Motték a ködben

Műhely 60 Ikervár mottéja – elméleti rekonstrukciós elképzelés – délkeleti nézet (Készítette: Pazirik Kft.) Szakonyi Balázs Motték a ködben – titokzatos várak a középkori Európában Több neves várkutatónk írásaiban is találkozunk a motte erődítmények kérdéskörével, melyhez újat hozzátenni bár nem tudok, mégis szeretném összefoglalni a legfontosabb álláspontokat a motte építészettel kapcsolatban. Egyúttal szeretném bemutatni a közelmúltban Szőke Balázs szakmai segítségével készült motte rekonstrukciónkat is. Ikervár Vas megye egyik legrégebbi települése, írásos emlékeink alapján, a Rába partján királyi vár állott már a 11. században. A magyar krónika szerint itt kötött Géza herceg békét Salamon királlyal 1073ban. 1255-ben szerepel először oklevélben, de még a török korban, illetve a II. Rákóczi Ferenc-féle szabadságharc idején is említésre kerül a település. A község pecsétnyomóján két vár volt látható, a rókadombi vár halma még áll (a Rába bal partján Sárvártól délre), a fazékdombi halmot már elhordták a helyiek szerint. Azonban azt, hogy egy vagy két vár volt-e valójában, vagy esetleg egyetlen kettős vár, és hogy ezek megegyeznek-e a fent említett halmokkal, már nehéz eldönteni. Dénes József következtetései szerint kettős motte állhatott Ikerváron, a Rába árterén keresztül Nyőgéren, Hosszúperesztegen át Karakóra vezető út mentén. Feld István az eddigi régészeti feltárás hiányára hivatkozva kétségeit fogalmazta meg Ikervárral, mint 11. századi mottéval kapcsolatban. Mi a róka-dombi vár rekonstrukciós modelljét készítettük el, kizárólag analógiák alapján, hisz az alaprajzon kívül semmit sem tudunk a vár egykori külleméről. A hat méter magas domb platójának átmérője 17m, tetején a fa torony elméleti rekonstrukciója német és francia motték analógiái alapján készült, a fiktív jelenetet pedig Hajnal Ödön korhű figurái népesítik be. Nézzük hát, hogy mit lehet tudni erről a ritkán emlegetett vár típusról! Hazánk területén a legkülönfélébb vártípusok épültek az őskortól kezdve, és természetesen nem kivételek ezek közül a Nyugat-Európában jól ismert motte típusú várak sem. De mielőtt megvizsgálnánk a magyarországi mottékat közelebbről, tisztázzuk mit is jelent ez a motte és bailey kifejezés, és honnan ered! A motte szó francia eredetű és földből hordott domb tetején álló várat jelent. A bailey szó jelentése egy fallal körülvett elővár közvetlenül a motte dombja mellett. Bár a bailey (ejtsd: béjli) angol szó, nyilvánvalóan a francia baile szóból ered, ami palánk erődítést jelentett. A németek a Vorburg szót használják az elővárra többnyire, de nem egységes a terminológia, maga a motte is sokszor többféle néven szerepel: „Motte, Turmhügelburg, Hausberg, Erdburg, Holzburg”. Ugyanazt a várlelőhelyet máshogy nevezik még a német nyelvterület kutatói is. Sok más európai országban élő kutató között sincsen a szakkifejezésekben konszenzus. A neolitikumtól kezdve léteztek motte jellegű várak - a legkülönfélébb méretekben és formákban tűntek fel az őskorban, a római korban és a későbbi népvándorlások korában. Mi azonban most kifejezetten a klasszikus értelemben vett motte építészet után érdeklődtünk. E vártípus minden bizonnyal Franciaor- Motték a ködben – titokzatos várak a középkori Európában 61 Műhely szágból terjedt szét Európában, ahol már a 8. században építettek ilyen erősségeket. A 11. századra eljut Németországba és talán már a Szent István korában ideköltöző lovagok közvetítésével válik ismertté hazánkban is. Tehát az első hazai motték valószínűsíthetően német közvetítéssel jelentek meg. A Német Birodalomban a száli császárok korában szaporodott meg a motték száma (Elzászban például 70nél több ilyen várat tart számon a kutatás), a 14. századra azonban már elavult vártípusnak számítottak, az írásos emlékek, mint felhagyott erősségeket említik őket. Nézzük a 11–12. századi német alaptípusok egyikét, a Grevenbroich melletti Husterknupp néven ismert várat. A 13. század második felében létrejött új várépítményt három lényeges építési periódus előzte meg. Az Ottók korában vizesárok és paliszád vette körül a síkságon épült cölöpházakat (Flachsiedlung). A 11. században kettéválasztották a várat és a déli részt enyhén megemelték. Ez a domb alkotta a későbbi motte központját (Kernmotte). A több fázisú harmadik periódusban épült fel a kb. 5m magas domb, amelynek átmérője megközelítőleg 55m volt. A várárokkal és paliszáddal körülvett, híddal és U alakú elővárral rendelkező magaslat 20m átmérőjű platóját is valószínűleg cölöpfal övezte, de erre csak analógiákból következtethetünk. A motte egyik fontos jellemzője, hogy nem túl nagyméretű, ebből következtethető, hogy nem rendelkezett komoly hadászati szereppel háborús időkben. Hazánkban minden bizonnyal a 12–13. századra épülhetett a legtöbb, mivel László korától már nem volt szükség a nagy kiterjedésű kazettás szerkezetű földvárakra, ezért az újonnan épülő várak kisebbek és ezáltal olcsóbban megépíthetőek lettek. Ezek többnyire nem jelennek meg okleveles forrásanyagunkban, és történetük alig, vagy egyáltalán nem ismeretes. A kisméretű várakat kevés katonasággal is meg lehetett védeni, olcsóbb is volt, ezért ez a vártípus kézenfekvő volt a 12. században megjelenő vagyonos földbirtokos réteg számára. A földhalom vár síkvidéki, esetleg dombsági vártípus. A meredek oldalú mesterségesen összehordott földhalom tetején épült fa (ritkábban kő vagy tégla) építményhez páncélban felmászni lehetetlenség volt, a bejárathoz vezető meredek falépcső pedig kiválóan védhető volt kevés emberrel is. A motték dombját általában közvetlenül körülvette a várárok, tehát a domb lábához közel futott – hiszen a mesterséges halmot az árok kitermelt földjéből emelték. Mivel lakóhelynek nem volt se elegendő, se elég kényelmes a domb tetejére épült kis torony, a motte dombjának tövében létesült az elővár, amely sima fapalánkot jelentett. Az Ikervár mottéja – elméleti rekonstrukciós elképzelés madártávlatból (Készítette: Pazirik Kft.) Ikervár mottéja – elméleti rekonstrukciós elképzelés délről (Készítette: Pazirik Kft.) Műhely 62 Motték a ködben – titokzatos várak a középkori Európában Ikervár mottéja – elméleti rekonstrukciós elképzelés (Készítette: Pazirik Kft.) Általános jellegű angolszász stílusú motte vár sematikus modellje (Készítette: Szakonyi Balázs) Viollet Le Duc illusztrációja La Tusque à Sainte-Eulalie d’Ambares mottéjáról Bayeuxi kárpit részlete – Dinan mottéja eredeti terepszinten, vagy attól feltöltéssel kissé megemelt magasságban épült, gyakorta saját árokkal. Ennek területén a nemesi udvarház és annak kiszolgáló épületei álltak. Egyes esetekben a vár kisebb település mellé is épülhetett, de nem ismeretlen az egyedül álló motte sem, amelynek semmilyen elővár része nem volt. Hazánkban azonban ez a vártípus ilyen tisztán jellegzetes formáját nem fogjuk egykönnyen fellelni, a kor magyar várépítői igyekeztek mindent a lehető legegyszerűbb módon végrehajtani, és a váraikat, ha tehették természetes magaslatokra építették, hogy ne kelljen annyi földet megmozgatni. Így a magyar várak nagyon sokféle formában épültek, de mivel túlnyomórészt gyorsan bomló anyagokból készültek, mára sajnos csak lepusztult várdombjaik ismertek, amelyek keveset árulnak el a hajdani erődítményről. Így aztán sok esetben az is kérdéses, hogy egyáltalán egy mottéval van-e dolga a kutatóknak. Mivel régészeti ismereteink ezek többségéről szegényesek, korabeli ábrázolásokat lehet még segítségül hívni a várak kutatásánál. Konkrétan magyar mottékról nem maradt fenn korabeli rajz, azonban az első korai ábrázolásokat az angliai normann hódítás történetét megörökítő bayeux-i kárpitról ismerjük. Ez a 11. század második felében, Hódító Vilmos hadjáratakor ábrázolja Normandiában Dol, Rennes, Dinan és Bayeux, Angliában pedig a hódító normannok által épülő Hastings mottéját. Hódító Vilmos stratégiája az volt, hogy a lehető leggyorsabban várak hálózatát építi ki a leigázott földön, hogy ezek a további hódítások kiinduló-pontjai lehessenek. A motték felépítéséhez nem kellett szakképzett munkaerő, egyes várak néhány hét alatt megépültek (egy legenda szerint volt, ami 8 nap alatt készült el). A Kárpát medencében temérdek esetleg motteként is azonosítható várhely van, de beható régészeti kutatás híján rendkívül nehéz feladat megállapítani egy lepusztult domb korát és eredeti funkcióját. Borsod megyében, a Bükk-hegység peremén például ötöt is jegyez a szakirodalom: a Leányvár és a Halomvár mellett Bükkábrány-Temető, Sajónémeti-Várhegy, Szihalom-Árpádvár. Ezek majd mindegyike feltételesen motte, azaz többféle elmélet létezik eredetüket il- Motték a ködben – titokzatos várak a középkori Európában 63 Műhely letően. Baráz Csaba szerint Szihalom dombja inkább egy őskori építmény, a bükkábrányi temető halma is inkább bronzkori vár, a Sajónémeti fölötti Várhegy kisebbik mottéja pedig nagy valószínűséggel huszita ágyúállás volt, hasonlóan a zagyvarónai Zagyvafő vára melletti ovális alakú erősséghez. Az ÉszakAlföldön található szamosangyalosi Domahidy-hegy kapcsán is felmerült, hogy motte lehetett, a helyi lakosok szerint viszont 19. századi keletkezésű. Említhetnénk még a sorban Váchartyánt, a nyírkalászi Gara-halmot, a kerepesi templom dombot, és még sok másik helyszínt, amiről feltételezhető, hogy motte állt ott valaha. Hogy pontosabb képet kapjunk a motték méreteiről, vizsgáljuk meg a legnagyobb átmérő és a dombtető átlagos átmérőjének arányát: a 12. század elején épült Elmendorf kettős mottéjának (Doppelmotte) 5m és 7m magas dombjainak alap és platóátmérői: kb. 35 és 16m, illetve 45 és 22m. A 10. századi francia motték kisebb méretűek: Brettesville sur Laize, Villers-Canivet platóinak átmérője mindössze 20m, Saint-Viâtre átmérője 45m, a bajorországi Eichenhofen kör alakú árokkal védett területe 10-15m, Konzenberg 35m, Eberstall 20m, Hahnenberg pedig csak 10m átmérőjű. Ennek a korai vártípusnak tehát kicsi a mérete, a földkúpok átmérője általában 20m körüli, a platón pedig egy legfeljebb 8-10m oldalhosszúságú torony állhatott. A domb tetején kialakított sík platót általában nem építették be teljesen, ott több épület is helyet kaphatott. A vártípust a német szakirodalom nem motténak nevezi, amennyiben a plató kicsi volt, amit a rajta emelt fa- vagy kőtorony teljesen lefedett. Ezeket magaslatra épült tornyos földvárnak (Turmhügelburg) hívják. Ezek elődjei a római limes dombra emelt, cölöpkerítéssel és árokkal védett, védőfolyosós és sátortetős őrtornyai (burgus), igaz ezek soha sem épültek mesterséges halomra. A magyar szakirodalomban a fából épült várak (castrum ligneum) talán egy része sorolható a motték közé. A Pécsvárad mellett található Kószavár is a kérdéses kategóriába esik, építési típusának eldöntéséhez komolyabb régészeti kutatásra lenne szükség. Nyugat-Európában sok helyen építettek a közelmúltban valós méretű motte rekonstrukciókat korhű építőanyagokból. Ezek tanulmányozása is rendkívüli segítséget nyújtott rekonstrukciónk elkészítésében, mert így jól szemügyre vehetőek voltak az építményeken az ácsmunkák. Találunk ilyen várat a németországi Kanzachban (bár ez nem földhalomra épült), Vechta, Lütjenburg és Neuenrade városokban vagy a francia Saint Sylvain d'Anjouban, csak, hogy párat említsünk. A motték múltunk olyan emlékei, amelyek mulandó építőanyagaiknak köszönhetően nem sok tanulmányozni valót hagytak az utókornak, titkaik homályba vesznek, és tán pont emiatt olyan érdekfeszítőek még napjainkban is. ❦ Kanzach kortárs motte rekonstrukciója (Baden-Württemberg, Németország) Saint Sylvain d'Anjou kortárs motte rekonstrukciója (Franciaország) Turmhügelburg Lütjenburg, kortárs motte rekonstrukció (Németország)