Ugrás a tartalomhoz

Pongrácz Zoltán

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Pongrácz Zoltán
Született1912. február 5.
Magyardiószeg
Elhunyt2007. április 3. (95 évesen)
Budapest
Állampolgárságamagyar[1]
HázastársaMátyás Mária (1946–1950)
Papp Mária (h. 1969)
ÉlettársaKormányos Ilona Piroska[2]
Gyermekeikét gyermek
SzüleiPongrácz Ernő
Novák Ida
Foglalkozásazeneszerző
Tisztségealelnök (1996–2000, Magyar Művészeti Akadémia)
Iskolái
Kitüntetései
Sablon • Wikidata • Segítség

Pongrácz Zoltán (Magyardiószeg, 1912. február 5. – Budapest, 2007. április 3.) Erkel Ferenc-díjas magyar zeneszerző, érdemes művész, az elektroakusztikus zene magyarországi úttörője.

Életpályája

[szerkesztés]

Pongrácz Ernő (1882–1972) diószegi sebészfőorvos és Novák Ida (1883–1924) tanítónő elsőszülött fiaként látta meg a napvilágot. Az elemi iskolát szülőfalujában, a gimnázium első osztályát Pozsonyban, a továbbiakat 1922-től a budapesti Érseki Katolikus Reálgimnáziumban (Rákócziánum) végezte. Magánúton már ekkor tanult zeneszerzést Mathia Károlytól, első kompozícióit is a középiskolában mutatták be. Az érettségi utáni nyáron népdalokat gyűjtött szülőföldjén, ennek nagy szerepe volt abban hogy 1930 és ’35 között Kodály Zoltán növendéke lehetett a Zeneművészeti Főiskolán. A népdalgyűjtést akadémistaként is folytatta. A végzés utáni tanévben fizetés nélküli asszisztense volt Kodálynak.

1936–37-ben ösztöndíjjal karnagyképzőt végzett Bécsben Rudolf Niliusnál. Egy tanévet egykori gimnáziumában tanított, majd az 1939–40-es évadban a budapesti Opera korrepetitora. 1940–41-ben a berlini Humboldt Egyetemen összehasonlító zenetudományt hallgatott, itt ismerte meg a gamelánzenét. Hazatérése előtt Salzburgban Clemens Kraussnál a vezénylés alapjaival ismerkedett. Dohnányi Ernő protezsáltjaként 1943-tól a Magyar Rádió zenei részlegénél dolgozott. Ezen időszakban a Nyilaskeresztes Párt – Hungarista Mozgalom tagja volt, a XII. kerületi nyilas szervezet tevékenységében aktívan részt vett. Rádiós munkája mellett – ahol többek közt letiltotta Bartók műveit –, „Kun páterrel” átvette a Magyar Zeneszerzők és Szövegírók Egyesületének vezetését.[3] A második világháború utáni felelősségre vonás eredményeképpen eltiltották a budapesti munkavállalástól.

1946-tól a Debreceni MÁV Szimfonikus Zenekar és a helyi Szent Anna-templom kórusának dirigense volt. Házasságot kötött Mátyás Mária opera-énekesnővel. 1949-ben a világháborús szerepe miatti újabb eljárás elől Jugoszláviába disszidált, de visszatoloncolták. 1953-ig Csanádapácán volt kántor, majd a Békéscsabai Állami Építőipari Vállalatnál kapott adminisztrátori állást.[4] Gulyás György közbenjárására tanított a békéstarhosi énekiskolában és vezényelte a békéscsabai zenekart. 1954-től tíz éven át újra Debrecenben élt zenetanárként és a MÁV-zenekar karmestereként.

1964-ben és 1965-ben Darmstadtban szerezte első ismereteit az elektroakusztikus zenéről, 1965–66-ban az utrechti Holland Királyi Egyetemen Gottfried Michael Koenig növendéke volt az egyetem szonológiai intézetében. Ekkor írta az első magyar szerzőtől származó elektroakusztikus művet, a Kryptothesiphont (Phonothèse címmel is ismert). 1967-ben az Alföldben indított vitasorozatot A zeneművészet „harmadik korszaka” címmel. 1972-től a Mafilm, 1974-től a Magyar Rádió Elektronikus Zenei Stúdiójának egyik legtöbbet alkotó művésze. 1975 és 1995 között a Zeneművészeti Főiskola elektronikus zeneszerzés tanáraként tevékenykedett.

A bourges-i székhelyű International Confederation of Electroacoustic Music egyik alapító tagja, majd alelnöke volt, később a nemzetközi igazgatóság tagja lett. 1992-től a Magyar Művészeti Akadémia tagja, 1996 és 2000 között alelnöke.

Későbbi élettársával, Kormányos Ilona Piroskával a csanádapácai templomban töltött kántori évei alatt ismerkedett meg. Két gyermekük született: Pongrácz István Zoltán és Ilona.[2]

Díjak, elismerések

[szerkesztés]

Főbb művei

[szerkesztés]

Operák

[szerkesztés]
  • Odysseus és Nausikaa
  • Az utolsó stáció

Oratóriumok és kantáták

[szerkesztés]
  • A Teknőkaparó legendája
  • Út omnes unum simt
  • Missa solemnis Buda expugnata
  • Kossuth kantáta
  • Apollón Mozagetész

Zenekari és hangszeres művek

[szerkesztés]
  • Szimfónia
  • Három zenekari etűd
  • Pastorale
  • Gamelán zene
  • Három improvizáció ütőhangszerekre és zongorára
  • Három bagatell ütőhangszerekre
  • Magyar régiségek

Elektroakusztikus művek

[szerkesztés]
  • Mariphonia
  • Madrigál
  • Tizenkét körszalag
  • 144 hang
  • Bariszféra
  • Szukcesszív és poláris kontrasztok
  • Egy Cisz-dúr akkord története

Elektronika és hangszeres zene

[szerkesztés]
  • Szaxofonverseny
  • Cimbalomverseny
  • A balgaság dicsérete
  • Szatíra bariton szólóra és vegyeskarra
  • Közeledni és távolodni (elektronikus hangdráma Gerhard Rühm szövegére)

Könyvek

[szerkesztés]
  • Népzenészek könyve ; Zeneműkiadó, Budapest, 1965
  • Mai zene, mai hangjegyírás; Zeneműkiadó, Budapest, 1971
  • Zeneelmélet szórakoztatózenészek részére; Országos Szórakoztatózenei Központ–Táncsics, Budapest, 1975
  • Az elektronikus zene; Zeneműkiadó, Budapest, 1980

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ BnF-források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2017. március 25.)
  2. ↑ a b Az információ autentikus forrásból származó hiteles közlés. A közlést tartalmazó e-mailt archiváltuk, szövegét az önkéntes ügyfélszolgálatot ellátó szerkesztők a 2018010110001318 ügyszám alatt olvashatják. Aki meg szeretne bizonyosodni az információ valódiságáról, lépjen kapcsolatba a hozzáféréssel rendelkező önkéntesek valamelyikével!
  3. ↑ Csontos Erika: Géppisztoly és mandolin. – Beszélgetés Zoltán Gáborral = Liter@ 2016. december 26. (Hozzáférés: 2019. szeptember 29.)
  4. ↑ Tarhosi Énekiskola = Tarhos község honlapja (Hozzáférés: 2019. szeptember 29.)

Források

[szerkesztés]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Pongrácz_Zoltán&oldid=27473606”