Ugrás a tartalomhoz

Franz Grillparzer

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Franz Grillparzer
Született1791. január 15.[1][2][3][4][5]
Bécs[6][7][8][9]
Elhunyt1872. január 21. (81 évesen)[1][2][3][4][5]
Bécs[10][7][9]
Állampolgárságaosztrák
Foglalkozása
Tisztségeaz Osztrák Birodalmi Tanács főrendiházának tagja (1861. április 18. – )
IskoláiBécsi Egyetem
Kitüntetései
SírhelyeHietzingi temető
Franz Grillparzer aláírása
Franz Grillparzer aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Franz Grillparzer témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Franz Grillparzer (Bécs, 1791. január 15. – Bécs, 1872. január 21.) osztrák író, drámaíró és költő.

Élete

[szerkesztés]

Grillparzer Ausztria egyik művészileg legsokoldalúbb és emberileg legellentmondásosabb képviselője volt. Egy befolyásos bécsi jogásznak, Wenzel Grillparzernek († 1809) és Anna Franziska Grillparzernek († 1819, öngyilkos lett) gyermekeként született. Önéletrajzában is megemlékezett arról, hogy két különböző én lakozott benne. („zwei völlig abgesonderte Wesen (leben). Ein Dichter von der übergreifendsten, ja sich überstürzenden Phantasie und ein Verstandesmensch der kältesten und zähesten Art.”)

1796-99 között a bécsi Szent Anna Gimnázium diákja volt s emellett magántanulóként a Piarista Iskola tanulója lett. A Bécsi Egyetemen filológiát (1807-09) és jogtudományt (1807-11) hallgatott.

Grillparzer dolgozószobája

1812-ben Seiler gróf udvarában udvarmesteri állást vállalt, 1813-tól pedig gyakornokként dolgozott az Udvari Könyvtárban. 1823-ban az Udvari Kancelláriára került, és 1832-től 1856-ig, nyugdíjazásáig a Kancellária archívumának igazgatója, 1847-ben pedig az Osztrák Tudományos Akadémia egyik alapító tagja volt.

Töprengő, bonyolult, érzékeny, hipochondriára hajlamos lélek volt, s különösen nyomasztóan érintette a korabeli Bécs kicsinyes-elnyomó hivatalos légköre, ami elől utazásokban keresett menedéket, a várostól azonban sohasem tudott elszakadni. 1817-ben mutatták be első sorstragédiáját, Ahnfrau-t (Ősasszony), amelyben az örökölt sors „titokzatos törvényszerűségként” váltja ki a tragédiát. Az ő sorsszemléletét később Platen parodizálta.A német klasszika és romantika örökségének a folytatója, amit műveiben Shakespeare-, Calderón-, és Lope de Vega-hatások gazdagítanak. Versei csak halála után jelentek meg kötetben. A csattanós, epigrammatikus formákat kedvelte, rendszerint didaktikus, polemikus célzattal.

Drámái

[szerkesztés]

Műveinek jellegét meghatározza a humanitás és a kultúreszmék, a jozefinista felvilágosult szellem, a bécsi és spanyol barokk öröksége, a népszínház hagyományai és az olasz opera zeneisége. Drámái:

  • Kasztíliai Blanka
  • Az ősanya
  • Sapphó
  • Az aranygyapjú (Vendéglátás, Médea, Argonauták)
  • Ottokár király tündöklése és bukása (a dráma az első Habsburg uralkodó hatalomra jutásának történetét beszéli el, ám eredetileg a zsarnok Ottokár helyett Napóleonról szólt volna)
  • Urának hű szolgája (Bánk bán história)
  • A tenger és a szerelem hullámai
  • Jaj annak aki hazudik (komédia)
  • Libussa
  • A toledói zsidónő
  • Testvérviszály a Habsburg házban

Novellái

[szerkesztés]
  • A zodmiri kolostor (1828)
  • A szegény muzsikus (1877)

Magyarul

[szerkesztés]
  • Az ősanya. Szomorújáték; ford. Petrichevich Horváth Dániel; Trattner, Pest, 1824
  • Sappho. Szomorújáték; ford. Garay Alajos; Pfeifer, Bp., 1878 (A Nemzeti Színház könyvtára)
  • A szegény muzsikus. Beszély; ford. Márkus Miklós; Aigner, Bp., 1880 (Magyar könyvesház)
  • Grillparzer Ferenczː Medea. Szomorújáték öt felvonásban; ford. Hegedüs István; Franklin, Bp., 1888 (Olcsó könyvtár)
  • Grillparzer Ferenczː A tenger és a szerelem hullámai. Szomorújáték; ford. Ivánfi Jenő; Franklin, Bp., 1892 (Olcsó könyvtár)
  • Grillparzer Ferenczː Sappho. Szomorújáték; ford. Ivánfi Jenő; Franklin, Bp., 1894 (Olcsó könyvtár)
  • Grillparzer Ferenczː Medea. Szomorújáték öt felvonásban; ford. Ambrus Zoltán; Vass, Bp., 1898 (Fővárosi színházak műsora)
  • Grillparzer Ferenczː A szendomiri kolostor; ford. Győri Károly; Franklin, Bp., 1907 (Olcsó könyvtár)
  • A zendomiri kolostor; Tolnai, Bp., 1926 (Tolnai regénytára)
  • Szapphó; ford. Hajnal Gábor, ill. Kass János; Magyar Helikon–Európa, Bp., 1975

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ a b Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. április 26.)
  2. ↑ a b BnF-források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  3. ↑ a b Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. ↑ a b RKDartists (holland nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. ↑ a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  6. ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 11.)
  7. ↑ a b Nagy szovjet enciklopédia (1969–1978), Грильпарцер Франц, 2015. szeptember 28.
  8. ↑ Grillparzer, Franz (BLKÖ)
  9. ↑ a b regional database of the Regional Library of Highlands (cseh nyelven). (Hozzáférés: 2024. április 22.)
  10. ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 31.)
  11. ↑ http://geschichte.univie.ac.at/en/persons/franz-grillparzer

Források

[szerkesztés]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Franz_Grillparzer&oldid=22292176”