Humboldt-pingvin

Humboldt-pingvin
	Kifejlett példány
	Természetvédelmi státusz
	Sebezhető;
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Gerinchúrosok (Chordata);
Altörzs:	Gerincesek (Vertebrata);
Altörzság:	Állkapcsosok (Gnathostomata);
Főosztály:	Négylábúak (Tetrapoda);
Csoport:	Magzatburkosok (Amniota);
Osztály:	Madarak (Aves);
Csoport:	Carinatae;
Alosztály:	Neornithes;
Alosztályág:	Újmadárszabásúak (Neognathae);
Öregrend:	Neoaves;
Csoport:	Passerea;
Csoport:	Ardeae;
Csoport:	Aequornithes;
Rend:	Pingvinalakúak (Sphenisciformes);
Család:	Pingvinfélék (Spheniscidae);
Alcsalád:	Spheniscinae;
Nem:	Spheniscus; Brisson, 1760
Faj:	S. humboldti;
Tudományos név
	Spheniscus humboldti; Meyen, 1834
Elterjedés
	Az elterjedési területe
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Humboldt-pingvin témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Humboldt-pingvin témájú médiaállományokat és Humboldt-pingvin témájú kategóriát.

A Humboldt-pingvin (Spheniscus humboldti) a madarak (Aves) osztályának pingvinalakúak (Sphenisciformes) rendjébe, ezen belül a pingvinfélék (Spheniscidae) családjába és a Spheniscinae alcsaládjába tartozó dél-amerikai úszómadár. Neve az élőhelyének közelében található Humboldt-áramlatra utal, amely a nagy német felfedezőről és földrajztudósról, a Venezuelát és Mexikót is megjárt Alexander von Humboldtról kapta a nevét.

Előfordulása

Mint minden pingvin, ez a faj is a tenger közelében él, csak fészkelni jár a partra. A vadon élő populációk 2/3-a Chile, fennmaradó része pedig Peru csendes-óceáni partvidékén és szigetein fordul elő, a déli szélesség 5–42° között, zömmel a trópusi éghajlati övben. Ennél északabbra csak az Egyenlítő mentén élő galápagosi pingvin fordul elő a pingvinek csoportján belül.

Megjelenése

A délebbre előforduló Magellán-pingvinekhez nagyon hasonló Humboldt-pingvinek átlagosan 70 centiméter hosszúak, testtömegük pedig 4 kilogramm. Hátuk, szárnyuk és csőrük fekete, szemük vörösesbarna, hasuk fehér. A toroknál egyetlen vastag fehér sávból indulnak ki a részben a szemekhez, részben a has fehér foltjával párhuzamosan futó csíkok, szemben a Magellán-pingvin két elkülönülő sávjával. A Humboldt-pingvin csőre is erősebb rokonáénál, körülötte csupasz, rózsaszín folt látható, amelynek a hőszabályozásban van nagy szerepe.

Életmódja

A kifejlett példányok a part közelében keresik táplálékukat, amely különféle halakból (szardella, szardínia, Normanichthys crockeri, makrélacsuka (Cololabis saira) stb.), rákokból és tintahalakból áll. A vadászatra leginkább 60 méterrel a tengerszint alatti mélységig terjedő sávban kerül sor, de már feljegyeztek 150 méteres merülést is.

Költési időszakban a kolóniát ritkán hagyják el 35 kilométernél nagyobb távolságra a táplálékot kereső felnőttek, de a téli időszakban több száz kilométeres vándorutakat tehetnek meg a nyílt vízen, mielőtt visszatérnének a telepre.

Kedvező körülmények esetén gyakran két fészekaljat is felnevelnek a szülők egy költési szezonban. Mivel a költés és fiókanevelés 5 hónapig, a vedlés pedig 2 hónapig tart, a szülők gyakran egész évben költőhelyeik közelében maradnak. A vedlésre január–februárban kerül sor, előtte és utána két hétig a kifejlett állatok intenzíven táplálkoznak, hogy a költés és a vedlés során elvesztett súlyt visszaszerezhessék.

Szaporodása

A Humboldt-pingvinek szaporodása bármikor bekövetkezhet március és december között, bár helytől függően két csúcsidőszak jellemző (április–május és szeptember–október). A monogám pár sok esetben ragaszkodik régi, mélyedésekben és hasadékokban berendezett fészkéhez, ahova a tojó 2–4 napos eltéréssel két tojást rak. A költés 40–42 napig tart, és mindkét szülő kiveszi belőle a részét, míg párjuk táplálékért jár.

A néhány napos eltéréssel kikelő fiókák naponta kapnak táplálékot szüleiktől. A rohamosan növekvő utódokat eleinte felül barnásszürke, alul krémszínű „köztes” tollazat borítja, amely kiválóan hőszigeteli őket, így szüleik minden energiájukat a táplálékkeresésre fordíthatják.

A fiókák végül 10–12 hetesen elhagyják szüleiket, és több hónapon keresztül róják a tengert. Ekkor már nagyon hasonlítanak szüleikre, bár a fekete csík hiányzik a hason és alapvetően fakóbb színűek. Kétéves korukra válnak ivaréretté, és akár 30 évig is élhetnek állatkerti körülmények között.

Védettsége

Ma a faj vadonban előforduló állományának összlétszáma mintegy 12 000 példányra tehető, és rohamosan csökken. Ez leginkább az ipari méretű guanó-gyűjtéssel, a zsákmányállatok mind intenzívebb halászatával és a rengeteg, hálókba gabalyodott pingvin pusztulásával magyarázható. A kolóniák különösen érzékenyen reagálnak az úgynevezett ENSO-ra (El Niño Southern Oscillation), ami hosszú ideig tartó táplálékhiányt okozhat, de a fészkelőtelepeket is elmoshatja a sok esőzés.

Európában az Európai Állatkertek és Akváriumok Szövetsége felügyelete alá tartozó Európai Veszélyeztetett Fajok Programja (EEP) keretében tenyésztik a faj egyedeit.

Magyarországon csak a Nyíregyházi Állatparkban tartják.