Egy fénykép két oldala

Sok más, kis plakát, értesítés mellett tűnt fel a pártiroda üvegajtaján. Rögtön rabul ejtett. Nem is annyira a szöveg, bár nagyon igaz, hanem az édes, kicsi öregasszony tekintete, gesztusa. Latolgattam a korát, 80 esztendős lehet? Vagy több? Megpróbáltam elképzelni életét a fénykép elkészültéig. Biztos nem lehetett könnyű. És mégis, az a megtörhetetlen tündérmosoly a ráncos arcocskán, maga a halhatatlan remény. Azok az agyondolgozott kezek, amelyek az almákat olyan megejtő szeretettel nyújtják...kinek? Ahányszor elhaladtam előtte mindig úgy éreztem, nekem. Pedig naponta többször elhaladtam előtte, a házunktól a bárhová felé vezető úton, kikerülni sem tudtam volna, lévén a pártiroda házunk sarkába ékelődött. Nem tudtam megállni, hogy ne mosolyogjak rá minden egyes alkalommal. Hiába tudtam, hogy ez csak egy fotó, s a kép eredetije ki tudja hol van, van-e egyáltalán, és mégis megvidámodott a szívem, ahányszor ránéztem. Aztán egy reggelen eltűnt az üvegajtóról. Helyén valami hirdetmény éktelenkedett, hazáról, teljesítményekről, mittudomén... Talán nevetséges, de úgy elszorult a szívem, mintha egy szerettemet veszítettem volna el. Vettem egy mély lélegzetet és bekopogtattam. Nagyon szívélyesen fogadtak, látásból jól ismertek már, ráadásul többször bemosolyogtam az ajtón, számukra tiszta sor volt, nyilván szimpatizálok a PÁRTTAL. Előadtam, hogy volt itt egy kicsi, almákat kínáló öregasszony  képe az ajtajukon, hová lett?! Mert, ha még megvan, akárhol, egy papírkosár alján én megvenném! Mint, ahogy a szeretethez, ehhez sem kellett erszény, egy barátságos hölgy eltűnt, majd pár perc múlva jött egy másolattal, ott mosolygott rám az én tündér öreganyám. Kis ideig kísértett a gondolat, hogy elmondjam, méltatlanra pazarolják a jóindulatukat, én korántsem politikai céllal mosolyogtam az ajtajukra, de gyarló módon féltem, hogy visszaveszik a kincsemet. Mindenesetre 2014 tavasza után én ennek a pártnak jövök egy színes fénymásolat árával...

Csak itthon vettem észre, hogy a képen egy webcím is szerepel. Egy facebook elérhetőség. Megleltem rajta a képet, aztán arra gondoltam, meg kéne osztani ezt másokkal is. Három személy jutott először eszembe. Chanson Petra lánya, hat gyermeke közül a kedvencem, maga Chanson és a párja. Megint átpörgetem az oldalt, nézem, ismerőseim közül esetleg kedveli-e valaki. Kedvelte.

Chanson Petra lánya, hat gyermeke közül a kedvencem, maga Chanson, és a párja.

A Rendben Lévő Szexuális Élet - Ötödik, egyben utolsó alapvetés

Hát ezt is megértük!:-) Remélem, a hosszúra nyúlt szünet következtében senkinek nem ment tönkre a szexuális élete, mert helyette estéről estére a gépe előtt ült, és várta, hogy megmondjam a tutit. Már csak azért is remélem, mert eddigi alapvetéseimben elég jól elmagyaráztam, hogy senki nem mondhatja meg az érintetten kívül. Éppen ezért nem bizonyíték a dokumentáltan párban élés, mert ugye ki tudja mi történik, illetve nem történik a nyoszolyán... A szexuális élet rendben lévőségén nyáladzók sem azért hagyják békén /többnyire/ a párban élőket, mert meg vannak győződve arról, hogy ottan aztán minden rendben, hanem mert tartanak tőle, hogy a pár egyik, vagy másik tagja (esetleg mindketten) jól szájonkapja őket, ha a duruzs a fülükbe jut.:-)

Vicces variáció viszont ha egy párban élő kezd csámcsogni az egyedülállók szexuális életén, mert ugye neki van höhö, (vagy úgy tűnik...), a másiknak meg nincs (vagy úgy tűnik...), és egyszercsak egyedülállóvá válik. Volt is egy ilyen ismerősöm, tipikus 0. típusú. Stepszli volt, krumplizsák alakú, modortalan ámde otrombán nagyképű, s jaj volt annak az egyedülállónak, aki szembe mert szállni vele akárcsak egy ártatlan vitában is. Mindjárt jöttek a "nincs ennek a nyomoroncnak rendben a szexuális élete, azért szívózik" stemplik, amelyek sejteteni engedték, hogy bezzeg neki... Egy napon aztán jobb sorsra érdemes párja rájött, hogy ő tényleg jobb sorsra érdemes, és fordult a kocka, szingli lett a pöffeszkedő párkapcsolatosból. Azóta is elgondolkodom, vajon megbánta-e azt a sok mocskot, amit az egyedülállók felé okádott, akik selejtek, hiszen nincs senkijük, s eszébe jutott-e, hogy a sok egyedüllálónak azért nincs rendben a szexuális élete, mert immáron ő is szerepel a választéklistán?:-))

Itt érkeztünk el egy sarkallatos ponthoz! Előző postjaim egyikében megjegyeztem: a rendben lévő szexuális élet alapja az, hogy legyen. Most hozzátennék. Ha viszont nincs rendben a szexuális élet, esetleg éppen egyáltalán nincs, az csak a világ ostobábbik fele szerint a szégyengyalázat netovábbja. Tudjuk: miszerint aki nem dug/akit nem dugnak az lúzer. Ezekben az agyatlan agyakban fel sem merül, hogy nem lúzer, hanem... például IGÉNYES. Akármivel, akárkivel nem éri be, csak azért, hogy elmondhassa, kéremszépen én is...engem is... Olyan, aki nem vállal fel kényszeredett, vagy éppenséggel méltatlan kapcsolatokat, csak azért, hogy dokumentálhassa a világnak, teljes vagyok a magam nem/iség/ében. Egy nő soha nem szűnik meg nő lenni  attól, mert éppen nem tornásznak rajta, mint ahogy egy férfi sem szűnik meg férfi lenni attól, hogy nem mutatja be egy ideig a Magyar-vándort a lepedőn. Az emberi minőségből azonban mindkét nem veszíthet (nem kicsit), ha úgy gondolja ez ügyben  valamiféle homályos szentenciáknak kell megfelelnie, nem pedig saját értékrendjének

És most nagyon szépen kérlek ő Nyájas Olvasó, kérdezd meg tőlem, milyen a rendben lévő szexuális élet? 

Kérlek tisztelettel, pont olyan, amilyennek Te, Te, és csakis Te rendben lévőnek találod.