Miklós Hadas
Miklós Hadas, DSc, a former student of Pierre Bourdieu, is professor of sociology, former head of the Culture and Communication Doctoral School and co-director of the Centre for Gender and Culture at Corvinus University of Budapest, Hungary. He is also a member of the sociological committee of the Hungarian Academy of Sciences. Between 1990-2002 he was the founding editor-in-chief of Replika, a leading Hungarian journal of social sciences. Actually, he is a member of the advisory board of NORMA (International Journal for Masculinity Studies). He is the author of numerous articles on gender and masculinity and of A modern férfi születése (The Birth of Modern Man, 2003). This book was awarded the Polanyi Prize by the Hungarian Sociological Association for the best sociological book to be published that year. His articles have appeared in journals such as The Anthropological Forum, Actes de la recherche des sciences sociales, The Journal of Social History, History of Education, The American Sociologist, International Journal of the History of Sport, Sports Historian, Masculinity and Social Change, Historical Sociology. Relying on Norbert Elias’ civilization theory and process sociology, his current research interest concentrates on Bourdieu's theory of habitus and the transformation of Western masculinities over the past centuries.
less
InterestsView All (12)
Uploads
Papers by Miklós Hadas
By Miklós Hadas and Ádám Havas
Abstract: Founding editor, Professor Miklós Hadas and member of the current editorial board, Ádám Havas are delighted to present the 30th issue of Replika journal founded in 1990 amidst the turbulent period of the democratic transition in Hungary. The first thematic section of this “special” issue aims to represent the journal’s enduring self-reflexive academic ars poetica and its devotion towards disseminating top quality social science in Hungarian language.
E tanulmány célja, hogy fölvázolja egy olyan habituselmélet alapjait, mely alkalmas a változó és plurális diszpozíciók megragadására. Először összefoglalom az általam egységes habituselméletnek nevezett bourdieu-i megközelítés főbb elemeit, majd a játszmaérzék és a zenei érzék példái révén megkísérlem érzékletessé tenni az elmélet főbb állításait. Utána néhány példa segítségével bemutatom, hogy a bourdieu-i szociológia alapvetően problémamentesnek tételezi a habitus elsajátításának folyamatát. A következő két alfejezetben előbb azt igyekszem bizonyítani, hogy Bourdieu néhány időskori munkájában csíraállapotban megtalálhatók azok a gondolatok, amelyek révén fölvázolhatók a habitusfogalom differenciálásának alapelvei. Végül igyekszem rámutatni Bourdieu érvelésének néhány hiányosságára.
Az Erdélyi Társadalomban közölt korábbi fejezetekben a középkortól a 16. századig terjedő időszakban vizsgáltam a nyugati maszkulinitások átalakulásának folyamatát. A jelen fejezet célja, hogy alátámassza Norbert Elias ama tézisét, miszerint a kora újkorban egy új, pszichológiai szemléletmó-don alapuló társadalmi integrációs forma jön létre. Az első alfejezetben azt vázolom föl, hogy hogyan és milyen belső és külső társadalmi kényszereknek köszönhetően születik meg a nyugati típusú kapi-talizmus első, páratlanul sikeres állama. A második alfejezetben előbb röviden összehasonlítom a középkori sűrű város és a holland aranykor városának főbb sajátosságait, majd a korszak egyik jel-legzetes foglalkozási csoportjának, a festő céhbe tömörült mesterembereknek a tevékenységét vizsgá-lom. Végül összefoglalom, hogyan változtak a középkor és a 17. század között a hegemón maszkulinitás diszpozicionális mintázatai, majd rámutatok arra, hogy a holland aranykorban egy új, plurális hegemón maszkulin habitus kristályosodik ki.
Az Erdélyi Társadalom korábbi számaiban megjelent szövegek folytatásaként a jelen fejezetben az ún. "katonai forradalom" révén kikristályosodó kora újkori maszkulin habitusokkal foglalkozom. Először összefoglalom a hadtörténészek főbb állításait a kora újkori katonai forradalommal kapcsolatban. Eszerint a 16. században, a gyalogsági forradalom részeként a nemesekből katonatisztek lesznek, a lovagiasság pedig lovassággá alakul; a fizikai erő, a bátorság, a kockázatvállalás helyébe pedig az önfegyelem, a hidegvér és a golyózápor alatti helytállás követelményei lépnek. Ezt követően azt igyekszem bizonyítani, hogy a katonai forradalom akkor érthető meg kellő mélységében, ha figyelembe vesszük a habitustranszfer jelenségét, vagyis a beállítódásmintázatok különböző erőterekben megvalósuló objektív összehangoltságát. Tézisem szerint a habitustranszfer vizsgálatakor a maszkulin habitust a dzsenderdimenzió egyik meghatározó, strukturált strukturáló struktúrájaként kell beillesztenünk a társadalomtudományokban használt változók sorába. Végül az "interdependencia-szövevény" közvetítésével kialakuló habitustranszfer következményeivel foglalkozom. E folyamat során nagyobb lesz a világ, és növekszik a férfiak tevékenykedésének területi és társadalmi rádiusza. Vagyis az archaikus libido dominandi késztetéseire ráépülnek a terjeszkedő diszpozicionális mintázatok.
A jelen szöveg folytatása az Erdélyi Társadalomban korábban megjelent tanulmányaimnak, me-lyekben a nyugati férfibeállítódások hosszútávú átalakulását vizsgálom. A racionalitás-fogalom kö-zéppontba állítása révén amellett érvelek, hogy-a középkorral szemben, amikor a három fő rend tagjai (klerikusok, lovagok és parasztok) még az általuk betöltött társadalmi funkciók alapján kü-lönülnek el egymástól-az 1300-1600 közötti periódusban egy fokozatokból építkező, státuszok alapján tagolt társadalomszerkezeti modell alakul ki. A korábban tárgyalt maszkulinitásformák mellett a reneszánsz maszkulinitás két alaptípusát különböztetem meg: a hegemón maszkulin min-tát képviselő udvaroncét, akinek tevékenységei a hatalmi szférán belüli szimbolikus státusz-és presz-tízsharcok megnyerését célozzák, illetve e hegemón mintát közvetítő humanista szakértelmiségiét, akinek tevékenységei szellemi reprezentációk (vagyis műalkotások) létrehozására, illetve a természeti összefüggések szisztematikus megismerésére (vagyis a tudomány művelésére) irányulnak. Az elit a királyi és fejedelmi udvarokban és az adminisztratív központokban összpontosul. Ebben a periódus-ban kezdenek kialakulni a bourdieu-i értelemben vett társadalmi mezők, amelyekben az egyes pozí-ciók a fölhalmozott racionális szaktudás alapján intézményesülnek. Kulcsszavak: reneszánsz, város, udvari ember, humanista szakértelmiségi, társadalmi mező, hegemón maszkulinitás Abstract. Civilization and Rationalization: Masculine Dispositions during Renaissance Carrying on the line of thoughts of his earlier publications in Erdélyi Társadalom, the author focuses on the long-term transformation of Western masculinities. Based on the rationality concept, it is argued that, contrary to the Middle Ages in which the three main orders (clerics, knights, peasants) are structured on the basis of their functions, between 1300-1600 a stratified society, built on statuses, develops in urban centres. Two newly emerged forms of Renaissance masculinity are identified: the courtier and the humanist intellectual. The former, representing the hegemonic masculine model, is engaged in symbolic struggles for statuses and prestige within court societies. The latter, disseminating these hegemonic patterns, is involved in creating symbolic representations (arts) and in explaining natural phenomena (sciences). The elites are concentrated in royal courts and administrative centres. During this period, social fields (in the Bourdieuian sense) emerge in which positions are constructed on the basis of the institutionalization of specific rational knowledge.
the knight, the dispositional universe of hegemonic masculinity is intended to be enlarged. It is emphasised that the archaic habitus-centre is built upon by permanently changing and relationally conditioned newer and newer dispositional layers. Then, the counter-hegemonic dispositional universe of the clergy is put under scrutiny: the distinctions and sub-variations between, on the one hand, the priest and the monk, and, on the other, the different religious orders are outlined. Finally, it is argued that there are several transitory dispositional figurations between the two ideal-types, i.e.
the borders between the knightly and clerical masculinities are blurred. To put it differently, by the end of the Middle Ages hybrid masculine habituses are being formed.
E szöveg folytatása a korábban az Erdélyi Társadalomban és máshol megjelent tanulmányaimnak, melyeknek tárgya a nyugati férfibeállítódások hosszú távú átalakulásának vizsgálata. Először a lo-vagi és a klerikus maszkulinitás szembenállásával foglalkozom, bemutatva, hogy a hegemón lovagi minta részleges diszpozíciódrill, míg az ellenhegemón klerikus minta totális diszpozíciódrill révén kerül bevésésre. Majd-a rablólovag és a lovag közötti oppozícióra koncentrálva-tágítani igyek-szem a hegemón maszkulinitás diszpozicionális univerzumát, hangsúlyozva, hogy a beállítódások folyamatosan változnak, és az archaikus habitusmagra relacionálisan kondicionált beállítódásréte-gek rakódnak. Ezt követően az ellenhegemón maszkulinitás diszpozicionális univerzumát, vagyis a klerikus létformán belül distinkciókat és alvariációkat igyekszem megragadni a pap és a szerzetes, valamint az egyes szerzetesrendek közötti különbségeket vizsgálva. Végül amellett érvelek, hogy a lovagi és a papi férfiasság közötti határok nem húzhatók meg egyértelműen, hiszen e két határeseti típus között számos bizonytalan kontúrú figuráció létezik; vagyis a középkor végére hibrid maszkulin habitusok jönnek létre.
Az Erdélyi Társadalom előző számaiban megjelent szövegek folytatásaként ezúttal a középkori város-ban kikristályosodott maszkulinitásmintázatokat állítom érdeklődésem fókuszába. Az urbánus maszkulinitás par excellence képviselőit a céhes szervezetekbe tömörült polgárokban találom meg. Az első alfejezetben bevezetem a sűrű város fogalmát, amellyel vizsgálódásom színterét, ezt a rendkívül komplex társadalmi közeget kívánom jelölni, majd néhány egymással összefüggő globális és makrostrukturális tényezőre vezetem vissza a középkori városok létrejöttét. A második alfejezetben a céhekkel, vagyis a kereskedők és kézműves mesteremberek eskü révén szentesített, a tagok közös érde-keit képviselni hivatott közösségeivel kapcsolatos legfontosabb ismereteket igyekszem összefoglalni. A harmadik alfejezetben az urbánus maszkulinitás, valamint a lovagi és klerikus maszkulinitás közöt-ti hasonlóságokat és különbségeket vázolom föl. Amellett érvelek, hogy a városi ember habitusa és praxisa közelebb áll a klerikushoz, mint a lovaghoz, mivel az urbánus maszkulinitást inkorporáló kereskedők, mesteremberek és kézművesek elfojtják erőszakos késztetettségeiket, és a racionális és szak-szerű munkafolyamat fegyelmezett kivitelezése köré szervezik életüket. A negyedik alfejezetben kifej-tem, hogy a klerikus maszkulinitás elterjedése a sűrű város strukturális föltételei által közvetített habitustranszferként értelmezhető. Ezt követően a habitusok három formáját különböztetem meg: a lovag szituacionálisan kondicionált plurális habitussal, a klerikus strukturálisan kondicionált ho-mogén habitussal, a városi polgár pedig relacionálisan kondicionált homogén habitussal rendelkezik.
A reflexiókat kíváncsian és örömmel olvastam, mivel nem csupán jól kiegészítették az általam leírtakat, hanem számos olyan összefüggésre is fölhívták a figyelmet, amelyekkel nem foglalkoztam. Örülök annak is, hogy a fölvetett (kritikai) szempontok lehetőséget teremtenek számomra, hogy árnyaljam, kiélezzem és újrafogalmazzam gondolataimat.
By Miklós Hadas and Ádám Havas
Abstract: Founding editor, Professor Miklós Hadas and member of the current editorial board, Ádám Havas are delighted to present the 30th issue of Replika journal founded in 1990 amidst the turbulent period of the democratic transition in Hungary. The first thematic section of this “special” issue aims to represent the journal’s enduring self-reflexive academic ars poetica and its devotion towards disseminating top quality social science in Hungarian language.
E tanulmány célja, hogy fölvázolja egy olyan habituselmélet alapjait, mely alkalmas a változó és plurális diszpozíciók megragadására. Először összefoglalom az általam egységes habituselméletnek nevezett bourdieu-i megközelítés főbb elemeit, majd a játszmaérzék és a zenei érzék példái révén megkísérlem érzékletessé tenni az elmélet főbb állításait. Utána néhány példa segítségével bemutatom, hogy a bourdieu-i szociológia alapvetően problémamentesnek tételezi a habitus elsajátításának folyamatát. A következő két alfejezetben előbb azt igyekszem bizonyítani, hogy Bourdieu néhány időskori munkájában csíraállapotban megtalálhatók azok a gondolatok, amelyek révén fölvázolhatók a habitusfogalom differenciálásának alapelvei. Végül igyekszem rámutatni Bourdieu érvelésének néhány hiányosságára.
Az Erdélyi Társadalomban közölt korábbi fejezetekben a középkortól a 16. századig terjedő időszakban vizsgáltam a nyugati maszkulinitások átalakulásának folyamatát. A jelen fejezet célja, hogy alátámassza Norbert Elias ama tézisét, miszerint a kora újkorban egy új, pszichológiai szemléletmó-don alapuló társadalmi integrációs forma jön létre. Az első alfejezetben azt vázolom föl, hogy hogyan és milyen belső és külső társadalmi kényszereknek köszönhetően születik meg a nyugati típusú kapi-talizmus első, páratlanul sikeres állama. A második alfejezetben előbb röviden összehasonlítom a középkori sűrű város és a holland aranykor városának főbb sajátosságait, majd a korszak egyik jel-legzetes foglalkozási csoportjának, a festő céhbe tömörült mesterembereknek a tevékenységét vizsgá-lom. Végül összefoglalom, hogyan változtak a középkor és a 17. század között a hegemón maszkulinitás diszpozicionális mintázatai, majd rámutatok arra, hogy a holland aranykorban egy új, plurális hegemón maszkulin habitus kristályosodik ki.
Az Erdélyi Társadalom korábbi számaiban megjelent szövegek folytatásaként a jelen fejezetben az ún. "katonai forradalom" révén kikristályosodó kora újkori maszkulin habitusokkal foglalkozom. Először összefoglalom a hadtörténészek főbb állításait a kora újkori katonai forradalommal kapcsolatban. Eszerint a 16. században, a gyalogsági forradalom részeként a nemesekből katonatisztek lesznek, a lovagiasság pedig lovassággá alakul; a fizikai erő, a bátorság, a kockázatvállalás helyébe pedig az önfegyelem, a hidegvér és a golyózápor alatti helytállás követelményei lépnek. Ezt követően azt igyekszem bizonyítani, hogy a katonai forradalom akkor érthető meg kellő mélységében, ha figyelembe vesszük a habitustranszfer jelenségét, vagyis a beállítódásmintázatok különböző erőterekben megvalósuló objektív összehangoltságát. Tézisem szerint a habitustranszfer vizsgálatakor a maszkulin habitust a dzsenderdimenzió egyik meghatározó, strukturált strukturáló struktúrájaként kell beillesztenünk a társadalomtudományokban használt változók sorába. Végül az "interdependencia-szövevény" közvetítésével kialakuló habitustranszfer következményeivel foglalkozom. E folyamat során nagyobb lesz a világ, és növekszik a férfiak tevékenykedésének területi és társadalmi rádiusza. Vagyis az archaikus libido dominandi késztetéseire ráépülnek a terjeszkedő diszpozicionális mintázatok.
A jelen szöveg folytatása az Erdélyi Társadalomban korábban megjelent tanulmányaimnak, me-lyekben a nyugati férfibeállítódások hosszútávú átalakulását vizsgálom. A racionalitás-fogalom kö-zéppontba állítása révén amellett érvelek, hogy-a középkorral szemben, amikor a három fő rend tagjai (klerikusok, lovagok és parasztok) még az általuk betöltött társadalmi funkciók alapján kü-lönülnek el egymástól-az 1300-1600 közötti periódusban egy fokozatokból építkező, státuszok alapján tagolt társadalomszerkezeti modell alakul ki. A korábban tárgyalt maszkulinitásformák mellett a reneszánsz maszkulinitás két alaptípusát különböztetem meg: a hegemón maszkulin min-tát képviselő udvaroncét, akinek tevékenységei a hatalmi szférán belüli szimbolikus státusz-és presz-tízsharcok megnyerését célozzák, illetve e hegemón mintát közvetítő humanista szakértelmiségiét, akinek tevékenységei szellemi reprezentációk (vagyis műalkotások) létrehozására, illetve a természeti összefüggések szisztematikus megismerésére (vagyis a tudomány művelésére) irányulnak. Az elit a királyi és fejedelmi udvarokban és az adminisztratív központokban összpontosul. Ebben a periódus-ban kezdenek kialakulni a bourdieu-i értelemben vett társadalmi mezők, amelyekben az egyes pozí-ciók a fölhalmozott racionális szaktudás alapján intézményesülnek. Kulcsszavak: reneszánsz, város, udvari ember, humanista szakértelmiségi, társadalmi mező, hegemón maszkulinitás Abstract. Civilization and Rationalization: Masculine Dispositions during Renaissance Carrying on the line of thoughts of his earlier publications in Erdélyi Társadalom, the author focuses on the long-term transformation of Western masculinities. Based on the rationality concept, it is argued that, contrary to the Middle Ages in which the three main orders (clerics, knights, peasants) are structured on the basis of their functions, between 1300-1600 a stratified society, built on statuses, develops in urban centres. Two newly emerged forms of Renaissance masculinity are identified: the courtier and the humanist intellectual. The former, representing the hegemonic masculine model, is engaged in symbolic struggles for statuses and prestige within court societies. The latter, disseminating these hegemonic patterns, is involved in creating symbolic representations (arts) and in explaining natural phenomena (sciences). The elites are concentrated in royal courts and administrative centres. During this period, social fields (in the Bourdieuian sense) emerge in which positions are constructed on the basis of the institutionalization of specific rational knowledge.
the knight, the dispositional universe of hegemonic masculinity is intended to be enlarged. It is emphasised that the archaic habitus-centre is built upon by permanently changing and relationally conditioned newer and newer dispositional layers. Then, the counter-hegemonic dispositional universe of the clergy is put under scrutiny: the distinctions and sub-variations between, on the one hand, the priest and the monk, and, on the other, the different religious orders are outlined. Finally, it is argued that there are several transitory dispositional figurations between the two ideal-types, i.e.
the borders between the knightly and clerical masculinities are blurred. To put it differently, by the end of the Middle Ages hybrid masculine habituses are being formed.
E szöveg folytatása a korábban az Erdélyi Társadalomban és máshol megjelent tanulmányaimnak, melyeknek tárgya a nyugati férfibeállítódások hosszú távú átalakulásának vizsgálata. Először a lo-vagi és a klerikus maszkulinitás szembenállásával foglalkozom, bemutatva, hogy a hegemón lovagi minta részleges diszpozíciódrill, míg az ellenhegemón klerikus minta totális diszpozíciódrill révén kerül bevésésre. Majd-a rablólovag és a lovag közötti oppozícióra koncentrálva-tágítani igyek-szem a hegemón maszkulinitás diszpozicionális univerzumát, hangsúlyozva, hogy a beállítódások folyamatosan változnak, és az archaikus habitusmagra relacionálisan kondicionált beállítódásréte-gek rakódnak. Ezt követően az ellenhegemón maszkulinitás diszpozicionális univerzumát, vagyis a klerikus létformán belül distinkciókat és alvariációkat igyekszem megragadni a pap és a szerzetes, valamint az egyes szerzetesrendek közötti különbségeket vizsgálva. Végül amellett érvelek, hogy a lovagi és a papi férfiasság közötti határok nem húzhatók meg egyértelműen, hiszen e két határeseti típus között számos bizonytalan kontúrú figuráció létezik; vagyis a középkor végére hibrid maszkulin habitusok jönnek létre.
Az Erdélyi Társadalom előző számaiban megjelent szövegek folytatásaként ezúttal a középkori város-ban kikristályosodott maszkulinitásmintázatokat állítom érdeklődésem fókuszába. Az urbánus maszkulinitás par excellence képviselőit a céhes szervezetekbe tömörült polgárokban találom meg. Az első alfejezetben bevezetem a sűrű város fogalmát, amellyel vizsgálódásom színterét, ezt a rendkívül komplex társadalmi közeget kívánom jelölni, majd néhány egymással összefüggő globális és makrostrukturális tényezőre vezetem vissza a középkori városok létrejöttét. A második alfejezetben a céhekkel, vagyis a kereskedők és kézműves mesteremberek eskü révén szentesített, a tagok közös érde-keit képviselni hivatott közösségeivel kapcsolatos legfontosabb ismereteket igyekszem összefoglalni. A harmadik alfejezetben az urbánus maszkulinitás, valamint a lovagi és klerikus maszkulinitás közöt-ti hasonlóságokat és különbségeket vázolom föl. Amellett érvelek, hogy a városi ember habitusa és praxisa közelebb áll a klerikushoz, mint a lovaghoz, mivel az urbánus maszkulinitást inkorporáló kereskedők, mesteremberek és kézművesek elfojtják erőszakos késztetettségeiket, és a racionális és szak-szerű munkafolyamat fegyelmezett kivitelezése köré szervezik életüket. A negyedik alfejezetben kifej-tem, hogy a klerikus maszkulinitás elterjedése a sűrű város strukturális föltételei által közvetített habitustranszferként értelmezhető. Ezt követően a habitusok három formáját különböztetem meg: a lovag szituacionálisan kondicionált plurális habitussal, a klerikus strukturálisan kondicionált ho-mogén habitussal, a városi polgár pedig relacionálisan kondicionált homogén habitussal rendelkezik.
A reflexiókat kíváncsian és örömmel olvastam, mivel nem csupán jól kiegészítették az általam leírtakat, hanem számos olyan összefüggésre is fölhívták a figyelmet, amelyekkel nem foglalkoztam. Örülök annak is, hogy a fölvetett (kritikai) szempontok lehetőséget teremtenek számomra, hogy árnyaljam, kiélezzem és újrafogalmazzam gondolataimat.
What (the fuck) is going on in Hungary?” Vajon miért nincs ellenállás a magyar társadalomban a jelenlegi politikai elittel szemben? Vajon vannak-e mélyebb, történelmi okai ennek a tehetetlenségnek? – bombáznak kérdéseikkel külföldi kollégáim, ha egy-egy konferenciavacsorán egymás mellé sodródunk. Ilyenkor legszívesebben elmenekülnék az asztaltól, hiszen minden porcikámmal beágyazott vagyok abba a társadalomba és kultúrába, amellyel kapcsolatban azt várják tőlem, hogy – úgymond – „kiteregessem a szennyesét”. Ám be kell látnom, hogy az ő nézőpontjukból teljes joggal jelenek meg nemzeti közösségem képviselőjeként, úgyhogy kénytelen vagyok olyan válaszokkal szolgálni, amelyek relevánsak lehetnek egy brit, portugál, román vagy ausztrál (stb.) társadalomtudós számára. S miután ezt a kérdést már sokszor föltették nekem, egyszer csak azon kaptam magam, hogy kiselőadásaim kezdenek koherens jelleget ölteni. Úgyhogy arra gondoltam: talán szerencsés volna hozzáférhetővé tenni töredékes gondolataimat – a Soharóza kórussal együtt, zenés formában.
sociology, social structures, and the thought of Bourdieu.