Ugrás a tartalomhoz

Tilicske

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Tilicske (Tilișca)
Tilicske címere
Tilicske címere
Közigazgatás
Ország Románia
Történelmi régióErdély
Fejlesztési régióKözép-romániai fejlesztési régió
MegyeSzeben
KözségTilicske
Rangközségközpont
Irányítószám557280
SIRUTA-kód145916
Népesség
Népesség976 fő (2021. dec. 1.)
Magyar lakosság1 (2002)
Népsűrűség16,08 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság580 m
Terület60,7 km²
IdőzónaEET, UTC+2
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 45° 47′ 57″, k. h. 23° 50′ 40″45.799167°N 23.844444°EKoordináták: é. sz. 45° 47′ 57″, k. h. 23° 50′ 40″45.799167°N 23.844444°E
Tilicske weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Tilicske témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség
1847-ben épült tiliskai ház a bukaresti falumúzeumban

Tilicske, 1912-ig Tiliska (románul Tilișca, németül Tilischen) falu Romániában, Szeben megyében, az azonos nevű község központja.

Fekvése

[szerkesztés]

A Szebeni-Hegyalja tájegységben, a Szebeni-havasokhoz tartozó Szerdahelyi-hegység északkeleti részén, Szelistyétől néhány km-re nyugatra fekszik. Négy, 700 és 750 méteres, erdős hegy veszi körül.

Nevének eredete

[szerkesztés]

A tilișcă a varázslófű román neve. Kiss Lajos szerint azonban a helységnév egy 'borjú' jelentésű szláv szóból származik és mai román neve népetimológiás. Első említése: Thylichke (1366).

Története

[szerkesztés]

A község határában dák erődítményt tártak fel. A két védelmi vonal között két lakótorony, műhelyek és gazdasági épületek helyezkedtek el.[1]

Kezdetben Fehér vármegyei szabad határőrfalu volt. 1366 és 1472 között a havasalföldi vajdák omlási kerületéhez tartozott. A 16–19. században Szelistyeszék része volt.

A falu történetét évszázadokon keresztül két, egymással összefüggő foglalkozás, a transzhumáló juhtartás és a kallózás határozta meg. Nyájaikat egykor nemcsak a Kárpátokon túl, de az alacsonyan fekvő erdélyi legelőkön is teleltették. A juhaikból nyert gyapjún kívül a minden ősszel távoli falvakból összegyűjtött gyapjúneműt is kimosták és tömörítették. Kiegészítő keresetként a patakok vizét lisztelő malmok meghajtására használták. Egy-egy vízimalomnak 12-15 gazdából álló malmostársaság volt a birtokosa és a 19. század végén harminc falu terményeit őrölték bennük. 1675-ben húsz kallómalmot, 1721-ben 28 kallómalmot, 15 lisztelő malmot és 3 fűrészt, 1766-ban már 41 kallómalmot, 16 lisztelő malmot és 6 fűrészt írtak össze benne. A 20. század elején még 16 kallózó és 15 lisztelő malma működött.

A 19. század második felében megnehezült az addig űzött transzhumálás folytatása. Az 1880-as években lakóinak nagy része a Krím-félszigetre települt és a Dnyeper, a Dnyeszter, a Don és a Donyec mellékén űzte tovább korábbi foglalkozását. A többiek részint háziipart űztek (szőttek-fontak, bőrt dolgoztak fel), részint áttértek a kereskedésre. Évről évre sokan próbáltak szerencsét Romániában, vagy le is telepedtek ott. 1940-ben Dobrudzsában 103 tiliskai születésű egyén élt.[2] Mások vándorkereskedőként járták a falvakat (főként szövettel üzleteltek), de negyven erdélyi faluban boltot vagy kocsmát is nyitottak a tiliskaiak. Szegényebb és kevésbé élelmes lakói a szomszédos szász falvakba jártak kukoricát kapálni. Egykori legelőinek nagy részét a község visszaerdősítette, amiért a 20. század elején a magyar államtól ezer korona jutalomban részesült.[3]

1910 körül a férfiak gyári gyolcsinget, báránybőr vagy kékposztó mejjest, rövid lajbit viseltek, fejükön fekete báránybőr kucsmát. Az idősek még bocskort, a fiatalok már mind cipőt hordtak. A nők ruhája az előző század végén változott meg. Gyári kötényt, drága, selyemmel és aranyszállal kivarrt gyolcsinget, fekete szőr- vagy selyemkendőt, fekete bársonnyal vagy asztrahánnal szegett bőr- vagy kékposztó mellényt viseltek. Házai általában kő alapra, fenyőfából épültek, a legtöbb zsindellyel, de sok cseréppel fedve.

1941-ben 1571 hektáros határának 31%-a volt erdő, 31,5%-a kaszáló és 26%-a legelő.

Lakossága

[szerkesztés]
  • 1850-ben 4402 lakosából 4291 román és 105 roma nemzetiségű volt, 2709 ortodox és 137 görögkatolikus vallású.
  • 1900-ban 2011 lakosából 2006 volt román anyanyelvű; 1964 ortodox és 42 görögkatolikus vallású.
  • 2002-ben 1197 lakosából 1191 volt román nemzetiségű és 1196 ortodox vallású.

Látnivalók

[szerkesztés]
  • Falumúzeumát egy parasztházban rendezték be 2003-ban.
  • A nagyobbik ortodox templom 1782-ben, egy korábbi fatemplom helyén épült. A kisebbiket a görögkatolikusok építették 1843-ban. 1858-ban a görögkatolikus hívek többsége áttért az ortodox vallásra.
  • A falut északnyugatról határoló hegyen középkori vár romjai láthatóak. A vár keletkezéséről írásos forrás nem maradt fenn, de a régészeti leletek szerint a 13. században épülhetett. A 15. században tűzvész nyomán pusztult el. A romokat építkezéseknél használták fel, jelenleg már csak az alapfal egy darabja áll.

Képek

[szerkesztés]
  • A falu térképe
    A falu térképe
  • A falu felső része
    A falu felső része
  • A nagyobbik templom
    A nagyobbik templom
  • A kisebbik templom
    A kisebbik templom
  • Régi parasztház
    Régi parasztház
  • A dák erőd feltárása a jellegzetes murus dacicus-szal
    A dák erőd feltárása a jellegzetes murus dacicus-szal

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ Sabin Adrian Luca, Zeno Karl Pinter, Adrian Georgescu: Repertoriul arheologic al judetului Sibiu (Szeben megye régészeti repertóriuma), Editura Economică, Sibiu 2003, ISBN 973-590-856-5 [1]
  2. ↑ D. Șandru: Mocanii în Dobrogea (București, 1946), 112. o.
  3. ↑ Fekete Zoltán: Tanulmányút Nagyszeben környékén. Erdészeti Lapok 1912. X. 15.

Források

[szerkesztés]
  • Ioan Bratu: Monografia școalei greco-orientale române din Tilișca. Transilvania, 1912
  • Cornel Irimie – Nicolae Dunăre – Paul Petrescu (Coord.): Mărginenii Sibiului. București, 1985

További információk

[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek

[szerkesztés]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Tilicske&oldid=23579822”