Martontelke
| Martontelke (Motiș) | |
 | |
| A martontelki szász evangélikus erődtemplom | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Románia |
| Történelmi régió | Erdély |
| Fejlesztési régió | Közép-romániai fejlesztési régió |
| Megye | Szeben |
| Község | Nagybaromlak |
| Rang | falu |
| Irányítószám | 557291 |
| SIRUTA-kód | 145989 |
| Népesség | |
| Népesség | 569 fő (2021. dec. 1.) |
| Magyar lakosság | 23 (2011)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 390 m |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 46° 03′ 39″, k. h. 24° 20′ 28″46.060833°N 24.341111°EKoordináták: é. sz. 46° 03′ 39″, k. h. 24° 20′ 28″46.060833°N 24.341111°E | |
| Martontelke weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Martontelke témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Martontelke (Mártontelke, románul: Motiș, korábban Motișdorf, németül: Mortesdorf) falu Romániában, Erdélyben, Szeben megyében. Közigazgatásilag Nagybaromlak községhez tartozik.
Fekvése
[szerkesztés]Kiskapustól 12 kilométerre délkeletre, Medgyestől kb. húsz kilométerre délre, a Nagy-Küküllőtől délre húzódó dombságban fekszik.
Története
[szerkesztés]1319-ben Villa Mortoni, 1491-ben Marthonthelke néven említették. Fehér, később Felső-Fehér vármegyéhez tartozó, szász lakosságú falu volt, amelyet 1876-ban csatoltak Nagy-Küküllő vármegyéhez. 1766-ban 242 férfit és 266 asszonyt számláló szász evangélikus egyházközségén kívül románok is lakták. Görögkatolikus egyháza 1828-ban alakult, mint Sáldorf filiája.[2] A 20. század első felében bortermeléséről, vágóhídjáról és bivalycsordájáról volt nevezetes.
1850-ben 747 lakosából 603 volt szász, 104 román és 36 cigány nemzetiségű; 599 evangélikus és 140 görögkatolikus vallású.
2002-ben 582 lakosa közül 546 román és 32 magyar nemzetiségű; 499 ortodox, 33 evangéliumi keresztény, 18 református, 17 római katolikus és 8 baptista hitű volt.
Látnivalók
[szerkesztés]- Késő gótikus evangélikus teremtemplom. A vakolat alatt falfestmények rejlenek. Valószínűleg 1718-ban javították, hajóját a 19. században meghosszabbították. Háromszög alaprajzú védőfal veszi körül, erődítései közül egy bástya és egy torony maradt meg. A védőfalhoz az iskola és a községháza 19. századi épülete csatlakozik. Egyik bástyáját ugyancsak a 19. században harangtoronnyá alakították át.
Források
[szerkesztés]- A falu oldala a „www.siebenbuerger.de” portálon (németül)
- Léstyán Ferenc: Megszentelt kövek: A középkori erdélyi püspökség templomai I–II. 2. bőv. kiadás. Gyulafehérvár: Római Katolikus Érsekség. 2000. ISBN 973-9203-56-6
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ [1]
- ↑ Universalis schematismus ecclesiasticus venerabilis (...) pro anno 1842/3 redactus. [2013. december 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. október 23.)
Szeben megye települései  | ||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||
| ||||||||||
