Kijevci (Gradiška)
| Kijevci | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Bosznia-Hercegovina |
| Entitás | Szerb Köztársaság |
| község | Gradiška |
| Jogállás | falu |
| Körzethívószám | (+387) 51 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 215 fő (2013)[1] |
| Népsűrűség | 23,4 fő/km²[2] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 160 m |
| Terület | 9,19 km² |
| Időzóna | Közép-európai (UTC+1) CEST (UTC+2) |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 45° 05′ 20″, k. h. 17° 09′ 59″45.088889°N 17.166389°EKoordináták: é. sz. 45° 05′ 20″, k. h. 17° 09′ 59″45.088889°N 17.166389°E | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Kijevci (szerbül: Кијевци), falu Gradiška községben, Bosznia-Hercegovinában, Bosanska krajina területén, a Szerb Köztársaságban.
Fekvése
[szerkesztés]Bosznia-Hercegovina északi részén, Banja Lukától légvonalban 29, közúton 48 km-re északra, községközpontjától légvonalban 13, közúton 18 km-re délnyugatra, a Kozara-hegységtől keletre, 130-200 méteres magasságban, a Lubina-folyó jobb partján elterülő dombvidéken fekszik.
Népessége
[szerkesztés]| Nemzetiségi csoport | Népesség 1991[3] |
Népesség 2013[3] |
|---|---|---|
| Szerb | 364 | 204 |
| Bosnyák | 2 | 1 |
| Horvát | 4 | 3 |
| Jugoszláv | 4 | 0 |
| Egyéb | 7 | 3 |
| Összesen | 381 | 215 |
Története
[szerkesztés]A Lubina-folyó melletti földterületen talált leletek tanúsága szerint ez a terület már az őskorban is lakott volt.[4]
A 2004-ben a Gradiškai Helytörténeti Múzeum felügyelete alatt végzett régészeti kutatás egy középkori templomot talált, amely a feltételezések szerint a Kijevci faluban állt Manastište - Karanovac kolostoregyüttes része volt. A legjelentősebb lelet egy cirill betűkkel írt kőtábla volt, amely a középkori templom előcsarnokából került elő, és az 1301-es évhez kötődik. Úgy tartják, hogy a feliratot egy lomnicai pap írta, aki a Boszniai Szerb Köztársaság keleti részén fekvő Šeković közelében álló a Lomnica kolostorhoz kötődik. Az említett felfedezés új tényekre világít rá az ortodox egyház középkori elterjedésével kapcsolatban a középkori Bosnyák és Magyar Királyság területén. A kijevói lelőhely 1958-ban vált nagyon fontossá, amikor felfedezték az első 10. és 12. századi glagolita feliratot, de akkoriban nem folytak a maihoz hasonló részletes kutatások, így a lelőhelyet sokáig erdő és vastag talajréteg borította. Van itt egy kőből és római téglából épült templom is, amelynek alapjait helyreállították. A templom körül számos sírkő található. Az ortodox szokások szerint eltemetett teljes emberi csontvázakat fedeztek fel bennük. A leleteket egy londoni kutatóintézetbe küldték, ahol 1250-re keltezték őket. A Gornji Kijevciben található a Lubina folyó völgyében, annak jobb partján található kolostor a római kortól a középkorig őrzi az építészeti korok maradványait. Az egykori települést nyugati és északi oldalról körülveszi a folyó. Közvetlenül a helység mellett a nyugati oldalon található egy bővizű ivóvízforrás, amit a helyiek Karanovacnak hívnak. Keletről a Berek-patak határolja, amely a korai szláv települést, Varošankát veszi körül.[5]
A település területe 1878-ig tartozott az Oszmán Birodalomhoz, ekkor a berlini kongresszus határozata alapján az Osztrák-Magyar Monarchia része lett. 1879-ben az első osztrák-magyar népszámlálás során a Berbir községhez tartozó Kijevci dolnji településnek 48 háztartása és 255 ortodox szerb, Kijevci gornji településnek 41 háza és 287 ortodox szerb lakosa volt.[6] 1910-ben a Bosanska Gradiškai járáshoz tartozó Gornji Kijevci községben 84 háztartást, 549 ortodox szerb és 1 muszlim lakost találtak.[7]
A monarchia szétesésével 1918-ban előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd 1929-től a Jugoszláv Királyság része. 1921-ben Gornji Kijevcinek 93 háztartása és 601 lakosa volt.[8] Jugoszlávia megszállása után a település a Független Horvát Állam (NDH) része, majd 1945-től a szocialista Jugoszlávia része lett. A boszniai háború idején a település a Boszniai Szerb Köztársaság része volt. A daytoni békeszerződést követő területfelosztásnál a település Bosanska Gradiška község részeként a Szerb Köztársaság területéhez került.
Nevezetességei
[szerkesztés]- A Karanovac-kolostor a Nemanjić-dinasztia adományából épült a 12. század végén és a 13. század elején, maradványait 2004-ben végzett ásatások során tárták fel. A középkori kolostor és nekropolisz mellett előkerült egy 1. – 4. századi római mezőgazdasági birtok (villa rustica), valamint két török kori gerendatemplom, a 16. és 19. század második feléből. A kolostornegyed részeként egy múzeum építését is tervezik, ahol az elmúlt húsz év régészeti kutatásai során előkerült legfontosabb kiállítási tárgyakat állítják majd ki. A szerb történelem és kulturális örökség keletkezéséről és fejlődéséről tanúskodó kegyhelyek helyén található komplexum felújításának befejezését 2025-re tervezik.[9]
- Gradina – őskori erődített település maradványai a Lubina-folyó melletti Bara nevű földterületen. Központi része egy 30x20 méteres nagyságú, 2 méter magas tell, amelyen és a szomszédos földön őskori kerámiatöredékek találhatók. Korukat a késő bronzkorra és a kora vaskorra tették.[4]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ http://www.statistika.ba/?show=12&id=20125
- ↑ http://www.statistika.ba/?show=12&id=20125
- ↑ a b Popis 2013 u BiH – Gradiška (bosnyák nyelven). statistika.ba. (Hozzáférés: 2024. november 7.)
- ↑ a b Arheološki leksikon BiH Tom. 2.. Zemaljski Muzej Bosne i Hercegovine Sarajevo, 1988. (Hozzáférés: 2024. november 19.)
- ↑ Vijakovi pravoslave tradicije u selu Kijevci kod Gradiške. seesrpska.com . (Hozzáférés: 2024. november 19.)
- ↑ Haupt übersicht der politischen Eintheilung von Bosnien und der Herzegovina 1879. 38. o.
- ↑ Die ergebnisse der volkzählung in Bosnien und der Herzegovina 1910. Statistichendepartment der landesregierung, Sarajevo, 1912. 166. o.
- ↑ Popisa stanovnistva u Kraljevini Srba, Hrvata i Slovenaca 1921. godine – izdanje Državne Statistike u Beograd u, Sarajevo, 1924. 105. o.
- ↑ Vaskrsava zadužbina Nemanjića: Osvećeni temelji manastira Karanovac u Potkozarju. srpskainfo.com
További információk
[szerkesztés]
