februári ufo-k

Talán még időben:-(((

Csupa mentegetőzéssel és magyarázkodással kellene indítanom munkáról, magánéletről, és egyéb be nem tervezett, de fontos dolgokról... de hogy ne csupa OFF- és ON legyen az írásom, így mindezeket most mellőzöm.
Marcsi úgyszintén el van havazva, most még kissé le is betegedett, így én küldöm helyette a munkája képét. Ez a takaró másodszülött darab. Az első példányból sok blokk megmaradt, mert annyit variált a színekkel, hogy végül majd még egy takaróra elég lett. Persze az elején nagy a lelkesedés, hogy hamar meglesz a másik is, mert nem nagy munka, de aztán (az dobja rám az első követ, aki még nem volt így) szépen lelohad a lelkesedés és majd hogy nem a feledés homályába merül. De aztán jött a nagy UFO-játék Ildikónál és előkerült:-)) Így ehhez gyártott még párat, majd összevarrta és tűzte. (hja, kérem, aki pikk-pakk varrja a részeg ember lépését....)

Nekem nagyon tetszik, hogy nem árokban, hanem kb 3 mm-re van megtűzve, ettől szép plasztikussá válnak az ívek. Sajnos Marcsi csak a végeredményt fotózta, így előtte és közben képekkel nem szolgálhatok.
Az én UFO-m februárban maradt a beugró szélű szemceruza tartó, amire egy cseppet sem vagyok büszke, de nem gondoltam volna, hogy ilyen rövid és sűrű lesz ez a február. Remélem a jövő héten már egyenesbe kerülök, és több szabadidőm lesz.

Ági, Marcsi

Festettem

Bánatos voltam szombaton, hogy nem mentem el Colett alkotónapjára :-(( Messze van és csak egyedül tudtam volna menni. A 4 órás autókázáshoz nem volt kedvem egymagamban, így itthon maradtam. Most persze sóvárogva nézem a képeket, hogy milyen csodás dolgokat alkottak:-((

Kicsit, hogy jobb kedvem legyen festegettem. Nem sok színt kevertem ki, nem is sok anyagot festetem, hanem inkább azt akartam kipróbálni, hogy a különböző texturájú, minőségű anyagok milyen eredményt adnak pár szín keverésével. A színek kiválasztásánál "Afrika" hangulata volt a cél. A sárgák-bronz-arany színeket kevertem, folyattam, gyűrtem, sóztam..... és a végén ezeket kaptam.
Hogy őszinte legyek egy kissé kedveszegetten vasalgattam a kész darabjaimat. Egy kicsit másra gondoltam. Ezek is tetszenek, szépek is, de elkedvetlenített, hogy ennyire kiszámíthatatlan lett a munkám. Sokat kell még gyakorolni, hogy azt kapjam, amire gondoltam. Mára már egy kicsit meg is változtak a színek. (vagy csak én látom őket másnak a napfényben? vagy jobb kedvem van? ) Mindenesetre mire elpakoltam a sok zacskót, dobozt, edényt, kis-kütyüt, nagy-kütyüt, méricskét, felmostam a konyhát, fürdőt, jól elfáradtam.

Pihenésképp egy kicsit leskelődtem a blogok között. Anne-Grethes-hez gyakran "bekukkantok". És mivel éhes disznó makkal álmodik, így gondoltam sütök "Smörbullar"-t. Persze magyarosítva!! A tésztába kardamonmag helyett mézeskalács fűszereket tettem.
Sajnos nem tudok norvégul, így a weblap fordító programra kellett hivatkoznom. Extrém fordítási bakit nem éreztem a receptben, így gyorsan nekiugrottam.
(egyik kedvenc fordításom a WC-táska, ami nem más akart lenni, mint neszeszer)

Csak fél adagot készítettem, kísérletnek ez is elegendő, de ekkora adagból is 17 db kerekedett.
A tésztában nem volt tojás, de jó állagú volt. Hogy pontosan mit kellett volna csinálni vele, azt csak ímmel-ámmal értettem, de azért van akkora fantáziám, hogy a jól illusztrált képek alapján eligazodjak. A tésztát a kenyérsütővel készítettem, csak a nyújtás-formázás maradt kézi munkának.

így sülnek. Le nem vettem a szemem a sütőről, mert azért izgultam, hogy mi lesz ebből 240-fokon 10 perc alatt.

Majd nagyképűen a férjem elé tettem, mondván, hogy ez Smörbullar, majd ő válaszolt, hogy ez nem más, mint fahéjas csiga - és nagyjából igaza is van! A tésztája kicsit fűszeresebb, a formája pedig sokkal izgalmasabb :-)))

Azt azért meg kell hagyni, hogy nem teljesen egyezik az eredeti leirathoz a forma, de nekem tetszik.



No, és nagy sikert aratott, aki kóstolta az csak dicsérte :-))
Máskor is sütök ilyet!


Ági

Túlestem rajta :-))

Amennyire egyszerűnek látszik, annál nagyobb kihívás volt.

Egy ismerős kérte ezt a takarót. Pontos méretekkel és elképzeléssel, kiválasztott anyagokból. Ez még önmagában nem is lett volna baj, ha az anyag minden mozdulatnál nem vált volna meg szövött szálaitól.
Még varrtam, folyamatosan a nyári szélben úszó ökörnyál jutott az eszembe.
Az, hogy nyúlott és foszlott kis probléma volt ahhoz képest, amennyire csúszott. Alig vártam, hogy fixen álljon egy egy csík a helyén, már varrtam is le interlockal, hogy a sok forgatástól a végén nehogy elfogyjon az anyag.
Sztrech szatén, a saroknál szögben vágva - ha tehetitek akkor ezt kerüljétek!!
Hátlapnak pedig polár :-)))
Két párna is készült hozzá (csak az egyiket fényképeztem) angol széllel.
A vasalás sem volt egyszerű. Égettetek már meg elkészült munkát??? Én igen, és azóta nagyon félek.

Mire elkészültem a munkával a varrószobám bokáig lebegett a finom szálakban. Most egy alapos varrógép takarítás következik.

Közben, hogy azért valami jó is történjen hímezgettem.
Pénteken Zsuzsanna napja lesz, így egy kis névnapi ajándék készült. Nagyon szeretem ezt a natur anyagomat. Rettentő jól hímezhető, varrható. És végre nem csúszik, nem nyúlik :-))
És ha már hímzés, akkor készült két előlap (na most jól elkerültem, hogy minek az előlapja - mert, hogy még nem tudom).













Marcsi

A mai nap eredményei

Na mi van benne????

Gondoltam készítek olyan felvételt, hogy előtte-utána. Nem tettem, de szerintem el lehet képzelni neszeszerekbe beleszórt szemceruzák kusza halmazát, mert ez lett volna az első képen. De a másik kép itt van, íme szépen összerendezgetve a kollekcióm.

Elóször is feltettem a kenyérsütőbe a fánknak való tésztát,
(40 dkg liszt, 2 dkg élesztő, 4 tojás sárgája, 4 dkg cukor, 2 dl langyos tej, 7 dkg vaj, csipet só, kupicácska rum, 1 vaníliás cukor)

majd amíg az dolgozott, addig én sem tétlenkedtem hirtelen rám szakadt szabadidőmben. A belső anyagra amit bevetexeztem felvarrtam a gumiszalagot. Hogy helye legyen a ceruzáknak egy kicsit kisebb vastagságú evőpálcikát használtam "sablonnak". Két "hely" között hagytam egy kis távolságot, hogy utána össze lehessen hajtani a tartókát, vagy esetleg fel is lehessen tekerni. Evvel egy darabig eljátszottam, közben elkészült a fánk tésztája, sőőőőőt alaposan meg is kelt. Gyorsan ellapogattam a tésztát, kiszaggattam, és mivel újra kelnie kell, így visszasompolyogtam a varrógéphez.
Sok dolgom már nem volt, mint a tűzött és a gumis részeket egymásra fordítottam és közéjük illesztettem egy hosszabb selyemszalagot. Körbevarrtam és kifordítottam. Gyorsan tele is pakoltam:-)))

Ekkor jött a pánik!
az egész belső rész, úgy ahogy volt összeugrott :-(( Nem nagyon, de annyira igen, hogy engem zavarjon. Valószínűleg a képen jobban látszik, mert az anyag fényes, így jobban szembetűnik.


Nagy sopánkodásra nem volt idő, mert a fánk tészta csak kelt és kelt. Így irány vissza a konyha, ki kellett sütni a szépségeket. Közben persze járt az agyam, már azon voltam, hogy az egészet szétbontom és újra varom a gumiszalagot. De aztán nem tettem, mert így viszont szépen be lehet hajtani az oldalát, nem akar sehol sem szétnyílni.

Nos a fánkkal teljesen elégedett vagyok, mind külsőre, mind ízre ilyen végeredményre gondoltam.
A szemceruza tartóval már más a helyzet. Jó, jó, de ....

Egyre jobban kezd bennem elhatalmasodni az az érzés, hogy esetemben az UFO-k nem véletlenül váltak befejezetlenné.
Lehet, hogy ez a darab lesz az UFO-UFO?? Azért még nem küldöm el Ildikónak! Lehet, hogy lesz folytatás.

Ági

Tavaszra várok!

Kicsit már magam alatt vagyok a hosszú téltől. Nézegetem a blogokat, és várom, hogy tele legyenek krókuszok, tulipánok, húsvéti minták képeivel. De még semmi :-(( Tetőzi a rosszkedvemet, hogy félben lévő hivatali ügyeim akadoznak. Mára szabaddá tettem magam, hogy elintézhessek egy-két dolgot, de kiderült, hogy hiába megyek, eredménytelen lett volna a futkosás.
De akkor nézzük a jó oldalát! Lett egy szabad fél napom!!! Persze lelkes foltvarróként hova rohan az ember lánya? A varrógéphez! Számba vettem a lehetőségeket, majd rájöttem, hogy lógok még a februári UFO-val. Vilmácskák lassanként alakulnak, Martimez pedig a felvetett egy ötletet, ami még izgatja a fantáziám. Hajnalban vasaltam is, miközben fejben megvarrtam két takarót a rengeteg maradék anyagomból. A realitások talaján maradva a februári UFO-nak állok neki. Mint írtam már, ha ideges, feszült vagyok, akkor gyógyszer helyett inkább tűzök. Ez lesz a befejezésre váró darab. Már most látom a hibákat, de leendő funkcióját tekintve még van értelme a további munkának. Eleve (szokásomhoz híven) nem foltvarrásra alkalmas anyagból dolgoztam. Nem jó közbélést választottam.
Egyenlőre nem árulom el, hogy mi lesz belőle. Az is lehet, hogy az egésztől elmegy a kedvem, és akkor a válasz az, hogy semmi, vagy neszeszer. No, akkor hajrá, ha van eredmény, akkor meg fogom mutatni!

Először azonban irány a konyha, ma van húshagyó kedd, rendes háziasszony fánkot süt ma!

Ági

Fahéjas-almás-vaníliás illat...

A lányom elvitte a fényképezőgépem :-((( (de csak kölcsönbe:-)) Így foltvarrós munkálatokról képeket nem tudok prezentálni mostanság.

Sok varrással nem is büszkélkedhetek a héten, csupán az angyalokat varrogatom kevés ráérő időmben.
Blogokról több receptet is el szoktam mentegetni, van amelyik nagyon is felkelti az érdeklődésem. Így vagyok most is egy recepttel, amit Luxquilt honlapján találtam Elég egyszerűnek tűnik, és minden be is szerezhető hozzá. A nem-gastro blogokon lévő recepteket azért részesítem előnyben, mert azt gondolom, hogy ilyenkor az írója a saját, évek óta jól bevált leiratát osztja meg olvasójával.
Nekem is van sok olyan sütireceptem, amit már 20-25 éve készítek el rendszeresen. Ilyen az almás pitém, ami még anyósomtól származik. Jó anyaként a távollévő gyerekeimet azért továbbra is tanítgatom főzni, így találtam róla képes leírást :-)) Ők szeretnek sütni-főzni, de a távolból nehéz instrukciókat adni. Így gyakran fényképezek nekik. Szegény nagymamám szokta volt mondani még kislány koromban, hogy az ő idejükben az járta, hogy akkor mehetett férjhez egy lány, amikor már elég vaskos volt a süteményes receptkönyvük. Ezt emlegettem egyszer a lányomnak is. Mire ő megjegyezte, hogy akkor ez a mai világban hány cd-t tesz ki, mert akkor elkezd mentegetni.
Az almás-pitém "mentve" van már nála is. Varrásos alkotások helyett, most megosztom ezt Veletek.

Ez lesz a végeredmény:-))) Úgy látom, hogy még melegen szeleteltem fel, így kicsit "dülöngélősek" szegény szeletek.
Ho-hó! Azért nézzétek meg a szép terítőcskét, mert Marcsi hímezte nekem, és nagyon meg is van becsülve!!
Ezt a pitét főleg télen szoktam sütni, mivel a kamrában lévő kicsit hibás almákat használom fel hozzá. De ha felvet a sok szabadidő, és van hely a fagyasztóban, akkor több almát is lepárolok, majd adagonként bezacskózva lefagyasztom. Bizony van úgy, hogy nincs idő vagy kedv a sütéshez. Ilyenkor előkapom a tölteléket, csak a tésztát készítem el és már sütök is!

kb 1,5 -2 kg almát meghámozok, és nagyobbacska szeletekké darabolva egy edénybe teszek. Majd víz hozzáadása NÉLKÜL lassan elkezdem párolni. Levet fog engedni az alma, nem fog leégni, ha néha azért megmozgatjuk fakanállal. (főleg az elején)Az alma víztartalmától függően kb 15-25 perc alatt összeesik és a felesleges nedvesség elfő. Akkor szoktam megcukrozni. Nem lehet a mennyiséget lemérni, mert függ az alma fajtájától. Nyilván egy savanykásabb almához több cukor kell. No meg ahány ház, annyi ízlés. Én nem szeretem, ha ez a töltelék édes, inkább almaízű maradjon! Bőségesen megszórom fahéjjal is, majd még egyet rottyantom az edényben. Ilyenkor azonban már leéghet, nem szabad magára hagyni keverés nélkül!!
A töltelék elkészítése legyen az első, mert annak kicsit hűlnie kell. (előtte való nap is elkészíthető)

Tészta:

• 35 dkg liszt
• 25 dkg vaj vagy margarin (én az utóbbi időben nem használok margarint, csak vajat)
• 2 dkg élesztő fél dl langyos tejben felfuttatva
• 2 evőkanál cukor
• csipet só
• 1 egész tojás

A hozzávalókat összegyúrjuk, majd két cipóba osztjuk. Lisztezett deszkán az egyik tésztát elsodorjuk és sütőpapírral kibélelt tepsibe tesszük.
(az a sütőpapír amelyik nem jó a kétoldalán ragasztós vetexhez, az bizony sütésre sem jó, viszont szabásminta átrajzoláshoz tökéletes:-D)
Nem a nagy alakú gáztepsi, kb 28x 35 cm-es az amiben én sütöm. Erre kerül a töltelék, majd kinyújtom másik tésztacipót és az almatöltelékre helyezem.
Meg kell kenni a tetejét egy egész tojással és MEGSZURKÁLNI. Különben felreped a teteje. Én 35 percig szoktam sütni. Amikor már szép piros a teteje, akkor már biztosan meg is sült.
Az utolsó sülési percekben már megszórom vaníliás cukorral. (a képen a barnás pöttyök a cukorban a bourbon vaníliás cukor darabkái)
Hidegen kell felszelni, akkor már az almában lévő pektin megszilárdítja kissé a tölteléket és nem fog dülöngélni, mint az enyém a képen.

Az illatot nem tudom leírni, de képzeljetek el valami mennyei fahéjas-vaníliás-almás csodát!

Ági

Varrás helyett lapátolás?

Sok blogot olvasgatok, amivel szerintem nem vagyok egyedül manapság. Élvezem a kisgyerekes anyukák írásait, szinte újra átélem azokat az örömöket, aggódásokat, amelyekről írnak. Belegondolok, hogy tényleg mekkora élményekben, csodákban volt részem nap mint nap kisgyerekes anyukaként. Persze én is halálra tudtam aggódni magam egy-egy hasfájás, láz, mandulagyulladás alkalmával. És ez így van rendjén. Most huszonévesek a gyerekeim, és a helyzet változatlan. Az aggódások, örömök megmaradtak, csak már nem nem én adom be a gyógyszert, nem én húzok rá még egy pulóvert, cserélem le a nyirkos zoknit.
Az utóbbi 10 napban is bőven jutott aggódni való. Nem találtam a helyem, semmihez sem volt kedvem. Ha ideges vagyok, akkor tűzök és tűzök. Mindegy, hogy mit, csak varrni lehessen. Gyártottam is UFO-t, kíváncsi vagyok, hogy mikor lesz befejezve :-(
Vártam a mai napot, hogy Marcsival egy jót varrunk. Kibeszéljük, kinevetjük magunkat. Hát az időjárás közbeszólt. Egy rövidke kávézásra, "fejbenvarrásra" jutott csak idő, mert a hó az esik rendesen. Kora délután még olvadt, de már 0-fok alatt van a hőmérséklet, és a szél is fel-fel támad.
Azért jó volt így is, a közös nevetés nem maradt el, csak a közös varrás!
Sőt, az ostoba vörösbegyet is meg tudtam tanítani, hogy hol talál magának eleséget. Napok óta figyelgettem, hogy csak a cinkék által levert maradékot szedegeti. A madáretetőkbe sem merészkedett be. A felfüggesztett hálóba sem akart megkapaszkodni, így kibontottam neki egy eleség-golyót és azt a kerti virágrácson egyre magasabbra helyeztem, még tegnap már a virágtartóba került.
Most dőzsöl :-))
Szerintem túlverekszem magam a felgyülemlett vasalni való hegyen, aztán este talán varrogatok. Holnapra marad a lapátolás. (közben erősen drukkolok, hátha eltünteti a havat az, aki odatette :-)))

Ági

Táska, táska, táska...

Már több mint egy éve boldog hímzőgép birtokos vagyok. Azóta megváltoztak a varrási szokásaim is. Míg régebben egy-egy formába, anyagba szerettem bele, addigra mostanában a kész hímzés választ magának fazont. Furcsa dolog, de így alakult. Ebből kifolyólag aztán van jó pár kihímzett táska-előlap, akik még gondolkodnak azon, hogy milyen formában szeretnének reinkarnálódni. Sőt, csak nyomulnak az újabb ötletek, a kiabáló hímzésminták, hogy "varrjál meg, hímezz meg!!!" Lehet ennek ellenállni? Én nem tudok :-(( Vagy talán nem is akarok?
Tegnap este is így jártam, de miután végiggondoltam a lehetséges sorsukat a kivarrt hímzéseknek, komoly önvizsgálat után úgy döntöttem, hogy csak annyit hímzek, amennyit utána be is fejezek. Jelentem sikerült!
Két táska elkészült, a harmadiknak csak az előlapja. Ez jó arány:-)

Igaz, az anyagok is kedvemre valók voltak, az egyik egy düftin, a másik pedig "elefántbőr" névre hallgat. Amióta "Ági mellett sokat ülök", azóta nekem is hosszadalmas fejtörést okoz a bélés megválasztása. Újabban én is szívesen választok érdekes, élénk, kicsit meghökkentő béléseket. Akik aztán látják a táskát, később viselik, azok aztán sok esetben az egyéni bélésnek is örülnek, vidám lesz tőle az egész darab. Így esett a választásom most is erre a két elütő színű bélésanyagra. Utólag sem bántam meg! A bélések kívülről egyáltalán nem látszanak, csak kinyitás után.







A belső mobiltartó zsebét a felső részen leszegem, majd behajtogatom, végül felvarrom. Nem bonyolult, de végül szép és roppant praktikus ez a zsebfelvarrási módszer. A zippzáros záródás a külső részén a táska anyagával, belül a bélés anyagával van elkészítve.
És íme, az elkészült táskák kívül-belül :-))

Marcsi