Vandálok Pannoniában?

STUDIA EPIGRAPHICA PANNONICA memoriae Géza Alföldy dedicata (Fotó: Juan Manuel Abascal Palazón) STUDIA EPIGRAPHICA PANNONICA (SEP) Vol. XIII. KÖZREADJA a Corpus Inscriptionum Latinarum III.2. pannoniai kötetét előkészítő bizottság Magyarországi Munkacsoportja Megjelenik A MAGYAR TUDOMÁNYOS AKADÉMIA II. OSZTÁLY ÓKORTÖRTÉNETI BIZOTTSÁG EPIGRAFIKAI ALBIZOTTSÁG szakmai keretei között ISSN 2559-8805 AZ ALFÖLDY GÉZA EMLÉKÜLÉS ELŐADÁSAIBÓL ÉS EGYÉB KÖZLEMÉNYEK 2021-BŐL Szerkesztették: Kovács Péter és Szabó Ádám Budapest 2022 A Studia Epigraphica Pannonica IV-X. számai 2012 és 2019 között, a Történelmi Ismeretterjesztő Társulat Egyesület TITE Könyvek sorozatának keretében és ISSN számával jelentek meg. Jelen kötet a Studia Epigraphica Pannonica saját ISSN számával jelenik meg. A címlapon az első jó pannoniai felirat ábrázolás, in: De ruderibus laconici caldariique Romani et nonnulis aliis monumentis in solo Budensi. Partim hoc primum anno M.DCC.LXXVIII. Repertis partim nondum vulgatis. Liber unicus. Auctore Stephano Schönvisner. Budae Typis Regiae Universitatis Anno ut supra., 169. (Magyar Nemzeti Múzeum, Lapidarium Nr. 126. Ltsz. MNM RT-RO RD 194.) A kötet az NKE Római- Állam és Tartományigazgatás Kutatóműhely szakmai és technikai közreműködésével jelent meg. A kötet megjelenését támogatta Fehér Tamás (Komárom). ISBN 978-615-6448-05-7 © Szerzők; Szerkesztők Nyomtatta: FELLINI KFT. Felelős vezető: Marosi Attila STUDIA EPIGRAPHICA PANNONICA XIII. 2022. TARTALOM I. AZ ALFÖLDY GÉZA EMLÉKÜLÉS ELŐADÁSAIBÓL ……………………………. ……….…7 2021. november 5.: Program Ritoók Zsigmond MEGEMLÉKEZÉS ALFÖLDY GÉZÁRÓL …………………………………..……… ……….. 9 Fábián Boglárka MEGJEGYZÉSEK KÉT 3. SZÁZADI AQUINCUM I PORTRÉHOZ …………………….. …… 11 Mathédesz Lajos ÚJABB BÉLYEGES TÉGLÁK OROSZVÁRRÓL …….…………………….………….. ……….. 25 Németh György ALFÖLDY GÉZA ÉS A RÓMAI TÁRSADALOMTÖRTÉNET ………………..…...…… …….. 37 Novotnik Ádám 3. SZÁZADI RÓMAI MÉRFÖLDKŐ, ……………………………………..……….….. ….… 43 MINT KÉZAI SIMON EGYIK ESETLEGES FORRÁSA? Patay-Horváth András EGY ELVESZETTNEK HITT HÍRES FELIRAT NYOMÁBAN: …………………..……. ……. 57 PAUSANIAS FOGADALMI EPIGRAMMÁJÁNAK TÖRTÉNETE Prohászka Péter ALFÖLDI ANDRÁS ÉS A CORPUS INSCRIPTIONUM LATINARUM III …………..…. ………. 69 PANNONIA KÖTETÉNEK SZERVEZÉSI MUNKÁLATAI Kató Péter TÁRSADALMI RÉTEGZŐDÉS A HELLÉNISZTIKUS KÓSON ………………..……….. …..…. 81 Forisek Péter MENNYIBE KERÜLHETETT A CSÁSZÁRKORI RÓMAI HADSEREG? ………………….. …..... 99 Tóth Endre A SISCIAI CENIUS-SÍRSZTÉLÉ ………………………………………………..…….. ……... 107 Visy Zsolt A COHORS VIII RAETORUM ÚJABB FELIRATA ÉNLAKÁRÓL ……………………….. ….. 119 II. KÖZLEMÉNYEK ALFÖLDY GÉZA EMLÉKÉNEK AJÁNLVA …………..………... ….... 127 Kovács Péter A CHALCEDONI ZSINAT LEVELEZÉSE, ……………………………………..……. …... 129 MINT A HUN TÖRTÉNELEM FORRÁSA 5 TARTALOM Kovács Péter DROCTULF SÍRFELIRATA, ……………………………………..……………….…. ….. 143 MINT AZ AVAR TÖRTÉNELEM FORRÁSA Kovács Péter INTERCISA EGYIK RÓMAI KORI FELIRATA ÉS MARSIGLI ……………………….… …... 155 Kovács Péter JORDANES, ROMANA AND GETICA. …………………………………………..….. …... 163 TRANSLATED WITH AN INTRODUCTION AND NOTES BY PETER VAN NUFFELEN AND LIEVE VAN HOOF. LIVERPOOL 2020. Kovács Péter EGY ÚJABB MÉRFÖLDKŐ KOMÁROMBÓL …………………………….………… …... 173 Kovács Péter SYNESIOS ÉS A HUNOK ……………………………………………………..……. …... 177 Kovács Péter VANDÁLOK PANNONIÁBAN? …………………………………………………….. ……... 193 Kovács Péter – Prohászka Péter HOGYAN LETT A CIL-BŐL RIU? …………………………………………..…….. ….… 203 ADALÉKOK A DIE RÖMISCHEN INSCHRIFTEN UNGARNS SOROZAT SZÜLETÉSÉHEZ Szabó Ádám MEGJEGYZÉS CICERO DE DOMO SUA 46.121.19-21. ……………………….….… ….... 211 SZÖVEGHELYÉNEK ÉRTELMEZÉSÉHEZ Szabó Ádám PÓTLÁS A TITULI AQUINCENSES IV. KÖTETÉHEZ ………………..………….…… …... 219 Szabó Ádám TOVÁBBI FELIRATOK NAGYTÉTÉNYBŐL ………………………………….……. …... 223 Fehér Tamás PUBLIKÁLATLAN KŐEMLÉKEK BRIGETIOBÓL. ÚJABB ADATOK ……………..…… …….... 227 AZ ACTA ARCHAEOLOGICA BRIGETIONENSIA 5. KÖTETÉHEZ Szabó Ernő ZICHY JÁNOS GRÓF AJÁNDÉKA …………………………………………...…….. ……... 255 „AZ MAGYAR NEMZETI MUZEUMNAK ÉKESITTÉSÉRE” 6 STUDIA EPIGRAPHICA PANNONICA XIII. 2022. Kovács Péter VANDÁLOK PANNONIÁBAN ? A Kr. u. 2. század végén a Kárpát-medencébe érkező hasding vandálok korai történetére vonatkozóan Jordanes Geticájában találunk két helyen is arra utalást (XXII.115, XXXI. 161), amely szerint a Geberich gótjaitól Kr. u. 335. körül elszenvedett vereség után (XXII.114) a vandálok maradékai (perpauci) a Constantinustól kapott engedélyt (foedus) követően, Pannoniában (mindkét tartományban) telepedtek volna le és hatvan esztendő múltán innen indultak volna Nyugat felé (Raetia/Noricum, Gallia, Hispania, majd Africa irányába).1 Jordanes Getica XXII.115 Tunc perpauci Vandali, qui evasissent, collecta inbellium suorum manu, infortunata patria relinquentes Pannoniam sibi a Constantino principe petierunt ibique per LX annos plus minus sedibus locatis imperatorum decretis ut incolae famularunt. Unde iam post longum ab Stiliconae mag. mil. et ex consule atque patricio invitati Gallias occupaverunt, ubi finitimos depraedantes non adeo fixas sedes habuerunt. XXXI.161 Nam Vandali vel Alani, quos superius diximus permissu principum Romanorum utramque Pannoniam resedere, nec ibi sibi metu Gothorum arbitrantes tutum fore, si reverterentur, ad Gallias transierunt. A vandál-ellenes gót történetíró szöveghelyeinek szavahihetőségével kapcsolatban elsősorban L. Schmidt állásfoglalása nyomán komoly kételyek merültek fel 2, a korban egyedüli 334-es szarmata betelepítéssel (Hier. Chron. 233f, Chron. min. I p. 234, Origo Const. VI.323) hozták Jordanes adatát kapcsolatba. Ennek ellenére a máshol nem adatolt gót-vandál összecsapás és betelepítés tényét többen a mai napig is elfogadják, sőt a van- Jordanes, Getica. A gótok eredete és tettei. Közreadja Kiss Magdolna. Budapest 2005, 131-132 j. 134, Jordanes 2020, 277 n. 440-442, 296 n. 552. 2 C. C. Diculescu, Die Wandalen und die Goten in Ungarn und Rumänien. Leipzig 1923, 15-21, Alföldi 1926, 10, Schmidt 1941, 106, Schmidt 1942, 12-13, Alföldi 1942, 673, Courtois, 1955, 34-35, Nagy 1962, 106 j. 403, Mócsy 1962, col. 567, 711, Clover 1966, 3, 11, H. J. Diesner, Das Vandalenreich: Aufstieg und Untergang. Stuttgart 1966, 19, Várady 1969, 121-122, 163-164, Mócsy 1974, 279, 347, 349, Wolfram 1979, 66-68, Bóna I., Daciától Erdőelvéig. A népvándorlás kora Erdélyben (271–896). in: Erdély története a kezdetektől 1606-ig. Szerk. Makkai L. –Mócsy A. Budapest 1986, 110, Régészeti kézikönyv, 49 j. 16, 240 j. 27, Burns 1994, 205-206, Lotter 2003, 88 Anm. 305, H. Castritius, Die Vandalen: Etappen einer Spurensuche. Stuttgart 2007, 43-44, Berndt 2007, 86-87, Vössing 2014, 11-18, Steinacher 2016, 26, Kovács 2016, 53, Istvánovits-Kulcsár 2017, 331, 349, Kovács 2019, 51. 3 Kovács 2016, 51-53, Kovács 2019, 50-51, Istvánovits-Kulcsár 2017, 330-331. 1 193 KOVÁCS PÉTER : dál régészeti leletanyagot is megkísérelték Pannoniában (sikertelenül) kimutatni. 4 Jelen tanulmányban utóbbi feltételezés további lehetséges forrásaival és történetiségével foglalkozom. A Jordanes által közvetített történet, hiszen, ha volt ilyen és nem saját tendenciózus kútfejéből merítette a történetet, forrása ebben az esetben is Cassiodorus lehetett, aki az italiai ostrogót hagyományt használhatta fel munkájában. 5 Cassiodorus a Chroniconjában azonban hasonló eseményt nem említett (Chron. min. II p. 151). Maga a történet szövése is eleve gyanús. A gótok által tönkrevert megmaradt kevés vandált maga Constantinus költöztette volna Pannoniába, s ők ráadásul hatvan évig mindkét Pannoniát birtokolták volna (utramque Pannoniam resedere). Még kevésbé valószínű távozásuk megjelölt indoka, a gótoktól való félelem (metu Gothorum), amelyet minden bizonnyal hunokra kell átváltanunk. Ilyenről 4. századi adataink egyike sem tud, és az mindenképpen feltűnő, hogy a 4. századi pannoniai és környéki barbár háborúskodások során soha sehol sem tűnnek fel vandálok.6 A kérdés részletes tárgyalása előtt mindenképpen érdemes a vandálokra vonatkozó, a Kr. u. 406-os elvándorlás előtti 4. századi forrásokkal foglalkoznunk. Utóbbiak mind egyike, még Jeromos 396-os levele és Prudentius egyik 402-403-ra keltezhető munkája is a vandálokat a birodalom dunai tartományaival (ha nem is közvetlenül (ld. Tab. Peut. V.5.-VII.1)) és a szarmatákkal határos népként sorolja fel, amely veszélyes lehet Pannoniára: Lat. Ver. 137, Hieronymus Adversus Iovinianum 2.7, Ep. LX.16, Prudentius Contra Symmachum 808, Honorius Cosmographia 26, Pseudo-Aethicus Cosmographia 26. Utóbbi listák némelyike nyilvánvalóan korábbi forrásokra megy vissza, de a Dunavidéket jól ismerő Jeromos aligha a többiek között sorolta volna fel őket, ha Pannoniában letelepítve éltek volna. 8 A felsorolásban Illyricum, így Pannonia elmúlt több, mint húsz (tehát a 374-es quad-szarmata betöréstől számítva) évének valamennyi pusztítását igyekezett az egyházatya felsorolni. A vandálokat és a markomannokat a korábbi betörésekre vonatkozó egyéb források sehol sem említik, ezért a gótok mellett őket is komolyan számításba kell vennünk a Kr. u. 395-ös pannoniai betörésekre vonatkozóan. Jellemző módon Jordanes művében is csak tévesen tűnnek fel a vandálok (nyilván alamannok), akik ellen Nyugaton (Galliában) Gratianusnak kellett volna harcolnia (XXVII. Nagy 1993. A Notitia Dignitatumban szereplő (Or. XXVIII, 25) aegyptusi ala octava Vandilorum ezzel a betelepítéssel aligha hozható kapcsolatba, az egység ala neve mindenképpen még korábbi (3. századi?) alapításra utal: máe így Schmidt 1942, 11. 5 A Getica forrásairól: L. Várady, Jordanes-Studien. Jordanes und das Chronicon des marcellinus Comes. Die Selbständigkeit des Jordanes. Chiron 6, 1976, 459, Jordanes 2020, 65-99. Sajnos a Romana éppen az utóbbi időszakra vonatkozó részén lacuna található (Rom. 302-303). 6 Schmidt 1942, 13, Kovács 2016, Kovács 2019. 7 Goffart 2006, 41. 8 Maenchen–Helfen 1973, 459–461, J. H. D. Scourfield, Consoling Heliodorus: A Commentary on Jerome, Letter 60. Oxford 1993, 209-211, M. J. Kelly, Life and Times as Revealed in the Writings of St. Jerome Exclusive of His Letters. Washington 1944, 16. 4 194 VANDÁLOK PANNONIÁBAN? 141).9 Talán vandálokat is értenünk kell a Valentinianus szarmata-quad háborúja során említett, a szarmatákkal és quadokkal szomszédos gentes circumsitae alatt (XXIX.6.6). 10 Amennyiben ez a feltételezés igaz, akkor újra csak a Jordanes adatainak hiteltelenségét mutatja. Alarich gótjainak italiai támadása kezdetén (Kr. u. 401.) Stilicho a mobil alakulataival éppen a Noricumra és Raetiára törő, menekülő vandálok (és talán alánok) ellen hadakozott11, akiket részint fegyveresen (Goth. 278-281, 363-365, 400-415, kül. 414415), részint foedus útján (vv. 400-403) bírt távozásra egy szomszédos gens (vicina manus: a markomannok? 12) segítségével (v. 415).13 Útvonaluk a Duna mentén, talán Pannonián keresztül vezetett, de ez inkább logikai következtetés, amelyet írott forrás nem támogat. A vandál-alán elvándorlás indoka ugyanez lehetett, mint a két néhány évvel, Pannoniát is érintő népmozgalomnak, Radagaisus gót-germán népe italiai betörésének, illetve a dunai barbárok köztük a vandálok Rajnán túl való menekülésének. Mindezeket egyedül Uldin hunjainak nyugati irányú, a Kárpát-medencét és egész Közép-Európát érintő terjeszkedése, illetve vándorlása válthatta ki.14 Ezúttal már nem a hun uralom kiterjesztéséről volt szó, mint a 380-as években (így segíthettek hunok és alánok Bautónak 383ban a juthungok ellen: Ambr. Ep. XXIV.8)15, hanem a hunok, és a hun központi terület nyugatra tolódásáról (ld. Priscusnál a hunok által felemlegetett kifosztott királysírokat Contra Margum/Constantia környékén: Frag. 6.1). Az elvándorlás okát aligha a későbbi vandál hagyományban megőrzött éhínségben (Prok. Bell. III.3.1, 22.3), vagy a gótoktól való félelemben (Jord. Get. XXXI.161: metu Gothorum) kell keresnünk.16 Utóbbit, ha Jordanes jelen esetben is a szokásos módon a gótok előnyére változtatta meg forrását, probléma nélkül visszaalakíthatjuk hunokra. Ezen nyugati hun terjeszkedés következmé nyeként köthetett Stilicho és Uldin szövetséget is, ezért juthatnak el a következő évek- Jordanes 2020, 288 n. 503. Philological and Historical Commentary on Ammianus Marcellinus XXIX. Edited by J. den Boeft–J.W. Drijvers–D. den Hengst–H.C. Teitler. Leiden–Boston 2013, 232, Várady 1969, 121-122. 11 Claudianus alánokat egyáltalán nem említ: de cf. Paulin. Carm. XXVI,22-23. Szádeczky-Kardoss 1956, 31-35, Várady 1969, 179-180, Alemany 2000, 66-67, Janßen 2004, 133-134, Steinacher 2016, 39-41. Cf. ellenben Greg. Tur. II.9, aki későbbi szövetségkötésre utal. 12 Lotter 2003, 88 Anm. 385. 13 Keller 1884, 42, Alföldi 1926, 70, Mazzarino 1942, 300-302, Courtois 1955, 38-39, Schmidt 1941, 107108, Schmidt 1942, 17-19, 21, Mócsy 1962, 580, Várady 1969, 180-187, Maenchen-Helfen 1973, 71, Mócsy 1974, 347, Régészeti kézikönyv, 50 j. 6, Bóna 1991, 19-20, Lotter 2003, 88, Janßen 2004, 132-134, Goffart 2006, 87-89, Hughes 2010, 261-262, K.-H. Dietz, Zur Verteidigung der Nordgrenze des römischen Reiches in der Spätantike aus althistorischer Sicht. in: Römische Legionslager in den Rhein– und Donauprovinzen – Nuclei spätantik–frühmittelalterlichen Lebens? München 2011, 70-73, Steinacher 2016, 40-41. 14 Maenchen-Helfen 1973, 59-61, Bóna 1991, 19-20, Thompson 1999, 33, Heather 2009, 7-13, IstvánovitsKulcsár 2017, 397. 15 Maenchen-Helfen 1973, 42-43, Istvánovits-Kulcsár 2017, 379-380. 16 Schmidt 1941, 107, Maenchen-Helfen 1973, 72, Alemany 2000, 59. 9 10 195 KOVÁCS PÉTER : ben jelentős létszámú hun csapatok Italiába is. Ennek a mozgalomnak az írásos forrásai azonban hiányoznak, csak a következményeit ismerjük. Egyetlen forrás számolhat csak be az eseményről, amelyet leginkább a hunok és az alánok fő csoportjának szakításában, küzdelmében kell látnunk, mivel az alánok fő ereje is a nyugatra menekülők közé ke veredett.17 A Radagaisusénál 18 jóval összetettebb népmozgalom Kr. u. 406. szilveszterén a vandálok és alánok vezetésével áttörte a rajnai határt és senki sem tudta megállítani őket (Chron. min. I p. 299 (időpont: Cons. It.), 476 (időpont: Prosper Tiro), 653 (Chron. Gall.), II p. 69 (Marcell. Com.), 154 (Cassiod. Chron.), 295 (Isid.), 471 (Isid.), III p. 300 (Beda), Oros. VII.38.3, 40.3, Jord. Rom. 322, Get. XXXI.161, Greg. Tur. Hist. Franc. II.9, Paulin. Epig. 18-21, Hier. Ep. CXXIII.1519, Fred. Chron. II.60, Zós. VI.3.1). 20 Számunkra a történtekből a mozgalom igazán tarka etnikai összetétele a fontos. Nem kétséges, hogy a siling és hasding vandálok, valamint a Rajnán való átkelés ütközetét a döntő pillanatban eldöntő alánok (Greg. Tur. Hist. Franc. II.9) alkották a néptömeg legfontosabb rétegét, ezért is lesz a hispaniai, majd africai vandál király hivatalos címe Maenchen 1973, 71, B. S. Bachrach, History of the Alans in the West from their first appearance in the sources of Classical Antiquity through the Early Middle Ages. Minneapolis 1973, 50-51, Alemany 2000, 62, Istvánovits-Kulcsár 2017, 380. 18 Keller 1884, 51-52, Seeck 1913, 2282, Seeck 1921, 375-377, Alföldi 1926, 69, C. Patsch, Beiträge zur Völkerkunde Südosteuropas 3. Die Völkerbewegung an der unteren Donau in der Zeit von Diokletian bis Heraklius 1. Bis zur Abwanderung der Goten und Taifalen aus Transdanuvien. Akademie der Wissenschaften in Wien, Phil-hist. Klasse 208,2. Wien-Leipzig 1928, 69, Schmidt 1941, 265-267, Mazzarino 1942, 276-281, Stein 1958, 249-250, Nagy 1962, 63, Mócsy 1962, 580, Várady 1969, 193-194, 200-210, Maenchen-Helfen 1973, 60-62, Mócsy 1974, 347, Wolfram 1979, 202-204, Demougeot 1979, 421-429, O'Flynn 1983, 41-42, Paschoud 1986, 200-204 n. 55-57, Régészeti kézikönyv, 50, Bóna 1991, 20, Heather 1991, 227-229, Thompson 1999, 28, Janßen 2004, 187-201, Scharf 2005, 118-119, Halsall 2007, 206-210, Hughes 2010, 280-302, McEvoy 2014, 174-175, Wijnendaele 2016, Doyle 2019, 132. 19 A Jeromos 409-es néplistájában szereplő hostes Pannonii-t sem lehet a vandálokkal azonosítani (így. e.g. Burns 1994, 205-206), mivel a vandálok külön szerepelnek a listában: S. Rebenich, Christian Asceticism and Barbarian Incursion: The Making of a Christian Catastrophe. Journal of Late Antiquity 2, 2009, 52, Steinacher 2016, 52-57, Kovács 2020, 115-116. 20 Keller 1884, 55-56, Schmidt 1941, 107-109, Schmidt 1942, 19-21, Mazzarino 1942, 129-130, Courtois 1955, 39-40, Mócsy 1974, 347, Várady 1969, 183-188, Maenchen-Helfen 1973, 71-72, Demougeot 1979, 430-435, Bóna 1991, 20, M. Kulikowski, Barbarians in Gaul, usurpers in Britain. Britannia 31, 2000, 325– 345, Alemany 2000, 62-63, 110, 125-126, Janßen 2004, 202-204, Scharf 2005, 121-123, Goffart 2006, 73119, Halsall 2007, 210-212, H. Castritius, Die Völkerlawine der Silvesternacht 405 oder 406 und die Gründung des Wormser Burgunderreichs. in: V. Gallé (Hrsg.), Die Burgunder. Ethnogenese und Assimilation eines Volkes. Worms 2008, 11-28, Rebenich 2009, Heather 2009, 3-29, Hughes 2010, 315319, Steinacher 2016, 50-51, Doyle 2019, 134. Átkeltezés ellen: A. R. Birley, The Roman government of Britain. Oxford 2005, 455-460. 17 196 VANDÁLOK PANNONIÁBAN? rex Vandalorum et Alanorum.21 Mellettük azonban fontos szerep jutott a dunai, később Galiciát elfoglaló suebeknek (cf. Alanorum Vandalorum Sueborumque reges címet, Hieronymus quadokat emleget, továbbá Oros. VII.38.3, 40.3, 43.14, Isid. Hist. Vand. 71, 72, 73, Hist. Suev. 85, Chron. min. II p. 304, Isid. Chron. Chron. min. II p. 471, Jord. Rom. 322, Marc. Comes Chron. min. II p. 69, Fred. Chron. II.50, 60, Hyd. Chron. 40, 49, Chron. Gall. Chron. min. I p. 630, 655, Zós. VI.3.1), azaz markomannoknak és quadoknak. Továbbá a Hieronymus és a nyugati források által megadott néplistában szerepelnek még szarmaták (továbbá Paulin. Ep. 18-19), herulok, gepidák (ld. még Cont. Prosp. ad. a. 455 Chron. min. I p. 304), majd szászok, alamannok, burgundok (Hier. Ep. CXXIII.15). Utóbbi jól felrajzolja a kelet-nyugat irányú vándorlást a Kárpát-medencéből végig a Duna mentén.22 Ha volt is történetnek alapja a gót hagyományban, az mindössze annyi lehetett, hogy Constantinus 334 után a szarmaták és gótok után (Eus. vita Const. IV.5, Iul. Or. I.9D, Caes. 329A, Lib. LIX.29, Eutrop. X.7, Sóz. I.8.9, Orig. Const. VI.31, Socr. I.18.4, Philost. II.5, Jord. Get. XXXIV.178 (cp. Amm. XXVII .5.1) a vandálokkal is foedust kötött23, amelyet a szarmata betelepítések és a foedus ténye alapján vont össze és vonatkoztatott a szerző a későbbi, már a birodalom területén élő 376 utáni foederatira. Utóbbira az is alapot adhatott, hogy a Nyugatra való indulásukkor talán éppen Pannonián keresztül indultak és így született meg a történetíró számításai alapján a hatvanéves pannoniai megtelepedés legendája. Ugyancsak semmit sem tudnak a vandálok történetének ezen korai eseményéről a nyugati krónika-hagyományban sem (mint Isidorus Hist. Goth. Vand. Sueb. (aki pedig beszámol a 330-as évek gót-római háborújáról: Hist. 5), Hydatius, Laterculus regum Vandalorum et Alanorum, Consularia Italica, Prosper (Chron. min. I p. 451), Chronica Gallica, Polemius Silvius), igaz a kérdéses időszakról nem is, vagy csak Jeromos Chroniconja alapján számolnak be. Szerencsére az afrikai vandál királyságban megmaradt annak a hagyománya, honnan és miért is indultak útnak őseik az 5. század kezdetén. Ez Prokópios révén őrzödött meg, aki a Bellum Vandalicum bevezetésében foglalkozott a vandálok korábbi történetével.24 Eszerint a korábban Maeotisban (nyilván a korábbi Schmidt 1942, 156, Bachrach 1973, 48, 58, Alemany 2000, 74-75. A Gregorius által hagyományozott Frigeridus-hely újabb értelmezése szerint a csata 406 helyett 410-re keltezendő (és Hispaniában zajlott volna: Ph. Wynn, Frigeridus, the British Tyrants and the Early Fifth Century Barbarian Invasion of Gaul and Spain. Athenaeum 85, 1997, 69–119, kül. 69-75. 22 Alföldi 1926, 70, Schmidt 1942, 14. 23 Kovács 2016, 50-53, Kovács 2019, 49-51. 24 A. Rodolfi, Procopius and the Vandals: How the Byzantine propaganda constructs and changes African Identity. in: G. M. Berndt-R. Steinacher (Hrsg), Das Reich der Vandalen und seine (Vor-)Geschichten. Wien 2008, 233-242, D. Brodka, Die Wanderung der Hunnen, Vandalen, West- und Ostgoten – Prokopios von Kaisereia und seine Quellen. Millennium 10, 2013, 13-37. 21 197 KOVÁCS PÉTER : őshazában25) lakó vandálok (esetleg alánok? 26) éhínség miatt vándoroltak ki (utóbbi okát, mint láthattuk, sokkal inkább a hunok nyugati terjeszkedésében kell keresnünk): III.3.1, 22.3, VIII.5.5. A Maeotis azonosítása Prokópios interpretációja szerint meglehetősen sajátságos, a történetíró ugyanis minden a Dunán túl elterülő (ismeretlen), barbárok lakta területet értett alatta egészen a Fekete-tenger partvidékéig: III.1.10 τὰ γὰρ ἀμφὶ τὸν Εὔξεινον Πόντον, ὃς ἐκ Βυζαντίου χωρεῖ εἰς τὴν λίμνην, ἅπαντα ἀκριβολογεῖσθαι ἀμήχανα ἦν, βαρβάρων τῶν ὑπὲρ ποταμὸν Ἴστρον, ὃν καὶ Δανούβιον καλοῦσι, Ῥωμαίοις βατὴν ἥκιστα ποιουμένων τὴν ἐκείνῃ ἀκτήν. Ebbe a fogalomba azonban ÉK-Magyarország, a Felvidék keleti része, Kárpátalja, Partium északi része és Szilézia éppúgy beletartozott. Később a történetíró még visszatér a Maeotis kérdésre, aki szerint (VIII.5.5) a tengerparttól a legtávolabb, a vizigótok mellett vandálok laktak, amely leírás megfelel a hasding és siling vandálok azonosított lakhelyének (ÉK-Magyarország, Kelet-Felvidék, Szilézia).27 Prokópios az őshazára való adatait egy még különösebb történettel bővíti, amely szerint az őshazában maradtak még Geiserich uralkodása idején is keresték a kapcsolatot africai testvéreikkel (III.22.3-14). Utóbbi adatok történetisége akár még valós is lehetne 28, de az őshaza pontos helyét Prokópios (ahogyan az afrikai vandálok) már nem ismerte (III.22.13-14). A vandál-hagyományban tehát pannoniai bevándorlásról aligha tudtak. Itt szükséges megjegyeznem, hogy a Constantinus-kori elvándorlás, a pannoniai betelepedés tényét a korábban ugyan sűrűbb Przeworsk-kultúra 4-5. századi kontinuitása sem támogatja. 29 Összefoglalólag megállapíthatjuk, hogy Jordanes adatai ellenére semmilyen bizonyíték sincs a vandálok pannoniai megtelepedésére a Kr. u. 4. század első felében. Régészetileg sem egy, a Przeworsk-kultúra területéről való elvándorlás, sem emlékanyaguk pannoniai megjelenése nem mutatható ki ekkor. Ha bármi valóságalapja is volt esetleg a Jordanes által közvetített gót hagyománynak, az aligha vonatkozhat másra, mint a Nyugat felé menekülő vandálok Pannonián keresztül való vándorlására. A 6. századi vandálok hagyományaiban pannoniai megtelepedésnek nyoma sincs, sőt éppen a korábbi őshazával való kapcsolattartás esetleges nyomai figyelhetők meg. Várady 1969, 183-184 Anm. 363, F. M. Clover, Introduction – Toward a History of the Vandals. in: G. M. Berndt-R. Steinacher (Hrsg), Das Reich der Vandalen und seine (Vor-)Geschichten. Wien 2008, 13, Berndt 2007, 235. 26 Alemany 2000, 198. 27 Bóna 1986, 61-66, P. Prohászka, Das vandalische Königsgrab von Osztrópataka (Kostrovany, Sk.). Budapest 2006, 91-96, Soós E., A császárkori Przeworsk-kultúra kutatásának legújabb eredményei Magyarországon – New advances in the research of the Przeworsk culture of the Roman period in Hungary. ArchÉrt 144, 2019, 67-95, T. Dąbrowska-M. Maczynska, Przeworsk-Kultur. in: Reallexikon der Germanischen Altertumskunde 23. Berlin-New York 20032, 540–567. 28 Halsall 2007, 109, Wołoszyn 2020, 108-113. 29 Bóna 1986, 66, E. Soós, Transformation der Siedlungen am Ende des 4. und im 5. Jahrhundert in: T. Vida – D. Quast – Zs. Rácz – I. Koncz (Hrsg.), Nordost-Ungarn. in: Kollaps – Neuordnung – Kontinuität: Gepiden nach dem Untergang des Hunnenreiches. Budapest 2019, 697-751. 25 198 VANDÁLOK PANNONIÁBAN? Bibliográfia Alemany 2000 Alföldi 1924-1926 I-II. Alföldi 1942 A. Alemany, Sources on the Alans. Leiden 2000. A. Alföldi, Der Untergang der Römerherrschaft in Pannonien Berlin-Leipzig 1924-1926. Alföldi A., Aquincum a későrómai világban. in: Budapest története I. Budapest 1942, 670-746. Berndt 2007 G. M. Berndt, Konflikt und Anpassung. Studien zu Migration und Ethnogenese der Vandalen. Husum 2007. Bóna 1986 Bóna I., Szabolcs-Szatmár megye régészeti emlékei I. In: Szabolcs-Szatmár megye műemlékei I. Budapest 1986, 15–91. Bóna 1991 I. Bóna, Das Hunnenreich. Budapest 1991. Burns 1994 Th. S. Burns, Barbarians within the gates of Rome: A Study of Roman Military Policy and the Barbarians, ca. 375–425 A.D. Bloomington–Indianapolis 1994. Clover 1966 F. M. Clover, Geiseric the Statesman: A Study in Vandal Foreign Policy. Diss. Chicago 1966. Courtois 1955 Chr. Courtois, Les vandales et l'Afrique. Paris 1955. Doyle 2019 Chr. Doyle, Honorius The Fight for the Roman West AD 395– 423. London-New York 2019. Goffart 2006 W. Goffart, Barbarian tides: The Migration Age and the Later Roman Empire. Philadelphia 2006. Halsall 2007 G. Halsall, Barbarian migrations and the Roman West, 376– 568. Cambridge 2007. Heather 2009 P. Heather, Why Did the Barbarian Cross the Rhine? Journal of Late Antiquity 2, 2009, 3-29. Hughes 2010 I. Hughes, Stilicho. The Vandal who saved Rome. Barnsley 2010. Istvánovits–Kulcsár 2018 E. Istvánovits – V. Kulcsár, Sarmatians. History and archaeology of a forgotten people. Mainz 2017= "... Aligha állhat nekik bármely csatarend ellent." Egy elfelejtett nép, a szarmaták. Szeged 2018. Janßen 2004 T. Janßen, Stilicho. Das Weströmische Reich vom Tode des Theodosius bis zur Ermordung Stilichos (395-408). Marburg 2004. Jordanes 2020 Jordanes, Romana and Getica. Translated with an introduction and notes by Peter van Nuffelen and Lieve van Hoof. Liverpool 2020. Keller 1884 R. Keller, Stilicho oder die Geschichte des Weströmischen Reiches von 395-408. Berlin 1884. Kovács 2016 P. Kovács, A history of Pannonia in the late Roman period I (284–363 AD). Antiquitas Reihe I/67. Bonn 2016. 199 KOVÁCS PÉTER : Kovács 2019 Kovács P., Pannonia története a későrómai korban (Kr. u. 284-395). Budapest 2019. Kovács 2020 Kovács P., Pannonia története Honorius uralkodása idején I (Kr. u. 395-410). SEP 11, 2020, 87-142. Lotter 2003 F. Lotter, Völkerverschiebungen im Ostalpen–Mitteldonau– Raum zwischen Antike und Mittelalter (365–600). Berlin – New York 2003. Maenchen-Helfen 1973 O. J. Maenchen-Helfen, The world of the Huns. Studies in their histories and culture. Berkeley–Los Angeles–London 1973. Mazzarino 1942 S. Mazzarino, Stilicone: la crisi imperiale dopo Teodosio. Roma 1942. Mócsy 1962 A. Mócsy, Pannonia. in: PWRE IX. Suppl. Stuttgart 1962, 515-776. Mócsy 1974 A. Mócsy, Pannonia and Upper Moesia. London-Boston 1974. Nagy 1962 Nagy T., Buda régészeti emlékei. in: Budapest műemlékei II. Budapest 1962, 13–116. Nagy 1993 M. Nagy, The Hasdingian Vandals in the Carpathian Basin. A preliminary report. Specimina nova 1993, 157-184. O'Flynn 1983 J. M. O'Flynn, Generalissimos of the Western Roman Empire. Alberta 1983. Paschoud 1986 Zosime, Histoire nouvelle Tome III. 1re partie (livre V). Texte établi et traduit par François Paschoud. Paris 1986. Régészeti kézikönyv Mócsy A. – Fitz J. (Szerk.), Pannonia régészeti kézikönyve. Budapest 1990. Scharf 2005 R. Scharf, Der Dux Mogontiacensis und die Notitia Dignitatum. Eine Studie zur spätantiken Grenzverteidigung. Ergänzungsbände zum Reallexikon der Germanischen Altertumskunde 50. Berlin–New York 2005. Schmidt 1941 L. Schmidt, Geschichte der deutschen Stämme bis zum Ausgang der Völkerwanderung I. Die Ostgermanen. München 1941. Schmidt 1942 L. Schmidt, Geschichte der Wandalen. München 1942. Seeck 1913 O. Seeck, Honorius. in: PWRE VIII. Stuttgart 1913, col. 22772291. Seeck 1919 O. Seeck, Regesten der Kaisern und Päpste (311–476 n. Chr.). Stuttgart 1919. Seeck 1921 O. Seeck, Geschichte des Untergangs der antiken Welt I–VI. Berlin 19214. Steinacher 2016 R. Steinacher, Die Vandalen. Aufstieg und Fall eines Barbarenreichs. Stuttgart 2016. 200 VANDÁLOK PANNONIÁBAN? Szádeczky-Kardoss 1956 S. Szádeczky-Kardoss, Zur Vorgeschichte der wandalischalanischen Wanderung. MFMÉ 1, 1956, 31-35. Thompson 1999 E. A. Thompson, The Huns. Oxford 1999. Várady 1969 L. Várady, Das letzte Jahrhundert Pannoniens 376–476. Budapest 1969. Vössing 2014 K. Vössing, Das Königreich der Vandalen. Geiserichs Herrschaft und das Imperium Romanum. Darmstadt 2014. Wolfram 1979 H. Wolfram, Geschichte der Goten. Von den Anfangen bis zur Mitte des sechsten Jahrhunderts. Entwurf einer historischen Ethnographie. München 1979. Wołoszyn 2020 M. Wołoszyn, M. The Migration Period in Poland in the Light of Literary Sources. in: A. Bursche-J. Hines- A. Zapolska (Eds.), The Migration Period between the Oder and the Vistula. Leiden-Boston 2020, 84-136. FÜGGELÉK A források Hieronymus Ep. LX.16 (Kr. u. 396) Horret animus temporum nostrorum ruinas persequi. Viginti et eo amplius anni sunt, quod inter Constantinopolim et Alpes Iuliae cotidie Romanus sanguis effunditur. Scythiam, Thraciam, Macedoniam, Thessaliam, Dardaniam, Daciam, Epiros, Dalmatiam Pannonias Gothus, Sarmata, Quadus, Alanus, Huni, Vandali, Marcomanni vastant, trahunt, rapiunt. Quot matronae, quot virgines Dei, et ingenua nobiliaque corpora, his beluis fuere ludibrio? Capti episcopi, interfecti pres byterim et diversorum officia clericorum, subversae ecclesiae, ad altaria Christi stabulati equi, martyrum effossae reliquiae. Adv. Iovinianum 2.7 (Kr. u. 393 körül) Sarmatae, Quadi, Vandali et innumerabiles aliae gentes equorum et vulpium carnibus delectantur. Claudianus De bello Gothico 278-281 non, si perfida nacti penetrabile tempus inrupere Getae, nostras dum Raetia vires occupat atque alio desudant Marte cohortes, idcirco spes omnis abit. 363-365 Iam foedera gentes exuerant Latiique audita clade feroces Vindelicos saltus et Norica rura tenebant. 414-415 adcurrit vicina manus, quam Raetia nuper Vandalicis auctam spoliis defensa probavit 201 KOVÁCS PÉTER : Paulinus Carm. XXVI,22-23 hunc ego si Geticis agerem male subditus armis inter et immites celebrarem laetus Alanos Prokópios III.3.1 Βανδίλοι δὲ ἀμφὶ τὴν Μαιῶτιν ᾠκημένοι λίμνην, ἐπειδὴ λιμῷ ἐπιέζοντο, ἐς Γερμανούς τε, οἳ νῦν Φράγγοι καλοῦνται, καὶ ποταμὸν Ῥῆνον ἐχώρουν Ἀλανοὺς ἑταιρισάμενοι, Γοτθικὸν ἔθνος. 22.3 ἡνίκα Βανδίλοι κατ̓ ἀρχὰς τῷ λιμῷ πιεζόμενοι ἐξ ἠθῶν τῶν πατρίων ἀνίστασθαι ἔμελλον, μοῖρά τις αὐτῶν ἀπελείπετο, οἷς δὴ ὀκνήσει ἐχομένοις πρὸς ἡδονὴν Γωδιγίσκλῳ ἐπισπέσθαι οὐκ ἦν. 22.13 Τούτων μὲν οὖν Βανδίλων οἳ ἔμειναν ἐν γῇ τῇ πατρῴᾳ, οὔτε μνήμη τις οὔτε ὄνομα ἐς ἐμ' σώζεται. ἅτε γάρ, οἶμαι, ὀλίγοις τισὶν οὖσιν ἢ βεβιάσθαι πρὸς βαρβάρων τῶν σφίσιν ὁμόρων ἢ ἀναμεμίχθαι οὔτι ἀκουσίοις τετύχηκε, τό τε ὄνομα ἐς αὐτούς πη ἀποκεκρίσθαι. 14 οὐ μὴν οὐδ' ἡσσημένοις τότε πρὸς Βελισαρίου Βανδίλοις ἔννοια γέγονεν ἐς ἤθη τὰ πάτρια ἐνθένδε ἰέναι. VIII.5.5 Λίμνην δὲ τὴν Μαιῶτιν καὶ τὴν ἐξ αὐτῆς ἐκβολὴν ὑπερβάντι εὐθὺς μὲν ἐς αὐτήν που τὴν ταύτης ἀκτὴν οἱ Τετραξῖται καλούμενοι Γότθοι τὸ παλαιὸν ᾤκηντο, ὧν ἐπεμνήσθην ἀρτίως: πολλῷ δὲ αὐτῶν ἄποθεν Γότθοι τε καὶ Οὐισίγοτθοι καὶ Βανδίλοι καὶ τὰ ἄλλα Γοτθικὰ γένη ξύμπαντα ἵδρυντο. 202