Ugrás a tartalomhoz

Goda Gábor (író)

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ez a szócikk az íróról szól. Hasonló címmel lásd még: Goda Gábor (egyértelműsítő lap).
Goda Gábor
Az 1972-es Körkép antológiában megjelent portréja
Az 1972-es Körkép antológiában megjelent portréja
SzületettGrünfeld Gábor
1911. április 1.[1]
Budapest[2]
Elhunyt1996. április 12. (85 évesen)[1]
Budapest[2]
Állampolgárságamagyar
Nemzetiségemagyar
SzüleiGoda Géza
Foglalkozása
Tisztségeszínigazgató (1958–1959, Vígszínház)
Kitüntetései
SírhelyeFiumei Úti Sírkert (34/1-1-42)
A Wikimédia Commons tartalmaz Goda Gábor témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Goda Gábor (született Grünfeld) (Budapest, 1911. április 1. – Budapest, 1996. április 12.) Kossuth-díjas magyar író, műfordító, színházigazgató.

Életpályája

[szerkesztés]

Édesapja Goda Géza (1874–1954) hírlapíró, édesanyja Seifter Erzsébet (1885–1938)[3] volt.[4][5] 1929-ben a zuglói Szent István Gimnáziumban érettségizett. Ekkor jelent meg első s egyetlen verseskötete. Az érettségit követően alkalmi munkákból élt. Az újságírásba is belekóstolt, ám mivel nem találta meg egy interjúalanyát, a kor egyik ünnepelt színésznőjét, javasolták neki, keressen más elfoglaltságot. Ezt követően a Független Szemle könyvkiadóban dolgozott, volt lektor és fordító is, 1931-ben pedig a Porond című folyóiratot szerkesztette. Írói pályafutása – a rövid költői kitérőt követően – novellákkal folytatódott, amelyekből több az Újság című lapban is megjelent, s felkeltette a közönség figyelmét. 1936-ban adták ki a Levél a pokolból című elbeszéléskötetét, amelyre Nagy Lajos és Füst Milán is felfigyelt. Az ifjú szerzőről szóló írásaikban elismeréssel szóltak a Goda-novellákban megnyilatkozó kvalitásokról, a pesti polgári világ szociografikus részletezésű leírásáról, a finom és árnyalt lélekrajzról. Az 1930-as években több nagyobb lélegzetű prózai művet írt, amelyeket a világháború után átdolgozott és megjelentetett. A II. világháború éveiben (1939–1945) több alkalommal is munkaszolgálatra hívták be.

A világháború után közéleti szerepet vállalt, 1945–1950 között Budapest kulturális ügyeinek vezetője, először főjegyző, majd kultúrtanácsos lett. 1956-1958-ban tagja volt az Irodalmi Tanácsnak, 1957–1959-ben pedig részt vett az Élet és Irodalom szerkesztésében is. 1958-ban egy évadon keresztül a Néphadsereg Színházának (a mai Vígszínház) igazgatója volt.

Novelláival, regényeivel, publicisztikai írásaival a háború utáni szocialista irodalom egyik jelentős alakja lett. Igazi urbánus író volt, műveinek fő színtere a pesti kispolgárság világa volt. Ezt ismerte leginkább, ha számára idegen területre tévedt, például az angyalföldi munkásokról szóló 1952-es kisregényében, a sematizmus közhelyeit valósította meg. Az 1950-es évek második felétől írott műveit is az erősen szatirikus, ironikus látásmód, a fanyar humor jellemezte.

Nem sokkal 85. születésnapja után, 1996. április 12-én hunyt el Budapesten.

Goda Gábor sírja Budapesten. Kerepesi temető: 34/1-1-42. Alkotó: Domonkos Béla, 2000

Művei

[szerkesztés]
  • Ősz ez a tavasz, pajtás! (versek, 1929)
  • Levél a pokolból (elbeszélés, 1936)
  • Flamingók, avagy a kredenc halála (1938, 1958)
  • Legendák (1940)
  • A fasizmus hazugságai (1945)
  • Vihar előtt (emlékezések, 1946)
  • Farkasok között (elbeszélés, 1952)
  • Két csacsi (elbeszélés, 1953)
  • Panoptikum (kisregény, 1956)
  • A planétás ember és a többiek. Három kisregény (kisregények, 1958)
  • Családi kör (elbeszélés, 1959)
  • Naplófüzetemből (1960)
  • Fontos történetek (elbeszélés, 1961)
  • A rendes ember (regény, 1961)
  • Ördögűzés I.-II. (válogatott elbeszélések, 1963)
  • Poldini úr (regény, 1963)
  • Magányos utazás (regény, 1965)
  • Írás közben (tanulmány, 1966)
  • Miért nem nőtt az ember az égig? (elbeszélés, 1966)
  • Volt egyszer egy család (regény, 1967)
  • Vallomások regénye (regény, 1968)
  • Concerto (elbeszélés, 1969)
  • Szelíd zsoltárok (1970)
  • Egy naplopó naplója (regény, 1971)
  • Bolondóra (regény, 1973)
  • Mennyei csavargók (regény, 1975)
  • Levelek Judithoz (emlékezések, 1979)
  • Az ember, aki madár lett I. (összegyűjtött elbeszélések, 1982)
  • A hóhér halála (összegyűjtött elbeszélések, 1987)
  • Szülőföldem, Budapest (visszaemlékezések, 1989)
  • Tűnődések (1997)
  • Zsidó mesék és legendák; Makkabi, Budapest, 1998

Műfordításai

[szerkesztés]
  • Ilja Ehrenburg: Lasik Roitschwantz mozgalmas élete (1933)
  • Erich Ebermayer: Az ifjúság élni akar (1935)
  • André Malraux: Két nemzedék (1946)

Díjai, elismerései

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Goda_Gábor_(író)&oldid=27638314”