Make over - a soha véget nem érő felújítás?

Belevágok a nagy történetbe, amit akkor terveztem megírni, ha kész a lakásátalakítás. Én egy hónapra saccoltam, eltelt 4 - és még nem tudom, mikor, vagy, hogy egyáltalán be lesz-e fejezve valaha. Szóval, hol volt, hol nem volt, bár utóbbi sosem volt, mert terv mindig volt, szóval volt egyszer egy nagy lakásátalakító terv. A Nánási lakásé. Mondjuk az összes többi is át lett átalakítva, az újpesti ház mindjárt háromszor is. De a Nánásin 8 évig kibírtam átalakítás nélkül. Praktikus okok miatt vártam. Addig is cizelláltam a terveket. Próbáltam kijavítani a lakópark építészeinek kapitális hibáit. Már, amit lehetett. Konyha nincs, de van hatalmas fürdőszoba, a lakásban semmi tároló, kamra, gardrób nem épült, 3 helyiségből 2 hegyesszögű háromszöget formáz. Az egyetlen normális alaprajzú (= négyszögletű) helyiség az ablaktalan fürdőszoba. Az átalakítás minden helyiséget érintett és március első napjaiban kezdődött. Nem részletezem az előkészítő heteket, amikor mindent, ami a lakásban volt egyedül kellett becsomagolnom és lehurcolnom a kölcsönkapott tárolóba. Nem részletezem a mesterember keresés több hónapos kínját sem. Pedig nagyon tanulságos lenne. Egyedül a festő volt meg régről. Ő olyan közeli munkakezdést adott meg, hogy borult minden, ad hoc rémtörténetté vált a felújítás. A falbontásos történetet alig, éppen csak meg tudtam csináltatni, mire felvonultak. És a világ nem látott olyat, hogy a fent gyönyörűen kifestett, stukkós fürdőszoba lenti régiói majd csak ezután lesznek némi vakolatleverés, szigetelés után burkolva.
Na de haladjunk sorjában: a tervem legfontosabb része tároló hely nyerése volt. Ehhez elsőként felszámoltam a  külön wc-t, és plafonig bepolcozott tároló lett belőle. Ide helyeztük be a mosógépet is. A wc bekerült a tágas fürdőszobába. Ez komoly műszaki feladat volt a csövek miatt. A társasházban minden központilag vezérelt elven működik. A 70 éves vizszerelő emberke kreatív kanyarokkal és sok szenvedéssel érkeztette a lefolyó csövet a fürdőszobába. Ettől engem a frász kerülget még most is, mert mi van ha egyszer dugulás lesz? 3 kanyarnál már minden előfordulhat ( mármint 3 kanyart kell tenni a lecsusszannivalónak, mire beér a gyűjtőcsőbe.) Tiszta szerencse, hogy a fürdőszoba még nem készült el, mondhatni tesztfázisban működik 3,5 hónapja - eddig remekül:-)
A tároló viszont elkészült, sok-sok baráti segítséggel. Wein Tibi, legyen áldott a te neved! A hálóban lebontott gardróbszekrény polcai újrahasznosítást nyertek, Tibor hihetetlen precizitással szabta be őket új helyükre. Minden, ami egy  háztartásban szükséges eszköz, elfér itt. Most ott tartok, hogy egy gombostűt sem lehet már leejteni.

A fürdő továbbra is felvonulási terület, ő, ha elkészül, egy külön poszt tárgya lesz. Annyit elárulhatok, hogy mindent kidobtam, ami benne volt és valami egész különlegeset terveztem.
Hármas számú terv a konyha teljes felújítása volt. A bontás brutálisra sikeredett. Tudni kell, hogy a 2 méteres konyhaszekrényt az építészek a nappali hegyesszögű sarkára tervezték, alatta parketta. A felső és alsó szekrény közötti ronda, jellegtelen csempét én beköltözésemkor rozsdamentes fali panellel burkoltattam. Mutatom:

Most a panelt és alatta a régi csempét le akartam szedetni és egy új csempét felrakatni. A szekrényekből szerettem volna megmenteni, amit lehet. Ehhez képest, a két vadbarom, aki "ajánlásra jött", felső szekrényestül gondolta letépni a csempéhez ragasztott nagy inox panelt a falról, úgy, hogy az alsó szekrényeket nem szerelték szét, nem húzták ki. Még most is kerülget a sírás, ha visszagondolok arra a napra. A fém panel tépte magával a falról a nagy csempéket és minden zuhant be a konyhaszekrények mögé, a tűzhelyre, a mosogatóra, a parkettára stb. Ezután az akciójuk után, no meg az elcseszett fürdőszobai aljzatkiegyenlítés miatt, ki is lettek rúgva, de rögvest.
A megmaradt csempét végül több napos véséssel én távolítottam el a falról. Mellékelek néhány életképet.

 Voltak ennek a több hónapja tartó felújításnak hihetetlen, örömteli pillanatai is.  Például, hogy az áhított szuper csempéző csapat szó szerint az utolsó pillanatban bevállalta az új konyhai csempém felrakását, noha nagyon be voltak havazva munkával.

A csempe kiválasztásának és beszerzésének kínjairól a fürdőszoba posztban is mesélek majd. Általánosságban elmondhatom, hosszú heteket töltöttem az interneten való keresgéléssel, majd heteket azzal, hogy lejártam a boltokat. Konkrét elképzelésem volt, tudtam, milyen stílusú, méretű, színű csempét keresek, mégis nagyon nehéz volt. Egyszerűen azért, mert semmit nem lehet raktárról kapni, a legtöbb üzletnek nincs készlete, csak mintabolt!! Ami jó, vagy éppen trendi, azt rendelni kell, a rendelések pedig 4 hétnél kezdődnek. Egy ad hoc felújításnál ennyit várni nem lehet. A konyha azért vicces, mert itt nem a fehér csempe volt betervezve, mégis ő lett a befutó. Mondhatnám, a kifárasztásos technika eredménye, de nem bántam meg, sőt! A 10x10-es csempék szinte kötelező kellékei egy vintage konyhának.

Mindeközben zajlott a festés, a falak helyreállítása, mert óriási repedések voltak mindenütt, mozog a ház, nem is kicsit.

Mester úr stukkózott, társa / inasa csinált minden egyebet. 20 év után rászántam magam arra, hogy 1-1 falat színesre festessek. Nagyon megy kint a szürke, annak minden árnyalata. Nálunk a Tikkurilla adja a választékot és szürkében nem erősek. Sajnos idő hiányában azt már valóban nem tudtam megoldani, hogy Svédországból hozassak festéket, bár a lányom kint él. A színt papírról kellett kiválasztanom és persze, hogy nem olyan lett, felvíve nem tetszett. Két napig néztem kétségbeesve, majd egy átvirrasztott éjszaka után, az utolsó napjukon, közöltem a Mester úrral, hogy átfestjük. Nem sújtott le rám a haragja, számolt ezzel. Ismeri már a nőket:-) Egy délelőttöt töltöttünk az új szín kiválasztásával (át a városi csúcsforgalomban Aquincumból majdnem Ferihegyig, ott egy órán át tipródtunk, kezemben a vitrinszekrényem fiókjával, amihez a megegyező színt kerestem. Ezer hála a Tikkurilla üzlet dolgozóinak és a Mester úrnak a türelmükért és a segítőkészségükért! A szín most remekül illik a bútorhoz, de be kell vallanom, még mindig nem tetszik annyira. Hozzáteszem, komplikált dolog ez a színekkel: más a dobozban, más felvíve első rétegben, más a 2. réteg után. Megint másnak látszik nappali fényben, napszakonként, ahogy a fény beesik, más lámpafényben. A fotóról már nem is beszélve.

Csodálatos munkát hagytak maguk mögött a festők. Talán fura, amit mondok, de így tetszik igazán a lakás: kifestve, és üresen:-) A festők tehát levonultak, én pedig (lázas betegen), nekiláttam a nagytakarításnak.
 Egy hét volt Húsvétig és unokám érkezéséig, akinek 2. születésnapját nálam ünnepeltük volna. És komplett hiányzott a konyha, a fürdő szétverve, holmijaim pedig bedobozolva a pincében illetve a kertben. Mutatok erről is képet:

 A segítség az asztalos személyében érkezett. Péter már két konyhát összerakott nekem, és azonnal tudott jönni, amikor felhívtam. Ő is egy csodás  emberke, bár szokása, hogy sokat sóhajtozik, nyög, sopánkodik, de a végén mindent szépen megold, összerak. Itt az volt a feladat, hogy alul teljesen új konyhabútort állítunk be, a felső szekrényeket és a hűtő szekrényét pedig - anyagi okokból - megtartom. 

A felül régi, alul új konyhám, ahogy megálmodtam:

A svéd vidéki konyha imádott részletei: a porcelán, mély mosogató, a tölgyfa munkalap, a régies stílusú szekrények és porcelán fogantyúk, az új kerámialapos tűzhely...és a vintage kiegészítők: a párizsi loppison talált régi zománcozott merőkanáltartó, a piros vintage fémdoboz, a svéd porcelán vágódeszka, a régies stílusú csaptelep stb

Merész döntés: megváltam a sütőtől, így nagyobb munka - és tároló felületet nyertem. A felső szekrények és a hűtő fa ajtajait a Jófogásról gyűjtögettem össze. Egy régebbi Ikea szériából valók, de jól megférnek az újjal.

És beléptünk az utolsó 24 órába: A stressz-szintemet nem kell ecsetelnem, ha azt mondom, hogy 24 órával az unokám és lányom érkezése előtt még így nézett ki a konyha-nappalim:

Másnapra ugyanez a helyszín már így festett:

Végül essen szó a hálószobáról és az előszobáról.

Mindkettőben bútorcsere, utóbbinál stílus váltás is. Egyrészt itt a főfal szürke lett, másrészt eladtam a régi előszoba fogast, mert egy elegánsabb entrée-t akartam: egy komódot, felette szép tükörrel. A komód végül a hálóból érkezett:-) és egészen elégedett vagyok vele. A tükör, a fal és a komód fogantyúinak színe tökéletes összhangban van. Szerencsés összetalálkozása a tárgyaknak.

 A tükörrel nehezebb volt. Hónapokig kutattam egy vadászkutya izgalmával a neten, de semmi. Majd kimentem Svédországba, ahol megtaláltam, amit elképzeltem. Hihetetlen 100 koronáért!! Na de, hogy hozol haza egy tükröt? A bőröndömbe nem fért. És itt ugrott be egy Dániába fuvarozó cég, amelyik potom 6000 Ft-ért leszállította háztól házig az én gyönyörűséges tükrömet.

A hálószoba még nincs befejezve. Hetekig felvonulási terület volt, itt tároltam az eladásra szánt bútoraimat. Nagy szerencsével mindent eladtam.

Sajnos, az már most látszik, hogy régi kedves intimitását elvesztette azáltal, hogy két böszme gardróbszekrényt kényszerültem vásárolni. Itt a funkciót az esztétika elé kellett helyeznem, sajnos. 

Sok munka lesz még vele, de vannak ötleteim. 

Az új  fiókos szekrény (IKEA, Hemnes, 6 fiókos)  nagyobb méretű dekorációt kívánt. Örülök, hogy elővehettem a régi kedves tárgyaimat, mint a fonott bőröndöt: 30 évvel ezelőtt, első bécsi utamon vásároltam, és a "kopasz énekesnőt", "akit" jó pár évvel ezelőtt egy Ráday utcai babakészítő boltjában láttam meg és szerettem bele. Ilona, a készítő, legnagyobb csodálkozására, haj és ruha nélkül akartam őt. Most megtalálta végre méltó helyét a régi családi fotók, egy loppison vett sámfa és a fonott  lámpa társaságában.

Folyt. köv.