van, mely 2 800 személyről szól. Ezek főleg a görögországi Közép-Makedónia közigazgatási régióban, ahol Moglena történelmi régió van, Kilkísz és Péla regionális egységekben élnek, L’úmniță (Σκρα – Szkra), Cúpă (Κούπα – Kúpa), Țărnaréca (Κάρπη – Kárpi), Oșíń (Αρχάγγελος – Arhángelosz), Birislắv (Περίκλεια – Períkleja) Lundzíń (Λαγκάδια – Lagkádia) és Nắnti vagy Nǫ́nti (Νότια – Nótia) helységekben. Észak-Macedóniában gyakorlatilag csak Gevgelija városban beszélik még a nyelvet, ahova az Umă (Хума – Huma) egykor meglenoromán többségű falu lakosságának csaknem egésze költözött.

A nyelv helyzete a 21. század elején

A meglenoromán nyelv jó helyzetben volt a 20. század elejéig, a beszélői hagyományos falusi életmódjának és falvaik elszigeteltségének köszönhetően. Hiányzott a nyelv írásbelisége, de ugyanakkor a beszélői iskolázottsága is, amely csak a városokban, az akkoriban a régiót uraló török állam hivatalos nyelvén történt. Ezért a családokon belül és a falvakban a lakosok csak anyanyelvükön beszéltek. Csupán azok a férfiak voltak két- vagy háromnyelvűek, akik a városokba jártak; ők hoztak idegen elemeket a nyelvükbe.

A bekövetkező történelmi események és társadalmi jelenségek elindították a nyelv kihalásának folyamatát, amit felgyorsított a beszélői iskolázása, de más nyelven, mint az anyanyelvük. Ehhez az is hozzájárul, hogy a nyelvnek nincs presztízse a beszélői szemében, főleg a fiatalokéban, akik boldogulásuk lehetőségét csak a többség nyelvét beszélve látják.

Nagyon kevés kulturális vagy egyéb szerveződési forma van a meglenorománok körében, amint az megvan az arománok, de még az isztrorománok esetében is. Cerna faluban például (Tulcea megye), az egyetlen olyan romániai helységben, ahol meglenoromán eredetű a lakosok többsége, egy „Altona” nevű hagyományőrző együttes és egy „Altona” egyesület létezik, amelyekben a helybéli „Panait Cerna” általános iskola tanulói vesznek részt. Ez a három entitás és a helyi családok foglalkoznak a meglenoromán kulturális hagyaték megőrzésével. A meglenoromán kihalófélben van, amint azt jelenléte tükrözi a A világ veszélyeztetett nyelveinek UNESCO atlaszában.

Területi változatok

Mindegyik meglenorománok lakta falunak megvan a maga nyelvjárása, melyeket többféleképpen csoportosítanak. Van egy két csoportra való felosztás: az egyikbe Umă és Țărnareca tartozik, a másikba L’umniță, Cupă, Oșiń, Birislăv, Nǫnti és Lundziń. Egy másik felosztás három csoportról szól, amelyben Lundziń külön szerepel. Bizonyos nyelvi vonásoknak megfelelően egyéb csoportosítások is vannak: Țărnareca az összes többivel szemben, L’umniță és Cupă a többivel szemben, Umă és Lundziń a többivel szemben. A jövevényszavak tekintetében ellentétbe helyezhetőek külön a görögországi, a macedóniai és a romániai nyelvjárások.

Hangtan és átírás

A meglenoromán nyelv beszédhangjainak rendszere nem egységes. Viszonylag jelentős különbségek vannak a nyelvjárások között.

Magánhangzók

A meglenoromán magánhangzó fonémái a következők:

Nyíltság	Elöl képzettség
	Elöl képzettek	Félig elöl képzettek	Középen képzettek	Félig hátul képzettek	Hátul képzettek
Zártak	i u e o ə ɛ ɔ a
Zárthoz közeliek
Félig zártak
Közepesek
Félig nyíltak
Nyílthoz közeliek
Nyíltak

A meglenoromán beszédhangok átírása nem egységes a kutatók körében. Ebben a szócikkben Theodor Capidanét használjuk. Eszerint a magánhangzók a következők:

Magánhangzó	Leírás	Átírás
/a/	röviden ejtett á	a
/e/	magyar ë	e
/i/	magyar i	i
/o/	magyar o	o
/u/	magyar u	u
/ə/?*	mint az angol about ’-ról/-ről’ szó első magánhangzója	ă
/ɛ/	magyar e	ę
/ɔ/?*	mint a német voll ’egész’ magánhangzója	ǫ

Hangsúlyos magánhangzók

Hangsúlyos szótagban, több nyelvjárásban úgy az /ǝ/, mint a románbeli /ɨ/^?* megfelelője az /ɔ/: lăsǫ́ (román lăsắ) ’hagyott’, lǫ́nă (lấnă) ’gyapjú’.

Umă és Țărnareca falvak nyelvjárásában az /ǝ/ megmaradt, beleértve mint a román /ɨ/ megfelelője is: lắnă ’gyapjú’.

L’umniță nyelvjárásában az /ɔ/ is [o]-ként realizálódik, következésképpen a más nyelvjárásokbeli /ɔ/-nak és /ǝ/-nak, valamint a román /ɨ/-nak felel meg: mónă vs. mǫ́nă, mắnă, román mấnă ’kéz’.

Az /ɛ/ együtt létezik az [e̯a] kettőshangzóval Lundziń nyelvjárásában (fę́tă/fe̯átă ’lány’) és ellentétben áll az /e/-vel Lundziń, Cupă, L’umniță, Oșiń és Birislăv nyelvjárásaiban: vidém ’látunk’ vs. vidę́m ’láttunk’.

A hangsúlyos /a/, /e/, /i/, /o/, /ɔ/ és /u/ magánhangzók hosszúak (kivéve Umă és Țărnareca nyelvjárásaiban): āpu [aːpu] ’víz’, cămēș [kǝmeːʃ] ’ingek’, sīn [siːn] ’mell, emlő’, sōră [soːrǝ] ’lánytestvér’, grǭn [grɔːn] ’búza’, sūflit [suːflit] ’lélek’.

Hangsúlytalan magánhangzók

A románnal ellentétben a latin nyelvből örökölt szavakban hangsúlyos szótag előtt a magánhangzók záródtak:

• a > ă: ăbínă rom. albină ’méhecske’;
• e > i: țitáti rom. cetate ’vár’ (erődítmény);
• o > u: purcár rom. porcar ’kanász’.

L’umniță nyelvjárásában a szókezdeti /ǝ/ m vagy n előtt [ạ]-ként realizálódik. Ezt Capidan jegyzi így, és úgy írja le, hogy /a/ és /ə/ közötti, közelebb az /a/-hoz. Példák: ạmpirát ’császár’, ạnțili̯ắg ’értek’.

Hangsúlyos szótag után is ugyanazok a magánhangzók záródnak, de az /a/ megmarad, amikor határozott artikulus: cásă ’ház’ vs. cása ’a ház’.

Kettőshangzók

Mindegyik meglenoromán nyelvjárásban megvannak az [aw], [ew], [iw] és [ow] ereszkedő, valamint a [ja], [je], [jo] és [ju] emelkedő kettőshangzók. Ezekben a [w] átírása u̯, a [j]-je i̯.

Különböző nyelvjárásokban egyéb kettőshangzók is vannak:

• [o̯a] (Lundziń, Oșiń, Birislăv, Cupă): so̯ári ’nap’ (az égitest);
• [e̯a] (Lundziń, Oșiń, Birislăv, Cupă): fe̯átă ’lány’;
• [wǝ] (L’umniță, Cupă): fu̯ăc ’tűz’;
• [jǝ] (L’umniță, Cupă): ạnțili̯ắg ’értek’.

A kettőshangzók átírását illetően van egy kis különbség Atanasov és Capidan között, amennyiben az utóbbi nem írja át külön írásjelekkel az e̯-t és az o̯-t.

Mássalhangzók

A meglenoromán 26 mássalhangzóval rendelkezik:

	Ajak-ajak hang	Ajak-foghang	Fogmederhang	Fogmederentúli hang	Palatális hang	Hátsó ínyhang	Hangszalagréshang
Orrhang	m		n		ɲ
Zárhang	p  b		t  d		kʲ  ɡʲ	k  ɡ
Zár-rés hang			t͡s  d͡z	t͡ʃ  d͡ʒ
Réshang		f  v	s  z	ʃ  ʒ			h
Pergőhang			r
Oldalréshang			l		ʎ

A mássalhangzók leírása és átírása:

Mássalhangzó	Leírás	Átírás
		Capidan	P. Atanasov
/p/	magyar p	p
/b/	magyar b	b
/t/	magyar t	t
/d/	magyar d	d
/k/	magyar k	c
/kʲ/	–	chi̯	k’
/ɡʲ/	–	ghi̯	g’
/t͡s/	magyar c	ț vagy ts	ț
/d͡z/	magyar dz	dz	d̦
/t͡ʃ/	magyar cs	tš	č
/d͡ʒ/?*	–	dž	ǧ
/m/	magyar m	m
/n/	magyar n	n
/ɲ/	magyar ny	ń
/r/	magyar r	r
/f/	magyar f	f
/v/	magyar v	v
/s/	magyar sz	s
/z/	magyar z	z
/ʃ/	magyar s	ș
/ʒ/	magyar zs	j
/h/	magyar h	h
/hʲ/	–	h’
/l/	magyar l	l
[ʎ]?*	mint a ly a palóc nyelvjárásban	l’

Megjegyzések:

• Szó végén a /l/ veláris hang (hátsó ínyhang) felé közelít. Ezt az ł betűvel írják át: cał ’ló’, crieł ’ész’.
• A /h/ nem maradt meg az örökölt szavakban és a régi jövevényszavakban, például Umă falu nevében, de megvan újabb jövevényszavakban, pl. hutel ’szálloda’.
• A /d͡z/ vs. /z/ és /d͡ʒ/ vs. /ʒ/ ellentétek csak Țărnarecában maradtak fenn, a többi nyelvjárásban a zár-rés hangok réshangokba mentek át: frundză/frunză ’falevél’, džoc/joc ’játék, tánc’.

Eltérő hangtani fejlődések a latinból a románba, illetve a meglenorománba

Latin	Román	Meglenoromán
szókezdeti [a]: HABĒMUS >	az [a] fennmaradása: avem	az [a] gyakori kiesése: vem ’van nekünk’
szókezdeti [o]: OC(U)LUS >	az [o] fennmaradása: ochi	[wo]: u̯ócl’u ’szem’ (a látószerv)
hangsúlyos [e] ajakhang után és [i]-s, [e]-s vagy [u]-s szótag előtt: MELUM >	[ǝ]: măr	az [e] fennmaradása: mer ’almafa’
hangsúlyos [e] ajakhang után és [a]-s szótag előtt: ME(N)SA >	[a]: masă	az [e] diftongálása: me̯ásă ’asztal’
[v] + hangsúlyos [e] vagy [i]: VĪVUS >	a [v] fennmaradása: viu	a [v] palatalizációja (nem rendszeres): ghiu̯ ’élő’
[m] + hangsúlyos [e]: MEDIUS >	a [m] fennmaradása: miez	az [m] palatalizációja (nem rendszeres): ńez ’bél’ (pl. kenyéré)
[p] + hangsúlyos [e] vagy [i]: PĔCTUS >	a [p] fennmaradása: piept	a [p] palatalizációja (nem rendszeres): chi̯épt ’mell’
[f] + hangsúlyos [e] vagy [i]: FERRUM >	a [f] fennmaradása: fier	[j], ritkábban [hʲ]: i̯er, h’er ’vas’
[k] + hangsúlyos [e] vagy [i]: CAELUM >	[t͡ʃ]: cer	[t͡s]: țer ’ég(bolt)’
[ɡ] + hangsúlyos [e] vagy [i]: GĔNER >	[d͡ʒ]: ginere	[z], ritkábban [d͡z]: zíniri, dzíniri ’vő’
[l] + hangsúlyos [e] vagy [i]: LĔPOREM >	[j]: iepure	az [l] palatalizációja: l’épuri ’nyúl’
[l] [k] után: ORĬCLA >	a [l] kiesése: ureche	az [l] palatalizációja: ure̯ácl’ă ’fül’
[l] [ɡ] után: IŬG(U)LO >	a [l] kiesése [l]: înjunghii	az [l] palatalizációja: júngl’u ’beledöfök’
[n] + hangsúlytalan [e]: VĪNE̯Á >	a [n] kiesése [n]: vie	az [n] palatalizációja: vińă ’szőlő(ültetvény)’

Egyéb hangtani sajátosságok

• A románban meglévő főnevek és melléknevek hímnem többes szám [ʲ] képzője, valamint a kijelentő mód jelen idő egyes szám második személy [ʲ] ragja kiesik [p], [b], [f], [v] és [m] után anélkül, hogy ezek változnának: lup rom. lupi ’farkasok’, fitšór rom. feciori ’legények’, ạntréb rom. întrebi ’kérdezel’.
• Umă és Țărnareca nyelvjárásaiban a megfelelő végződés [ǝ] lesz olyan mássalhangzó-csoportok után, amelyek második eleme [t͡s], [d͡z], [t͡ʃ], [d͡ʒ], [ʃ] (Țărnarecában [ɡʲ], [ɲ], [ʎ] is): múl’ță rom. mulți ’sok’, árșă rom. arși ’égettek’, dórńă ’alszol’.
• Umă nyelvjárásában e végződésnek [i] felel meg más mássalhangzó-csoportok vagy félhangzó + mássalhangzó-csoportok után, mint amelyeknek a második eleme [t͡s], [d͡z], [t͡ʃ], [d͡ʒ] vagy [ʃ]: ál’bi ['aʎbi] ’fehérek’, nui̯bi ['nujbi] ’találkozol’.
• Umă és Țărnareca nyelvjárásaiban a mássalhangzó-csoport utáni -u végződés minden mássalhangzó-csoport után megvan (álbu rom. alb ’fehér’, múltu rom. mult ’sok’, ruptu rom. rupt ’szakadt’), miközben a többi nyelvjárásban és a románban csak olyan csoportok után, melyek utolsó eleme [l] vagy [r]: áflu ’megtudom’, sócru ’após’.
• A szóvégi zöngés mássalhangzók zöngétlenednek (vi̯et rom. văd ’látok’, ves rom. vezi ’látsz’, alp rom. alb ’fehér’, rǫ́t rom. râd ’nevetek’), de ezt általában nem jelzi az átírás.

Grammatika

A meglenoromán nyelv nyelvtani szerkezete különbözik valamennyire a románétól egyrészt egyes archaikus vonások révén, másrészt szomszédos nyelvek hatása miatt.

Alaktan

Alaktani szempontból a meglenoromán nyelv úgy szintetikus, mint analitikus vonásokat mutat, valamint macedón hatásokat. Az arománnak is van rá hatása, főleg Țărnareca nyelvjárásában.

A főnév

Az egyes szám

Hímnem egyes számban a főnév végződhet:

• mássalhangzóra: lup ’farkas’, fitšór ’legény’;
• [w]-ra: bóu̯ ’ökör’;
• [u]-ra (l vagy r utolsó tagú mássalhangzó-csoport után minden nyelvjárásban, akármilyen második tagú mássalhangzó-csoport után Umă és Țărnareca nyelvjárásaiban): sócru ’após’, chi̯éptu ’mell’.

A latin hangsúlytalan [e] záródása miatt, úgy hímnemben, mint nőnemben vannak [i]-re végződő főnevek: múnti hn. hegy, pustińitáti nn. ’pusztaság’. A többi nőnemű főnév -ă végződésű: cásă ’ház’, fe̯átă ’lány’.

A többes szám

A többes számú alak nem különbözik az egyes számútól a hímnem egyes számban hangsúlyos magánhangzó + p, b, f, v, ț, z, tš, ș, j, l’, i̯, ń vagy r-e végződő főnevek esetében: lup ’farkas’ – lup ’farkasok’, fitšór ’legény’ – fitšór ’legények’. A más mássalhangzóra vagy más mássalhangzó + i-re végződő főnevek többes számának jele a mássalhangzó változása: i̯ed – i̯ez ’gidák’, bărbát – bărbáț ’férfiak’, cał – cal’ / cai̯ ’lovak’, fráti – fraț ’fivérek’. A -ri-re végződő főnevek többes számát az i kiesése jelzi: l’épuri – l’épur ’nyulak’.

Az -u [u] végződésű főnevek többes számában ez -i [i]-re vált: sócru – sócri ’apósok’, u̯ócl’u – u̯ócl’i ’szemek’.

Az -ă-re végződő nőnemű főnevek többes száma általában -i képzős: cásă – cási ’házak’. Egyes ilyen főneveknél az -ă-t megelőző mássalhangzó(k) változik/változnak: fúrcă – fúrchi ’villák’, gắscă – gắști ’libák’. Azon mássalhangzók, amelyek az -i kiesését okozzák hímnemben, ezt teszik nőnemben is: límbă – limb ’nyelvek’. Egyes főnevek esetében a szótő magánhangzója is váltakozik: vácă – văț ’tehenek’.

A semlegesnemű főnevek között, amelyek, mint a románban, hímneműek egyes számban és nőneműek többesben, egyeseknek van jellegzetes semlegesnemű képzője, az -ur: loc – lócur ’helyek’.

A hímnem többes szám -i [i] képzője, amely a fentebb említett esetekben kiesik, újból megjelenik a határozott artikulus előtt: fitšóril’ ’a legények’, fráțil’ ’a fivérek’.

A török nyelvből eredő -a-ra vagy -ă-ra végződő főnevek többes számának lehet -z a képzője, az előző magánhangzó pedig hangsúlyos: avlíi̯a – avlíur vagy avlii̯áz ’udvarok’, căsăbắ – căsăbắz ’városok’.

Az esetek kifejezése többnyire analitikus.

A birtokos esetet általában a lu határozott névelőből származó változatlan alakúvá vált elöljárószóval fejezik ki. Mindhárom nemben használják és mindkét számban, úgy a tulajdonnevek, mint a köznevek esetében. Ez utóbbiak, ha nőneműek vagy hímnem egyes számúak, kötelezően határozatlan névelősök vagy határozott artikulusosok. A hímnem többes számúak használhatók ilyenek nélkül is:

cása lu

bărbátu un bărbát fe̯áta ună fe̯átă Piștól fráțil’ draț fe̯átili

a férfi egy férfi a lány egy lány Piștol a fivérek az ördögök a lányok

háza

Csupán Țărnareca nyelvjárásában vannak a határozott artikulus ragozásával kifejezett birtokos esetű alakok. Ezek elé a románban is létező birtokos névelő kerül: ạu̯ țárlui fitšór ’a császár fia’, tái̯fa a fe̯átil’ei̯ ’a lány csapata’.

A részeshatározói esetet a la elöljáró fejezi ki, általában artikulus nélküli főnévvel: la bărbát ’a férfinak’, la fe̯átă ’a lánynak’, la Piștól ’Piștolnak’, la fráț ’a fivéreknek’, la fe̯áti ’a lányoknak’.

A tárgynak nincs jele, annyi sem, mint a románban, amelyben a tárgyi funkciójú személyt megnevező köznevek és tulajdonnevek elé a pe elöljárót teszik: Urdínă-l’ă ascheríl’ rom. Îi pune în rând pe soldați ’Felsorakoztatja a katonákat’.

A megszólító eset kifejezhető semmiféle jel nélkül is, de raggal is: ạmpirat ’császár’ – ạmpiráti! vagy, ritkábban, ạmpirátuli! ’te császár!’ (hn.), sóră ’nővér, húg’ – su̯ắru! ’nővérem!, húgom!’

Az artikulusok

A határozatlan névelő alakjai un (hn.), únă (nn.) ’egy’. A románnal ellentétben, ezeket nem ragozzák. Többes számú határozatlan névelő csak egyes nyelvjárásokban létezik, alakja níști vagy níștă.

A határozott artikulus:

• hímnem és semlegesnem egyes számban:
  • mássalhangzóra végződő főnevekkel – ritkábban -l, gyakrabban az ez elé teendő -u- kötőhang, amelyből tulajdonképpeni artikulus lett (fitšóru vagy fitšórul ’a legény’), de Țărnarecában -lu: fitšórlu;
  • -u-ra végződő főnevekkel – -u (ebben az esetben az artikulusos alak azonos az anélkülivel) vagy -l: córbu(l) ’a holló’;
  • -i-re végződő főnevekkel – -li: șárpili ’a kígyó’;
• nőnem egyes számban – -a, amely helyettesíti az -ă végződést: cása ’a ház’;
• hímnem többes számban – -l’ vagy -i̯: cucóțil’ vagy cucóții̯ ’a kakasok’; Țărnarecában -l’ă: fráțl’ă ’a fivérek’;
• nőnem és semlegesnem többes számban – -li: măńli ’a kezek’, lócurli ’a helyek’; Țărnarecában -l’ă: măńl’ă, lócurl’ă.

A melléknév

A meglenoromán melléknév a fokozása tekintetében különbözik némileg a romántól. A felsőfokot lehet a mai̯ / ma határozószó + határozott artikulusos melléknévvel, vagy mutató névmás + mai̯ + határozott artikulus nélküli melléknévvel alakítani: mai̯ míca fę́tă rom. cea mai mică fată ’a legkisebb lány’, țéla mai̯ mári rom. cel mai mare ’a legnagyobb’. Țărnarecában a felsőfok a macedón nyelvből átvett nai̯- előképzővel alakul: nai̯márli ’a legnagyobb’.

A számnév

A tőszámnevek ugyanazok, mint a románban, beleértve a 10-nél nagyobb számok alakítását:

1 un (hn.), úna (nn.)

2 doi̯ (hn.), dǫ́u̯ă / dǫ́u̯ / du̯áu̯ (nn.)

3 tréi̯

4 pátru

5 ținț

6 șási

7 șápti

8 u̯ópt

9 nǫ́u̯/nǫ́u̯ă

10 záți / ze̯áți / dzáți (az utóbbi Țărnarecában)

11 únspreț / únsprăț

12 dǫ́u̯spreț / dǫ́u̯sprăț

20 dǫ́u̯zǫ́ț

21 dǫ́u̯zǫ́tšiun

100 úna sútă

1000 úna míl’ă

2000 dǫ́u̯ míl’

1.000.000 un miliún

Ezeknek a számneveknek lehet határozott artikulusuk (a románban ugyanazokban az esetekben mutató névelőjük): pricázma lu dói̯l’ fráț rom. povestea celor doi frați ’a két testvér meséje’.

A sorszámnevek, az ’első’-nek megfelelően kívül, általában úgy alakulnak, hogy a tőszámnévhez hozzáadják a -li határozott artikulust nemtől függetlenül, eléjük pedig a la elöljáró kerül: la dǫ́u̯li ór ’a második alkalom, másodszor’, la tréi̯li cáł ’a harmadik ló’. Țărnareca nyelvjárásában az artikulus alakja -l’ă, és van külön nőnemű alak is: la tréi̯a dzúu̯ă grí ’a harmadik napon szólt’. A príma ’első’ a latinból örökölt, miközben a románban ugyanaz jövevényszó a latinból. Ennek Țărnarecában a görög eredetű prot, pro̯átă a megfelelője.

Névmások

A személyes névmás

A meglenoromán személyes névmások alakjai a következők:

Személy		Alanyeset	Részes eset		Tárgyeset
			hangsúlyos	hangsúlytalan	hangsúlyos	hangsúlytalan
E/1		i̯ó; L’umniță-ban íu̯ă; Umă-ban i̯éu̯ ’én’	la míni ’nekem’	ạń, ńi, ńă, ń	míni ’engem’	mi
E/2		tú ’te’	la tíni ’neked’	ạț, -ț; Țărnarecában țu, ță	tíni ’téged’	ti
E/3	hn.	i̯éł; L’umniță-ban i̯ắł ’ő’	la i̯éł/i̯ắł ’neki’	ạľ, ăľ; Cupă-ban ại̯, l’; Țărnarecában l’ă	i̯eł/i̯ắł ’őt’	la, al, -l; Țărnarecában ạu̯, u
	nn.	i̯á ’ő’	la i̯á ’neki’	ạľ, ăľ; Cupă-ban ại̯, l’; Țărnarecában l’ă	i̯á ’őt’	ạu̯, ău̯, u
T/1		nói̯ ’mi’	la nói̯ ’nekünk’	na, nă	nói̯ ’minket’	na, nă
T/2		vói̯ ’ti’	la vói̯ ’nektek’	va, vă	vói̯ ’titeket’	va, vă
T/3	hn.	i̯éľ; L’umniță-ban i̯ắľ ’ők’	la i̯éľ, la i̯ắľ ’nekik’	la, lă; Țărnarecában l’ă	i̯éľ/i̯ắľ ’őket’	l’a, l’ă, ạl’, -ľ
	nn.	i̯áli ’ők’	la i̯áli ’nekik’	li; Țărnarecában l’ă	i̯áli ’őket’	i

Példák mondatokban:

I̯ó s-mi dúc ’Én el fogok menni’;

Țe faț tu? ’Mit csinálsz te?’;

Ạț mi ru̯ắg ’Kérlek téged’ (szó szerint ’Neked magamat kérem’);

Ạu̯ ạntribáră ’Megkérdezték tőle’ (szó szerint ’Őt megkérdezték’).

A visszaható névmás

Az első és a második személyű visszaható névmások a hangsúlytalan személyes névmásokkal azonosak:

I̯ó s-mi dúc ’Én el fogok menni’ (szó szerint ’Én hogy magamat vigyem’);

Ạț mi ru̯ắg ’Kérlek téged’ (szó szerint ’Neked kérem magamat’);

S-nă ubidím căsmétu ’Próbáljunk szerencsét’ (szó szerint ’Hogy próbáljuk magunknak a szerencsét’).

Harmadik személyben is csak hangsúlytalan alakja van, si (változata ți):

si ạnsurǫ́ ’megnősült’ (szó szerint ’magát megnősülte’);

ạń ți máncă ’éhes vagyok’ (szó szerint ’nekem evődik’);

si si dúcă ’menjen el’ (szó szerint ’hogy magát vigye’).

Az utóbbi példában az első si a kötőmódra jellemző kötőszó. Ezen homonímia miatt a visszaható névmás kieshet. Következésképpen kontextustól függően si dúcă jelentheti azt, hogy ’menjen el’, de azt is, hogy ’vigyen (vmit)’.

A birtokos névmás/determináns

A meglenoromán birtokos névmás/determináns alakjai:

Birtokos(ok)		Birtok(ok)
		Hímnem egyes szám		Nőnem egyes szám	Hímnem többes szám	Nőnem többes szám
		Hangsúlyos	Hangsúlytalan
Személy	E/1	méu̯; L’umniță-ban mi̯ău̯	-ńu	me̯á	melʼ; L’umniță-ban mi̯ắl’	me̯áli
	E/2	tǫ́u̯; Țărnarecában atắu̯	-tu	(-)ta (hangsúlyos és hangsúlytalan)	tǫ́lʼ	táli
	E/3	lúi̯	-su	-sa (csak hangsúlytalan)	–	–
	T/1	nóstru	–	no̯ástră	nóștri	no̯ástri
	T/2	vóstru	–	vo̯ástră	vóștri	vo̯ástri
	T/3	lor	–	lor	lor	lor

Hangsúlyos alakban ezek a szavak névmások és determinánsok is lehetnek, a hangsúlytalanok viszont csak determinánsok. A hangsúlyos determinánsok legtöbbször a főnév előtt állnak (ellentétben a románnal), a hangsúlytalanok pedig mindig a főnév mögött. Példák szószerkezetekben és mondatokban:

Méu̯ fitšór tári ăi̯ ’A fiam ilyen’;

Dǫ́-ń l’a tǫ́l’ cǫ́ń ástăz, i̯ó si-ț l’a dáu̯ mél’ la tíni ’Add nekem a kutyáidat ma, én majd odaadom neked az enyéimet’;

Ni tátă-ńu… ni tšítšăl’ mi̯ắl’ nú rau̯ spuvidátš ’Sem az apám… sem a nagybácsijaim nem voltak gyóntatók’;

lúi̯ mul’ári ’felesége’;

no̯ástră casă ’házunk’.

A mutató névmás/determináns

A románnal ellentétben a meglenoromán mutató névmás alakjai nem különböznek a mutató determinánséitól:

	Egyes szám		Többes szám
	Hímnem	Nőnem	Hímnem	Nőnem
Közelre mutató	țísta; Țărnarecában (i̯)éstu, aístu	țe̯ástă; Țărnarecában i̯ástă, aístă	țíșta; Țărnarecában (i̯)éști, aíști	țe̯ásti, țe̯áști; Lundzińban țę́sti; Țărnarecában i̯ásti, aíste
Távolra mutató	țéla	țe̯á	țél’a	țe̯áli
Megkülönböztető	lant	lántă	lańț, lanț	lánti
	țélalant	țe̯álantă	țél’alanț, țél’lanț	țe̯álilanti

Determinánsi funkcióban ezek a szavak majdnem mindig a főnév előtt állnak, amely lehet határozott artikulusos vagy anélküli. Előfordul az is, hogy a determinánshoz kötődik az artikulus. Példák szószerkezetekben és mondatokban:

țísta u̯óm (artikulus nélkül) ’ez az ember’;

țíșta cál’ (artikulus nélkül) ’ezek a lovak’;

Dáț la éstu óm tắnti pári (artikulus nélkül) ’Adjatok ennek az embernek ennyi és ennyi pénzt’;

Ạntribǫ́ țéla chirchézu (artikulusos főnévvel) ’Megkérdezte az a cserkesz’;

lántă u̯áră (artikulus nélkül) ’máskor’;

țe̯álilantili surór (artikulusos determinánssal) ’a többi nővér’ (szó szerint ’a másikok nővérek’).

A kérdő/vonatkozó névmás

A meglenorománban két olyan szó van, amely ugyanabban az alakban lehet kérdő névmás vagy vonatkozó névmás: cári ’ki, melyik, aki, amely(ik), ami’ és țe / ți ’mi, aki, amely(ik), ami’. Mindkettő vonatkozhat személyre is, élettelenre is, nemtől és számtól függetlenül, a kontextustól függően. Példák:

Cári ăi̯ cóla, brá? ’Ki van ott, hé?;

Vizú un u̯óm cari vinde̯á ’Meglátott egy embert, aki árult;

Țí faț? ’Mit csinálsz?’;

mul’áre̯a țe ti ạnsuráș ’az az asszony, akivel megnősültél’.

Cári részeshatározóként analitikus alakú (la cári ’kinek, melyiknek, akinek, amely(ik)nek, aminek’), de van szintetikus birtokos esetű alakja is (cúrui̯). Példák:

La cári trițe̯á pri cóla, la tóț dădeá bustán ’Akinek arra járt, mindnek adott dinnyét’;

Ve̯á un fráti la cári l’i rá núme̯a… ’Volt egy fivére, akinek a neve … volt’;

Dăráț un lúcru mușát și cúrui̯ lúcru ăs íi̯ă má mușát, … ’Csináljatok valami szép dolgot, és akié a legszebb lesz…’

Határozatlan névmások és determinánsok

Néhány meglenoromán határozatlan névmás és/vagy determináns:

• cáfcu (macedón jövevényszó) ’milyen, miféle’: Cáfcu tšóu̯li țér tu, Téghi̯u? ’Milyen cipőt akarsz te, Teghiu?’
• cǫ́t ’amennyi, akármennyi’: Cǫ́t si țe̯áră, tú să-l’ dái̯ ’Amennyit kérni fog, annyit adj neki’;
• cǫ́ta ’ennyi, annyi’: Di cǫ́ta mai̯ bún nú si po̯áti ’Ennél jobban nem lehet’;
• cǫ́țva, cǫ́tiva ’néhány’: cǫ́tiva búț di ápu ’néhány hordó víz’;
• cutári ’ez és ez’: – Țí zúu̯ă să u fáțim núnta? – Zúu̯a cutári ’– Melyik napon legyen a lakodalom? – Ezen és ezen a napon’;
• i̯ér (török jövevényszó, hangsúlytalan változatai e és i) ’minden, mindegyik’: iér zúu̯ă / i zuu̯ă ’minden nap’, e săptămǫ́nă ’minden héten’;
• i̯er-cári ’akármelyik’;
• i̯er-țí, e-țí ’akármelyik, akármilyen’: e-țí om ’akármelyik/akármilyen ember’;
• niscắn ’valamennyi, valamicske, egy kevés, egy kicsi’: Rămási áncă niscắn ’Maradt még valamennyi’, Zăstắi̯, si be̯áu̯ niscắn ’Várj, hadd igyak egy kicsit’;
• níști…, níști ’egyesek…, mások’: Níști cu sápa, níști cu cárte̯a ’Egyesek a földet művelik, mások könyvekkel foglalkoznak’ (szó szerint ’Egyesek a kapával, egyesek a könyvvel’);
• sfáca / sfácă (macedón jövevényszó) ’minden, mindegyik’: sfácă u̯óm ’mindegyik ember’, sfáca dzúu̯ă ’minden nap;
• tári / ftári ’ilyen, olyan’: Méu̯ fitšór tári ăi ’A fiam ilyen’, Si fę́si ftári grǫ́n,… ’Olyan búza termett,…’;
• tắntu (e. sz.), tắnti (t. sz.) ’ennyi és ennyi’: Dáț-l’a la éstu óm tắnti pári ’Adjatok ennek az embernek ennyi és ennyi pénzt’;
• tot / tut, to̯átă, toț, to̯áti ’az egész, mind, az összes’: Tót cunácu ársi ’Leégett az egész uradalom’;
• țivá ’semmi’: – Țé mi vér, bré fărtáti? – Nú, țivá, țivá ’Mit akarsz tőlem, bátyám? – Semmit, semmit’;
• țivá-gode̯á (második eleme macedón) ’valami’: Țéla si duțe̯á si spárgă țivá-gode̯á ’Az ment valamit elrontani’;
• vrin, vrínă ’valami, valamelyik’: vrínă metšcă ’valami nőstény medve’.

Az ige

Igenemek

Az igenemeket illetően a meglenoromán ige lehet cselekvő és visszaható.

A visszaható ige kötőmód harmadik személyű alakja esetén a visszaható névmás (si) elhagyható. Funkcióját betölti homonimája, a si kötőszó: si si dúcă / si ducă ’menjen el’, si spe̯álă ’mosakodjon’, si bátă ’verekedjen’.

A szenvedő igenemet esetleg visszaható igével fejezik ki, azt is nagyon ritkán. Helyettük cselekvő igés szerkezetet preferálnak, például lǫ́na si spe̯álă (visszaható igével, szó szerint ’a gyapjú megmosódik’) helyett u spél’ lǫ́na (szó szerint ’megmosod a gyapjút’).

Igeszemlélet és igejelleg

A meglenoromán átvette a macedón nyelvtől az igeszemlélet és az igejelleg a szláv nyelvekre jellemző kifejezését, főleg a magyar igekötőknek megfelelő előképzőkkel:

• du- a befejezett szemléletet fejezi ki (a cselekvés befejezettségét): … pănă nú duárdi lumináre̯a, i̯o nú mor ’… amíg el nem ég a gyertya, én nem halok meg’;
• iz- is a befejezett szemléletet fejezi ki: Țéla purcáru la izbătú ’Az a kanász elverte’;
• pri- a cselekvés megismétlését fejezi ki: Nú la pót priflári ’Nem tudom újra megtalálni’;
• pru- az inkoatív igejelleget fejezi ki (a cselekvés kezdőfélben való voltát): Al’ pruuu̯ắ găl’ína ’A tyúk elkezdett tojni neki’;
• pu- mennyiségileg vagy minőségileg korlátozott cselekvést fejez ki: Di ca putricú piștáru, i̯á cățǫ́ si-l’ dúnă ’Miután a halárus egy kicsit eltávolodott, ő elkezdte összeszedni (a halakat)’;
• răz- / răs- inkoatív előképző: Ca ạntrǫ́ ăn núntru, si răsțăpǫ́ frátili ’Miután bement, a fivér elkezdett kiabálni’;
• ză- is inkoatív: Lúpu si zăbucurǫ́ ’A farkas örvendezni kezdett’.

Egyazon ige több előképzővel is ellátható, különböző igeszemléleteket vagy igejellegeket kifejezendő. Például a măncári ’enni’ igéből a zămăncári ’enni kezdeni’ (inkoatív) és a dumăncári ’megenni’ igéket lehet képezni.

Igeszemléletre jellemző szuffixumok is vannak: -că- és -dă- a folyamatos igeszemléletre, valamint -cn- és -dn- a befejezettre. Példák ezekkel jelzett igepárokra:

• vicăíri – vicníri: Țéla picuráru lǫ́ să vicăi̯áscă… ’Az a pásztor elkezdett kiáltani’ – Și vicní țéla picuráru… ’És elkiáltotta magát az a pásztor…’;
• budăíri – budníri: Cálu cățǫ́ si budăi̯áscă ’A ló elkezdett futni’ – Si budní și i̯éł după tšítšă-sa ’Ő is futva elindult a nagybácsija után’.

Igemódok, igenevek, igeidők és igeragozás

B. P. Narumov szerint a meglenorománban három igemódot (kijelentő mód, kötőmód és felszólító mód), valamint három igenevet (főnévi, határozói és melléknévi) lehet alakjuk szerint megkülönböztetni. Az igeidők szerinte a következők:

• kijelentő módban: jelen, folyamatos múlt, egyszerű múlt, összetett múlt és régmúlt;
• kötőmódban: jelen, múlt és folyamatos múlt.

Ugyanaz a szerző szerint a kijelentő mód jövő időnek, a feltételes mód jelen időnek és a feltételes mód múlt időnek nincs jellegzetes alakja, de ki vannak fejezve fent említett igealakokkal és körülírásokkal.

Petar Atanasov ezeken kívül megkülönbözteti a kijelentő mód jövő időt, a kötőmód régmúlt időt, a feltételes mód jelen időt és a feltételes mód folyamatos múlt időt. Megemlíti még a latin VOLO ’akarok’ + főnévi igenév szerkezetet, amely a meglenorománban a feltételező mód múlt időt fejezi ki.

Mint a román igéket, a meglenoromán igéket is hagyományosan a latinból örökölt négy igeragozási csoportba sorolják. Kijelentő mód és kötőmód jelen időben, valamint felszólító módban, az első és a negyedik csoportban kétféle ige van: úgynevezett „szuffixum nélküli” és „szuffixumos”.

Főnévi igenév

1. csoport		2. csoport	3. csoport	4. csoport
szuffixum nélküli	szuffixumos			szuffixum nélküli	szuffixumos
căntári ’énekelni’	lucrári ’dolgozni’	căde̯ári ’esni’	bátiri ’verni’	durmíri ’aludni’	sirbíri ’szolgálni, dolgozni’

A 4. csoportban egyes igék főnévi igenévi képzője nem -íri, hanem -ǫ́ri. Ezt az előtte levő ț, tš, ș, z vagy j mássalhangzó okozza. Példák: ạmpărțǫ́ri ’osztani’, nărăntšǫ́ri ’parancsolni’, sfărșǫ́ri ’befejezni’, ạncălzǫ́ri ’melegíteni’, prăjǫ́ri ’sütni’.

A főnévi igenévnek van -ri nélküli, rövid alakja is. Ezt ritkán használják és, ellentétben a románnal, nem kerül eléje az a partikula.

A főnévi igenévnek többféle használata van:

• Modális igével: Ti póț dúțiri ’Elmehetsz’, Trubăi̯á jutári țístu óm ’Segíteni kellett ennek az embernek’.
• A di elöljáróval a magyar ’-ható/-hető’-vel képzett melléknévnek felel meg: Nú-i̯ di viruíri ’Nem hihető el’.
• Megnevezi a cselekvést, a magyar igékből képzett főneveknek megfelelően: Si údi lătrári di cắni ’Kutyaugatás hallatszik’.
• Macedón, albán és aromán szerkezetek hatására az állítmány cselekvését közvetlenül megelőző cselekvést fejez ki:

Únă culcári, zădurmíi̯ ’Amint lefeküdtem, elaludtam’ (szó szerint ’Egy lefeküdni, elaludtam’);

Cu viníri cásă, si discălțắ și si culcắ ’Amint hazajött, levette a cipőjét és lefeküdt’ (szó szerint ’Hazajönnivel …’).

Kijelentő mód jelen idő

cǫ́nt	lucréz	cad	bat	dorm	sirbés
cǫ́nț	lucréz	caz	baț	dorm	sirbéș
cǫ́ntă	lucre̯áză	cádi	báti	do̯ármi	sirbe̯áști
căntǫ́m	lucrǫ́m	cădém	bátim	durmím	sirbím
căntáț	lucráț	cădéț	bátiț	durmíț	sirbíț
cǫ́ntă	lucre̯áză	cad	bat	dorm	sirbés

Megjegyzések:

• Az 1. és a 4. ragozási csoport második alcsoportjában az igető mögé négy személyalakban az -éz, -e̯áz-, illetve az -és, -e̯áșt- szuffixumok kerülnek (a táblázatban félkövér betűkkel).
• Azok az első csoportbeli igék, amelyek egyes szám első személyben -u-ra, második személyben pedig -i-re végződnek, alternatív ragokkal is rendelkeznek ezen személyekben. Ezek a macedón nyelvből származnak: ántru / ántrum ’bemegyek’, ántri / ántriș ’bemész’.
• A 4. csoportban az -ǫ́ri-ra végződő főnévi igenevű szuffixumos igéknek a szuffixumaiban is megvan az -ǫ́: ạmpărțǫ́s ’osztok’, tușǫ́ș ’köhögsz’ stb.

A kijelentő mód folyamatos múlt idő hasonlít a román megfelelőjére úgy alakja, mint használata tekintetében:

căntám ’énekeltem’	căde̯ám ’estem’	băte̯ám ’vertem’	durme̯ám ’aludtam’
căntái̯	căde̯ái̯	băte̯ái̯	durme̯ái̯
căntá	căde̯á	băte̯á	durme̯á
căntám	căde̯ám	băte̯ám	durme̯ám
căntáț	căde̯áț	băte̯áț	durme̯áț
căntáu̯	căde̯áu̯	băte̯áu̯	durme̯áu̯

A meglenorománban a kijelentő mód egyszerű múlt idő sokkal gyakoribb, mint a románban, és formailag részben hasonlít az arománbelihez. A múltban befejezett cselekvést fejez ki, használata hasonlít a magyarból kihalt elbeszélő múltéra: ’énekelék’, ’elesék’ stb.

căntái̯	căzúi̯	bătúi̯	durmíi̯
căntáș	căzúș	bătúș	durmíș
căntǫ́	căzú	bătú	durmí
căntǫ́m	căzúm	bătúm	durmím
căntáț	căzúț	bătúț	durmíț
căntáră	căzúră	bătúră	durmíră

Az 1. és a 4. csoporthoz tartozó igék esetében a többes szám első és második személy alakja azonos a jelen időbeli megfelelő személyű alakokkal.

A 3. csoportban van egy alcsoport, amelyhez hangsúlyos tövű igék tartoznak, szemben a fenti példákkal, amelyekben a hangsúly a ragokon van. Példa:

dúțiri ’vinni’
dúș
dúsiș
dúsi
dúsim
dúsiț
dúsiră

A beszélt nyelvben ennek az igeidőnek más a jelentése, mint az összetett múltnak. Az egyszerű múlt azt fejezi ki, hogy a beszélő biztosat állít, mivel szemtanúja volt az eseménynek: G’órg’i viní din América ’G’org’i eljött Amerikából’.

A kijelentő mód összetett múlt idő általában úgy alakul, mint a románban, a ve̯ári ’birtokolni’ segédige kijelentő mód jelen idejű alakjával, de specifikus, különböző jelentései is vannak az egyszerű múlttal szemben, amelyet ugyanolyan gyakran használnak. Jelentéseit a segédige helyével fejezi ki: a lexikális (fogalmi) jelentésű ige melléknévi igenévi alakja előtt vagy mögött:

A melléknévi igenév előtt a segédigének ugyanazok az alakjai, mint amikor megvan a lexikális jelentése, és hangsúlyos:

ám ái̯ ári vém / vi̯ém véț / vi̯éț / áu̯

căntát(ă) căzút(ă) bătút(ă) durmít(ă)

Az ă-s melléknévi igenév, amely szokásosan a nőnem egyes számú alak, de ebben az esetben nincs ilyen grammatikai jelentése, Umă és Țărnareca nyelvjárásaira jellemző.

A melléknévi igenév előtti segédigével az összetett múlt is a múltban befejezett cselekvést fejez ki, mint az egyszerű múlt, de olyat, amelynek a beszélő nem volt szemtanúja, hanem utólag konstatálta személyesen, hogy megtörtént: G’órg’i ári vinítă din América ’G’órg’i eljött Amerikából’.

A melléknévi igenév mögé tett segédigének rövid, hangsúlytalan alakjai vannak:

căntát căzút bătút durmít

-am -ai̯ -au̯ -am -aț -au̯

Ezzel az igealakkal a beszélő azt fejezi ki, hogy nem volt szemtanúja az eseménynek, nem is konstatálta utólag személyesen, hogy megtörtént, hanem közölték vele: G’órg’i vinít-ău̯ din América ’(Azt mondják, hogy) G’org’i eljött Amerikából’.

Megjegyzések:

• A segédigének van kiejtési változata: -ăm, -ăi̯, -ău̯, -ăm, -ăț, -ău̯.
• A mozgást kifejező tárgyatlan igék az íri létigével is tehetők összetett múltba, és ekkor a melléknévi igenév nemben és számban egyezik az alannyal. Ez a szerkezet megvan más újlatin nyelvekben, például a franciában, bár a meglenoromán esetében macedón hatásról van szó. Példa a viníri ’jönni’ igével:

sam / săm i̯eș ăi̯ / i̯ásti im iț sa / să

vinít vinítă viníț viníti

• Van egy kétszer összetett múlt idejű alak is, a ve̯ári segédige összetett múltjából + a lexikális jelentésű ige melléknévi igenevéből. Ez előidejűséget fejez ki más összetett múlt idejű igéhez képest: Tu vút-ăi̯ măncát cǫn vinít-ău̯ i̯ắł ’Te már ettél, amikor eljött ő’.

A kijelentő mód régmúlt idő egészen másként alakul, mint a románban. A meglenorománban ez analitikus igealak, összetétele a ve̯ári segédige folyamatos múlt idejű alakja + a lexikális jelentésű ige melléknévi igeneve. Ez is egybeesés nyugati újlatin nyelvekben, például a franciában létező szerkezettel, de ugyancsak macedón hatásnak tudható be. Példa:

ve̯ám ve̯ái̯ ve̯á ve̯ám ve̯áț ve̯áu̯

căntát căzút bătút durmít

A régmúlt idő is alakulhat az íri ’lenni’ segédigével + egyeztetett melléknévi igenév, tárgyas igék esetében is, ami szintén a macedónból átvett tükörszerkezet. Példa a măncári ’enni’ igével:

rám rái̯ rá rám ráț ráu̯

măncát măncátă măncáț măncáti

Formailag megkülönböztethető kijelentő mód jövő idő csak Țărnareca nyelvjárásában van. Szerkezete a vre̯ári ’akarni’ ige kijelentő mód jelen idő egyes szám 3. személyű va / vă alakból származó változatlan alakú ă + a si / să kötőszó + a lexikális jelentésű ige kötőmód jelen idejű alakja (lásd lentebb). Az ă + a kötőszó összevont alakban is létezik: ăs. Példák: ă si nă gustím ’jót fogunk enni’, ăs l’áu̯ ’venni fogok’.

Más eszköze a jövő idő kifejezésének a ve̯ári ’birtokolni’ segédige kijelentő mód jelen időben ragozott alakjai + a lexikális jelentésű ige kötőmód jelen időben: am si véd ’látni fogok’.

A leggyakoribb eszköze a jövő idő kifejezésének maga a kötőmód jelen idő. Használata esetében szükséges a kontextus ahhoz, hogy észlelni lehessen a jövő idejű jelentést. Példák:

I̯ó si va ’ncurún, ca napcúm si fáțiț făme̯ál’ ’Én össze foglak titeket esketni, hogy újból gyerekeket szüljetek’;

Táț, mul’ári, ca si ti turés ăn váli! ’Hallgass, asszony, mert be foglak dobni a völgybe!’

A kötőmód jelen idő alakja nagyon hasonlít arra, amely a románban van:

să cǫ́nt ’énekeljek’	să lucréz	să cád	să bát	să dórm	să sirbés
să cǫ́nț	să lucréz	să cáz	să báț	să dárm	să sirbéș
să cǫ́ntă	să lucre̯áză	să cádă	să bátă	să do̯ármă	să sirbe̯áscă
să căntǫ́m	să lucrǫ́m	să cădém	să bátim	să durmím	să sirbím
să căntáț	să lucráț	să cădéț	să bátiț	să durmíț	să sirbíț
să cǫ́ntă	să lucre̯áză	să cádă	să bátă	să do̯ármă	să sirbe̯áscă

Megjegyzések:

• Az első igeragozási csoportban az összes személyalak azonos a kijelentő mód jelen idejű alakokkal.
• Ugyanabban a csoportban, ugyanazon igék esetében itt is megvannak az -um és -iș kijelentő mód jelen időben létező alternatív ragok: să ántru / să ántrum ’menjek be’, să ántri / să ántriș ’menj be’.
• A să kötőszó megvan si változatban is, amely a következő szóval összekötve s- alakban is létezik: să mi dúc ’menjek el’, si ạncálic ’szálljak lóra’, s-na dúțim ’menjünk el’. A s- zöngéssé válhat, ha zöngés mássalhangzó követi: z-vin ’jöjjek el’.

A kötőmód múlt idő másként mint a románban, a ve̯ári ’birtokolni’ segédige kötőmód jelen idejű alakjaiból és a lexikális jelentésű ige melléknévi igenevéből alakul:

să / si

am ái̯ ái̯bă vém véț ái̯bă

căntát căzút bătút durmít

Capidan és P. Atanasov szerint van kötőmód folyamatos múlt idő is, a kijelentő mód folyamatos múlt idő alakjából, mely előtt a să / si kötőszó áll: si căntám. P. Atanasov szerint a meglenorománban még kötőmód régmúlt idő is van, a kijelentő mód régmúlt idejű alakjából.

A felszólító mód egyes szám 2. személy alakja azonos a kötőmód jelen idő egyes szám 3. személy alakjával, és a tiltó alak azonos a parancsoló alakkal egyes számban is, nemcsak többes számban, miközben a románban az egyes számú tiltó alak azonos a főnévi igenévvel. Egyetlen különbség van a kötőmód jelen idő egyes szám 3. személyű alakhoz képest: a 4. csoport szuffixumos alcsoportjához tartozó igék esetében a szuffixum -e̯á-ra rövidül le, és a rag nulla.

(nu) cǫ́ntă! ’(ne) énekelj!’	(nu) lucre̯áză!	(nu) cádi!	(nu) báti!	(nu) dórm!	(nu) sirbe̯á!
(nu) căntáț!	(nu) lucráț!	(nu) cădéț!	(nu) bátiț!	(nu) durmíț	(nu) sirbíț!

A feltételes mód jelen idő a vre̯ári ’akarni’ segédige kijelentő mód jelen idő egyes szám 3. személyű alakjából (vre̯á), amely változatlan marad a ragozás folyamán, és a lexikális jelentésű ige kötőmód jelen idejű alakjaiból alakul: vre̯á să cǫ́nt ’énekelnék’.

Kifejezik még a kijelentő mód jelen idejű alakkal, amely elé a macedón eredetű ácu kötőszót (cú változattal) teszik: ácu / cú cǫ́nt ’ha énekelnék’. Egy másik macedón kötőszóval is kifejezik ugyanazt, de az ige kötőmód jelen idejű alakjával: túcu si cǫ́nt. Mondatban: Túcu si-ń fácă țe̯ásti tšǫ́fti Dómnu u̯ói̯, cári si tre̯ácă pri u̯á, nú la lás nidát ’Ha az Úr juhokká változtatná nekem ezeket a varjakat, akárki erre járna, nem hagyom úgy elmenni, hogy nem adok neki valamit’.

A feltételes mód folyamatos múlt idő alakja a kötőmód múlt időé, előtte a változatlan vre̯á segédigével: vre̯á să ám căntát ’énekeltem volna’.

E mód múlt ideje az ácu / cú + kijelentő mód folyamatos múlttal, és a túcu + kötőmód folyamatos múlttal is kifejezhető: ácu / cú căntám vagy túcu si căntám ’ha énekeltem volna’. Mondatban: Túcu si dám la tóț, la míni nu rămăne̯á țivá ’Ha mindenkinek adtam volna, nekem nem maradt volna semmi’.

A meglenorománban is megvan a feltételező mód, akárcsak a románban, de másként alakul. Jelen idejének alakja vă (a vre̯ári ’akarni’ ige kijelentő mód jelen idő egyes szám 3. személyű alakja) + a lexikális jelentésű ige főnévi igeneve: I̯ăł vă tăl’ári le̯ámni cló ’Talán fát vág ott’.

A feltételező mód múlt idő alakja vă + ve̯ári ’birtokolni’ + melléknévi igenév: Țe̯áști pipérchi să to̯áti ársi, vă ve̯ári căzútă brúmă ’Ez a paprika nagyon meg van csípve, biztosan dér volt’. Ez a jelentés az íri ’lenni’ segédigével is kifejezhető: Vă íri culcát ’Talán lefeküdt’.

A határozói igenév kevéssé használt. A latinból örökölt képzője mögött van még egy (-ăra, változatai -ura és -urle̯á), amely eredete ismeretlen. Példák: plăngǫ́ndăra ’sírva’, lăgǫ́ndura ’futva’, stinindurle̯á ’sóhajtva’.

A melléknévi igenév hasonló a román megfelelőjéhez (lásd fentebb a melléknévi igenévvel alakított igealakokat). Különbözik a 4. csoportbeli r, ț, tš, ș, z vagy j-re végződő tövű igék melléknévi igeneve: urǫ́t ’gyűlölt’, ạmpărțǫ́t ’osztott’, nărăntšǫ́t ’parancsolt’, ișǫ́t ’kijött’, ạncălzǫ́t ’melegített’, prăjǫ́t ’sütött’.

Mondattan

A meglenoromán mondattani rendszere is mutat macedón hatásokat.

A főnévi csoport

Macedón hatásra a főnévi csoport szórendje általában determináns vagy/és melléknévi, avagy birtokos esetű főnévi jelző + főnév: méu̯ stăpǫ́n ’gazdám’, țísta drác(u) ’ez az ördög’, ună no̯áu̯ă cásă ’egy új ház’, lu ạmpirátu íl’ă ’a császár lánya’.

A mutató determinánst a leggyakrabban határozott artikulusos főnév követi (țísta drácu, țe̯á vále̯a ’az a völgy’, țíșta fráțil’ ’ezek a fivérek’), de olykor artikulus nélküli: țísta drác.

A tárgy

A románnal ellentétben a személynévvel kifejezett tárgyat nem jelzi elöljárószó: Să dărǫ́m ună cárti să la pę́ră fitšóru picuráril’ ’Írjunk levelet, hogy a juhászok öljék meg a fiút’.

A tárgyra való előreutalás vagy visszautalás a neki megfelelő hangsúlytalan személyes névmással gyakoribb, mint a románban, és élettelen esetében is használják. Példák:

Pidúcl’ul ạu̯ bii̯ú sắndzili… pói̯a ạu̯ tăl’áră pidúcl’ul ’A tetű megitta a vért…, majd levágták a tetűt’ (szó szerint ’A tetű őt megitta a vért… majd őt levágták a tetűt’);

Dǫ́-ń l’a tǫ́l’ cǫ́ń ástăz, i̯ó si-ț l’a dáu̯ mél’ la tíni ’Add nekem a kutyáidat ma, én majd odaadom neked az enyéimet’ (szó szerint ’Add nekem őket kutyáid ma, én hogy neked őket adjam enyéim neked’);

Țí zúu̯ă să u fáțim núnta? ’Melyik napon legyen a lakodalom?’ (szó szerint ’Mi nap hogy őt csináljuk a lakodalmat?’) ;

Bărbátu u ạnvărte̯áști cása ’A férfira esik a háztartás neheze’ (szó szerint ’A férfi őt forgatja a házat’).

Az összehasonlító szerkezet

A középfokú összehasonlító szerkezetben a di kötőszó áll az előtt a szó előtt, amellyel az összehasonlítás történik, és a mai̯ határozószó (a ’-bb’ képző megfelelője) gyakrabban áll az állítmány előtt, mint a melléknév előtt: Cárne̯a di curșútă mai̯ nú-i̯ búnă di lu țérbu Az őzhús nem jobb a szarvasénál’. A felsőfokú szerkezetben ugyanaz a di áll az előtt a szó előtt, amely magába foglalja a hasonlított szót : nai̯márli di tóț ’a legnagyobb az összes közül’.

Személytelen igés szerkezetek

A meglenorománban gyakori a részes esetű személyes névmás + harmadik személyű visszaható névmás + személytelenül használt ige szerkezet: nú-l’ ți mắncă ’nem éhes’ (szó szerint ’neki nem evődik’), la si durme̯á ’álmosak voltak’ (szó szerint ’nekik alvódott’), nú-ń ți dúți ’nincs kedvem elmenni’ (szó szerint ’nekem nem menődik el’).

Szókincs

A meglenoromán szókincse tartalmaz néhány, a trák-dák szubsztrátumból örökölt szót, alaprésze többségében a latinból örökölt szavakból áll, és gyarapodik egyrészt a szomszédos nyelvekből származó jövevényszavakkal, másrészt saját területén főleg képzéssel alkotott szavakkal.

Örökölt szavak

A szubsztrátumból feltehetően azok a szavak maradtak fenn, amelyek az albán nyelvben is megvannak. Ezek többsége a többi keleti újlatin nyelvben is létezik, például năprǫ́tcă / năprắtcă ’törékeny gyík’ és țap ’bakkecske’, mások csak a meglenorománban, például daș ’a gyerekek számára háznál tartott bárány’.

A latinból örökölt szavakból kevesebb van, mint az arománban, de több, mint az isztrorománban. A meglenoromán 207 szavas Swadesh-listának a 90,33%-át latin szavak teszik ki. Egyes latin eredetű szavak nincsenek meg a többi keleti újlatin nyelvben, például dărto̯ári ’kisbalta’ (< DOLATORIA), sirbíri (< SERVIRE) ’szolgálni, dolgozni’, urdinári (< ORDINARE ’rendbe tenni’). A meglenorománban a corp ’test’ szó is örökölt, mikozben a románban, ugyanolyan alakban jövevényszó a latinból vagy a franciából.

Jövevényszavak

A legrégibb jövevényszavak szláv eredetűek. Ezek a többi keleti újlatin nyelvvel közösek, például gol ’üres, meztelen’, lupátă ’lapát’, de̯ál, ’domb’, drag ’drága, kedves’. Az utólag átvett szláv szavak a macedónból származnak. Ezek közül a régebbiek egész Moglenában használtak, például tšítšă ’nagybácsi’, mátšcă ’macska’, trăpíri ’tűrni’, a legújabbak csak a mai Észak-Macedóniában beszélt nyelvjárásokban vannak meg: bólniță ’kórház’, dóguvor ’egyezmény, szerződés’, voz ’vonat’.

Görög jövevényszavai is vannak a meglenorománnak, bár kevesebb, mint az arománnak. Egyesek régebben átvettek és általánosak, például acsén / ăcsén ’idegen’ és píră ’láng’, mások újabbak és csak Görögországban használatosak, mint fos ’fény’, dechéoma ’igazság’ és révmă ’(villany)áram’.

A török nyelvből származó szavakból a keleti újlatin nyelvek közül a meglenorománban van a legtöbb. Ezek általában közösek a macedón nyelvvel: báftšă ’kert’, isáp ’számítás’, itš ’egyáltalán nem’.

Szóképzés

Utóképzők

A legtöbb utóképző latin eredetű. Egyeseket hozzáadják a többi keleti újlatin nyelvvel közös szavakhoz, másokat közös szavakhoz, de anélkül, hogy a képzett szó meglenne a románban, megint másokat a meglenoromán által átvett jövevényszavakhoz (a példák ebben a sorrendben jelennek meg):

• -ár: murár ’molnár’, stirpár ’meddő juhokat legeltető juhász’, tšou̯lár ’cipész’;
• -át: uricl’át ’füles’, fărinát ’lisztes’, tšiclăzát ’fekete szemekkel a kalászában’ (búzafajtára vonatkozó);
• -e̯áță: virde̯áță ’zöldség’ (milyenségre utaló), flămunde̯áță ’éhség’;
• -eł (r, ț, tš, ș, z vagy j után -ǫ́ł) (hn.), -e̯áu̯ă (nn.): cățǫ́ł ’kiskutya’, fitšuréł ’legényke, fiúcska’, cumățǫ́ł ’darabocska’;
• -és, -e̯áscă: dumnés ’úri’, mul’ărés ’női’, ghi̯upțés ’cigány’ (melléknév);
• -íl’ă: bucuríl’ă ’öröm’, buníl’ă ’jóság’, ubăvíl’ă ’szépség’;
• -ími: nălțími ’magasság’, acrími ’savanyúság’ (milyenségre utaló);
• -mint: jurimínt ’eskü’, ạncălzimínt ’melegítés, fűtés’;
• -o̯áńă (területi változata -ǫ́ńă): lupo̯áńă ’nőstény farkas’, cucușǫ́ńă ’tyúktetű’, măndălo̯áńă ’retesz’;
• -ós, -o̯ásă: bărbós ’szakállas’, linós ’lusta’, călincós ’gránátalma-szerű’;
• -tór, -to̯ári: cumpărătór ’vevő, vásárló’, drumătór ’vándor, utas’, licuitór ’gyógyító’;
• -tšúni: gulitšúni ’üresség, meztelenség’, piritšúni ’hold fogyása’ (alapszava a períri ’elhalni’ ige), gălitšúni ’cirógatás’;
• -úră: bii̯utúră ’ital, ivás’, măncătúră ’étel, evés’, nărăntšătúră ’parancsolás’.

A nem latin utóképzőket jövevényszavakkal együtt vették át egy bizonyos nyelvből, de a termékenyeket örökölt és más nyelvből átvett szavakhoz is hozzáadják (példák ebben a sorrendben).

Régi szláv utóképzők:

• -án: vrăptšán ’veréb’, mijlucán ’középső fivér’;
• -că: chítcă ’virágcsokor’, flórcă ’furulya’, răsláncă ’nőstény oroszlán’;
• -íc, -ícă: tšubrícă ’csombor’, fitícă ’kislány’, burghíc ’csavarocska’;
• -íști: băńíști ’fürdők helye’, cătuníști ’egykori falu helye, păzăríști ’vásárhely’;
• -íță: bivulíță ’bivalytehén’, drăchíță ’nőstény ördög’, bighíță ’úrnő’;
• -úș, -úșă: be̯alúș ’fehéres’, mănúșă ’nyél, markolat’, cărălúș ’orsó’;
• -úșcă: gărdúșcă ’kicsi kerítés’, cățălúșcă ’nőstény kiskutya’, cădănúșcă madár- és rovarfaj neve.

Egyéb utóképzők:

• -e̯álă (változata -e̯ál’ă) (a macedónból): stre̯ál’ă ’villámcsapás’, nigre̯álă ’feketeség;
• -ítš (a szerb nyelvből): divítš ’vad(állat)’, chiăptănítš ’fésűcske’, cumătítš ’darabka’;
• -lǫ́c (a törökből): budalǫ́c ’hülyeség’, măgărlǫ́c ’szamárság’, prii̯atilǫ́c ’barátság’.

Előképzők

A latinból kevés előképző maradt fenn a meglenorománban:

• ạn- / ạm (< IN-): ạncălicári ’lóra szállni’, ạncl’igári ’alvasztani’, ạnturbári ’hergelni’ (ez utóbbi csak a meglenorománban);
• di-: dijugári ’járomból kifogni’, dipărtári ’eltávolodni, eltávolítani’;
• dis- / diz-: discărcári ’lerakni, kirakni’ (rakományt), dizgulíri ’lemezteleníteni’.

Az előképzők többsége szláv eredetű. Egyeseknek csak grammatikai funkciója van, igeszemléleteket és igejellegeket fejeznek ki (lásd fentebb Igeszemlélet és igejelleg), mások a szó lexikális jelentését is megváltoztatják. Ilyenek például:

• nă- (măncári ’enni’ > nămăncári ’jóllakni, jóllakatni’): Vę́ un izmichi̯ár ți nu pǫ́ti să nămănáncă di pǫ́i̯ni ’Volt egy olyan szolgája, akit nem bírt jóllakatni kenyérrel’;
• ni- tagadó előképző: nibún ’bolond’ (szó szerint ’nem jó’), lémn nidurát ’faragatlan fa’;
• răz- szétválasztást vagy szétosztást fejez ki (dári ’adni’ > răzdári ’szétosztani’): Răzde̯ádi dóu̯ă plățínț ’(Alamizsnaként) szétosztott két lepényt’.

Példaszöveg

GURA		A SZÁJ
Ạń ám un ại̯ór plín di cál’ ál’bi. Sáldi un róș ăn méjluc túcu ạl’ clutsăi̯áști.		Fehér lovakkal teli istállóm van. Közepén csak az egyik piros, és folyton rúgdossa a többit.
Ugude̯á, tse-i?		Mi az?

Források

• (németül) Atanasov, Petar. Meglenorumänisch (Meglenoromán). Okuka, Miloš (szerk.). Lexikon der Sprachen des europäischen Ostens (Kelet-Európa nyelveinek lexikonja). Klagenfurt. 2002. 127–131. o. (Hozzáférés: 2018. május 17.)
• (angolul) Atanasov, Petar. The Current State of Megleno-Romanians. Megleno-Romanian, an Endangered Idiom (A meglenorománok mai helyzete. A meglenoromán mint veszélyeztetett nyelv). Memoria ethnologica. 14. évf. 52–53. sz. 2014. július–december. 30–37. o. (Hozzáférés: 2018. május 17.)
• (románul) Atanasov, Radu-Mihail. Valorile perfectului compus în meglenoromână (Az összetett múlt idő jelentései a meglenoromán nyelvben). Limba română. 60. évf. 4. sz. Editura Academiei. 2011. október–december. 484/18-490/24. o. (Hozzáférés: 2018. május 17.)
• Avram, Mioara. Gramatica pentru toți (Grammatika mindenkinek). Bukarest. Humanitas. 2001. ISBN 973-28-0769-5
• (románul) Bațaria, Nicolae. Agricultura la aromâni (Az arománok mezőgazdasága), Lumina. Revistă poporană a românilor din Imperiul otoman. Bitola (Macedónia). 2. évf. 6. sz. 1904
• (románul) Capidan, Theodor. Meglenoromânii (A meglenorománok) (Hozzáférés: 2018. május 17):

1. kötet. Istoria şi graiul lor (Történelmük és nyelvük). Bukarest. Cultura Naţională. 1925;

2. kötet. Literatura populară la meglenoromâni (A meglenorománok népi irodalma). Bukarest. Cultura Națională / Academia Română. Studii și Cercetări VII. 1928;

3. kötet. Dicționar meglenoromân (Meglenoromán szótár). Bukarest. Cultura Națională / Academia Română. Studii și Cercetări XXV. 1935.

• (románul) Coman, Virgil. Scurtă privire asupra meglenoromânilor până la sfârşitul secolului al XX-lea (A meglenorománok történetének rövid áttekintése a 20. század végéig). Berciu-Drăghicescu, Adina (szerk.). Aromâni, meglenoromâni, istroromâni: aspecte identitare și culturale (Arománok, meglenorománok, isztrorománok: identitási és kulturális kérdések). Bukarest: Editura Universității din București. Colecția IEH. 2012. 109–230. o. ISBN 978-606-16-0148-6 (Hozzáférés: 2018. május 17)
• (németül) Hahn, Johann Georg von. Reise durch die Gebiete des Drin und Wardar (Utazás a Drin és a Vardar régióiban). Bécs. K. Gerold und Sohn. 1867 (Hozzáférés: 2019. május 4)
• (angolul) Moseley, Christopher (szerk.). Atlas of the World’s Languages in Danger (A világ veszélyeztetett nyelveinek UNESCO atlasza). 3. kiadás. UNESCO Publishing. 2010. ISBN 978-92-3-104096-2 (Hozzáférés: 2023. július 30.)
• (oroszul) Narumov, B. P., Мегленорумынский язык/диалект (Meglenoromán nyelv/dialektus). Cseliseva, I. I. – Narumov, B. P. – Romanova, O. I. (szerk.). Языки мира. Романские языки (A világ nyelvei. Újlatin nyelvek). Moszkva. Akadémia. 2001. 671–681. o. ISBN 5-87444-016-X
• (románul) Sala, Marius (szerk.). Enciclopedia limbilor romanice (Az újlatin nyelvek enciklopédiája). Bukarest. Editura Ştiinţifică şi Enciclopedică. 1989. ISBN 973-29-0043-1.
• (németül) Weigand, Gustav, Vlacho-Meglen, eine ethnographisch-philologische Untersuchung (Vlacho-Moglena, néprajzi és filológiai kutatás). Leipzig. Johann Ambrosius Barth. 1892 (Hozzáférés: 2018. május 17)

További információk

• (franciául) Atanasov, Petar. Le mégléno-roumain de nos jours. Une approche linguistique (A meglenoromán ma. Nyelvészeti megközelítés). Balkan-Archiv, új sorozat, melléklet, 7. kötet, Hamburg. 1990
• (románul) Atanasov, Petar. Meglenoromâna astăzi (A meglenoromán ma). Bukarest. Editura Academiei Române. 2002
• (románul) Atanasov, Petar. Meglenoromâna (Meglenoromán). Rusu, Valeriu (szerk.). Tratat de dialectologie românească (Román dialektológiai kézikönyv). Craiova. Scrisul românesc. 1984. 446–550. o.
• (németül) Dahmen, Wolfgang. Meglenorumänisch (Meglenoromán). Holtus, G. – Metzeltin, M. – Schmitt, Ch. (szerk.). Lexikon der Romanistischen Linguistik (A romanisztikai nyelvészet lexikonja). 3. kötet. Tübingen: De Gruyter. 1989. 436–447. o. (Hozzáférés: 2018. május 17)
• (angolul) Friedman, Victor A. The Diffusion of Macedonian Inflections into Megleno-Romanian: A Reconsideration of the Evidence. Franks, Steven – Chidambaram, Vrinda – Brian, Joseph (szerk.). A Linguist's Linguist: Studies in South Slavic Linguistics in Honor of E. Wayles Browne. Indiana University. Slavica Publishers. 2009. 223–233. o. ISBN 978-0-89357-364-5 (Hozzáférés: 2018. május 17)
• (németül) Wild, Beate. Meglenorumänischer Sprachatlas (Meglenoromán nyelvatlasz). Hamburg. Buske. 1983

Egyéb külső hivatkozás

• Der letzte Pelikan (meglenorománokról szóló dokumentumfilm bemutatója). (Hozzáférés: 2018. május 17)

Kapcsolódó szócikkek

• Meglenorománok
• Keleti újlatin nyelvek
• Protoromán nyelv
• Román nyelv