Nem erdemes stoppolni. Minden egyes metert meg fogsz banni a vegen, amit nem gyalog tettel meg. Ha problema van, pihenj ott, ahol vagy, es ha erore kaptal, akkor indulj tovabb.
Napi 20-25 km elegendo, nincs szukseged tobbre. Hagyd, hogy az ut mukodjon es ne maradj ki semmibol.
En osszesen 5km-et stoppoltam, de megbantam utolag, pedig akkor azt ereztem, nem tudok tovabb menni. Mint utolag kiderul, 1,5km-re onnan volt egy templom, ahol szalast es etelt adtak donativos alapon, egy zarandoktarsam meselte.
Sokkal buszkebb leszel magadra utolag, ha tudod, hogy minden nehezseg ellenere megcsinaltad.

Elég hamar feladtad. Most már nem mondhatod el magadról, hogy végiggyalogoltad a távot. Gondolom a Burgos-Leon távot is lebuszozod, mert ott meg unalmas a táj.

Akkor tulajdonképpen itt vége. Busszal (járművel) nem ér. Úgy bárki végig tudja csinálni :)
Talán majd jövőre ;)
A Python-jelenet ettől függetlenül zseniális :)

Hat, kar erte:-( Lehet, nem a csajozasra kellett volna gyurni:-), de ha mar igen, akkor inkabb "heart"!

Egy túrabakancs akkor lesz jó ha már összeszokott a lábaddal, tehát legalább 100 km-t megtettél benne. Gondolom a boltból kifele már felhúztad a lábadra és nem próbáltad fokozatosan betörni.

Nekem kicsit büdös, hogy valaki egy spirituálios utat versenyként fog fel...
(Nem votlam, nem is tervezem végigjárni, mert nem érdekel, de azért minimumaz első lépés megtételekor el kellene gondolkodni azo is, miről szól az út, miért kell végigjárni, nem pedig a legbunkóbb módon, a lényegét elfelejteni. Egy zarándoklatnak pedig soha nem a kényelemről és a könnyen teljesítheőségről kell szólnia, de az emberi küzdelem, szenvedés is meg kell jelenjen benne.)
Vagy ilyen mentalitással egy futóversenyen is azonnal taxit rendelsz, ha egy nyolcéves kiskrapek elrohan melletted a harmadik km-en?

ne foglalkozz senkivel,ugy nyomd ahogy jónak látod!hajrá szurkolok,én majd szept.ben megyek

Nem tudom kinek kerülte el a figyelmét, hogy az első posztban is kijelentette a bloggoló, hogy a térde műtve van.

A sok leszóló stílusban hozzászólónak ajánlanám figyelmébe az első kommentet, aki olyan szájából hangzott el, aki maga is megjárta ezt az utat. Talán neki van fogalma arról, hogy ez mivel jár...

Úgy látom itt mindenki nagyon magas lóról osztja az észt, otthonról, a fotelból... szánalmas.

Mondom ezt én, szintén a fotelból.

@evol:

Manapság már gyártanak elég pofás motoros kerekesszékeket is...

Én minden túrára viszek magammal polifoamot - kivált télen- mert sosem tudom, hol kell hosszabb kényszerpihenőt tartani, ilyenkor lefekszek valami fa alá, a lában meg égnek meredve támoszkodik a fa törzsén.
Nagy segítség ez a vénáknak.
A polifoamból időnként darabokat vágok ki és azzal tömöm ki a bakancsot ahol éppen nyom.
40-es lábra 1-1/2 vel nagyobb bakancsot veszek, mert ha nem akkor lejtmenetben lejön a lábkörmöm. Felfelé a sarkam szokta lenyúzni.
A két zokni kötelező! Náron is! Csak a gyapjú jöhet számításba, a pamut átnedvesedik.

ja, és nem azt a tekerőset, hanem ami vékony és egy kis alufólia van ráaplikálva, mert azt össze lehet hajtani, és befér a zsákba.

Asszem benézted jól a zarándokút lényegét. Erre blogot rittyenteni különösen mókás. Azért remélem, működött a buszban a légkondi, nehogy má' meg is izzadj.

A bakancs a camino kulcsa. Én sem gondoltam volna, de három nap alatt rájöttem, és örültem, hogy rámtukmálták a vibratalposgoretexeshiggyelezkellmagának túrabakancsot.

Nagyon sok csúnya sérülést láttam (tenyérnyi helyen levált bőr, ésatöbbi) a rossz cipők miatt.

A másik őrült az, aki a melegre való tekintettel délután átveszi a vietnámi papaucsot, és az utolsó három kilométert abban nyomja le. Jutalma természetesen egy fájós, égő és vízhólyagos talp.

Aranyszabály, hogy könnyű sportcipőt/pacskert csak esti városnézéshez használjunk!

terasz

Sok sznob kommentezo. Turazni igy kell, vagy turazni ugy kell, meg a szellemiseget fel se fogod, jellegu hozzaszolasok. Inkabb fognak be az ilyenek es nem vennek el mas kedvet attol, hogy turazzanak, csak mert nem annyira elitek mint ok. Mutott terddel meg faradekony izuletekkel, es nem annyira sznobkent, hogy nyugodtan bevallaljon 'szanalmas' turazast is az ember. De nem, muszaj lehuzni mas elmenyet.

Szerintem is csinald ugy ahogy jol esik es ne is mondd el itt mert ezek csak fikazni tudnak ha mar valaki maskent csinalja es nem annyira faszagyerek mint ok.
(ha annyira faszagyerekek lennenek nem lennenek raszorulva hogy lehuzzak mas elmenyeit. Talan ettol kulonbek lesznek mert erezhetik valaki mar nem olyan jo mint ok?)

Bocsanat, a lenyeg, hogy jo turazast. : )

Egyrészt ne siránkozz, 70 éves emberek is végigmennek rajta.
Én szandálban nyomtam végig.
És nagy marhaság blogolni közben meg internetezni. Én értem hogy népszerűség meg stb de próbálj már leszakadni a hálóról és magadra figyelni, ne arra hogy "na ma mit fogok írni?"
Írj egy naplót aztán később belőle blogot különben semmit sem fogsz tanulni. És ne arra figyelj hogy ki mit kommentel hanem arra hogy kivel találkozol!
Jó utat

Én SJPP-ből indultam és a Pireneusok hegyikecske ösvénye kezdte az okításomat. A normális menetrend az volt, hogy Estelláig átéltem a hozzászokás összes kínját, a vízhólyagokkal, a húzódásokkal. Nagyjából Burgosig stabilizálódott a fizikai állapotom, onnan már "könnyű lett a hátizsák". Napi ötvenet csak teljesen elvakult túraőrült nyom ezen a terepen, mert a meredek görgőköves hegyi ösvényeken loholni élet és bokaveszélyes. Persze a lényeget így loholva, buszozva észre sem veszed. Találkoztam Pamplona környékén a hegyekben olyan brazil családdal, akik három generációban voltak jelen és a nagypapa Mária himnuszokat énekelme mászta a hegyet, akol én koncentrálva toltam felfelé a zsákkal együtt értendő 135 kilómat. (500 km már csak 120 volt.)
Tanácsot persze kár adni, mindenki annyit hoz ki ebből az útból, amennyit habitusa enged. Én 56 évesen, (sajnos) már érett gondolkodással a legnagyobb élményemként éltem meg, felnőttként nem kerültem olyan közel az "élethez", mint ott állandó társ nélkül, mobiltelefon nélkül, "szabadon". A napok teltek, nem volt más dolgom, mint szemlélődni, töprengeni, néha szenvedni, annyit enni, hogy ne gyöngüljek el és 20-30 km-t menni közben. Néha írtam pár sort drótpostán, osz annyi. Találkoztam persze minden zarándokfajtával. Voltak nyugdíjas franciál, akiknek a csomagját, a napi élelmét bérelt mikrobusz szállította szállástól szállásig. Mindenhol megvolt az étkezőhelyük, tányédból ettek. Sajtot gyümölcsöt is. Az alberge előtt 500 m-rel aztán felvették a kis hátizsákot. A másik fajta francia az a 74 éves özvegy volt akinek reggel fél ötkor csörgött az órája a nagy közös hálóteremben azt hittem leugrok a felső ágyról, amikor meghallottam, de öt körül elindult 8-10 pihenővel tarkított csoszogására, de este hét körül odaért a 25-30 km-re lévő szállásra és másnap ismét elindult. Pár nap késéssel futott be SC-be még láttam a hazaindulásom előtt. Volt 17 napos utat tervező angol mezei futó is. Extra sokrétegű, sport talptapaszt kaptam tőle az 5 cm-es bőrhiányomra. Nem felejtem el a német házaspárt sem, akik 70 év körüliek voltak, a nő térde duplájára dagadt, de azt mondta, hogy a hátralévő 100 km-t ha napi 5 km-es átlaggal is, de gyalog teszi meg. Valamikor is jócskán megpróbálta a zarándokokat az Út, azért van minden nagyobb hely előtt annyi Hospital nevet hordozó település. A kegyhelyre jutás előtt fel kellett gyógyulni. Gyógyulást és komolyodást kíván egy volt gyalogos pelegrínus. Mondjuk jövőre nem megyek el ismét, mert szent év lesz és akkor háromszor annyian vannak úton, de 2011-ben visszafelé megteszem újra az utat. Ultrea (lesz még hegyi terep elég)

@Beela: szóval a zarándokok egy jó része nem túrázik, ZARÁNDOKOL valamiért és itt szerencsére gyalog szokták esetleg kerékpáron. Galíciában már más a hangulat ott inkább ilyen "ép testben ép lélek" túra hangulatúak a szállások is, a fő jelkép sem a klerikális kagyló, hanem egy kis rajzolt túrabotos idétlen figura. Mondjuk ott régóta szoci kormány van. A klerikális (meg a csináljunk mindenből üzletet) hangulat SC-ben tér vissza. Persze az óriásfüstölős mutatvány már a túristacsalogatáshoz sorolható.

@Beela: "Sok sznob kommentezo."

Nem, nem. Az utóbbi években lett a zarándoklatból sznob-képző 'muszáj-túra'. Látott róla filmet, olvasott könyvet, vagy bármi efféle - és akkor el akar menni az ember, hogy ha hazajön, legyen mivel hencegni a haveroknak. Két sör között a kricsmi előtt. Na az ilyen ember a sznob.

Nem mindenki ebbe a kategóriába tartozik, de nagyon sokan igen. Idehaza főleg Tolvaly filmje, könyve óta. Sznobturizmus lett belőle.

Hamlet persze nem biztos, hogy ilyen. De több napos távokat busszal letudni akkor sem 'fair'. Önmagaddal szemben nem az. Elveszíti az értelmét az ÚT. Ld. még bambapacák kommentjét.

Kb. eddig olvastam ezt a blogot, érdekelt volna a téma, de az előrebuszozás az remélem a blogger szerint is vicc kategória.
Csúnya beégés.

"¿Na de miert ez lett a blog neve?"


Miért mi lett volna Fapuma? :)

@Beela: Drága jó kolléga, melyik a sznob? Aki egy zarándokútra túrázni megy, csajokat stírölni, meg azt figyelni ki milyen gyorsan halad, vagy aki ezért leszólja, hogy ne zarándokoljon ilyenekért. A blogot író jóember szájából a többiek biztatása igencsak visszás, nem szívből jövőnek tetszik cselekvése alapján.

az a baj, hogy nagyon sokan elvannak itt tévedve! Az tegye föl a kezét aki bármi olyasmit olvasott, a blogírás elején, hogy pl:
- 800km -t foggok gyalogolni, olyan tempóban, mint az összes többi Caminós,
- mélyen vallásos vagyok, és ezért teszem meg az utat,
- stb...
Ha már valaki csak azért jön, és olvassa Hamlet minden egyes irományát, hogy aztán jól beleköthessen, mert Ő éppen az "anti egót" képviseli és Ő aztán végigment, és egyébkéntis ha Ő végigment mindenki képes rá (holott ha esetleg még nem tünt volna föl nem vagyunk egyformák, kinek így megy kinek úgy)..., annak tudok ajánlani vmit! Nézegessen más blogírót, vagy meditáljon, esetleg túrázzon egyet. Ez a blog ilyen és kész.
Én kíváncsi vagyok a részletekre!

@bambapacák: szóval azt modnod hogy egyedül mentél és 56? jó, akkor nem vagyok teljesen hülye, mert én jövőre akarok menni (53) egyedül, mert senki nem akar jönni - pedig sztem 20-25 km minden különösebb erőfeszítés nélkül meg lehet tenni (engem a 30 már meg fog)

azért olvasom itt lelkesen a blogot - de a kommneteket különösen

@Prinzessin Erbsen: és sem a Kinizsi 100-ra sem a Hanák Kolosra nem neveztem soha, mert utálok rohanni - ezen az úton sem fogok

basszus, ez szánalmas. még mindig a cipőd márkájával vagy elfoglalva.. busszal??? mi vaaaan? kicsit túl sokat dekkoltál ebben a budapest nevű szarbazüllött képmutató brűgölőben, úgy látom. hát akkor neked ennyi volt a naaagyon trendi Camino. talán egy másik életben majd jobban megérint a dolog lényege.

aki csodálkozik azon, hogy zarándoklat helyett buszozik és a neten lóg, azoknak itt egy idézet az előző postból:
'Irnom viszont muszaj. Nemcsak a szponzorcuccok miatt'

szóval egy ilyen blog ez.

Hát, sajnálom...Mao elvtárssal értek egyet: Minden egyes métert meg fogsz bánni, amit nem gyalog tettél meg.
Ezenkívül kimarad az élmény, amikor olyan izmaid fájnak már, amikről addig fogalmad sem volt, hogy léteznek :)))

Nem te vagy az egyetlen, aki műtött térddel vágott neki, és vannak sokkal de sokkal rosszabb egészségi állapotban lévők is, akik nekivágnak, és ha csigatempóval is, de végigcsinálják. De az egészségesek is megsínylik ezt az első szakaszt, szerintem mindenkinek megvan eeről a maga sztorija:)
Én pl.elég jól tűröm a fájdalmat, de Pamplona előtt már majdnem sírtam, annyira szar volt már a városi betonon, és még a szállásra vezető jelzést is benéztem...azt hittem, sose érkezek meg. De nem bántam meg soha, mert akkor kimaradtak volna olyan élmények is, mint az, ahogy egy idős házapárból a néni segítőkészen utánamkiabál, hogy peregrina,peregrina forduljon vissza, rossz felé megy :) Közben felváltva mutogatott a térdemre és a belváros irányába -nyilván, hátulról is feltűnt neki, hogy úgy vánszorgok, mint egy reumás csiga, csak nekem fáj is, hehe.
Másnap meg otthagytam a szálláson néhány cuccot, ezenkívül meg az első pihenőnél még úgy plusz másfél kilónyi cucctól megszabadultam. (a 'melyik ujjamat harapjam le'-effekt, aztán már csak a megátalkodottság-érzet maradt, hogy vagy továbbmegyek, vagy kidobok pár holmit a p*csába- hát én inkább megyek.) Ott hagytam mindent egy padon (kedvenc pulóver included), szépen bezacskózva és aztán örültem, mint a majom a farkának a "megkönnyebbülésnek". Tényleg meg lehet érezni akár negyedkilónyi súlykülönbséget is, te pedig sok fölösleges holmit vittél magaddal (pl. a guide).Ha nem akarod örökre elveszíteni ezeket, előreküldheted postán egy csomagban Santiagoba, ahol a megérkezésedkor átveheted. Nem tudom a címet, de valószínűleg az útonlévők közül jópáran tudják.

Persze, nem azt akarom mondani, hogy fölöslegesen kínozd meg szivasd magad (ez is hülyeség lenne), de lehet, hogy tényleg jobb lett volna, ha inkább az előző helyen pihensz és aztán folytatod - gyalog. Időd bőven van, szerencsére.

@Prinzessin Erbsen: szerintem a legjobb egyedül menni.és hajrá.

@bambapacák: ezt tök jó volt olvasni, szépen összefoglaltad :)

"caminózó" Ez annyira... nemistudom... kiábrándítóan sznob kifejezés így.

@Steve the Great: szerencsere azok az emberek, akik elhatarozzak, hogy vegigmennek, nem foglalkoznak azzal, hogy divat-e vagy sem. Vannak, akik azert mennek, hogy elmondhassak magukrol, ok feladjak utkozben, vagy eloremennek es az utolso 100km-et teszik csak meg. Vannak, akik vegigbulizzak. Vannak, akik sajat szemelyes utjukat keresik. De kivetel nelkul mindenkinek elmeny, kinek-kinek erdeme szerint. Senkit se tartson vissza az, hgoy ezert sznobnak nezik - legyen ez azok problemaja, akik megitelnek masokat anelkul, hogy tudjak, mirol beszelnek.

@feltételes reflex: azért ha valaki ugy érzi, hogy nem megy akkor melgoldást kell keresni, ahogy a vizitúrázok mondják "átemelni",ez sokkal nehezebb, több szervezést igányel, mintha legyalogolnád -eveznéd- az utat.

Én egyszer hagytam ki egy kéktúra szakaszt, utána még kétszer mentem arra, egyszer éjszaka - milyen jó lett volna, ha akkor nem csalok.

Kedves Hamlet!
Olvasva a hsz-eket, ellentétes érzelmek kavarognak bennem. Egyrészt megerősítve látom, amit már korábban én is fölvetettem: komolyabb előkészületek, komolyabb rákészülés - testi és LELKI - jól körülhatárolt célok és önmagad igen alapos ismerete nem ártott volna az út előtt.
Másrészt borzasztóan bosszant egyes kommentelők hozzáállása, ahogy itt osztják az észt. Milyen alapon? Mert nézzük csak:
? Joga van mindenkinek nekivágni ennek az útnak? > igen
? Joga van mindenkinek szponzorok bekapcsolásával enyhíteni az út terheit? > sztem igen
? Feltételezhető, hogy ennek (ti. eladja a lelkét az ördögnek, I mean)az érintett sem örül? > sztem igen - én sem örülnék, de ha más megoldás nincs, lehet, hogy én is így tennék (különben már a vezénylő tábornok úr is megmondta, hogy az ördöggel is cimborálna a cél érdekében - hát akkor?)
? Joga van megsérülni, megbetegedni bárkinek az úton? > igen, ez bárkivel előfordulhat, még a legrutinosabbakkal is.
? Tudhatja azt pontosan bárki a tetthelytől majd 3000 km-re, hogy hősünket mennyire érinti ez az egész(sérülés, lemaradás a többiektől, "én vagyok a gyenge láncszem" effektus rosszul lelkileg? > nem hinném, mert e blog nem az őszinte, legbelsőbb érzelmek feltárásának a helyszíne - azok nem is blogba valók...
? Érdemes sértegetni, megalázni valakit, csak mert másképp csinál valamit, mint ahogy mi csinálnánk? > sztem nem. Lehet véleményem, kulturáltan tanácsot is adhatok, de azért az agyagba döngöléstől éppen el lehetne tekinteni - hacsak egyeseknek nem ez okoz egyfajta kivételes élményt...

A magam részéről szívesen olvasnék a továbbiakban a "Feltételes reflex", "Mao elvtárs", "Bambapacák", "Szü-Mi", stb. szintű korrekt, segítő/tanító jellegű hozzászólásokat.
KITARTÁS! TEDD AZT, AMIT UTÓLAG SEM BÁNSZ MAJD MEG! A KIS TESTI BAJOKRA GYÓGYÍR LEHET A LÉLEK ÉPÜLÉSE, DE AZÉRT MEGNYOMORODNOD NEM KELL!

@lajosss: KÍVÁNCSI VOLNÉK, MILYEN ALAPON FOGLALLSZ ÁLLÁST VALAKI NEMI IDENTITÁSÁT ILLETŐEN! VAGY NÁLAD EZ A NORMÁLIS BESZÉD RÉSZE?
PERSZE HA ILY MÓDON AKAROD HAMLETET BELELKESÍTENI, A LELKED RAJTA, A STÍLUSOD AKKOR IS ENYHÉN SZÓLVA FARAGATLAN!

Visszatérve a cipő kérdésre: szerintem nincs abszolút megoldás. Nekem eszembe sem jutott az, hogy bakancsot húzzak, miért tettem volna. A terep 80%-a nem kifejezetten hegyes, sziklás, inkább murvás út, meg földút, meg műút, ilyen terepre meg olyan felesleges bokafogó vastag, izzasztó, meleg (vagy vastag) zoknit igénylő bakancsot választani szerintem. Én a szandált tartom megoldásnak, ami azért kényelmetlen egyedül, mert vékonyabb a talpa, és jobban lehet érezni a köveket, kavicsokat, ilyeneket. Akinek ez nem pálya, az válasszon más lábbelit. Engem sokkal jobban zavarna az, hogy kétóránként meg kell állni lábatszellőztetni, mert ha nem, akkor befülled a lábad, és jönnek a hólyagok. Nekem kb. 1 darab volt a 25 nap alatt.

Amúgy meg mindenkinek saját útja van a Caminón, mindenki a saját választása szerint megy előre, és mindenki úgy számol el a lelkiismeretével, ahogy akar. Tanácsokat persze lehet adni (adjunk is, én is adok), de blogírót azért savazni, mert busszal megy, meg mittudomén, szerintem nem ildomos.

Ahogy végignézem én a három évvel ezelőtti saját írásaimat a saját blogomon, én is ilyen "tiszteletlen" voltam az első héten, vagy négy-öt napban. Aztán elmúlt, és megértettem miről szól ez a dolog nekem. (Mert amikor elmentem, én is ugyanúgy fogalom nélkül voltam atekintetben, hogy mégis ki vagyok, és mit keresek én itt a Caminón.)

Vigyázz magadra, fátter, aztán azért gyalogolhatnál is mostmár egy kicsit! :-D

@ZZZZZ: a cipokerdesre azert valaszolok, hatha sokan olvassak, akik ezutan mennek. Egy egesz egyszeru sportcipo is megteszi, amely kibir 1000 km-et (vagy tobbet, lattam en Santiago elott 2km-mel szetszakadt otthagyott bakancsot), plusz egy turaszandal. Utobbi jo egyreszt varosnezo setakhoz, labszellozteteshez, es jo papucs helyett is, szallason, zuhanyzoban. Ezert fontos, hogy varrott legyen, ne ragasztott, a 3000 Ft-os verziok szet fognak esni ket het utan. A tokeletes megoldas az egyszeru turacipo, de ez az ahol tenyleg celszeru jo minoseget venni. Nekem szerencsem volt, egy nagyon jo markat sikerult elkapnom epp az 50%-os leertekeleskor.
Mindenkeppen celszeru megallni 5-10km-enkent, cipot levenni, labat szelloztetni, egyszeruen jolesik es fontos a regeneralodas. Par helyen van kulon kis labaztato medence is.
Vizholyag noni fog, ritka esetben elofordul, hogy nem, de nem erdemes erre epiteni Egy ideig zavaro, de meg lehet szokni, nekem vegig fajt, de csak az elso par napon szenvedtem tole, aztan megszoktam es mar fel sem tunt a tovabbiakban. Ehhez egy teljes napos pihenore volt szuksegem kb az elso het vegen, utana lelkileg szedtem ossze magam. Ra kell szanni az idot sajat magunkra, es nem foglalkozni semmilyen kulso korulmennyel, ennyi. AZtan eljon az ido amikor mar ki tudunk torni magunkbol, onnantol mukodik igazan jol az Ut.

@vahurstar: az Index ujsagiroja. Hat nem egyszeru? :)

Vízhólyagra egyébként ultimate megoldásnak alábbi jött be nekem (mindenki csak saját felelősségére!)

- vízhólyag fertőtlenítése
- tű elővesz, cérna befűz
- tű fertőtlenítése
- vízhólyag TETEJÉNEK átszúrása
- cérna levágása a tűről, egy-egy centi kifutóval
- fertőtlenítés
- alvás

reggelre a cérna kivezeti a folyadékot a hólyagból, ki lehet húzni. leragasztás igény szerint, és lehet menni.
Nem fáj, nem szúr, nem nyom. Ugyanakkor orvosilag ugyebár nem tökéletes megoldás, ámbár hatékony.
:)

@Mao elvtárs: nekem az a tapasztalatom, hogy a bakancsban tudni kell járni, ennek meg van a maga technikája, sietni,szaladni nem lehet benne, a zokni még fontosabb mint a bakancs, és a lényeg, hogy már az első apró kényelmetlenségnél igazítani kell rajta.

A régi öregek falevelet, szalmát gyömöcköltek a két zokni közé, nekem a polifom vált be.

Nekem egyszer egy ősrégi bakancs szedte szét a lában csupán azért mert a megszokott háizsák helyett egy nagyobbat vittem, és más volt a súly elosztás.

A szandálra magam is gonoltam. A szellőztetés nagyon fontos, egy egy 10 perc cipő nélkül frissíti a vérkeringést.

Mint rájöttem a Caminon gyalogláshoz lábbeli, zokni, turabot és láb kell. A sorrend egyénemként változik. Három éve vettem egy high-tech Columbia cipőt, mondjuk annyi haszna volt, hogy sajnáltam kidobni, ezért végigcipeltem az úton. (Kár volt, azóta sem javult meg a használhatósága. Lényegében minden cipőjük vietnami gyártás 40.000 sünt tojjon a tervezője.) Ha nincs velem egy két éve használt, spéci, varrott, szabályozható tépőzárakkal készített, nem ismert márkájú túraszandál -mondjuk azért tisztességes gyártó reális árú terméke- meg három (szerintem) méregdrága, formázott, többrétegű (3000 huf) túrazokni megszenvedem az utat. Így csak a kavicsokat ráztam ki rendszeresen a szandálból. A botok pont a görgeteges hegyi terepen kellett a lefelé menéshez, mert ezzel tarthattam meg nem kevés tömegemet. A gyakorlásról annyit, hogy valaha sportoltam, de a sok számítógép előtti munka nem használt az erőnlétemnek és a testtömeg indexem is a rossz tartományban mozgott. A rendszeres gyaloglás, a stressz hiánya aztán helyrebillentette a balanszot. 20 nap alatt 15 kg-ot hagytam ott az Úton, napi 4-6 litervízzel kiöblítve. A május mondjuk alkalmasabb időszak az árnyék nélküli felföldön, de a reggeli hidege után könnyen 30-35 fok fölé lódult a hőmérő. A napon megértettem a szieszta fontosságát. Akiket érdekel az Út, a guglin találnak jócskán adatot és van egy klub is ahol össze szoktak jönni a pelegrinusok és a noviciák. Jövőre Szent év lesz, az sok zarándokot jelent, meg versenyfutást a szállásokért. Ez utóbbi különösen Galíciában fordul elő mert számszerűen kevés szállás van (volt három éve), nincs minden faluban valaki, aki szállást ad, mint a szegényebb keleti szakaszon. Ultrea

@Mao elvtárs: Én pont azért szavazok a szandálra, mert az papucs helyett, sőt tusoló alatt is simán használható, így felesleges két (vagy több) lábbelit vinni. Én a minimalisták táborát gyarapítom, két alsónadrág, két rövidnaci, két póló és két pár zokninak elégnek kell lennie a Caminóra. (plusz némi esővédelem, meg hidegvédelem és a neszeszer, de több minek.)

Persze vannak, akik mindenből ötöt visznek, és nem hajlandók kézzel mosni (én minden nap mostam kézzel), de ők az ő útjukat akarják ilyennek, én meg az enyémet akarom másmilyennek. Ez a nagyszerű ebben.

Az adja fel, aki letér az előre eltervezett útjáról. De még az sem. Hallottam olyan peregrinókról, akik két hét után elmentek az óceánpartra asztúriába, majd két éjszaka után visszatértek az útra, és folytatták egészen Santiagóig.

Mindenki úgy tolja, ahogy akarja...

Na itt olvasom, hogy mi újság veled ...
Te... egy kérdés... NEKED MELYIK CSAJ NEM DÖGÖS?:D ;)
De sajnálom a lábad... elhiszem, hogy megterhelő... pont neked, aki csak a billentyűt vered!:D
kitartás tesó, menj ahogy tudsz!!!!!

@terasz9:
csak egyetérteni tudok, sőt szerintem "orvosilag" is tökéletes megoldás lehet :))

pont egy magyar orvos tanácsai közt olvastam, és azt hiszem, ez az egyetlen jótanács, aminek minden körülmények között hasznát lehet venni az úton:) (egyébként ha kérdeznek, azt mondom, nem nagyon van mindenkire és mindenre érvényes tanács)

Csak annyival egészíteném ki, hogy:
1. én oldalirányból varrtam, keresztöltést
2. a cérnát _nem kell_ kivenni, sőt. Le lehet ragasztani, esténként meg leszedni a tapaszt, de a cérnához nem kell nyúlni. Elvileg ez az egyik titka a dolognak, nem tudom miért, talán mert az elhalt bőrt tovább fenntartja, és azalatt szépen kiképződik az új réteg. Nekem kb. egy hétig fityegett a sarkamon, aztán magától leesett.

A pireneusi kaptatón szereztem be két 5ft-os méretű vízhólyagot a sarkamra, két órán belül. Azonnal leültem, bakancs le, szellőztetés és leragasztás.
Este Roncesvallesban megcérnáztam, bevettem egy Aspirint, másnap jól voltam.

Talán idetartozik, hogy én valamiért biztos voltam abban, hogy nekem az úton nem lesznek vízhólyagjaim, se semmiféle elsebesedés. A bakancsom nekem is új volt, egy hónappal az út előtt szereztem be, de ráérzésre inkább egy számmal nagyobbat vettem, amibe belefért a dupla zokni, mert úgy gondoltam, jobb lesz, ha inkább belül puha a bakker, meg délutánra már úgyis bedagadhat a lábam...nekem ez bejött.
Szerintem sok múlik azon, hogy próbáljunk magunkra is hallgatni ilyen kérdésekben. Meg ahogy egy lány is írta itt (nem emlékszem a nickre), aki repedt bokával csinálta végig az út felét: sok minden fejben dől el.

@feltételes reflex: ja, és ezen a kettőn kívül tényleg nem is lett több vízhólyagom. Igaz, két körmöm lila lett, de nem történt ennél több.

@Prinzessin Erbsen: a magam tapasztalatai alapján ezt csak aláírni tudom.

a zokni néha fontosabb, ill. ha érzi az ember, hogy gebasz van, meg kell állni. Minden pihenőnél pedig szellőztetni, ha szükséges, zoknit cserélni.
Nincs értelme a hősködésnek.

Van, akinek ez is tanulságos lehet.

@Prinzessin Erbsen: itt csak annyi van, hogy nem tűnik annyira létfontosságúnak az "átemelés".

ettől függetlenül természetesen mindenki maga tudja a legjobban, hogyan-miként tudja vagy akarja ezt az utat végigcsinálni.

@Mao elvtárs: ez lehetett az a bizonyos nyolcadik napi krízis nálad is:)

(nekem azt mondták -nem a Caminoval kapcsolatosan-, hogy mindig a harmadik és a nyolcadik nap hozza a "krízist". én a harmadikon szinte átsiklottam, a nyolcadik napon viszont szerencsére utolért:)) azért szerencsére, mert az a nap sokmindent hozott még, talán pont azért, mert abban az állapotban voltam, amilyenben)

@Steve the Great: én kicsit meg is rémültem, miközben elkezdtem utánanézni, hogy egyáltalán hogy jutok le odáig: jézusom, ez egy ilyen divatos dolognak néz ki..? ennyire nem volt haloványlila fogalmam sem az útról korábban.

de aztán azt mondtam, akkor is megyek, ha ez most bizonyos szinten cikinek
számít. szerintem akkor lettem volna sznob, ha eltántorít a (gyakran jogos) fikázás.

mindenkinek a maga útja.

@feltételes reflex: én évekik túráztam Öregekkel (70-90) nagyon tudtak menni, de volt valami technikájuk a járásban, mintha tojásokon lépdeltek volna, a lábuk szinte csak térből mozgott -igaz volt gyakorlatuk, mert az orosz intenzív nyelvtanfolyamról is haza jöttek, tőlük tudom, hogy a tej, és a dióbél nagyon jól jön a túléléshez,és óránként inni, ha nem is vagy szomjas,

és akkoriban nem volt márkás bakancs, sőt még amikor itthon kezdtek túrázni akkor is csak dorcó volt. Ja és a bot, az kell, eleinte én is röhögtem, hogy a vén trottyosok bottal mennek, de aztán én is beszereztem egy összcsukható sibotot - jó volt.

Sajnos ezek a drága emberek már az égi vándorutat járják, de szinte a túráról mentek a temetőbe.

@Prinzessin Erbsen: a botról jut eszembe, hogy nekem egy sima mogyorófabotom volt, tök véletlenül került hozzám. A második napon egy ideig együtt gyalogoltam egy francia szakáccsal, aki megpillantotta az út mentén, és "hopplá!" a kezembe adta. Nekem tökéletesen megfelelt az úton.
(a botnak még van története, mindenesetre az út végén hazahoztam, mint jó havert...szerintem kicsit sem néztek hülyének a reptereken, amint külön felcímkézve előbukkant a futószalagon, én meg előbb értenyúltam, s csak aztán a csomagomért;)))

a dióbelet én is mondtam, hogy jó lesz az még... az Spanyolországban elég drága, de javaslom a sósmogyorót és a fekete csokoládét. Nálam általában mindig volt, mert max. 200 grammot nyom, de 1100-1200 kalóriát jelent.