Ortaháza
Ortaháza | |||
| |||
Közigazgatás | |||
Ország | Magyarország | ||
Régió | Nyugat-Dunántúl | ||
Vármegye | Zala | ||
Járás | Lenti | ||
Jogállás | község | ||
Polgármester | Rácz József (független)[1] | ||
Irányítószám | 8954 | ||
Körzethívószám | 92 | ||
Népesség | |||
Teljes népesség | 82 fő (2024. jan. 1.)[2] | ||
Népsűrűség | 15,5 fő/km² | ||
Földrajzi adatok | |||
Terület | 7,03 km² | ||
Időzóna | CET, UTC+1 | ||
Elhelyezkedése | |||
é. sz. 46° 37′ 00″, k. h. 16° 40′ 60″46.616667°N 16.683333°EKoordináták: é. sz. 46° 37′ 00″, k. h. 16° 40′ 60″46.616667°N 16.683333°E | |||
Ortaháza weboldala | |||
A Wikimédia Commons tartalmaz Ortaháza témájú médiaállományokat. | |||
Sablon • Wikidata • Segítség |
Ortaháza község Zala vármegyében, a Lenti járásban, a Zalai-dombság területén, a Göcsejben.
Fekvése
[szerkesztés]Lentitől mintegy 15 kilométerre keletre fekszik, a Bak-Páka között húzódó 7543-as út mentén; központjában ágazik ki a 7548-as út Zebecke és Kissziget határvidéke felé.
Vasúton a MÁV 23-as számú Rédics–Zalaegerszeg-vasútvonalán közelíthető meg; Ortaháza megállóhely Gutorfölde vasútállomás és Csömödér-Páka vasútállomás között található.
Nevének jelentése
[szerkesztés]Az Orta- előtag személynév, jelentése: irtó, erdőirtó. Az utótag a birtokos személyjellel ellátott ház jelentése pedig lakóhely, otthon.
Története
[szerkesztés]Nevét 1389-ben említette először oklevél Artaháza, majd Artalháza alakban. Későbbi elnevezései: 1474-ben Artálháza alakban volt említve, míg a mai falunév csak 1773-ban tűnt fel, mert csak 1695-ben történt meg a betelepítése és 1720-tól viseli a mai Ortaháza nevet.
1474 előtt a jári Barocz család birtoka volt, 1474-ben a Bánffy családhoz került. 1469 körül pedig a terület egy része Bakócz Tamás és általa a gróf Erdődyek birtoka lett.
A falu a török hódoltság alatt elpusztult. Az 1675-ben készült összeírás szerint a térség csak puszta, ebben a jegyzékben Ortaliháza néven szerepelt, mint kincstárnoki birtok. 1695-ben kezdett benépesülni. Ekkor érkezett az első telepes és kapott engedélyt a letelepedésre. Mivel a munkáskéznek híján voltak a földesurak, ezért a betelepülőket kiemelt kedvezményekben részesítették. 1690-ben a Bánffiak részét az Eszterházy hercegek szerezték meg 1690-ben. Tulajdonuk maradt a második világháború végéig.
Az újratelepült falu neve viszonylag későn, 1773-ban jelent meg először. Népessége a 18. században fokozatosan növekedett. Temploma nem volt, egy harangja, Páka filiája volt.
A települést 1960-ban kötötték rá a villamosenergia-hálózatra, 1988-ban építették ki az ivóvízhálózatot, 1994-ben építették ki a szennyvízhálózatot, a gázhálózat pedig 2001-ben épült ki.[3]
Közélete
[szerkesztés]Polgármesterei
[szerkesztés]- 1990–1994: Vajmi Ferenc (független)[4]
- 1994–1998: Vajmi Ferenc (független)[5]
- 1998–2002: Vajmi Ferenc (független)[6]
- 2002–2006: Vajmi Ferenc (független)[7]
- 2006–2010: Vajmi Ferenc (független)[8]
- 2010–2014: Vajmi Ferenc (független)[9]
- 2014–2019: Vajmi Ferenc (független)[10]
- 2019–2019: Vajmi Ferenc (független)[11]
- 2020–2024: Rácz József (független)[12]
- 2024– : Rácz József (független)[1]
A településen 2020. február 9-én időközi polgármester-választást kellett tartani,[12] mert a községet a rendszerváltás óta megszakítás nélkül irányító Vajmi Ferenc nem sokkal korábban elhunyt, alig egy hónappal azt követően, hogy a helyi lakosok 2019 októberében a nyolcadik polgármesteri ciklusára is újraválasztották.[13]
Népesség
[szerkesztés]A település népességének változása:
Lakosok száma | 108 | 110 | 110 | 111 | 91 | 88 | 82 |
2013 | 2014 | 2015 | 2021 | 2022 | 2023 | 2024 |
A 2011-es népszámlálás idején a nemzetiségi megoszlás a következő volt: magyar 81,4%, cigány 16,9%. A lakosok 77,7%-a római katolikusnak, 5,3% reformátusnak vallotta magát (12,5% nem nyilatkozott).[14]
2022-ben a lakosság 83,5%-a vallotta magát magyarnak, 3,3% németnek, 3,3% cigánynak, 1,1% ukránnak, 1,1% egyéb, nem hazai nemzetiségűnek (16,5% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). Vallásuk szerint 41,8% volt római katolikus, 14,3% református, 3,3% egyéb keresztény, 5,5% felekezeten kívüli (35,2% nem válaszolt).[15]
Nevezetességei
[szerkesztés]- Harangláb
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b Ortaháza települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2024. június 9. (Hozzáférés: 2024. szeptember 17.)
- ↑ Magyarország helységnévtára (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2024. szeptember 23. (Hozzáférés: 2024. szeptember 23.)
- ↑ Ortaháza története. ortahaza.hu. (Hozzáférés: 2015. október 24.)
- ↑ Ortaháza települési választás eredményei (magyar nyelven) (txt). Nemzeti Választási Iroda, 1990 (Hozzáférés: 2020. február 21.)
- ↑ Ortaháza települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 1994. december 11. (Hozzáférés: 2020. január 21.)
- ↑ Ortaháza települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 1998. október 18. (Hozzáférés: 2020. március 28.)
- ↑ Ortaháza települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2002. október 20. (Hozzáférés: 2020. március 28.)
- ↑ Ortaháza települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2006. október 1. (Hozzáférés: 2020. március 28.)
- ↑ Ortaháza települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2011. december 17.)
- ↑ Ortaháza települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2014. október 12. (Hozzáférés: 2020. január 21.)
- ↑ Ortaháza települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2019. október 13. (Hozzáférés: 2020. január 21.)
- ↑ a b Ortaháza települési időközi polgármester-választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2020. február 9. (Hozzáférés: 2020. június 26.)
- ↑ Rácz Józsefet választották polgármesternek a zalai Ortaházán (magyar nyelven) (html). Magyarnemzet.hu, 2020. február 9. (Hozzáférés: 2020. május 5.)
- ↑ Területi adatok -Zala megye Központi Statisztikai Hivatal
- ↑ Ortaháza Helységnévtár