Hidakon és hegyeken átkelve egy pamplonai fiesztába csöppentünk. Nem volt elég a kirakodóvásár, én egész este kukacot kerestem. :-)

7.40-kor indultunk. Nem volt túl sötét és hideg sem. Még egy utolsó pillantás a hídról a festői kisvárosra, aztán vamos!

Hamar melegedett, de szerencsére egy nagyon szép erdős, ligetes részen vezetett az ösvényünk. Sokáig egy kis hegyi folyó, a Río Arga csobogott mellettünk.

Larrasoanához érve át kellett mennünk a hídon, mert egy szokásos reggeli café con lechét akartunk inni, de az egész faluban nem találtunk bárt csak egy kávéautomatát. Na mindegy, ez is jó lesz jelszóval és 70 centtel megkönnyebbülve letelepedtünk egy kőfalra, ahol megreggeliztünk. A menü az előző nap vett egy zacskó muffin + automatás kávé volt. Megjelentek a francia turista caminósok is, akiket már előző nap is láttunk és az volt bennük a furcsa, hogy ellenkező irányba, vagyis visszafelé haladtak és nem volt rajtuk hátizsák, csupán egy kisebb tornazsák-szerű képződmény. Akkor még nem gondoltuk, hogy ők is az El Caminót járták, hanem tényleg turistáknak hittük őket. Mára kiderült, hogy a táskájukat mikrobusz vitte, a tornazsákban pedig csak néhány szendvicset és innivalót "cipeltek". Csak azt nem értettem, hogy miért haladtak visszafelé?

A faluban előző este valami fesztivál lehetett, mert fiatalok csapatostul jöttek különféle jelmezekben és hangosan mulattak. Akkor még nem tudtuk, hogy a spanyolok szinte mindent és minden napszakban meg tudnak ünnepelni, de később ezt többször is megtapasztaltuk. Ahogy ott ücsörögtünk és befejeztük a reggelit, beszédbe elegyedtem egy idősebb ír pacákkal (ő nem tartozott az 5 fős vidám ír csapathoz, hanem magányos zarándok volt). Elmesélte, hogy az 56-os forradalom idején az édesanyja imádkozott a magyarokért! A hátamon szaladgált a hideg! Hihetetlen, hogy idecsöppentem a világ egy kis pontjáról és mindig megtaláltak különféle nemzetiségű emberek, akik fontosnak tartották megosztani velem Magyarországgal kapcsolatos gondolataikat.

A beszélgetéstől és a szép tájtól feldobva könnyedén mentünk tovább. A kis folyó nagyon kellemes látvány volt az út mentén, többször is megálltunk nézelődni és pihenni. Innen továbbhaladva viszonylag jó terepen folytattuk utunkat, változatos tájakon gyalogoltunk, ám nemsokára hegymenet és lejtő következett, nem is akármilyen meredekséggel!

A nap egyre erősebben tűzött, pokoli hőség lett! Nem tudom az okát, pedig a terepviszonyok nem indokolták különösebben, mégis nagyon nehezen ment a gyaloglás. Ismét szenvedős napom volt. 

Pamplona külvárosába érve már kaptunk egy kis árnyékot is a házfalak mentén, sőt az egyik bárban még jégkockás vizet is töltöttek a kulacsainkba, ami akkor ott nagyon jól esett nekünk! 

Hosszasan vánszorogtunk végig Pamplonán, nem gondoltam, hogy ilyen nagy városba érünk. A hangulatos óvárosban tűnt fel először, hogy nincsenek járdák és a vízelvezető csatornát sem az út két szélén, hanem középen helyezték el.

Fél 6-kor értünk a Santa Maria katedrálishoz.

Innen már csak pár perc keresgélés és már meg is találtuk az Iglesia de Jesús y Maria templomban kialakított és felújított zarándokszállást.

Az albergue előtt épp ott állt László doki, aki elmondta, hogy felesége Magdi jobban lett és tudták folytatni útjukat. A kötelező zuhany és mosás versenyszámok után a szabadon választott gyakorlat következett, vagyis bevetettük magunkat Pamplona óvárosba. Hát ez valami elképesztően forró, nyüzsgő város! Nem csak San Fermín napján, azaz a bikafuttatáskor pezsgett az élet, hanem ottjártunkkor is kint özönlöttek az emberek az utcákon. Mindenféle kirakodóvásár és gyerekeknek való szórakoztató pavilonok sorakoztak egymás után. Olyan fiesztába csöppentünk, mint nálunk egy szilveszter éjszakán! A teaárus legalább 50 féle különböző teafüvet árult, de ugyanilyen bőséges édességkínálattal és fűszerekkel is találkoztunk.

A fotón látható térről nyílt egy kis utcácska, ahol találtunk egy török kebabost, ahol igazi Döner kebabot ettünk. Fóliába tekerve tálalták és két kb. 15 cm-es tekercset kaptunk 4 euróért, így fejenként 2-2 €-ból jól lehetett lakni és még finom is volt!

Később besötétedett, de a tömeg nem hogy csökkent volna, hanem egyre inkább nőtt. Kicsik és nagyok az utcán voltak, egész családok vonultak ki pici babákkal, ültek a földön a fiatalok és baromira jól érezték magukat! Nagyon tetszett a hangulat! Készítettem is néhány fotót, de ezek sajnos nem tudják igazán visszaadni azt a forró, pezsgő spanyol feelinget, amit ott láthattunk.

A legtöbb alberguében a szigorú házirend alapján este 10-kor bezárták a kapukat, ezért ha valaki nem ért haza időben, akkor gondja lehetett. Ezt a szabályt a zarándokok nyugalma érdekében vezették be, hogy zavartalanul tudjanak pihenni és ne mászkáljanak éjjel ki-be. Elindultunk tehát a szállásunkra, bár szívesen maradtunk volna még egy kicsit az éjszakában. Az albergue egyébként szuper volt! Egészen különleges hangulatot árasztottak a régi templomfalak, amelyek oltalmában egy jól felszerelt, tiszta zarándokszállás várt minket. Először aludtunk emeletes ágyon, de szerencsére alul kaptunk helyet. :-)

Felettünk egy spanyol házaspár aludt és egész este nyögdécseltek, de csak a fáradságtól és fájdalomtól. :-) A koedukált fürdőt még nem szoktam meg teljesen, de már nem lepődtem meg annyira, mint előző este. Ezt úgy kell elképzelni, hogy egy nagyon szép fürdőben több kabint alakítottak ki, kb. 5 zuhanyzót és ugyanennyi WC-t. A tusoló fülkéket belülről be lehetett zárni, de a mosdóknál illetve az előtérben már együtt készülődtünk férfiak és nők vegyesen. Eleinte furcsa volt alsógatyás pasik között fogat mosni, de később már ezt is megszoktam. :-)

Még egy fontos helyiség volt, ami nem maradhatott ki a fotóarchívumból, ez pedig az internet szoba, ami elég ritkán volt ilyen üres, mint a képen, leginkább várni kellett rá. Pénzbedobós technikával működött, mint régen a telefonok. Az általános tarifák: 50 cent - 10 perc (nem mindenhol lehetett 50 centtel fizetni), 1 € - 20 perc, 2 € - 40 perc. Jobb helyeken előfordult az 1 € - 30 perc tarifa is, de csak nagyon elvétve. A spanyol billentyűkön nincsenek ékezetek és teljesen máshol vannak az írásjelek is, így még egy nyamvadt smile-t sem sikerült beszúrnom, mert nem találtam a hozzávalókat. A kukac pedig egyenesen felmászott az Alt+2 -re! Őrület! :-) 

Ezek után már csak a jól megérdemelt alvás maradt hátra a napból, hiszen másnap megint pihenten kellett útra kelnünk.