Nagyon szép lett, gratulálok.

köszönöm kedves pimasz, még nagyon új nekem ez az egész, lépésenként készítve tanulom a blogkészítést...

(egy kiváncsi és szomjas homokszem az ozáisból)

Kedves Lányok!

Gratulálok! Követeim munkáitokat, olvasom és szeretem őket. Hadd maradjak titkos hívetek.

András

Forgács!

Láttad a Sári B. László korlátolt hepciáskodását? És az ilyenek tanítják az irodalmat? A beszűkült egojukon kívül semmi nem számít. És ezért még fizetést is kapnak az egyetemen.

Nyugi Buxa! Sári B. László = Horger Antal Úr kettőalá. Csak sokkal kisebb formátumban - ha lehet ilyet mondani. Még az a szerencse, hogy vannak a magyar egyetemeken igazán nyitott jófej tanárok is, akik nem átallják nyiltan kifejezni, hogy szeretik az írásaimat és a könyveket, amelyeket megálmodok. Olyan igazán komoly emberekről beszélek, mint pl:

Horváth Iván, Szilágyi Ákos, Kálmán C. György.

Persze nem csak férfiak, hanem egyetemi oktató nők is értékelik mind a szerkesztői munkásságomat, mind a szépírói tevékenységemet.

Azt mondja, hogy: Séllei Nóra, Selyem Zsuzsa, Balogh P. Andrea (bizonyos dolgokat persze másképp gondolnak mint én, de a kölcsönös tisztelet alapjáraton megvan), szemben SBL-val aki piti módon képtelen véka alá rejteni, hogy zsigerből utál, és meglehetősen visszaél a nyomdafestékkel, de hát ez alaposan vissza fog ütni rá, amiképpen a pitiség mindig visszaüt hiánytalanul.

Aztán pl. pozitív példának itt van még Zsadányi Edit is, aki nemcsak írásaimról írt már, és elemezte számomra nagyon izgalmas módon, hanem Szegeden az Összehasonlító Irodalom- és Kultúratudományi Tanszéken felvette a Szomjas oázist a Test, narratíva, identitás c. előadás olvasmányai közé (gondolom, mert jónak fontosnak találta), de az Éjszakai állatkert is szerepelt már Egyetemi szemináriumok és előadások olvasányjegyzékében.

Tegnap épp a Balog Judit szórakoztatott a taxiban azzal, hogy a korabeli kritikusok miként barmolták le Brams egyes műveit (lásd, azaz halld részletesebben: Bartók rádió tegnapelőtt), amelyek később persze világhírt arattak és masszívan fenn fognak maradni az "örökkévelóságnak".

Egészségükre!

Meggyőződésem, hogy a Kitakart Psyché sorozat egy történelmi sorozat. Már rég senki sem fogja tudni ki az az SBL, de a sorozatunk még mindig az egyetemi oktatás részét fogja képezni. És akkor most fátylat SBL-re.

Ami meg a szövegeimet illeti, a Talált nőt 12 ezren vették meg annó, és abban az évben a Mancsban megszavazták a 3. legjobb könyvnek (Esterházy után), holott a kilencvenes években jártunk és a nők még messze nem voltak a látóhatáron az elismerésben... mármint az irodalmi életben. Vannak, akik a Kispasi c írásomat (Éjszakai állatkert) gondolják örökéletűnek, satöbbi, mások pedig az Angyalkák a mélyben dohognak-t, most rohannom kell gyerekezni, legyetek jók és jól, míg távol vagyok.

Forgács! Kicsit hiányos a listád, mi van a Herner Jánossal?

Igaz, igaz. Herner János is tanított irodalmat a Szegedi egyetemen. Alapító-szerkesztője a Kétezer című irodalmi folyóiratnak. Ő hívott meg először a Kétezerbe, amelybe elég hosszú ideig rendszeresen publikáltam, mintegy háziszerző voltam. A Kétezer c. lapot még ma is ETALONNAK tartom. Bár meglehetős változásokon ment át, és szurkolok, hogy megmaradjon.

Mindenesetre tény, tény, tény, hogy Herner János adta ki a Talált nőt. Egy nagyon izgalmas, kreatív és újító szellem. (Ebben hasonlítunk egymásra, különbözünk viszont abban, hogy ő állítólag Tolsztojra, illetve Leonardó Da Vinci-re hasonlít külsőleg, én meg a nagymamáimra). Sok vitánk volt, de alapvetően kölcsönösen becsüljük egymást, és főleg mind a kettőnket érdekel mit csinál a másik, figyelemmel kisérjük egymás kanyarjait, csavarjait és persze menekülő útvonalait.
Moderál

Megnéztem a kérdéses SBL cikket. Hogy mi van? Ez az ember akarja megmondani, hogy milyen legyen az antológia? Vagy milyenek legyenek a nők által írt antológiák? Ő a mérték és a mérce? De tényleg honnan merítenek ennyi önhittséget egyes palik? Most irigyeljem őket? De komolyan, na, ne nevettesse ki magát! Vagy nevettesse ki magát. Miért is ne? Én meg lepetéznék, de már késő.

üdv,

csivik

ps: o-á-z-i-s! tetszik nagyon a csiklós cikked a másik blogon. Gratula mégegyszer. Erre gondolok:

szexmanifesto.blog.hu/2008/09/07/noi_manifesto_a_szexrol_es_egyeb_oromokrol

Nekifutok megint, mert tegnap nem voltam világos szerintem.

Vannak olyanok, akik még fingot nem csináltak ebben az életben, csak annyira futja nekik, hogy felfújják magukat és megírjanak ilyen önhitt fikázásokat irodalmi lapokba. És még vállon is veregetik magukat érte. SBL! A Forgács kisujja körme hegyéig nem érsz fel, és mostmár nem is fogsz.

üdv,

csivik

Nekem azért Parászka Boróka cikke volt az etalon a mancsban. Hosszas nyomozás után kiderült, a csaj egy sort sem olvasott a Szomjas oázisból, kivéve Lovas Ildikót, akit rosszindulatúan beidéz. Ma már bevallja, hogy nem olvasta a könyvet. Szép kis firma! Persze kár nyomozni, a cikkéből kiderül, mekkora sületlenségeket gondol az irodalomról.
Na, ilyenek a díjazott újságírónők, a többi nőt gyilkolásszák, akkor mit várunk a pasiktól?

"Na, ilyenek a díjazott újságírónők,"

Olvasó! De azért Te is tudod (bárki is vagy), hogy azért általában nem mondható ki, hogy ilyenek a díjazott újságírónők.

A rosszindulat emberi tulajdonság, nem hiszem, hogy a nők között több lenne a gyilkolászó, és szolidaritási képesség hiányában szenvedő, mint a férfiak között. Inkább eleve bennünk van a torzitás, másképp látjuk a férfit és a nőt, mások az elvárásaink viselkedés tekintetében az egyikkel és a másikkal szemben.

Nem készítettem statisztikát az Éjszakai állatkert és Szomjas oázis kritikáiról, de meglepően sok jófej férfi állt ki az antológiák mellett! Persze tény, hogy az övön alul támadó nőket az ember automatikusan hajlamos duplán számolni, vagy akár meg is háromszorozni fejben, szimplán, mert a nőktől minden tekintetben többet várunk el.

Kevésbé bocsájtjuk meg nekik, ha hazudnak, ha alkoholizálnak, ha bántalmaznak szóban és írásban. A nőknek magasabbra tesszük a viselkedési követelmények lécét. Tkp. diszkriminativan gondolkozunk, mert egy nőtől sokkal inkább elvárjuk, hogy mindig legyen rendezett, gondoskodó, törödő, legyen automatikusan az anyánk és a kiszolgáló nénink... satöbbi satöbbi...

Ezért aztán tényleg elképedünk, ha jön egy nő, aki szisztematikusan hazudik, gyanus pénzügyletei vannak közpénzekkel, széles körben átveri a barátainkat, ismerőseinket, és mindent megúsz, ráadásul még díjakat és kintüntéseket is sikeresen lobbiz, azaz lejsztol magának.

Mindazt amit egy legyintéssel elnézünk egy férfinek, nem tudjuk elnézni csak úgy egy nőnek, hanem magatehetetlenül és elképedve állunk, legfeljebb hebegni, habogni, tátogni tudunk és tanácstalanul széttárjuk a kezünket...

De Sári B. László, szemben Parászkával, nagyon is elolvasta a Szomjas oázist, csak épp nem tudja leműteni magáról a patriarhális-hierarhikus rendszer szemüvegét. Azt hiszi, a nők által írt-szerkesztett könyveknek pont ugyanolyanoknak kell lenniük, mint a férfiak által írt könyveknek! Pontosan ugyanazon kialakult patriarhális-hierarhikus "struktúrák" és "racionalitás" mentén kell képződniük.

Egyebek mellett zavarja, hogy újfajta, másfajta szövegek is vannak a könyvben, mint amihez hozzászokott, és ezeket nem tudja besorolni, nem is tud velük mit kezdeni. (Tegyem őket CD mellékletbe - javasolja - csak mert ő nem tud velük mit kezdeni...jaj!)

Pl. kértem a Titát, hogy írjon rap-novellákat, és baromi büszke vagyok arra, hogy a Tita ezeket megírta, mind a két kötetbe. Aztán Ágenst kértem sok körben, hogy írjon test-áriát. Írja le prózába a testének hangjait, amikor a testéről énekel. Nem ment rögtön, már majdnem azt hittem nem lesz ilyen szövegünk, de végül mégis megírta! És én erre is büszke vagyok.

Az sms-novellát pedig Szécsi Magda egy könyvében "láttam meg", és emeltem ki. Mintahogy Szécsi Magda azt is megengedte, hogy ugyanebből a könyvéből rövid részeket emeljek ki, és összerakjam egy kompozit-mandalába.

Ahhoz, hogy lehessen nyitni újfajta prózák, újfajta kifejezési formák felé, amelyek a mi mindennapi női létezésünket közelebbről ki tudják fejezni, rendkívül nyitott, kreatív, tehetséges nők kellenek. És nekem nagy áldás, hogy találkoztam ilyenekkel.

Sajnos Sári B. Lászlónak ehhez nincs kanala, de sajnos villája és kése sincs hozzá. Ha egyszer a fiúk kitalálták valahogy a prózát, meg az antológiát, mint műfajt, akkor egy nők által írt antológiának pontosan ugyanúgy kell kinéznie, nem lehet másmilyen, nem lehet más a logikája.

Aztán van ez a Lengyel Nagy Anna sztori, amelyet az azonos című könyvéből kértem el "Fehér ember a lyukban". Van a történetben egy apró változtatás a könyvbeli megjelenéshez képest: kértem a szerzőt lehessen az az alcíme, hogy "Az elcserélt testek". Ez volt az a valami, ami miatt egyáltalán betehettem a könyvünkbe ezt a sztorit!

Sári B. László persze egyáltalán nem vette észre az alcímet, és persze így azt sem, mire utal ez az alcím (egyrészt mindenképpen persze Thomas Mann Elcserélt fejek-re) másrészt meg...

Sári B. az elbeszélőt egyértelműen férfi elbeszélőként írja le, továbbá azt írja, nem illik a fejezetbe a szöveg. Kis nyitottsággal és odafigyeléssel észrevehette volna, hogy ebben a szövegben a férfi teljesen nőként viselkedik, női társadalmi szerep szerint. A családban a férfielbeszélő a gondoskodó anya szerepét viszi (női társadalmi szerepet), teljesen női hangja van, míg a felesége viszont hagyományos férfi szerepet visz, férfiként viselkedik a családban: iszik, verekszik, és fest, festményeit pedig rengeteg pénzért adja el.

Így tehát társadalmi szerep szerint nem is tisztán férfielbeszélővel van dolgunk, hanem inkább hagyományos nőivel, csak férfi testben.

Válaszomban próbáltam kicsit felébreszteni Sári B. Lászlót tekintélyelvű férfikomájából, utalva arra, hogy a könyvben van egy igazi férfiszerző női néven (aki megjegyzem viszont látszólag nőként beszél, de egy finomolvasat megmutathatja, hogy valójában ott vannak kiirthatatlanul a férficsavarok a szövegben, a férfi szemszöget nem lehet teljesen kivenni belőle...) de hát ennek észrevételéhez Sári B. Lászlónak kicsit ki kellett volna lépnie a kioktató (übermensch) férfi-tekintélyelvűségéhez ragaszkodó látásmódjából.

Hát ez nem fog neki menni úgy látszik, mert ugye aki katedrára adja a fejét, és egyetemi előmenetelre, de saját magának nincs igazán tehetsége, kreativitása az íráshoz, az sajnos nagyon be tud merevedni, fennáll a veszély, hogy képtelen lesz kitörni, és a meglévő, megdermedt formák, struktúrák foglya marad.

Majd holnap írok a "racionalitásról" is, amelyet Sári B. szerint TELJESEN felrúgtam(!) (klasszikus hímsovén érv egyébként). Én mázlimra egy darabig emigrációban éltem New Yorkban, és ott elég sok Max Webert olvastam, akit itt Magyarországon korábban csak kritizálhattunk marxista alapokon. Lényeg mi lényeg, valamit fogok ide írni holnap a racionalizmussal kapcsolatban, amire nekem Max Weber nyitott ablakot.

(és lehet, hogy még Jungot is fogok idézni, aki számomra érdekesen látta meg a "férfi"-ben a csapkodó, őrjöngő irracionalitást, ami reakcióként tud kitörni belőle a "női" racionalitásra...)

És persze God bless the internet! Ugyanis az internet egy rendkívüli lehetőség arra, hogy a férfikánon trónján ülő, és a férfilapokba, férfielőjoggal író és azokat uraló férfiaknak kicsit visszaszóljunk.

Igen, lehet, hogy nem értetek velem egyet, de nehezebben bocsátom meg Parászka Borókának a mancs cikket. Sztem egy nőnek - ha olvas - mivel ffi irodalmon és nőknek súlykolt pöttyös lektűrökön nevelkedett, fel kellene ismernie -márcsak érzelmi intellektusa folytán is - hogy mi szólal meg a Szomjas novellákben, egy férfi a racionalitás és a srtuktúra felől közelít, neki több csigalépcsőn kell feljutnia, még várjuk ki a végét... Sári B. cikke sokkal kevésbé vagdalkozó, sokkal érzelemmentesebb, mint Prászka karcolata. Ő a körmével nyomja vissza a nőket, valamiért taszítja őt mások munkája, író nő társait utasítja el, Sári B. irtó tradicionális irodalmi, esztétikai érveket vonultat fel, amiket könnyű megcáfolni. Itt már meg is tettétek. Bennem kevesebb dühöt keltett, ezt akartam írni.

Olvasó: ez tetszik!

"mivel ffi irodalmon és nőknek súlykolt pöttyös lektűrökön nevelkedett, fel kellene ismernie -márcsak érzelmi intellektusa folytán is - hogy mi szólal meg a Szomjas novellákben, egy férfi a racionalitás és a srtuktúra felől közelít, neki több csigalépcsőn kell feljutnia, még várjuk ki a végét... "


tegnap borítólányunk temetésén voltam Aradon, most meg fogászatra rohanok, de korábbi igéretemet be fogom tartani, ha csak késlekedve is, és szót ejtek SÁRI B. László "racionalitásáról" (vagy hívjam én is inkább irracionalitásnak, ahogy a férfiak szokták a női racionaltást?) is... ahogy ő látja, és ahogy képtelen kibújni saját racionalitásának kényszerzubbonyából...

long live the női fogsor..

frgcs zszs brr

És mond, Boróka cikke téged hogyan érintett? Mit szóltak a szerzők? Nagyon kíváncsi vagyok. Annyit elárulhatok magamról, hogy Erdélyben élek, Sepsiszentgyörgyön. Ide is eljutott a könyv, olvastuk többen is, tetszett a körnek, és az a hír is eljutott sajnos, hogy egy honfitársnőm, "egy erdélyi csajszi" szapulta a mancsban a könyvet. Mondanom sem kell, nekem egészen más a véleményem. Ha lesz még antológia, ugye azért kérni fogtok innen (a határon túlról) is szöveget?

Olvasó: ez tetszik!

"mivel ffi irodalmon és nőknek súlykolt pöttyös lektűrökön nevelkedett, fel kellene ismernie -márcsak érzelmi intellektusa folytán is - hogy mi szólal meg a Szomjas novellákben, egy férfi a racionalitás és a srtuktúra felől közelít, neki több csigalépcsőn kell feljutnia, még várjuk ki a végét... "


tegnap borítólányunk temetésén voltam Aradon, most meg fogászatra rohanok, de korábbi igéretemet be fogom tartani, ha csak késlekedve is, és szót ejtek Sári B. László "racionalitásáról" (vagy hívjam én is inkább irracionalitásnak, ahogy a férfiak szokták a női racionaltást?) is... ahogy ő látja, és ahogy képtelen kibújni saját racionalitásának kényszerzubbonyából...

long live the női fogsor..

frgcs zszs brr

Kedves olvasó... nem tudom tisztában vagy e vele, hogy az url, amit beírtál ide, egy olyan honlapra vezet, ahol pornólinkek vannak felsorolva...

mivel nem szeretném, ha a blogomról ezekhez el lehetne jutni, ezért kénytelen voltam lemásolni a hozzászólásaidat, kicsit módosítani az általad beírt URL-t, hogy ne vezessen sehova.

Mielőtt tovább lépünk a párbeszédben kérlek jelezd, hogy mindez a véletlen műve, vagyis szerencsétlen félreértés, vagy tudatos linkválasztás részedről.

egyenes válaszodban bízva, előre is köszönöm az infót,

üdvözlettel,
frgcs zszs brr
az anyaszerkesztő...

Tényleg félreérthető, na, ez már egy másik link.
Lemaradt az előző kommentem vége, légyszi keresd meg, mert még feltételezni sem merem, hogy törlöd a gondolatot mások kommentjeiből.

Nincs hol megkeresni, a kommentedet lemásoltam és újra beírtam, ezek szerint valami véletlen lemaradt, de ami lemaradt már nincs meg. Írd be újra.

Csak azt szerettem volna kérdezni, hogy a Boróka cikke ellenére ugye kértek majd Agátáékkal szöveget erdélyi nőktől?

Kedves olvasó! Eddig is kértünk és kaptunk is, és a továbbiakban is fogunk. (Agáta csak az első kötet szerkesztésében vett rész, aki pedig mind a két eddigi kötetben szerepelt az Nagy Mónika Zsuzsanna kontrollszerkesztő, ő remélhetőleg marad a további kötetekben is).

Az a helyzet, hogy a kötetek nem tudnak végtelen hosszúságuak lenni, a teljességet tehát nem tudjuk korántsem garantálni, főleg, mert nekem is korlátolt idő áll rendelkezésemre a szerkesztéshez, ezért előfordulhat, hogy a véletlenen múlik, hogy eljut e hozzám olyan írás, ami a készülő kötetekbe való...

Arra kértem az eddigi kötetekben már publikált szerzőket, hogyha valakit konkrétan szeretnének ajánlani, akkor ők maguk olvassák el a kérdéses szövegét, és ha jónak találják továbbítsák nekem.

Akkor térjünk végre vissza az eredeti kérdéshez. Engem SBL cikke helyett jobban érdekelne, mit szóltatok egy nő kritikájához, nevezetesen Parászka Boróka írásához? Mégiscsak súlyosabb csapás, ha épp egy nő nem ért meg titeket...
Bocs, engem ez érdekel, nem az, hogy milyen úton szerzi be a szerkesztőségetek a szöveget. (Agáta írásait nagyon szeretem, és Bódis Krisztáét is, ahogy Ágens zenéjét, ezért említettem, meg még annyi más a Szomjasból, egyébként gratulálok az írónőknek!)

Ja, te cenzúrázol? mert sosem jelenik meg azonnal, amit írtam.

Ezt úgy hívják, hogy előzetes moderáció. És a legnagyobb sajnálatomra voltam kénytelen bevezetni, miután valaki (ki tudja ki, Te esetleg tudod?) nekiállt itt a blogomon kisebbségeket bántalmazni verbálisan a legdurvább módon, és ócska pornó-fotók linkjét felrakni gyalázkodások kíséretében. (Esetleg ismered az illetőt?) nekem a legkellemetlenebb ez az előzetes moderáció, mert így folyton meg kell néznem jött e valami. Csak az a baj, hogy nem voltam egy napig, és az otromba, kisebbség ellenes gyalázkodások fenn voltak majdnem egész nap a blogomon, és ettől utólag is rosszul voltam.

Nyugodtan írj le mindent, amit Te gondolsz róla, de ha nem haragszol én nem kívánok foglalkozni a továbbiakban Borókával. Nem csak az ő felelőssége ami történt, sokkal inkább a Mancs szerkesztőségéé. Elsősorban az ő felelősségük, hogy milyen cikkeket közölnek, sőt nekik nagyobb a felelősségük, mint a szerzőnek, aki úgy írt egy könyvről, hogy el sem olvasta, mert egyáltalán nem érdekelte őket, hogy már előzetesen kiderült a turpisság. Amúgy nem ő volt az első nő, aki féltékenységből, ilyen olyan komplexusból és miegyébből (legyen ez a szuperegójuk hiányos neveltetésének a számláján) nekiesett az első kötetnek aztán a másodiknak.

Én nekem igazán nincs erről több mondanivalóm, mint amit már itt leírtak és leírtam. A köteteknek ettől még kutya bajuk nem esett, köszönik jól vannak. Az alantas deszperációból megtámadott szerzők egy része el sem olvasta a kritikát, más részük meg legfeljebb háromszor meggondolja, hogy szóba álljon e B-vel meg a többiekkel (azok sajna délszláv területekről való nők voltak)a jövőben.

Neked jó éjszakát, rám meg vár a rengeteg munka munka.

Bocs, nem voltam itthon.
Naszóval nekem az Éjszakai állatkert kicsit jobban bejött, nagyobbat ütött. Bódis erősebb volt, a Kis pasi a kedvencem és Radics Viktória is sokkal jobb szöveget adott. A Szomjas oázisból hiányoltam Karafiáth Orsit, őt nagyon-nagyon szeretem, Bárdos Deák Ágit, hát... Kiss Judit Ágnes pedig nekem csalódás volt, kapkodó, verseit szeretem jobban, Lovas Ildikónak, Rapai Ágnesnek is a verseit szeretem, novellája nem kapott meg annyira. Még elfelejtettem írni, Tóth Krisztina, Erdős Virág, Kiss Noémi, Gordon Agáta - ők az Éjszakaiban brillíroztak igazán. Szóval jók a kötetek, de talán SBL-nek igaza van abban, hogy lehetne szigorúbban szerkeszteni őket és tényleg csak a legjobb szövegeket belerakni. Akkor nem érné ennyi támadás. Néhány gyenge szöveg volt az Éjszakaiban is, de ott jobban összeállt a mondanivaló. Ennyi, jó munkát! Sajnos nem tudok ide gyakran jönni, mert elutazom Bukarestbe és nem lesz netünk.

Kedves olvasó! El sem tudod képzelni, mennyi támadás ért minket az Éjszakai állatkert miatt!
Minimum ötször annyi támadás, mint a Szomjas oázisért. Úgy látszik, a távolság megszépít! A legkülönbözőbb dolgok miatt rugdosták az Éjszakait (azért is, mert régi szerzőket mertem bele tenni, magyarul: mindenért az égvilágon támadtak minket). Most meg már milyen jó lett a könyv, mármint az Éjszakai. Köszönjük a megszépítő messzeségnek.

Hiába hiányoltad a Karafiáthot, ha nem tudott szöveget adni a könyvbe (olyat nem, amilyet én kértem, amit végül mi nem tudtunk betenni, az javított formában megjelent a saját krimis könyvében, ott elolvashatod...) Viszont újfent kértem tőle anyagot, mert a Karafiáthot nagyon szeretem és drukkolok neki, hogy legyen a következőbe jó szövege.

Bárdos Ágit két éven át nyúztam szövegért. Szimplán és egyszerűen nem írta meg, pedig akarta, de nem tudta. Van ilyen. Majd a legközelebbiben benn lesz, legalábbis remélem, rágom a fülét rendesen és rendszeresen, hátha most összejön.

Kiss Judit Ágnes szellemes szövegeket adott. Velem rendben voltak. Rapai Ágnest és Lovas Ildikó szövegeit pedig nagyon sokan szeretik, sőt kiemelik, mint a kötet legjobbjait, ilyen vélemények is voltak. Tóth Krisztina Galambja rendkívül erős, nekünk írta. Egy másik kitűnő szövegét a könyvéből kértem el, a Patti Smitheset meg nekünk írta, egy kedves történet, könyvünk az ilyenekről is szól. Radics Viktória szövegei, pl. a Mása motorra száll egyszerűen brilliáns, hozzáteszem, hogy nekem a mostani (Szomjas oázis) három története összeségében jobban bejött. Hozzátéve, hogy a Ne ölj! című története, az Éjszakai állatkert egyik csúcs teljesítménye, a szerzők többsége (engem is beleértve) megszavazta az Éjszakai legjobb történetének.

Szóval mit mondjak kedves olvasó: NINCS IGAZAD, abszolút nem jobb az Éjszakai, mint a Szomjas, sőt bizonyos szempontokból a Szomjas oázis az erősebb, de ezek szubjektív dolgok.

Mindenesetre SBL- azért ír komplett hülyeségeket, amit az útókor nagyon meg fog mosolyogni, mert ő azt szeretné, ha egy női antológia pontosan úgy épülne fel mint egy férfi antológia. Neki az etalon és alapminta a férfiantológia. Képtelen volt elengedni magát, belemerülni és átadni magát a kötetnek, és engedni, hogy a kötet vezesse, és ne a saját külső, megrögzült elvárás rendszere.

Ismétlem, a legjobb szövegeket tettem bele, amit találtam, amit kaptam. Amit az ember nem kap, azt nem tudja belerakni. Ezek a kötetek arról is szólnak, hogy MI VAN, mi a helyzet, és semmiképpen sem arról, hogy milyennek kellene lenni, valakinek az elvárás rendszere szerint. Ma ez van. Ilyeneket gondolnak a nők, és így írnak. Csak olyan sztorikat tettünk be, amelyek a freskó egészét erősítik. Vannak benne nem tökéletes történetek is, de amelyek ilyen vagy olyan oknál fogva fontosak voltak nekem (bizonyos motivumaik nagyon revelálóak a korszakra, a nőkre nézve), de az istenért, azért ne rakjátok magasabbra a lécet, mint a férfi kollegáknak. Hát vegyetek már elő egy férfiantológiát és nézzétek már végig, és aztán beszéljetek.

A mi antológiánk egyrészt azt mutatja be, ami van, másrészt azt, hogy hogyan írunk ma. Mikről és hogyan, Ez is benne van a képben.

Majd jön a következő kötet, és akkor ezek meg fognak szépülni.

A bukaresti történet már enyhe túlzás (felesleges kanyar....). Eddig se tudtuk hol voltál és honnan írtál, és az sem világos ki vagy, tehát minek a kispárna?

Üdv,

frgcs zszs brr

Ma, miközben a fogorvosi székben hevertem, és a doktor úr a számban matatott, elsorolta, hogy mely írások tetszenek neki a Szomjas kötetből. Legnagyobb meglepetésemre a kritikusok által "leírt" 3. fejezet egyik novelláját hozta fel példának a "jó" szövegre (miközben rettenetesen bosszúszomjjal üvöltő fájdalmat okozva, beadta a fájdalomenyhítő injekciót a számba, hátul az ínba-be... meg is jegyeztem később feldagadt pofával, hogy valamelyik tanítványa, akinek elfelejtettem sajna a nevét, istenien tudott injekciót adni szájba, melynek titka, hogy lassan adjuk be, és nem nyomjuk tiszta erőből az anyagot...)

De hogy a lényegre térjek, Laik Eszter: A fül c. novellája tetszett neki. Úgy látom azért vannak még potenciálék ebben a harmadik fejezetben, amit törölni javasoltak egyesek, de én ezzel súlyosan nem értek egyet.

Kedves Zsuzsa, jaj nem is tudom, hol kezdjem vagy mit írjak ... midegy belecsapok a közepébe. Nem vagyok értelmiségi, és még véletlenül sem forgok ilyen körökben, de nagyon szeretek olvasni és mindig keresem az újat, persze csak a saját szellemi és anyagi korlátaim között, ennek tudom be, hogy az Éjszakai állatkert csak elég későn ért el hozzám, de elért, és boldoggá tett. Én a kortárs irodalmat, bármily furcsán is hangzik, az IPM-nek köszönhetem, ott olvastam először Cserna-Szabó Andrástól és azóta majdnem minden könyvét megszereztem, mint tárgyat és mint élvezetet. Az Éjszakai állatkertet is ott találtam, de nem jártam utána, mert új könyvre nagyon ritkán futja, mondhatom soha :( én meg a könyvtári vagy a kölcsönkapott könyvet nem szeretem, nem baj, ha régi vagy kopott, de az enyém kell hogy legyen. Szóval azzal nyugtattam magam, hogy már biztosan nem lehet kapni és majd egyszer... egy antikváriumban... de a "könyv" egyszercsak ott volt előttem a karácsonyi bevásárlás közben és mivel a nagylányom is ott volt a karácsonyi bevásárlás közben, megvette nekem. Persze nem volt szabad olvasnom karácsonyig, de addig is babusgattam, mert tudtam, hogy értem született, önzetlenül, azért, hogy én is kapjak valamit már ettől a "kurva élettől" ! Olvastam a metrón, a villamoson, mire hazaértem nyolc nem fogadott hívásom volt, és nem hallottam, pedig a táska az ölemben volt. Olvastam és sírtam és nevettem és értettem és NEM akartam érteni. Szóval minden, de minden kritikus hülye, aki patikamérlegre teszi ezt a könyvet és csak arra tudok gondolni, vajon a kapcsolataikat, érzéseiket is így mérik ki? Nem szeretnék egy közösségbe tartozni velük! Azóta megvettem az "Óázist" és óriási szerencsével megszereztem a Talált nőt és 200(!) forintért vettem Lovas Ildikót és Szécsi Magdát, persze egyik szemem sírt, hogy ennyire leértékelik őket és ennyire nincs kereslet a kortárs irodalomra, a másik pedig nevetett, mert így legalább én is meg tudtam venni. Már csak egy kicsit több idő kéne az olvasásra.
Köszönettel tartozom Neked, Nektek. Köszönöm!

csillagzat:

Kedves csillagzat, köszönöm a hozzászólásod.

Hol is kezdjem? Te vagy nálam is sokkal raffináltabb vagy, és akkor gratulálok, vagy tényleg én teszek bele túl sok hajcsavarót a világértelmezésembe: oda, ahova nem is kéne.

Mindegy, jó kedvem van, úgyhogy

neked és az olvasóknak jó vasárnap reggelt kívánok ezzel a nico & velvet underground számmal...

www.youtube.com/watch?v=eZDX9sQ2Vtk&feature=related

kár hogy magyarországon nem is ismerik a brunch fogalmát, ezt a dalt úton egy brunch felé kell énekelni..., hallgatni, vasárnap reggel.. (sétálva vagy biciklizve... de azért sétálva jobb)

(brunch= breakfast + lunch, tulajdonképpen egy elvonított reggeli+ebéd mely belefut a koradélutánba,

new yorkban és környékén általában 11-kor kezdik, barátok és család, család és barátok, és alapjáraton piritott vagy nempirított bagelt esznek, mindenféle sajtos krémcsodával, lazaccal kaviárral, vagy esetleg sonkásrántottát minden egyébbel megbolondítva, és mindemellé jönnek a reggeli italok: kávé tea rum bum meg gyümölcslevelek... mindez déltájban átfordulhat valamilyen komolyabba is, de a lényeg:

az evészet közben folyó laza traccsparti...

nem árt ha süt a nap, de hóesésben és esőben is rendkívül kellemes...

ha valaki vállalkozik egy ilyen megszervezésére kis hazánkban szóljon, nekem hiányzik!

üdv,

frgcs zszs brr

Hát Zsuzsa-kedves, nekem is jó kedvem van és ehhez most te is hozzájárultál :) bennem nincs rafinéria, ami persze nem igaz, mert mégiscsak nő vagyok, viszont "hajcsavarók" tekintetében bárkivel felveszem a versenyt... Amit az első kommentemmben írtam az mind igaz csak még sokkal jobban, te a finomított változatot kaptad. Tőmonadtokban, smink nélkül: nyolc általánosom és három gyerekem van, új ruha szinte sosem kerül rám, fodrásznál két éve nem voltam, ha könyvet veszek, azt megkoplalom vagy a számlák bánják, vannak nagyon csúnya mélypontjaim, (melyek feneketlen kútja csupán a tehetelenség) és sokkal jobban örültem a könyvetekenek, mint ahogyan azt letudtam írni. Puszi, Csilla

Elnézést, de mi az az anyaszerkesztő? Nem hallottam még.

@tea fan:

nos, az ötlet az anyaföld, anyahajó, anyaország, anyavállalatból jött, valójában a "szerkesztő" kifejezés számomra egy kicsit száraz és személytelen ahhoz képest, hogy mennyire személyes számomra ez az antológiasorozat és a hozzá kapcsolódó kulturális események...

nemcsak ötletgazdája vagyok ennek a sorozatnak, de a felkéréstől kezdve, a szövegek megszületését is közelről végigkísérve, a szerkesztés összes fázisán át, a fellépések megszervezéséig mindenben tevőlegesen résztveszek,

a szerzőkkel, és a folyamatot segítő kontroll szerkesztőkkel, lektorokkal és a különböző antológiákhöz kötődő események résztvevőivel szoros személyes szálat ápolok, szóval nekem ez a sorozat egy nagyon személyes történet, nem egy cég alkalmazottja vagyok, hanem egészen a végső kijavított tördelt példány nyomdába adásáig a könyvkészítés összes fázisát magamra vállalom... és utána a könyvek közönséghez való eljuttatását is dolgomnak tekintem, mint pl. a könyvekkel kapcsolatos blogok építését, szépítését is:

ha részleteket akarsz olvasni a sorozat lassan 178 történetéből, ami az eddigi négy kötetbe bekerült, akkor itt megteheted:

mindenamino.blog.hu/

6 kötetesre tervezem a sorozatot, és ha nem üt be egy cunami, egy aszteroida, egy szupervulkán, akkor remélhetőleg sikerül is végbevinni a nagy tervet, de jelen pillanatban a saját könyvem kiadásán dolgozom, amely a Talált nő (című könyvem) folytatása, és még várakozóban van egy félkész regény és egy majdnem kész gyerekkönyv, meg egy igazán felháborító, vérlázító könyv, amelyből ugyan már megjelentek itt-ott részletek, de majd csak a túloldalra való távozásom után jelenhet meg teljességében..

a legjobbakat kívánva...

a zanyaszerkesztő