Wikipédia

Czigány Dezső

(1883–1937) magyar festőművész
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2024. augusztus 18.

Czigány Dezső, született Wimmer Dezső (Budapest, 1883. június 1.[7] – Budapest, 1937. december 31.) magyar festő. A 20. század elején a modern stílusirányokkal megismerkedve kialakította egyéni stílusát, mélyre hangolt színű arcképeket, aktokat, csendéleteket festett kötött, a formát hangsúlyozó előadásban.

Czigány Dezső
Székely Aladár felvétele (1925)
Székely Aladár felvétele (1925)
SzületettWimmer Dezső
1883. június 1.[1][2][3]
Budapest[4]
Elhunyt1937. december 31. (54 évesen)[1][2][3]
Budapest[5]
Állampolgárságamagyar
Foglalkozásafestőművész
IskoláiJulian Akadémia
Halál okaöngyilkosság
SírhelyeFarkasréti temető (felszámolták)[6]
Festői pályafutása
MestereiHollósy Simon
Aki hatott ráPaul Cezanne
Paul Gauguin
Henri Matisse
Félix Vallotton
A Wikimédia Commons tartalmaz Czigány Dezső témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség
Csendélet almákkal és narancsokkal (c. 1910 vagy c. 1930)

Életpályája

szerkesztés

Wimmer Ignác bádogosmester és Pfeiffer Hani gyermekeként született. Budapesten, majd Münchenben és a nagybányai művésztelepen[8] tanult Hollósy Simonnál. 1905-ben Párizsban a Julian Akadémiára járt Jean-Paul Laurens francia történeti festőhöz.

1906-ban állított ki először a Salon des Indépendants kiállításain. Az akadémikus és történeti festészet nem hatott rá, sokkal inkább Paul Cezanne, Paul Gauguin, Henri Matisse és Félix Vallotton művészete. Az évtized második felében a magyar Vadak stílusában festett portréival hívta fel magára a figyelmet. Heves ellenérzést váltott ki a korabeli kritika részéről zöld hajjal festett önarcképe, amely a Nyolcak első, Új képek címet viselő tárlatán szerepelt 1909-ben. Az évtizedfordulótól festészete mindinkább Paul Cézanne hatása alá került.

A nagybányaiakkal[9] és a Nyolcakkal 1911-ben is kiállított. A kecskeméti művésztelep létrejöttekor Nagybánya helyett Kecskemétet részesítette előnyben, Czigány modern festő volt. Jó barátságban volt Ady Endre költővel, többször is lefestette. Híres önarcképeinek sorozata is, amelyeken magát mint bíborost, munkást vagy szerzetest stb. ábrázolta. Az első világháború után Franciaországban élt, hazajőve gyűjteményes kiállítást rendezett dél-franciaországi tájképeiből 1927-ben Székely Aladár fotóművész budapesti műtermében, a Váci utcában.[10]

Halála

szerkesztés

1937-ben önkezével vetett véget életének. Mielőtt öngyilkos lett, kiirtotta a családját, leányát, unokáját, harmadik feleségét, Szilasi Borbálát, Szilasi Vilmos húgát.[11][12][13]

Emlékezete

szerkesztés

1944-ben hagyatéki kiállításon mutatták be gyűjteményes anyagát; számos képe magángyűjteményekbe került, de ma már műveiből egyre többet a Magyar Nemzeti Galéria és jeles vidéki múzeumok, a pécsi Janus Pannonius Múzeum, a székesfehérvári Deák Gyűjtemény, a kaposvári Rippl-Rónai Múzeum őriznek. Művei lassanként magángyűjteményekből bekerülnek a múzeumokba, pld. Nemes Marcell híres műgyűjtő odaajándékozta anyagát a Kecskeméti Képtárnak, abban Czigány Dezső képek is voltak, ma is láthatók a Cifrapalotában.

Műveiből

szerkesztés
 Bővebben: Czigány Dezső műveinek listája
  • Leányarckép (Merengő) (1903) (olaj, vászon, 76x60 cm) (magántulajdonban)
  • Tájkép (1906-08) (olaj, vászon kartonon, 49x58,5 cm) (magántulajdonban)
  • Műtermi csendélet (1910 körül) (olaj, vászon, 96x71 cm) (JPM)
  • Gyermektemetés (1910) (olaj, karton, 60,5x77 cm) (MNG)
  • Önarckép (1912) (olaj, vászon, 58x40 cm) (Rippl-Rónai Múzeum, Kaposvár)
  • Provence-i táj (1926-27)

Galéria

szerkesztés

Kapcsolódó szócikkek

szerkesztés

Források

szerkesztés
  • Művészeti lexikon. Szerk. Éber László. 1. köt. Budapest : Győző Andor, 1935. Czigány Dezső l. 226. o.
  • Művészeti lexikon. Szerk, Zádor Anna és Genthon István. 1. köt. Budapest : Akadémiai Kiadó, 1965. Czigány Dezső l. 486-487. o.
  • Réti István: A nagybányai művésztelep. Budapest, Kulturtrade Kiadó, 1994. ISBN 9637826351

Jegyzetek

szerkesztés
  1. ↑ a b Czigány [Wimmer], Dezső, Dezső Czigány [Wimmer]
  2. ↑ a b Hrvatska enciklopedija (horvát nyelven). Miroslav Krleža Lexicographical Institute, 1999
  3. ↑ a b The Fine Art Archive. (Hozzáférés: 2021. április 1.)
  4. ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 15.)
  5. ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 31.)
  6. ↑ https://epa.oszk.hu/00000/00003/00030/fuggelek.html
  7. ↑ Születési bejegyzése a pesti neológ izraelita hitközség születési akv. 861/1883. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2019. november 26.)
  8. ↑ 1901 és 1903 nyarán tanult a nagybányai művésztelepen. Réti István i. m. 165-166. o.
  9. ↑ 1911 májusában részt vett Nagybányán az ottani festők nagybányai kollektív kiállításán is. L. Réti István i. m. 161. o.
  10. ↑ L. Kieselbach Galéria Czigány Dezsőről írt életrajzát
  11. ↑ Halálesete bejegyezve Budapest VI. ker. polgári akv. 10/1938. folyószám alatt. Online dokumentum: https://familysearch.org/pal:/MM9.3.1/TH-266-11019-130484-49 (Letöltés ideje: 2015. október 17.)
  12. ↑ http://hvg.hu/kultura/20110727_nyolcak_nyomaban_orban_dezso_nagy_akt
  13. ↑ Műtermi lakásán, mialatt családja aludt, elővette revolverét és azzal először leányát, Ingusz Istvánnét majd annak 2 éves kis leányát, végül saját feleségét, született Szilassy Borbálát lőtte agyon. Amikor velük végzett, magára emelte fegyverét és önmagával is végzett. - Zalai Közlöny 1938. január 1.

További információk

szerkesztés
 
A Wikimédia Commons tartalmaz Czigány Dezső témájú médiaállományokat.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Czigány_Dezső&oldid=27377087”