Putičanje
| Putičanje | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Šibenik-Knin |
| Község | Pirovac |
| Jogállás | falu |
| Irányítószám | 22213 |
| Körzethívószám | (+385) 022 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 68 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 137 m |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 43° 51′ 46″, k. h. 15° 43′ 10″43.862915°N 15.719394°EKoordináták: é. sz. 43° 51′ 46″, k. h. 15° 43′ 10″43.862915°N 15.719394°E | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Putičanje (olaszul: Putizzane) falu Horvátországban Šibenik-Knin megyében.
Fekvése
[szerkesztés]Šibenik központjától légvonalban 20, közúton 30 km-re északnyugatra, községközpontjától 10 km-re északkeletre Dalmácia középső részén fekszik. Közigazgatásilag Pirovachoz tartozik.
Története
[szerkesztés]A település a középkorban a velimi plébániához tartozott. Szent György tiszteletére szentelt templomát 1483-ban említik.[2] Ez a templom a településtől nyugatra állt. 1538-ban a török hódítás megzavarta a hitéletet a településen, ahol a megmaradt keresztény lakosság gondozását ezután a visovaci ferences atyák látták el. 1677-ben újraalapították a velimi plébániát, majd a török kiűzése után 1683 Boszniából újabb horvát lakosság telepedett itt le. Az 1709-es velencei összeírásban „Putizzane” alakban szerepel.[3] 1747-ben a velimi plébánia területéből megalapították a stankovci plébániát melyhez Putičanjét és Velim egy részét is hozzácsatolták, majd 1752-ben a plébános is átköltözött Stankovcira.[2] Az 1770 körül épített új putičanjei Kármelhegyi boldogasszony templom Stankovci filiája lett és máig is hozzá tartozik. 1797-ben a Velencei Köztársaság megszűnésével a település Habsburg Birodalom része lett. 1806-ban Napóleon csapatai foglalták el és 1813-ig francia uralom alatt állt. Napóleon bukása után ismét Habsburg uralom következett, mely az első világháború végéig tartott. A településnek 1880-ban 81, 1910-ben 118 lakosa volt. Az I. világháború után rövid ideig az Olasz Királyság, ezután a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd Jugoszlávia része lett. Lakossága 2011-ben 100 fő volt, akik a banjevci plébániához tartoztak.
Lakosság
[szerkesztés]| Lakosság változása[4][5] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 0 | 0 | 81 | 100 | 115 | 118 | 0 | 157 | 163 | 173 | 178 | 161 | 145 | 128 | 116 | 100 |
Nevezetességei
[szerkesztés]Kármelhegyi boldogasszony tiszteletére szentelt temploma 1770 körül épült, első említése ugyanis ekkor történik. Egyszerű, kis méretű épület, homlokzata felett harangtoronnyal, benne két haranggal. Márvány oltárán fából faragott Mária-szobor áll. A templomot története során többször is megújították. Julijan Ramljak atya idejében a kívül-belül történt felújítás során új tetőt is kapott.[2]
További információk
[szerkesztés]- Pirovac község hivatalos oldala (horvátul)
- Pirovac turisztikai irodájának honlapja (horvátul)
- A spliti ferences rendtartomány honlapja (horvátul)
- Stankovci zenei öröksége (horvátul)
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
- ↑ a b c Franjevci-split – Stankovci, povijest župe (horvátul)
- ↑ Mirela Slukan-Altić:Povijest mletackog katastra Dalmacije(horvátul)
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
- ↑ http://www.dzs.hr/Hrv_Eng/publication/2011/SI-1441.pdf
