Ugrás a tartalomhoz

Bajza József (költő)

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ez a szócikk a költő, kritikus Bajza Józsefről szól. Hasonló címmel lásd még: Bajza József (egyértelműsítő lap).
Bajza József
Morelli Gusztáv metszete
Morelli Gusztáv metszete
Élete
Született1804. január 31.
Szűcsi
Elhunyt1858. március 3. (54 évesen)
Pest
SírhelyFiumei Úti Sírkert
Nemzetiségmagyar
Gyermekei
A Wikimédia Commons tartalmaz Bajza József témájú médiaállományokat.
Bajza József szobra Budapesten, a Nemzeti Színház aulájában

Bajza József (Szűcsi, 1804. január 31. – Pest, 1858. március 3.) költő, színigazgató, kritikus, a Magyar Tudományos Akadémia és a Kisfaludy Társaság tagja.

Élete, munkássága

[szerkesztés]

Bajza művelt kisnemesi családban született, 1804-ben. Atyja nemes Bajza Mihály, anyja Bornemissza Zsófia volt. Nagyapja Bajza Pál, az árvai uradalom tiszttartója, 1792. július 26.-án szerzett nemességet Ferenc királytól,[1] nagyanyja, Gerhard Anna volt. Tanulmányait Gyöngyösön kezdte a ferencrendiek gimnáziumában. A legfelső gimnáziumi osztályt 1817/1818-ban Pesten, a piaristáknál végezte.[2] 1818 és 1822 között a pesti egyetemen hallgatott bölcsészetet, majd 1822/1823-ban jogot, ám már az egyetemen jobban izgatta az esztétika, filozófia, irodalom, mint a törvénykönyvek. 1824-ben végzett Pozsonyban. 1828-ban tett ügyvédi esküt. Felesége csajághi Csajághy Júlia (1818-1885) úrnő volt.

Bajza, a költő

[szerkesztés]

Az egyetemi évek alatt kötött életre szóló barátságot Toldy Ferenccel, aki felfedezte benne a tehetséges költőt, s beajánlotta Kisfaludy Károlyhoz, aki a magyar romantikát később megteremtő tehetséges fiatalokat gyűjtötte maga köré. Kisfaludy Károly 1830-ben bekövetkezett halálakor átvette az Aurora folyóirat szerkesztését. 1831-ben elindította a Kritikai Lapok című folyóiratot, majd 1837-ben Vörösmarty Mihállyal és Toldy Ferenccel közösen az Athenaeumot, ahol már rendszeresen jelentkezik kritikáival. Társlapja a Figyelmező volt. 1847-től jelentkezett az Ellenőr könyvvel. Bajza költőnek indult, maradandót mégis kritikáival és tanulmányaival alkotott.

Bajza a kritikus, színigazgató

[szerkesztés]
Bajza József, Barabás Miklós litográfiája 1830-ból

1823-tól egy évet töltött Pozsonyban, 1829-től pedig a Pesti Német Színházban ismerkedett a teátrumok világával, gyűjtötte színházi élményeit. Első programját, a színpadi romantika tárgyában, a Dramaturgiai és logikai leckék, magyar színházbírálók számára című tanulmányában tette közzé, 1836-ban. 1837–1838-ban a Pesti Magyar Színház igazgatójaként – mely a városban az első, az országban a negyedik magyar játéknyelvű színházként nyílt meg – kidolgozta a színház működési szabályzatát.

Az újonnan megnyílt színház műsorarányainak kérdéséről 1837-ben vita robbant ki, aminek következtében 1838-ban lemondott igazgatói pozíciójáról. Bajza az Athenaeum folyóirat köré csoportosult liberálisokkal és a drámai színészekkel egyetemben attól tartott, hogy az Erkel Ferenc által erősen támogatott operadarabok túlsúlya a magyar dráma ügyére káros hatással lesz. Fontos megemlíteni, hogy Bajza és köre nem az operák ellen szállt harcba, hanem a magyar nyelv ügyét támogatták azáltal, hogy a magyar nyelvű drámákat szerették volna látni a színház repertoárjában, a zenés-táncos szórakoztató színdarabok helyett. Ennek a vitának lett a következménye az Athenaeum-per, mely során ellenfeleik (a Pesti Magyar Színház választmánya) megpróbálták negatív színben feltüntetni a folyóiratot, és annak szerkesztő triászát.

A kor másik nagy vitája, a német és a francia romantika képviselői közt zajlott; Bajza felismerve a francia romantika demokratikus szellemét, Victor Hugo népszerűsítésével küzdött a magyar romantika megteremtéséért. Bajza irodalmi- és színikritikáival, vitáival sokat tett a modern irodalmi élet viszonyainak tisztázásáért, illetve kritikáival a kemény, polemikus hangú bírálat megteremtőjévé vált. Mindemellett aktív színházi ember is, 1847–48-ban a Nemzeti Színház aligazgatója, korábban a teátrum drámabíráló bizottságának a tagja volt.

Bajza, a politikus

[szerkesztés]

Bajza ugyanakkor politikus alkat is volt, Kossuth híve. Az 1840-es évek közepén visszavonult az irodalmi és színházi kérdések vitatásától, minden idejét a politikai publicisztikának szentelte. 1848-hoz közeledve Bajza egyre cselekvőbbé vált, főszerkesztője lett a Kossuth Hírlapja című forradalmi napilapnak. Hivatalt ugyan nem vállalt a szabadságharc idején, tollával azonban harcolt. A bukás után menekülnie, bujkálnia kellett, közvetlen életveszélyben volt Vörösmartyval együtt. 1851-ben Haynau bukását követően szabadon visszatérhetett ugyan Pestre, ám az évekig tartó üldöztetés megterhelte: elborult az elméje, s bár néha ugyan kitisztult, mégis 1858-ban bekövetkező haláláig jórészt már szellemi sötétségben élt.

Néha találni az utczán egy férfit csendes, halk léptekkel ballagva, szemöldei mozdulatlan homloka elejére összevonva, szép, kifejezésteljes szemei merően maga elé szegezve; rendesen egy szép, halavány, szelid arczu ifju vezeti. Ez Bajza és gyermeke. Emeljetek kalapot előtte és haladjatok el mellette csendesen. Ő nem ismer senkit; nem ismeri önmagát sem.
– Jókai Mór: Magyar költők sorsa[3]

Művei

[szerkesztés]
Bajza Józsefnek és feleségének sírja Budapesten. Kerepesi temető: 34/1-1-21. Kivitelező: Gerenday-cég

Emlékezete

[szerkesztés]

A Vörösmarty–Széll–Bajza családok kapcsolata

[szerkesztés]
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Csajághy János
(1780–1846)
 
Takó Zsuzsanna
(1788–1859)
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Vörösmarty Mihály
(1800–1855)
 
Csajághy Laura
(1825–1882)
 
 
 
 
 
 
 
 
Csajághy Júlia
(1817–1887)
 
Bajza József
(1804–1858)
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Vörösmarty Béla
(1844–1904)
 
Vörösmarty Mihály
(1845–1848)
 
Vörösmarty Ilona
(1846–1910)
 
Széll Kálmán
(1843–1915)
 
Vörösmarty Erzsébet
(1847–1879)
 
Vörösmarty Irma
(1848–1849)
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Széll Ilona
(1868–1945)
 
 
Heckenast Gusztáv
(1811–1878)
 
Beniczkyné Bajza Lenke
(1839–1905)
 
Beniczky Ferenc
(1833–1905)
 
Bajza Jenő
(1840–1863)
 
Bajza Irén
(1843)
 
 
 
 

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ Királyi Könyvek - Ferenc 1; Bécs; 1792.07.26; nemesség és címer adományozása
  2. ↑ Piarista Rend Magyar Tartománya Központi Levéltára, Budapesti gimnázium levéltára, Régi levéltár (III.9.a), Anyakönyvek
  3. ↑ Magyar költők sorsa, Vasárnapi Újság 1. évf. (1854. márczius 26.) 4. sz.

Szakirodalom

[szerkesztés]
  • A magyar irodalom története III. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1965
  • Fenyő István: A centralisták. Egy liberális csoport a reformkori Magyarországon. Budapest, Argumentum Kiadó, 1997
  • Bajza Kálmán: Az Athenaeum-per. Budapest, Argumentum Kiadó, 1997
  • Hamza Gábor: Emlékezés Bajza Józsefre (1804-1858), a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagjára. http://mta.hu/ix-osztaly/jubileumi-megemlekezesek-106146

További információk

[szerkesztés]
A magyar Wikiforrásban további forrásszövegek találhatóak
Bajza József témában.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Bajza_József_(költő)&oldid=26775371”