Tűzögettem...

.

Az az igazság, hogy az utolsó tűzött munkámat agyon dicsértétek. És mi tagadás jól is esett. Talán egy kicsit túl jól is, de kellemes érzés volt :-)) Utólag is köszönöm!

Most megint tűzögettem.... tűzögettem. Kivételesen nem szivacson, hanem vatelinon. Igazság az, hogy nem vatelinon, hanem Ikea-s paplanon. Hogy miért? Mert nem akartam szivacson, mert a választott anyag és a szivacs egymásra gyakorolt kapcsolata elválaszthatatlan, de nem jó értelemben. Mondhatni összenőnek és csak rángatni és ráncolni lehet őket nagyobb darabon. Viszont lusta voltam 3 réteget vágni, illeszteni, varrni. Ez az ikeás paplan viszont középen vatelin, körben "tejszűrő"- szerű anyaggal. Már használtam máskor is. Előszeretettel teszem táskákba. Az ára is elfogadható.

És most nem is nyúlós anyagon tűztem. A másik kedvenc volt soron. A művelúr szerű sötétítő függöny maradékom.

Először esett meg, hogy előre terveztem, no nem teljesen, csak úgy nagyjából. A fő motívum helyét és nagyságát rajzoltam fel és a főbb indákat. Ezt is csak azért tettem, hogy ne legyen aránytalan a kész minta. Azt sejtettem (tudtam), hogy nem azt fogom megvarrni amit előre elterveztem, de ebben ez az izgalmas!

Akkora anyagot vágtam, hogy egy irattartó borító kikerüljön belőle. A mintát a borító elejére szánom,  így az a terv, hogy azt a területet viszont szépen beborítsa.

Ebben az az izgalmas, hogy ahogy varrok és varrok, úgy egyre több ötlet jön elő. De ez jó!

  

Evvel a kitöltéssel nem vagyok megelégedve,  legközelebb már máshogy fogom ezt varrni.

Ezt viszont imádom: a kis köröcskéket!

és köröcske, ha kész:

 Majd kezdődik a játék. Nézem, nézem és rájövök, hogy még hol kell csinosítani. Eredendőleg ezeket a szirmokat így gondoltam el, de nem jó. A belső részen azok a valamik olyan kis csököttre, deformáltra sikeredtek.

De így már jobbak:

Igen, de ezzel együtt elkezdődött a véget nem érő piszmogás, mert ugye akkor a többi szirom meg üres?  Tehát még pár órácskát belefeccoltam, és ez az a pont ahol úgy döntöttem, hogy ennyi. Ez elkészült (legalábbis tűzés ügyileg)

(fotózni azt már látom, hogy nem tudok rendesen) Egyik kép sem az igazi, de próbálkoztam!

Ez a vaku nélküli kép:

Ez pedig a túl sok vakuval készült:

újabb laza hétvége

.
Igen, ahogy a gyerekek elkerültek itthonról, úgy szaporodtak meg a laza hétvégék. Ráadásul az idő is cudar volt, így maradt a varrogatás.
Már látom egyre többször nem csak varrok, hanem a hímzőgép is dolgozik ilyenkor mellettem.

Amy Butler táska mintájába teljesen beleszerettem. Ági és én is hordjuk, amióta elkészültek. Rengeteg dolog belefér és a fazon.............annyira egyszerű, de mégis ...............szóval nagyon kellett még más színben is ilyet varrnom!

Tehát két új táska, egy minta de két különböző anyag.  Ahh, minő túlzás, hisz nem is anyag volt az, csak anyag darabka! Egy lakástextiles mintasál része. Tehát jól feladtam magamnak a leckét. A körmöm is majdnem beleszabtam, de addig raktam, addig próbálkoztam, míg végül sikerült Legalább nem kell rakosgatni a szabáshulladékot!

Ezeknek a hímzésmintának nem lehetett ellenállni! Díszpárnák lesznek belőlük, de időm azért nekem sem jutott mindenre, mert táskák készültek!

Szabad hétvége

.
Minden kötelezettség, előre elvállalt munka teljesítve volt szombaton délutánra :-))

Tehát maradt az enyém az egész hétvége! Szerintem nem tétlenkedtem.

Ági elmaradt születésnapi ajándékát készítettem el először. Alátétek készültek fehér damasztból, angol széllel és általa kiválasztott mintával piros cérnával. (ő kérte a pirosat)

 Amíg a hímzőgép dolgozott, addig én befejeztem az Amy Butler féle táskát. Na nehogy már az Ágié kész legyen, az enyém meg nem :-))))))

A bélést pirossal paszpóloztam a zsebeknél, piros zsinórt kapott a karabiner is.

És íme kész az én táskám is! Nagyon tetszik, úgy hogy nem csak laptop táska, hanem mindennapi táska lesz belőle!

Egy kedves barátnőm pedig megirigyelte a Csödén varrt táskámat (amit azóta hordok nap mint nap), viszont szürke-fekete színekkel kérte. Íme a végeredmény!

És egy ekkora táskához dukál egy hozzávaló neszeszer is!!!

Aztán előkaptam egy már rég elkezdett táskát. Akkor nem volt már indíttatásom hozzá, most viszont örömmel fejeztem be. Tudom, mindig az a fül készítés a lehangoló, általában ott hagyom abba az egészet.

Már táska formája van, füllel!!!!, ..............a bélés még hátra van :-((

Hát eddig jutottam el a hétvégén :-))

Alsószálak

.
Sokat tűzök, ez szerintem már kiderült rólam. És meglehetősen úúúútálom abbahagyni a tűzést, mert kifogy az alsószál. Orsózni és kivenni, betenni, alsószálat felhúzni.................

Majd egyszer nagy levegőt vettem és megirigyelve tengerentúli foltos társainkat, beruháztam egy orsózó eszközt. (annyira haragszom rá, hogy csak azért sem teszem ide a fotóját)

Az öröm addig tartott, amíg megérkezett a várva várt csoda :-(((
Meg kell jegyeznem, ez egy külön egyéniség! Ha van kedve, akkor orsóz, ha nincs, akkor nyomkodhatok mindenféle gombot, rángathatom, elemet cserélgetek, akkor sem fog orsózni. De bedőltem a "hú, enélkül élni sem lehet" reklámoknak. Azóta ott van a varrószobám polcán és emlékeztet arra, hogy nem minden olyan csuda jó, még a nagy messzeségben sem, és mindig ránézek, amikor rendelek valami "nélkülözhetetlennek" tűnő dolgot.  (Marcsival viszont megígértettem, hogy többet nem cukkol vele!)

Így tehát az alsó-szállal kapcsolatos problémáim nem oldódtak meg.
Kb 2 éve egy táborban Marcsi vett egy előre felcsévélt alsószálat, áradozott nekem róla, majd a markomba adta, hogy próbáljam ki. És el voltam ájulva. Végre egy nagyobb munka tűzése nem arról szólt, hogy 6-7 percenként cserélgettem a lefogyott orsókat!

Ő volt az:

(több helyen is beszerezhető, saját tapasztalataim szerint  már 140 Ft-ért is! )

Majd márciusban, mikor ráleltem egy cérna boltra ( mint a bűnösök, én azóta is gyakran visszatérek a tett helyszínére)  ott egy vásárlásom alkalmával kaptam ugyan ilyen előre felorsózott alsószál spulnikat  kipróbálásra. És működött, nagyon vártam már, hogy forgalomba kerüljenek. Június óta kaphatóak!

Valamivel vastagabb a szál, mint a Madeirás, de eddig ez még nem okozott gondot.

És a másik meglepetés az ára!!!!!!!

Igaz, hogy az Amannt nem árusítják darabra, egy egész dobozzal kell megvenni, de szerintem akár többen is összeállhatnak. (Bevallom, én önállóan birtoklok egy egész dobozzal - nem romlékony!)

No, szóval egy darab  Amann 40 Ft körüli összegbe kerül!!!! (nem 140, vagy 170!!!)

De ha még bírod kedves Olvasóm a dicshimnuszt egy cérnáról, akkor van még tovább is!
(nyomatékosan közlöm, hogy nem állok semmiféle kapcsolatban a céggel,  nem is  szponzorálnak, de rokonságomban sem tudok effélét!!!)

 Egy spulnin 133 m van felcsévélve egy papírkapszulába. (találkoztam már hasonló termékkel, ami simán préselve volt, az is jó, jó, de ennyire nem ájultam el tőle)

Biztos van, aki meg tudja mérni, hogy hány métert orsóz fel a gépe a spulnira, én ezt sajnos nem tudom :-(( Egy biztos, hogy kb 1 szer kell cserélni alsó szálat az eddigi 3 helyett   munka közben.

A másik tapasztalat, amit nem igazán tudok szakmailag megmagyarázni (nem vagyok szakmabéli, csupán műkedvelő)

Pfaff gépem van. Aki szintén ilyennel dolgozik, az nagyon is jól tudja, hogy miket irkálok most. Az alsó szál összegubancolódása és mindenféle kaotikus állapotok szabadgépi tűzés közben a munka hátoldalán!! Czkriszta írt megjegyzést  az előző írásomhoz, és kérdezte, hogy milyen tapasztalatom van ezügyben.
Kriszta, ha jó alaposan kipucoltad a géped alsó részét, akkor  próbáld ki az emlegetett alsó szálat és meglásd elmúlik minden baj!

  Amann alsószállal kapcsolatos
Hátrányok:
Nos, csak fehér színben és egyfajta vastagságban kapható, de akár milyen hihetetlen és mindent evvel varrok. És nem látszik! (természetesen az az öltés, amelyik a munka színére kerül majd az látszani fog) Fekete anyagon fekete tűzéshez is ezt használtam.

Eddig akinek adtam, az tudta használni a gépéhez, kivéve Adél, aki  egy új Janome gépet vett nemrég. Az ő gépe nem szerette.

Varrógép specifikus hátrány: A gépem előre jelzi, hogy az alsó szál ki fog fogyni. Nos erről a komfortról lemondtam, mert ez a funkció csak műanyag orsók esetében működik,  a papíron nem tud átjutni a fény, így a gép nem jelzi, ha lefogy a szál.


Értékelés:

10 pontból 10 pont!

Marcsi a hímzőgéphez is ezt használja és ő is teljesen meg van elégedve!

Van aki új cipőre, én új talpakra vágytam :-)) 2.

-

A beújított talpakból még csak egyet mutattam meg, pedig ígérgettem.......................Aztán Czkriszta érdeklődött....... akkor rájöttem, hogy tényleg, szegény talpak elfelejtődtek

Íme a következő Pfaff talp:
Nagyban hasonlít a már bemutatotthoz, de mégis más.

(Sajnos dobozkát nem kaptam hozzá, az árára sem emlékszem, de kb 1500 Ft körüli ára volt)

Ehhez is ikertű kell. A móka kedvéért két különböző színű cérnát fúztem be.

A gépem 9 mm széles mintákat képes varrni, így a 9mm szélességű talpat vettem meg. Volt egyébként 7 mm-es is.

Szerintem a képeken jól látszik, hogy mit lehet vele alkotni.

Első lépésben csak a piécskéket varrom, ehhez nagy segítség a vezető vájat, ami biztosítja a pontos távolságokat. 

Nyilván előre kell tervezni a munkát, mert akár variálni is lehetne a talpon és az oldalon lévó vájat kombinálását. Így különböző távolságokat tudunk varrni a piécskékből.

Ha eldöntöttük, hogy milyen mintát akarunk a piék közé varrni, akkor nincs más dolgunk, mint eldönteni, hogy ikertűvel, vagy anélkül varrunk- kétféle vagy egyféle cérnával. És igazából magától működik az egész, mert a vájat egész biztosan középre teszi a mintát.

Tehát az én értékelésem: 10 pontból 7 pont.

Ami mellette szól, az az, hogy tényleg pontos, nem komplikált, nincs jelölgetés.

Ami miatt nem 10 pontot kapott az az, hogy csak erre a méretre lehet használni, akár a sima talpat is lehetne vezetni a piécskék között (ami valószínűleg ugyan úgy középen varrna).

Tehát jó ha van, de csak specifikusan használható. Véleményem szerint az előzőleg bemutatott talppal is ezt meg lehetett volna csinálni.

Hajtott a kíváncsiság

.
Így aztán hamar be is fejeztem a táskát :-))

A részeket fazoníroztam, majd összevarrtam. Rögeszmém, hogy az alja-oldal találkozásánál levarrjam a varrásráhagyást, mert szerintem így szebben áll a táska.
 Tehát megküzdöttem vele..

A következő derby az oldalrész és fenék hozzávarrása az oldallapokhoz. Ha nem lett volna ilyen vastag az egész cucc, akkor valószínű nem lett volna ennyire macerás. De azért igyekeztem, hogy a közép az elöl és hátul is középen legyen.

Bőszen jelölgettem Marcsi utasítása szerint a felezőket, különben elvéreztem  -helyesbítek: csálé táskám lett -volna.

Az oldal feneke és oldal részét egybe szabtuk, így kanyarodni is kellett. Ezeket mindig becsípem, hogy szépen "kinyíljon".

Ilyen pöpec sarkom lett :-))

Záródáshoz méter-zippzár: ( Kárpitos-kellékes boltból szereztem be)

Mindkét oldalról felkerült 1-1 kocsi, középen pedig találkoztak :-))

Kívül már kész voltam, jött a bélés. Szeretem, ha sok zseb van, így rendesen be is rendeztem a belsejét. Még az oldalrészbe is került zseb, mindkét oldalra, az egyikhez szalagon karabiner lett varrva a kóborló kulcsoknak.

A fogóval viszont meggyűlt a bajom. Helyesebben nem is a fogóval, hanem a leírásban szereplő mérettel. Még jó, hogy Marcsi óva intett a megadott méret betartásától.

47 cm-es pántot ír a leírás a vállra akasztható verziónál. Nos megnézem én azt a nőt, aki képes a vállára akasztani (esetleg kabátban) ezt a táskát! De az is lehet, hogy seprűnyélből van a karja?

Tehát hosszabbra szabtam, és jó alaposan elvarrtam.

Kiskezemmel szépen bevarrtam a bélést a felső oldal és zippzáros rész találkozásához. / ez sem így van eredetileg, de mi így varrtuk és kész!

És ahogy elkészültem gyorsan be is tettem a laptopom .-)))))

Marcsi még kóros időhiánnyal küzd, de szerintem az övé is hamarosan elkészül.

Új könyv + régi ing + egy régóta símogatott anyagdarab + hétvégi KáVé

.

Igyekeztem, hogy a végeredményt is mutogathassam :-))

Szóval az úgy kezdődött, hogy mindkettőnknél már bőven ki lehetett volna tenni a "KI-akadás" jelző háromszöget. Ideje volt már egyet varrni :-))

Az áhított Amy Butler könyvet is megkaptam, tehát adott volt, hogy miből fogunk alkotni.
Mint minden alkalommal kávéval és sütivel kezdtük a délutánt, mikor is kigondoltuk, hogy melyik darabot varrjuk meg.
Rá esett a választás:

"Villámgyors" anyagválogatás, majd egy újabb csésze kávé után újabb színösszeállítás.

Az alapszín már megvolt, Marcsi hozott "elefántbőr" nevű szürke anyagot. Ami egy részről roppant kellemetes anyag, másrészről az istennek sem akar a törés belőle rövid idő alatt eltávozni. De mi majd ki fogjuk várni, hogy magától kimenjen!!!

Aztán jött az ötlet, hogy a régóta simogatott (persze egy kissé azért nyúladós) önmagában még giccsesnek is mondható, bánat tudja, hogy honnan hozzámkerült anyagot használjuk fel.

No jó, de mi lesz az összekötő szín? Addig matattunk, tapogattunk, még sikerült egy férfiinget elővarázsolni. (Hú, remélem a férjem nem olvassa....mert akkor majd magyarázkodhatok, hogy azért került a varrószobába, mert egy kissé rövidnek bizonyult az ing)

Tehát móka indult.

Mivel angol nyelvtudásunk, hogy finoman fogalmazzak egy kissé hiányos, viszont eddigi tapasztalataink, tudásunk, logikánk mindezt kompenzálta. A cm adott volt, így már ment is a szabás. A cseppet sem foltvarrásra alkalmas anyagokat vetex-el bevasaltuk és már készültek is a szirmok.

A könyv rajza ezt az instrukciót adta, de mi felülbíráltuk.

Egész egyszerűen (nem félbehajtott) ferde-pánttal körülvarrtuk, majd a visszájára fordítottuk a pántot.

Míg én a szirmokat varrogattam Marcsi szabta az alapot az elefántbőrből, bélésből, keménységből és az Ikeás paplanból. (mivel laptop táskának készül nem árt a bélelésre odafigyelni)

Felhelyeztük az alapra a szirmokat:

Aztán a ferdepánt-anyag találkozásánál az általam nagyra értékelt applikáló talp segítségével rögzítettük az egészet.

Hát eddig jutottunk el estig. 

Ettünk egy kis maradék muffint, a táska befejezés pedig maradt házi feladat :-))

Almás-csokis muffin:   (Hargitai György: A legjobb muffinok c. könyvéből származó recept)

• 3 egész tojás
• 15 dkg kristálycukor
• 1 vaníliás cukor                                    ezeket habverővel jól ki kell keverni
• hozzákeverni 15 dkg margarint vagy vajat

• 20 dkg tisztított apróra kockázott alma   ----- én idő hiánya miatt durvára reszeltem
• 2 evőkanál rum
• 30 dkg finomliszt, amibe belekevertem
• 1 csomag sütőport
• 8 dkg étcsokoládét durvára reszelve.
• csipet só

Az egészet jól összeforgattam és 12 db-os muffinsütő formába kanalaztam. Hőlégkeveréssel 165 fokon 25 perc alatt készre sütöttem.



Folyt köv.......

Laptop táskám

.
Variációk egy anyagra? Igen is meg nem is.

A dolog úgy kezdődött, hogy a fiam elvitte a laptoptáskám. No, ez  ürügy volt arra, hogy varrjak egyet. A Csödén készült táskám anyagának volt "testvére" is. Szürke-fekete variációban.

Semmi különleges szabásminta, pusztán a gépem mérete és egy kis fantázia kellett hozzá. Belül zseb, kívül zseb, több réteg keménység az oldalakhoz, és heveder a pántjához, kéder az oldalvarrásba, zippzár a záródáshoz.

Jó, jó, nem 5 perces munka, de egy este elkészült. Igaz hajtott a lelkesedés, már alig vártam, hogy elkészüljek :-))
Igaz, hogy nem korán feküdtem le, de másnap elegáns táskába tehettem a laptopom :-))

Belül azért hangsúlyoztam a zsebek szélét egy kis piros színnel, így vidámabb is lett.