Túlfejlesztett diákok iskolája
2008.09.10. 09:00
Újabb tanév kezdődött. Ez új kihívásokat tartogat minden iskolásnak, hisz jó esetben felsőbb osztályt kezdenek a tanulók, ami nehezebb az előzőnél. Ilyenkor az első hetekben felmérik a tudásukat, mit felejtettek, és mi az, amire lehet alapozni. Az elsősök pedig átesnek a logopédiai, és képesség vizsgálatokon.
Évről évre több a részképesség zavaros- hiányos, SNI- s, disz- es gyerek az iskolákban. Vannak erre elméletek, hogy miért. A média, a beszéd hiánya a családokban, nem odafigyelés… sokféle oka lehet.
Lassan nekem is bebizonyítják már a pedagógusok, szintfelmérők, és egyebek, hogy a az én gyerekeim is terheltek ilyesféle problémákkal. Állítólag. Nagyfiam, aki idén kezdte a 4. osztályt, annak idején úgy lett elbocsájtva az óvodából, hogy okos ugyan, de valami nem stimmel vele. Én, mint első gyermekét iskolába indító anyuka, rohantam vele a nevelési tanácsadóba, ahol el is végezték az erre irányuló vizsgálatokat. Kb. két órán át oldattak meg a gyerekkel feladatokat, s az eredmény mindössze valami olyasmi lett, hogy koránál érettebb, magasabb intelligenciájú, szokatlanul visszafogott, szerény gyerek (igen, ez már eltér a normától). Ettől függetlenül fejlesztő csoportos foglalkozást írtak elő neki, mondván, az ártani biztos nem árt. Két évig (!) rángatták ki tanórákról, hogy ovis szintű feladatokkal szórakoztassák, miközben kitűnő volt a bizonyítványa. Harmadik osztály elején a tanítónővel kérvényeztük a felmentését, hivatkozva az eredményeire. Ekkor behívatott a fejlesztő pedagógusok "vezére", és aláíratott velem egy papírt, hogy saját felelősségemre a gyereket kiveszem az effajta képzésből. Aláírtam. Egy teljes év nyugodt tanulás következett, majd mostanában, körülbelül egy hete jött egy levél a Megyei Nevelési Tanácsadóból azzal, hogy szept. 11- én (tanítási időben!) vigyem a gyereket felülvizsgálatra az intézetbe.
Középső fiam első osztályban végig logopédiára járt, mert szept. 1- én még nem ejtette tisztán az „r” hangot. Igaz, hogy októberben már igen, de ettől függetlenül szintén rendszeresen vitték el más órákról a nyelvi edzésekre.
Nos, a legkisebb még csak nagycsoportba jár, de már megízleltük a fejlesztés gépezetének bedaráló lendületét. Tavaly nagyjából kéthavonta küldtek pszichológushoz vele, ahová (fentebb elmeséltekből okulva) nem vittem el. Viszont megkérdeztem, miért gondolják az óvónénik, hogy szüksége van ilyesmire. Nagyjából ilyen válaszokat kaptam: mert olyan "furcsa", úgy "elvan a maga kis világában", csak "azt teszi szívesen, amihez kedve van". És a legszebb: nem iskolaérett!!! (hangsúlyozom, középsős volt).
Nem a fejlődés ellen vagyok véletlenül sem. Teljesen helyénvaló, hogy ma már minden iskolában vannak fejlesztő pedagógusok és logopédusok. Szükség is van rájuk, látható. Viszont néha azt érzem, hogy ma már a statisztikától, a megszokottól legkisebbet is eltérő gyerekre is könnyedén rámondjuk, hogy hiperaktív, vagy épp túl csendes, beszédhibás, vagy részképesség hiányos… valami kutyafülét ragaszt rájuk a pedagógia, aztán besajtolja őket a felzárkóztató rendszerbe, pedig lehet, ha egy kis időt, türelmet, megértést kapnának, akkor néhány hónap alatt beérnék a többieket. És akkor már ne is beszéljünk arról, hogy ez zajlik óvodában és alsó tagozatban, azután felsőben ez a buzgalom mintha füstté válna. Gyakran tapasztalni, hogy az agyonfejlesztett alsót elhagyva a valóban magatartászavaros, vagy tanulási nehézségekkel küzdő gyerekek magukra maradnak. Elkallódnak a "soktanáros" felsőben, és 4 éven át, sokszor fékezhetetlenül unatkoznak és rosszalkodnak az iskolában, mielőtt aztán analfabétaként elhagynák azt.
Azt gondolom, nem ártana arányosabban buzgólkodni. Ebből a rengeteg fejlesztő pedagógusból és logopédusból kapnának a nagyobbak is, a kicsiket pedig hagynák békében fejlődni, és csak azokat emelnék ki, és nyaggatnák külön foglalkozásokon, akik valóban rászorulnak. A pedagógiai szakirodalomban is le van írva feketén- fehéren, hogy míg az egyik 7 évesen már könnyedén teljesíti az elvárásokat, addig a másik ugyanerre csak kicsit később lesz képes. Ettől persze ő még nem kevesebb, nem bénább, csak lassabb, vagy másabb. Ahogy egyikük számolni tud jól, a másikuk pedig rajzolni.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
movhu 2008.09.10. 09:10:44
Seth 2008.09.10. 09:17:23
Ami még problémát okozhat, hogy manapság boldog boldogtalan egyetmista akar lenni és sokan úgy lesznek tanárok hogy semmi affinitásuk a dologhoz. Egyszerűen nincs tapasztalat a gyerekekkel és inkább biztosra mennek.
A cikkben a legbizarrabb, hogy papírokat kell aláírni meg a Megyei Nevelési Papírtologatási Hivatalba kell menni hogy kivehesse az ember a gyerekét egy fölösleges agyzsibbasztásról.
Gerusz · http://gerusz.blogspot.com 2008.09.10. 09:32:10
/OFF
Rám is mondtak mindenfélét, hogy nincs meg a finom kézmozgásom, meg nem elég jó a viselkedésem, meg ilyenek. Ehhez képest képregényt rajzolok :) De ez az iskolaérettségi papír nekem új. 19 vagyok és nekem nem emlékszem, hogy lett volna.
movhu 2008.09.10. 09:45:36
BálnaUhr · http://balnavicc.blog.hu 2008.09.10. 09:55:02
Sok esetben tényleg szükségh van szakember segítségére, de sok esetben tényleg túlbuzgók is.
movhu 2008.09.10. 10:12:13
A fiam 4-5 éves kora között rájött, hogy a betűk jelentenek valamit. Elkezdte kérdezgetni, hogy melyik milyen betű. Nem tolhattam le, hogy ez még korai. Így nem sokkal 5 éves kora után olvasott, és mire suliba ment, valamennyire írt is(nyomtatott betűkkel)
A lányom már alig kérdezett minket, a bátyus kiváltotta ezt a szerepet, ő 5 év korában folyékonyan olvasott. Csak nem üthetem agyon a gyereket, mert kíváncsi.
Ennek ellenére azt gondlom, hogy ha valakinek az kell, hogy elsőben egy évig tanulja, akkor az kell. Ha nem tanul meg rendesen olvasni, akkor az összes jövőbeni tanulása agyon van vágva.
Pedagógusoknak nem kell magyaráznom mekkor gondok vannak a szövegértéssel manapság...
Meer 2008.09.10. 10:31:28
BigOne 2008.09.10. 12:07:18
Szerinted ma a pedagógiai pályán mekkora ez elhivatottak és a kényszerpályások aránya? Ha a választ megadtad, akkor rájössz, hogy nem is lehet elvárás velük szemben, amit kérsz. Jó volna, ha meg lennének fizetve, ettől népszerű lenne a szakma, nőne a felvételizők száma, nőne a ponthatár, és így azok mennének oda, akik tenítani szeretnének, nem a kell egy diploma típusok.
Doris · http://doris.blog.hu 2008.09.10. 14:04:17
movhu 2008.09.10. 14:09:13
Az elmúlt 5 évben végzett tanárok és tanítók közül hány dolgozik a szakmába? Ki sem mernénk mondani. És még érzékenyebb kérdés: hány olyan van köztük, aki egyáltalán megpróbált elhelyezkedni?
Radikálisan vissza kellene fogni a tényleges létszámot évekig, csak akkor lenne optimális.
Marcsi 2008.09.10. 14:14:17
Doris · http://doris.blog.hu 2008.09.10. 14:14:58
csibike · http://csibike.blogol.hu 2008.09.10. 20:23:59
Doris, örülök, hogy nem hagytad őket :)
shake 2008.09.11. 10:30:13
Ha ma átszerveznék az oktatást, és értelmesen megreformálnák, akkor megszűnne még néhány ezer ember felesleges munkája, és az annyival kevesebb szavazó. Inkább elkínozgatnak még néhány szülős és gyereket, csak közben száguldunk a szakadék felé.