Pau Casals

	Pau Casals
	1922-ben
	Életrajzi adatok
Születési név	Pau Carles Salvador Casals i Defilló
Született	1876. december 29.; El Vendrell
Elhunyt	1973. október 22. (96 évesen); San Juan
Sírhely	Cementiri del Vendrell
Házastársa	Susan Metcalfe Casals (1914. április 4. – 1928); Marta Casals Istomin (1957. április 3. – 1973. október 22.);
Élettárs	Francesca Vidal i Puig (–1955); Guilhermina Suggia (1906–1912);
Szülei	Pilar Defilló Amiguet; Carles Casals i Ribes
Iskolái	Municipal Conservatory of Music of Barcelona; Madrid Royal Conservatory;
	Pályafutás
Műfajok	komolyzene; sardana;
Hangszer	cselló
Díjak	a francia Becsületrend főtisztje (1946); Francia Köztársaság Nemzeti Érdemrendjének nagykeresztje (1971); Grammy Lifetime Achievement Award (1989); Charles E. Lutton Man of Music Award (1974); Gold Medal of the Generalitat of Catalonia (1979); Elnöki Szabadság-érdemrend (1963); Royal Philharmonic Society Gold Medal (1912); United Nations Peace Medal (1971); Hijo Adoptivo de Barcelona (1934. június 16.); Walter Willson Cobbett Medal; honorary doctorate of the University of Montpellier (1946);
Tevékenység	zenész, zeneszerző, karmester
Kiadók	Columbia Records; Philips; His Master's Voice;
	Pau Casals aláírása
	A Wikimédia Commons tartalmaz Pau Casals témájú médiaállományokat.
	Sablon • Wikidata • Segítség

Pau Carles Salvador Casals i Defilló (El Vendrell, 1876. december 29. – San Juan, 1973. október 22.) közismert művésznevén Pablo Casals, katalán származású spanyol csellóvirtuóz, karmester, komponista.

Életrajza

El Vendrellben született, Katalóniában. Édesanyja előkelő katalán családból származott, édesapja, Carles Casals i Ribes (1852–1908) szegény templomi orgonista volt.^[4] Fiát zongorázni, hegedülni és orgonálni tanította. 11 éves korában először hallott csellót vándorzenészektől. 1888-ban anyja Barcelonába vitte, ahol a Escola Municipal de Músicán tanult csellózni, zongorázni és szolfézst. 1891. február 21-én szóló csellókoncertet adott 14 évesen, már ekkor őstehetségnek tartották. Két évvel később kitüntetéssel elvégezte az iskolát. 1905-ben Jacques Thibaud hegedűssel és Alfred Cortot zongoraművésszel megalakította a hamarosan világhíressé váló trióját. 1919-ben Barcelonában Orquestra Pau Casals néven szimfonikus zenekart hozott létre. A spanyol polgárháború alatt a köztársaságiakat támogatta, ezért a polgárháborút követően a franciaországi katalán településre, Prades-ba költözött, ahol 1950-ben létrehozta a Prades-i Pablo Casals Fesztivált. 1956-ban Puerto Ricóban telepedett le, ahol megalapította a San Juan-i Ünnepi Játékokat. Búcsúhangversenyét 1967-ben, kilencvenegy évesen adta, de három évvel később még New Yorkban száz csellistával a tiszteletére adott hangversenyen elvezényelte egyik saját művét.^[5]

Előadóművészete

Mind a kamarazene, mind a versenyművek tolmácsolása terén a 20. század egyik, ha nem a legjelentősebb gordonkaművészének számít. 1936 és 1939 között lemezre rögzítette Johann Sebastian Bach szólószvitjeit, amelyeket a mai napig a ciklus referencia-felvételeiként tartanak számon. Karmesterként is jelentős, híresek a Brandenburgi versenyek, illetve Beethoven szimfónia-felvételei.

Zeneszerzői tevékenysége

Komponistaként kevésbé ismert, mint előadóművészként. Jelentősebb szerzeményei: La vision de Fray Martin szimfonikus költemény, az El pesebre oratórium és a Miserere.

Magyarországi vonatkozások

Casals hosszú pályafutása alatt több ízben megfordult Magyarországon. 1910. decemberi, budapesti hangversenye alkalmából – amelyről a Nyugat is közölt kritikát^[6] – összeismerkedett Czigány Dezső festőművésszel, aki több portrét készített róla.^[7] Tóth Árpádot versre ihlette gordonkajátéka.

Osztrák–magyar udvari művész, a Ferenc József-rend kitüntetettje volt.^[8]

Emléke

Nevét az EN 274 számú, "Pau Casals" márkanevű EuroNight járat őrizte, mely Zürich és Barcelona között közlekedett.

Magyarul

Öröm és bánat. Pablo Casals emlékei; feljegyezte Albert E. Kahn, ford. Báti László; Zeneműkiadó, Bp., 1973

Lásd még

Csellisták listája

Jegyzetek

↑ ^a ^b Archivio Storico Ricordi. (Hozzáférés: 2020. december 3.)
↑ https://cat.elpais.com/cat/2021/11/24/cultura/1637766882_924274.html
↑ https://aviagemdosargonautas.net/2012/04/23/o-amor-pelo-violoncelo-pau-casals-e-guilhermina-suggia-por-clara-castilho/comment-page-1/
↑ Albert E. Kahn: Öröm és bánat. Pablo Casals emlékei. Ford. Báti László. Budapest, Zeneműkiadó, 1973. 9-10.
↑ Brockhaus Riemann zenei lexikon I. (A–F). Szerk. Carl Dahlhaus, Hans Heinrich Eggebrecht. Budapest: Zeneműkiadó. 1983, 297.
↑ Jász Dezső: Casals Pablo. In: Nyugat, 1910. 24. szám: Figyelő
↑ Rockenbauer Zoltán: A muzikális Nyolcak. Múzsák randevúja a pesti kávéházakban. In: Kieselbach Tamás (szerk.): Magyar zene és kép. Zene, ritmus, hangzás, kép, fotó, látvány. Budapest: Corvina, 2007. 58-71.
↑ Molnár Piroska: Pablo Casals művészete és életének magyar vonatkozásai: Doktori (DLA) értekezés. Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem (2008) (Hozzáférés: 2022. december 7.)

Források

J. Ma Corredor: Beszélgetések Pablo Casalsszal. Budapest, Gondolat, 1960
Albert E. Kahn: Öröm és bánat. Pablo Casals emlékei. Ford. Báti László. Budapest, Zeneműkiadó, 1973. ISBN 9633304067
Brockhaus Riemann zenei lexikon I. (A–F). Szerk. Carl Dahlhaus, Hans Heinrich Eggebrecht. Budapest: Zeneműkiadó. 1983, 297.
Jász Dezső: Casals Pablo. In: Nyugat, 1910. 24. szám: Figyelő[1]
Tóth Árpád: Casals Pablo gordonkázik – Tóth Árpád válogatott művei. Vál. Kardos László. Szépirodalmi, 1976. pp. 757–759. ISBN 9631504476

Zeneportál
A spanyol világ portálja

[4e720275adfaf88ed39f4a525c7f4942600b6a08-1] Archivio Storico Ricordi. (Hozzáférés: 2020. december 3.)

[cd380fbfb66961cb92d5bd18e4c322bdb39539a9-2] ttps://cat.elpais.com/cat/2021/11/24/cultura/1637766882_924274.html

[778936d1baff86eac7cb52937e32dc72021f8343-3] ttps://aviagemdosargonautas.net/2012/04/23/o-amor-pelo-violoncelo-pau-casals-e-guilhermina-suggia-por-clara-castilho/comment-page-1/

[4] Albert E. Kahn: Öröm és bánat. Pablo Casals emlékei. Ford. Báti László. Budapest, Zeneműkiadó, 1973. 9-10.

[5] Brockhaus Riemann zenei lexikon I. (A–F). Szerk. Carl Dahlhaus, Hans Heinrich Eggebrecht. Budapest: Zeneműkiadó. 1983, 297.

[6] Jász Dezső: Casals Pablo. In: Nyugat, 1910. 24. szám: Figyelő

[7] Rockenbauer Zoltán: A muzikális Nyolcak. Múzsák randevúja a pesti kávéházakban. In: Kieselbach Tamás (szerk.): Magyar zene és kép. Zene, ritmus, hangzás, kép, fotó, látvány. Budapest: Corvina, 2007. 58-71.

[8] Molnár Piroska: Pablo Casals művészete és életének magyar vonatkozásai: Doktori (DLA) értekezés. Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem (2008) (Hozzáférés: 2022. december 7.)

[1]

[2]

[3]

[4]

[5]

[6]

[7]

[8]

Pau Casals

1922-ben
Életrajzi adatok
Születési név	Pau Carles Salvador Casals i Defilló
Született	1876. december 29. El Vendrell^[1]
Elhunyt	1973. október 22. (96 évesen) San Juan^[1]
Sírhely	Cementiri del Vendrell
Házastársa	Susan Metcalfe Casals (1914. április 4. – 1928) Marta Casals Istomin (1957. április 3. – 1973. október 22.)
Élettárs	Francesca Vidal i Puig (–1955)^[2] Guilhermina Suggia (1906–1912)^[3]
Szülei	Pilar Defilló Amiguet Carles Casals i Ribes
Iskolái	Municipal Conservatory of Music of Barcelona Madrid Royal Conservatory
Pályafutás
Műfajok	komolyzene sardana
Hangszer	cselló
Díjak	a francia Becsületrend főtisztje (1946) Francia Köztársaság Nemzeti Érdemrendjének nagykeresztje (1971) Grammy Lifetime Achievement Award (1989) Charles E. Lutton Man of Music Award (1974) Gold Medal of the Generalitat of Catalonia (1979) Elnöki Szabadság-érdemrend (1963) Royal Philharmonic Society Gold Medal (1912) United Nations Peace Medal (1971) Hijo Adoptivo de Barcelona (1934. június 16.) Walter Willson Cobbett Medal honorary doctorate of the University of Montpellier (1946)
Tevékenység	zenész, zeneszerző, karmester
Kiadók	Columbia Records Philips His Master's Voice


Pau Casals aláírása

A Wikimédia Commons tartalmaz Pau Casals témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség