Ugrás a tartalomhoz

Batinjani (Đulovac)

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Batinjani
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeBelovár-Bilogora
KözségĐulovac
Jogállásfalu
Irányítószám43500
Körzethívószám(+385) 43
Népesség
Teljes népesség193 fő (2021. aug. 31.)[1]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság250 m
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 45° 37′ 00″, k. h. 17° 15′ 29″45.616667°N 17.258056°EKoordináták: é. sz. 45° 37′ 00″, k. h. 17° 15′ 29″45.616667°N 17.258056°E
SablonWikidataSegítség

Batinjani (1971-ig Batinjani Podborski) falu Horvátországban Belovár-Bilogora megyében. Közigazgatásilag Đulovachoz tartozik.

Fekvése

[szerkesztés]

Belovártól légvonalban 44, közúton 52 km-re délkeletre, Daruvár központjától légvonalban 4, közúton 5 km-re északkeletre, Nyugat-Szlavóniában, a Papuk-hegység nyugati lejtőin, a Toplica-patak völgye felett fekszik.

Története

[szerkesztés]

A történeti dokumentumok szerint Batinjani területén a középkorban jelentős település volt, melynek Szent György plébániáját már 1334-ben említik a zágrábi püspökség tizedjegyzékében „Item sancti Georgii de generatione Tolineg” alakban.[2] A plébánia szerepel 1337-ben, 1441-ben és 1512-ben kibocsátott oklevelekben is „ecclesia sancti Georgii” néven.[2] [ 1501-ben András nevű papját említik „Andreas sancti Georgii in Thopoloza” néven.[2] 1495-ben említik a Toplica-patak melletti „Zenth Gergh” nevű birtokot. Templomának romjait még látták 1702-ben a falu melletti Đurđička-erdőben.[2] Ma ez a hely a Rudina-Đurđička nevű régészeti lelőhely, melynek feltárása még nem történt meg. A templomot és a mellette fekvő középkori falut valószínűleg 1542-ben pusztította el a török.

A térség a 17. század végén szabadult fel a török uralom alól. A kihalt területre a parlagon heverő földek megművelése és a határvédelem céljából a 18. század első felében Bosznia területéről telepítettek be új, szerb anyanyelvű lakosságot. Az itteni birtokokat 1760-tól vásárolta meg gróf daruvári Jankovich Antal Pozsgega vármegye alispánja, később főispánja és János nevű testvére. Az első katonai felmérés térképén „Dorf Battiniani” néven találjuk. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Battinyani” néven szerepel.[3] Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Battinyani” néven 64 házzal 39 katolikus és 466 ortodox vallású lakossal találjuk.[4]

A Magyar Királyságon belül Horvát–Szlavónország részeként, Pozsega vármegye Daruvári járásának része volt. 1857-ben 521, 1910-ben 1.103 lakosa volt. 1910-ben a népszámlálás adatai szerint lakosságának 76%-a szerb, 16%-a cseh, 5%-a horvát anyanyelvű volt. Az első világháború után 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett. 1941 és 1945 között a németbarát Független Horvát Államhoz, háború után a település a szocialista Jugoszláviához tartozott. A település 1991-től a független Horvátország része. Ebben az évben lett az önálló Đulovac község része is, azelőtt Daruvárhoz tartozott. 1991-ben lakosságának 92%-a szerb nemzetiségű volt. 2011-ben a településnek 247 lakosa volt.

Lakossága

[szerkesztés]
Lakosság változása[5][6]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
521 661 666 820 1.075 1.103 1.180 1.256 818 830 760 678 600 547 273 247

Nevezetességei

[szerkesztés]

A falu határában Zvjerkuša-patak melletti mező fölé emelkedő 260 méteres magaslaton a középkorban Szent György tiszteletére szentelt plébániatemplom állt. A templom maradványai a 18. század elején még jól látszottak. Ma a Rudina-Đurđička régészeti lelőhely van a helyén.

Jegyzetek

[szerkesztés]

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]