Phenomenology and the Cognitive Sciences, Dec 7, 2023
In this article, we endeavour to lay the theoretical fundaments of a phenomenologically based pro... more In this article, we endeavour to lay the theoretical fundaments of a phenomenologically based project regarding the origins of conscious experience in the natural world. We assume that a phenomenological analysis (based upon Edmund Husserl's philosophy) of first-person experience could substantially contribute to related empirical research. In this regard, two phenomenological conceptions provided by Husserl are of fundamental importance. The first relates to the essential and necessary embodiment of every subjective experience; the second concerns the intrinsically holistic and concrete character of consciousness. These considerations have two crucial implications. First, every mental content and capability ultimately refers to a bodily basis as its carrier and realizer ('embodied manifestation thesis'). Second, there is a minimal set of bodily structures that carries and realizes the minimal mind ('minimal context thesis'). Based upon these assumptions, we can use phenomenology to select from the empirical theories of consciousness. We argue that currently, Bjorn Merker's subcortical theory of consciousness appears to be the best candidate for a phenomenological approach. In phenomenological regard, however, it is highly challenging to test a subcortical theory; therefore, we suggest that certain experiments based upon emergence from general anaesthesia might help test such a theory in a phenomenologically legitimate way.
Bevezetés "A tudat aspektusai" című tematikus rovat elé 2022. május 19-20. között került sor a Ma... more Bevezetés "A tudat aspektusai" című tematikus rovat elé 2022. május 19-20. között került sor a Magyar Fenomenológiai Egyesület és az ELTE BTK Filozófia Intézet közös, éves konferenciájára "A tudat aspektusai" címen. A rendezvény sikeres volt, nagy érdeklődés kísérte, az eseményen összesen 34 előadás hangzott el, ebből hat plenáris beszéd (Boros Gábor, Farkas Katalin, Komorjai László, Popovics Zoltán, Wilhelm Schmidt-Biggermann, Vajda Mihály). A konferencia során a fenomenológiai mozgalom egyik centrális, talán legfontosabb fogalmát járták körül a résztvevők, nevezetesen a tudat fogalmát. Egy olyan fogalomról van szó, mely végig Husserl és az őt követő fenomenológusok vizsgálódásainak középpontjában állt. Ki kritikailag viszonyult hozzá, mint Heidegger, 1 ki pozitívan és megerősítőleg, mint a mozgalom tagjainak jellemző többsége. De még Heideggernél is, aki érett korszakától (legkésőbb 1920-tól kezdődően) erősen kritikus volt a tudat fogalmával szemben, hiszen a megjelenés eseménye mindenekelőtt az ittlétre volt vonatkoztatva, mint a Lét megjelenése vagy az ittlét önmegjelenése, még ő is oly módon írta le a megjelenést, ami a hagyományos filozófia fogalomtárában ezer szálon kötődött a tudat fogalmához. A konferencia alkalmával a résztvevők-az előadók és a közönség tagjai-az egyénre, a szubjektumra vonatkoztatott megjelenés, avagy a szubjektum általi megjelenítés terminusaiban értelmezett tudat formáit, regisztereit vették tüzetesebben górcső alá-mindenekelőtt a fenomenológia kontextusában, de egyes előadásokban a fenomenológián kívül is, illetve ahogyan az ma a különböző interdiszciplináris kutatásokban megjelenik. Az Elpis folyóirat alábbi, tematikus blokkját öt darab, a konferencián elhangzott kiváló előadás, hasonlóan kiváló és jól sikerült, tanulmánnyá átdolgozott, írásos változata alkotja. A blokk szerzői közül hárman már jelentős teljesítményt maguk mögött tudó, a hazai filozófiai élet meghatározó szereplői közé tartoznak (Dornbach Márton, Horváth Lajos, Popovics Zoltán), ketten pedig még pályájuk viszonylag kezdeti szakaszán álló, kimagasló tehetségű kutatók (Sipos Andrea, Berta Gergely). Mindegyik szöveg önálló gondolatokkal, elmélyült fejtegetésekkel és rendkívül eredeti, gyümölcsöző meglátásokkal gazdagítja a hazai filozófiai életet, azon belül is mindenekelőtt a kortárs magyar fenomenológiai diskurzust. Olyan szövegekről van szó, amelyekről bátran ki merem jelenteni, hogy a Magyarországon folyó kutatások élvonalát képviselik,
DOAJ (DOAJ: Directory of Open Access Journals), Jun 1, 2020
Husserl applies constructive phenomenology on the level of the individual subject trying to thema... more Husserl applies constructive phenomenology on the level of the individual subject trying to thematize the problems of birth and death (Hua Mat 4 8, texts e.g. 21, 43, 94, 96) as well as on the level of totality, of the Absolute, (Hua 15: text 38). (He also tackles the problem of God himself in detail in his late E-Manuscripts from the same period, the 1930s.) We shall take a closer look on the way Husserl unfolds apodictic implications in the given, in order to construct and reconstruct what lies beyond the limits of intuitively accessible. He tries to raise questions concerning individual immortality, the meaning of historicity and the existence of God from a transcendental point of view, which differs radically from the approaches of classical, speculative metaphysics. This essay is aimed to highlight some peculiarities of Husserl's notion of a phenomenologically founded metaphysics. It consists of three parts: 1) the context of C-Manuscripts, 2) methodological layers in the C-Manuscripts and 3) constructive phenomenology in the C-Manuscripts and in other late materials.
A megtestesült kogníció (Embodied Cognition/Mind) elnevezés az elme multidiszciplináris megközelí... more A megtestesült kogníció (Embodied Cognition/Mind) elnevezés az elme multidiszciplináris megközelítésére utal, melynek két, egymással szorosan összefüggő legfontosabb megfontolása közül az első arra vonatkozik, hogy a testiség lényegileg meghatározza a tudati működések minden szintjét és szegletét, a második pedig, hogy a tudatot talán a legjobban a testi létezésnek a környezethez való aktív viszonya alapján érthetjük meg. Ez a modell a tudat természet- és bölcsészettudományos pszichológiai leírásaiban éppúgy megtalálható, mint az analitikus elmefilozófiában, illetve a kontinentális filozófiában, azon belül is mindenekelőtt a fenomenológiában, illetve a fenomenológiai kötődésű hagyományokban. Ezek a különböző felfogások, tradíciók az elmúlt évtizedekben intenzív párbeszédre törekedtek egymással, hogy együtt alakítsák ki a tudat egy szintetikus, nem redukcionista elméletét, amely test és elme karteziánus dualista felfogásával is szakít. Az alábbi tanulmányban ennek a szerteágazó mozga...
A tanulmányban Edmund Husserl és Martin Heidegger érzelemelméletének bizonyos hasonlóságait és kü... more A tanulmányban Edmund Husserl és Martin Heidegger érzelemelméletének bizonyos hasonlóságait és különbségeit szeretném megvizsgálni. Első pillantásra úgy tűnik, hogy Heideggernél az érzelem, illetve a hangoltságként értett hangulat, jóval fontosabb szerepet tölt be, mint Husserlnél. Heideggernél az érzelem, a hangoltság, a gondolkodás és a nyelv mellett, azon egzisztenciális alapmódok közé tartozik, melyek együttesen értelmezik, feltárják az ember számára a világot. A közelebbi vizsgálat azt mutatja, hogy Husserlnél is meghökkentően hasonló funkcióval bír a hangulat – már Heidegger előtt is, a publikálatlan kutatási kéziratokban. Szeretném megmutatni azt a bonyolult utat, amit az érzelmek (illetve a hangulat) felfogása a két szerzőnél bejárt; illetve a két szerző nyomán szeretnék rámutatni arra az alapvető szerepre, amit az érzelem a teoretikus és a teória előtti, hétköznapi tapasztalat szempontjából betölt.
Pros and cons of reason – Tamás Ullmann: Dimensions of Reason. Ullmann Tamás: Dimensions of Reaso... more Pros and cons of reason – Tamás Ullmann: Dimensions of Reason. Ullmann Tamás: Dimensions of Reason. Budapest, L’Harmattan, 2012. pp. 322.
The paper discusses the concept of desire in Hegel from the perspective of phenomenological analy... more The paper discusses the concept of desire in Hegel from the perspective of phenomenological analysis. By connecting the phenomenology of Husserl and Heidegger to German idealism, I wish to highlight the idea that the two are closer to each other than it is usually believed. Through close readings of Hegel’s Phenomenology of the Spirit, I show how some philosophical ideas of German idealism reappear more emphatically in Phenomenology.
Phenomenology and the Cognitive Sciences, Dec 7, 2023
In this article, we endeavour to lay the theoretical fundaments of a phenomenologically based pro... more In this article, we endeavour to lay the theoretical fundaments of a phenomenologically based project regarding the origins of conscious experience in the natural world. We assume that a phenomenological analysis (based upon Edmund Husserl's philosophy) of first-person experience could substantially contribute to related empirical research. In this regard, two phenomenological conceptions provided by Husserl are of fundamental importance. The first relates to the essential and necessary embodiment of every subjective experience; the second concerns the intrinsically holistic and concrete character of consciousness. These considerations have two crucial implications. First, every mental content and capability ultimately refers to a bodily basis as its carrier and realizer ('embodied manifestation thesis'). Second, there is a minimal set of bodily structures that carries and realizes the minimal mind ('minimal context thesis'). Based upon these assumptions, we can use phenomenology to select from the empirical theories of consciousness. We argue that currently, Bjorn Merker's subcortical theory of consciousness appears to be the best candidate for a phenomenological approach. In phenomenological regard, however, it is highly challenging to test a subcortical theory; therefore, we suggest that certain experiments based upon emergence from general anaesthesia might help test such a theory in a phenomenologically legitimate way.
Bevezetés "A tudat aspektusai" című tematikus rovat elé 2022. május 19-20. között került sor a Ma... more Bevezetés "A tudat aspektusai" című tematikus rovat elé 2022. május 19-20. között került sor a Magyar Fenomenológiai Egyesület és az ELTE BTK Filozófia Intézet közös, éves konferenciájára "A tudat aspektusai" címen. A rendezvény sikeres volt, nagy érdeklődés kísérte, az eseményen összesen 34 előadás hangzott el, ebből hat plenáris beszéd (Boros Gábor, Farkas Katalin, Komorjai László, Popovics Zoltán, Wilhelm Schmidt-Biggermann, Vajda Mihály). A konferencia során a fenomenológiai mozgalom egyik centrális, talán legfontosabb fogalmát járták körül a résztvevők, nevezetesen a tudat fogalmát. Egy olyan fogalomról van szó, mely végig Husserl és az őt követő fenomenológusok vizsgálódásainak középpontjában állt. Ki kritikailag viszonyult hozzá, mint Heidegger, 1 ki pozitívan és megerősítőleg, mint a mozgalom tagjainak jellemző többsége. De még Heideggernél is, aki érett korszakától (legkésőbb 1920-tól kezdődően) erősen kritikus volt a tudat fogalmával szemben, hiszen a megjelenés eseménye mindenekelőtt az ittlétre volt vonatkoztatva, mint a Lét megjelenése vagy az ittlét önmegjelenése, még ő is oly módon írta le a megjelenést, ami a hagyományos filozófia fogalomtárában ezer szálon kötődött a tudat fogalmához. A konferencia alkalmával a résztvevők-az előadók és a közönség tagjai-az egyénre, a szubjektumra vonatkoztatott megjelenés, avagy a szubjektum általi megjelenítés terminusaiban értelmezett tudat formáit, regisztereit vették tüzetesebben górcső alá-mindenekelőtt a fenomenológia kontextusában, de egyes előadásokban a fenomenológián kívül is, illetve ahogyan az ma a különböző interdiszciplináris kutatásokban megjelenik. Az Elpis folyóirat alábbi, tematikus blokkját öt darab, a konferencián elhangzott kiváló előadás, hasonlóan kiváló és jól sikerült, tanulmánnyá átdolgozott, írásos változata alkotja. A blokk szerzői közül hárman már jelentős teljesítményt maguk mögött tudó, a hazai filozófiai élet meghatározó szereplői közé tartoznak (Dornbach Márton, Horváth Lajos, Popovics Zoltán), ketten pedig még pályájuk viszonylag kezdeti szakaszán álló, kimagasló tehetségű kutatók (Sipos Andrea, Berta Gergely). Mindegyik szöveg önálló gondolatokkal, elmélyült fejtegetésekkel és rendkívül eredeti, gyümölcsöző meglátásokkal gazdagítja a hazai filozófiai életet, azon belül is mindenekelőtt a kortárs magyar fenomenológiai diskurzust. Olyan szövegekről van szó, amelyekről bátran ki merem jelenteni, hogy a Magyarországon folyó kutatások élvonalát képviselik,
DOAJ (DOAJ: Directory of Open Access Journals), Jun 1, 2020
Husserl applies constructive phenomenology on the level of the individual subject trying to thema... more Husserl applies constructive phenomenology on the level of the individual subject trying to thematize the problems of birth and death (Hua Mat 4 8, texts e.g. 21, 43, 94, 96) as well as on the level of totality, of the Absolute, (Hua 15: text 38). (He also tackles the problem of God himself in detail in his late E-Manuscripts from the same period, the 1930s.) We shall take a closer look on the way Husserl unfolds apodictic implications in the given, in order to construct and reconstruct what lies beyond the limits of intuitively accessible. He tries to raise questions concerning individual immortality, the meaning of historicity and the existence of God from a transcendental point of view, which differs radically from the approaches of classical, speculative metaphysics. This essay is aimed to highlight some peculiarities of Husserl's notion of a phenomenologically founded metaphysics. It consists of three parts: 1) the context of C-Manuscripts, 2) methodological layers in the C-Manuscripts and 3) constructive phenomenology in the C-Manuscripts and in other late materials.
A megtestesült kogníció (Embodied Cognition/Mind) elnevezés az elme multidiszciplináris megközelí... more A megtestesült kogníció (Embodied Cognition/Mind) elnevezés az elme multidiszciplináris megközelítésére utal, melynek két, egymással szorosan összefüggő legfontosabb megfontolása közül az első arra vonatkozik, hogy a testiség lényegileg meghatározza a tudati működések minden szintjét és szegletét, a második pedig, hogy a tudatot talán a legjobban a testi létezésnek a környezethez való aktív viszonya alapján érthetjük meg. Ez a modell a tudat természet- és bölcsészettudományos pszichológiai leírásaiban éppúgy megtalálható, mint az analitikus elmefilozófiában, illetve a kontinentális filozófiában, azon belül is mindenekelőtt a fenomenológiában, illetve a fenomenológiai kötődésű hagyományokban. Ezek a különböző felfogások, tradíciók az elmúlt évtizedekben intenzív párbeszédre törekedtek egymással, hogy együtt alakítsák ki a tudat egy szintetikus, nem redukcionista elméletét, amely test és elme karteziánus dualista felfogásával is szakít. Az alábbi tanulmányban ennek a szerteágazó mozga...
A tanulmányban Edmund Husserl és Martin Heidegger érzelemelméletének bizonyos hasonlóságait és kü... more A tanulmányban Edmund Husserl és Martin Heidegger érzelemelméletének bizonyos hasonlóságait és különbségeit szeretném megvizsgálni. Első pillantásra úgy tűnik, hogy Heideggernél az érzelem, illetve a hangoltságként értett hangulat, jóval fontosabb szerepet tölt be, mint Husserlnél. Heideggernél az érzelem, a hangoltság, a gondolkodás és a nyelv mellett, azon egzisztenciális alapmódok közé tartozik, melyek együttesen értelmezik, feltárják az ember számára a világot. A közelebbi vizsgálat azt mutatja, hogy Husserlnél is meghökkentően hasonló funkcióval bír a hangulat – már Heidegger előtt is, a publikálatlan kutatási kéziratokban. Szeretném megmutatni azt a bonyolult utat, amit az érzelmek (illetve a hangulat) felfogása a két szerzőnél bejárt; illetve a két szerző nyomán szeretnék rámutatni arra az alapvető szerepre, amit az érzelem a teoretikus és a teória előtti, hétköznapi tapasztalat szempontjából betölt.
Pros and cons of reason – Tamás Ullmann: Dimensions of Reason. Ullmann Tamás: Dimensions of Reaso... more Pros and cons of reason – Tamás Ullmann: Dimensions of Reason. Ullmann Tamás: Dimensions of Reason. Budapest, L’Harmattan, 2012. pp. 322.
The paper discusses the concept of desire in Hegel from the perspective of phenomenological analy... more The paper discusses the concept of desire in Hegel from the perspective of phenomenological analysis. By connecting the phenomenology of Husserl and Heidegger to German idealism, I wish to highlight the idea that the two are closer to each other than it is usually believed. Through close readings of Hegel’s Phenomenology of the Spirit, I show how some philosophical ideas of German idealism reappear more emphatically in Phenomenology.
„A lappangó észt önnön lehetőségeinek megértésére ösztönözni, s ezáltal beláttatni vele, hogy a m... more „A lappangó észt önnön lehetőségeinek megértésére ösztönözni, s ezáltal beláttatni vele, hogy a metafizika lehetősége az igazi lehetőség” – olvassuk Edmund Husserl programnyilatkozatában. A munkásságát részben a klasszikus metafizika kritikájának szentelő filozófus végső célja ugyanis nem a metafizika mint olyan elvetése volt, hanem annak megreformálása, és biztos alapokra helyezése. Az tehát, hogy választ adjon „a végső és legfőbb kérdésekre”. Ebben a vállalkozásban az igazság fogalma kitüntetett szerepet játszott nála. Husserl az igazság problémáját három szinten is vizsgálta: a hétköznapi, a tudományos elméletalkotást megelőző életben, a tudományos és végül a filozófiai kutatás területén. Az igazság mindhárom szintje összefügg, és kölcsönösen értelmezi egymást. A szélesebb szakmai köztudatban Husserl igazságfelfogásával kapcsolatban leginkább a végső megalapozás, a megingathatatlan, „apodiktikus” bizonyosságra való törekvés gondolata él. A jelen könyv egyik kulcstézise az, hogy érdemes közelebbről is megvizsgálni, amit Husserl konkrétan az igazság fogalmával összefüggésben mond, hogy ezt a sematikus képet némileg árnyaljuk. A közelebbi elemzés azt mutatja, hogy Husserl szerint az igazságot mindhárom szinten egymásba fonódó evidenciák hálózataként kell felfogni; mindegyik szinten egymást átszövő, egymásba ágyazódó kontextusok rendszeréről van szó. Minden belátás árnyalja és szélesebb megvilágításba helyezi az összes többit. Ez azonban nem vezet nála parttalan relativizmushoz. A régebbi belátások bizonyos mozzanatai mindig megőrződnek, csak mindig többet jelentenek, mint korábban. Ez vonatkozik a filozófiai és a metafizikai belátások igazságára is; és ez vonatkozik végül magukra, Husserl belátásaira is.
Eines der wohl fundamentalsten Probleme der Philosophie ist die Frage nach der Zeit. Auch die als... more Eines der wohl fundamentalsten Probleme der Philosophie ist die Frage nach der Zeit. Auch die als wichtigste betrachteten existentiellen Fragen wie jene nach der Sterblichkeit (oder Unsterblichkeit) der Seele, der Existenz (oder Nichtexistenz) Gottes, der wirklichen Natur der Welt oder der menschlichen Freiheit und die nach dem Problem des Ursprungs des Bösen weisen auf das Problem des Wasseins der Zeit. Wer sich nicht mit dem Problem der Zeit konfrontiert, kann diese komplexen Fragen in einer angemessenen Weise gar nicht stellen. Inga Römer versucht in ihrem Buch Fundamente jenes existentiellen, philosophischen Problems durch die Phänomenologie der Zeit zu entwickeln. Die Autorin ist bestrebt, den aktuellen Stand der Phänomenologie der Zeit im Allgemeinen und im Besonderen "das Zeitdenken der […] wichtigsten Vertreter einer Phänomenologie der Zeit […] Husserl, Heidegger, und […] Ricoeur" (2--3) darzustellen. Ihr besonderes Interesse gilt der Frage, in welche Richtung die phänomenologische Ausrichtung dieser Denker weist. Die Methode Römers ist gewissermaßen retrospektiv: Sie behält vor allem Ricoeurs Zeitdenken im Auge und betrachtet Husserl und Heidegger von der Ricoeur'schen hermeneutischen Phänomenologie ausgehend. Die Verfasserin, Ricoeur folgend, vertritt die These, dass es in dem Phänomen der Zeit gewisse Bruchlinien gebe, die sich als Paradoxien darstellen. Ricoeur verwendet einen alten Begriff von Aristoteles, um diese Bruchlinien oder Paradoxien zu benennen: Er bezeichnet sie als Aporien. In seinem Buch Zeit und Erzählung führt Ricoeur aus, dass es drei prinzipielle Hauptaporien der Zeit gebe: Die objektive und subjektive Zeit scheinen erstens unvereinbar, aber doch aufeinander angewiesen zu sein; zweitens sei die Rede von einer einheitlichen Zeit gegenüber der Pluralität von verschiedenen Zeitperspektiven und Zeitsequenzen nicht nachvollziehbar; die dritte und vielleicht stärkste Aporie bezieht sich letztlich auf die Unerforschlichkeit des Ursprungs der Zeit. B. MAROSAN: INGA RÖMER ÜBER DAS FRAGMENTIERTE PHÄNOMEN DER ZEIT #13/2011 Sic et non. Zeitschrift für Philosophie und Kultur. Im Netz. 2 Diese letzte Aporie bestehe darin, dass die Zeit immer schon da ist, wenn wir über sie sprechen, d. h. wir nicht hinter die Zeit treten können, um sie zu betrachten. Ricoeur zufolge hängen diese drei Aporien strukturell zusammen, wobei die dritte einen strukturellen und konzeptuellen Vorrang hat: Sie ist die umfassendste und gewissermaßen wurzeln die beiden anderen in ihr. Die Autorin hebt hervor, dass alle drei Aporien auch im Zeitdenken Husserls und Heideggers nachvollziehbar seien. Die Methode, diese Aporien anzugehen und zu lösen, wird Aporetik genannt, wird in der Römer'schen Darstellung zu einer spezifisch phänomenologischen Aporetik. Dementsprechend lautet die Kernfrage in Römers Studie: Wie ist es möglich, dass
Annak ellenére, hogy sok értelmező szerint Marx osztotta a klasszikus „prométheuszi” attitűdöt, a... more Annak ellenére, hogy sok értelmező szerint Marx osztotta a klasszikus „prométheuszi” attitűdöt, ami szerint a technológiai fejlődés minden problémát megold, és a természet semmi több, mint uralkodásunk, az emberi kontrol közömbös anyaga (pl. Anthony Giddens), az újabb kutatások megerősítették, hogy ez azért egy erősen leegyszerűsítő kép (pl. Paul Burkett, Brett Clark, John Bellamy Foster, Kohei Saito, nálunk Antal Attila, Koltai Mihály Bence stb.). Marx szövegeinek szoros olvasása azt támasztja alá, hogy Marxnak igenis volt érdemi, mind a mai napig használható mondanivalója ökológiai és speciálisan környezetpolitikai, környezetetikai kérdésekben, és visszatérően írt arról, hogy a kapitalizmus milyen pusztító hatással jár természeti környezetünkre, (pl.: Kohei Saito: Marx’s Ecosocialism, 2017). Nincs ez másként már a Gazdasági-filozófiai kéziratokban sem. Ott a természet úgy jelenik meg, mint „az ember szervetlen teste”, mint olyan kontextus, amely végső soron minden produktivitás végső alapja, amelybe mindig beleágyazódunk, és amellyel mindig anyagcsere-viszonyban állunk. Marx már itt, ebben a korai műben ír arról, hogyan teszi tönkre a kapitalizmus szisztematikusan természeti környezetünket, és időről-időre találkozunk olyan sorokkal, amelyek a természet önértékére vonatkoznak, és amelyek egy olyan irányba mutatnak, hogy egy emancipált emberi társadalomnak hogyan is kellene voltaképpen a természethez viszonyulnia. Ebben benne foglaltatik Marxnál a nem-emberi élet önértékének felismerése, és a természet mint olyan nem pusztán instrumentális értéke iránti fogékonyság kifejlesztése. Előadásomban arra keresem a választ, hogy milyen iránymutatással szolgálhatnak számunkra a Gazdasági-filozófiai kéziratok vonatkozó megfontolásai ökológiai válságtól sújtott korunk idején.
In my presentation I would like to analyse the role of intersubjectivity in the constitution of w... more In my presentation I would like to analyse the role of intersubjectivity in the constitution of what I call “minimal mind” (originally in Vincent Torley: The Anatomy of a Minimal Mind, 2009). In this regard, it is of utmost importance that Dan Zahavi, we can say, throughout his entire philosophical career, over decades, since the early 1990s, has been arguing for the claim that there is an intrinsic, structural connection between subjectivity and self-awareness. On the other hand, he also argues, that alterity, and intersubjectivity in particular, has a crucial role in the constitution of self-awareness. As he writes, in his 1999 book, Self-awareness and alterity: “Self-awareness is a feature of subjectivity, but so are temporality, intentionality, reflexivity, corporeality, and intersubjectivity, and it was suggested that a simultaneous consideration of these different aspects would not only considerably increase our understanding of self- awareness, but also call into question the attempt to conceive of it in terms of a pure, independent, and self- sufficient self- presence” (p. 203). Zahavi argues that self-awareness is through and through infused by alterity and moments of intersubjectivity in specifics. In my presentation I would like to argue that a phenomenal consciousness is possible in itself, without every form of intersubjectivity, but it cannot be concrete, (in this way, I would like to join Zahavi’s view in an ultimately affirmative manner). As I have been claiming since 2020, (Marosan: “Husserl on Minimal Mind and the Origins of Consciousness in the Natural World”, in Husserl Studies, 2021), minimal mind is an incredibly rich phenomenon in itself already, but now I try to show that it has some impoverished, “abstract” forms of functioning. In my paper I try to shed more light on this claim.
„A történelem az a mészárszék, melyen feláldozzák a népek szabadságát és boldogságát” – vallotta ... more „A történelem az a mészárszék, melyen feláldozzák a népek szabadságát és boldogságát” – vallotta Fichte és Hegel. A klasszikus német filozófia projektje részben pontosan arra irányult, hogy a történelem, és ezzel együtt, az emberi élet értelmességébe vetett hitet megmentsék, és filozófiailag megalapozzák. Ezek a kísérletek összefonódtak azzal a vállalkozással, hogy kialakítsák és a tudományosság szintjére emeljék a történelem transzcendentális elméletét, vagy legalábbis tisztán filozófiai elméletét – Kanttól kezdve, Hegelen át, Collingwoodig és napjainkig. Kelemen János számára ezek a próbálkozások érdeklődésének homlokterébe tartoztak, korai filozófiai karrierjétől kezdve pályája legvégéig. Ezeknek a kísérleteknek az elemzése során egy középutas megoldást választ. Előadásunkban ezen középutas modell rekonstruálására vállalkozunk. Kelemen egyfelől végtelen megértéssel és empátiával figyelte és elemezte a történelem transzcendentálfilozófiai felfogásait, amelyek szinte kétségbeesetten próbáltak mélyebb értelmet találni a látszatra semmilyen mélyebb értelmet nem hordozó történelmi események kavalkádjában. Másfelől ezeket óvatos szkepszissel kezelte, legalább ennyire empatikus és fogékony módon viszonyulva a történelemfilozófia szkeptikus, és adott esetben többé vagy kevésbé relativista kritikáihoz. Értelmezésem szerint Kelemen János történelemfilozófiai vizsgálódásainak végső tétje az volt, hogy hogyan tudunk kialakítani olyan történelemfilozófiát, amely egyfelől szerényebb, visszafogottabb igényekkel rendelkezik, mint mondjuk az Abszolútum hegeli története, másfelől viszont nem torkollik teljes relativizmusba sem, mint azt a történelemfilozófia egyes, különösen posztmodern kritikái implikálták.
In my presentation I would like to speak about how Husserl’s conception of monadological intersub... more In my presentation I would like to speak about how Husserl’s conception of monadological intersubjectivity and axiology offer an up-to-date and plausible position for a contemporary eco-ethical and eco-political theory. In Husserl’s opinion every organism capable of conscious lived experiences should be conceived as a monadic ego, a concrete subject, ultimately, as a transcendental ego – even non-human subjects (e.g. in Cartesian Meditations, 1929/1960). It was also his opinion that world was constituted through the entire, universal community of egos, which community should be considered as transcendental intersubjectivity, and non-human subjects were also “members” of this community. A world that is constituted by a community of subject of a wider variety is richer than a world which is constituted by fewer subjects of fewer types. This is the point where Husserl’s axiology is also coming into play. Husserl kept lectures on ethics and axiology throughout his entire career as a philosopher (e.g. Vorlesungen über Ethik und Wertlehre. 1908-1914, 1988, Einleitung in die Ethik. Vorlesungen Sommersemester 1920 und 1924, 2004, Grenzprobleme der Phänomenologie, 2014). According to him, life has an inherent value – both human and non-human. When we confronted with values around us, they demand our respect, and they affect us responsible agents. In Husserl’s view if we want to live authentically, as rational and responsible subjects, we must respect life in all of its different forms – that means, we shall not treat any living being in exclusively instrumental terms. Husserl thought that we have a moral obligation to realize as many axiological potentials as possible and help also other subjects to realize their axiological possibilities. According to this stance, as I will try to show, we must strive after protecting the ecological integrity of our planet.
An attempt to make a synthesis of a Husserlian based eco-phenomenology -- inspired by Anna-Teresa... more An attempt to make a synthesis of a Husserlian based eco-phenomenology -- inspired by Anna-Teresa Tymieniecka's philosophy of life -- and eco-Marxism.
Freud egyik különös esete volt a Patkányemberé, akinek neve feltehetőleg Ernst Lanzer volt. A pác... more Freud egyik különös esete volt a Patkányemberé, akinek neve feltehetőleg Ernst Lanzer volt. A páciens 1907-től fogva járt Freudhoz, és a rá vonatkozó esettanulmányt Freud 1909-ben publikálta, a páciens védelmében természetesen nem a kezelt igazi nevével. A pácienst sajátos, feszült viszony fűzte a kezelés időpontjában már elhunyt apjához, erőteljes bűntudat munkált benne azt gondolva, döntéseivel (például házasságával) vét apja emléke, akarata ellen. Freud sejtése szerint ez a bűntudat, valamint bizonyos gyermekkori traumák, melyek Ernst Lanzer személyével összekapcsolódtak idézték fel benne a kényszeres álmot, a visszatérő kényszerképzetet, amely az eset nevét is kölcsönözte: egy kínai kínzási módszer képzetét, amelyben a kínzók egy folyamatosan hevített acélvödröt, benne egy patkánnyal, aki a fokozódó hő hatására az áldozatot kezdte el harapdálni, a vallatott személyhez erősítettek. A Patkányember-tanulmány azért is érdekes, mert egyfelől az érett Freud fogalmainak egyfajta felvonulási terepeként szolgál, Freud az akkor kidolgozott főbb fogalmakkal figyelmesen foglalkozik a szövegben, másfelől ezeket megpróbálja módszeresen alkalmazni a páciens neurózisainak értelmezésében, és az általuk kínált vezérfonal mentén tesz kísérletet a páciens gyógyítására. Ami számunkra érdekes, az annak közelebbi elemzése, hogy hogyan kristályosodik ki a páciens önmagáról alkotott képe, személyes identitása a traumákon keresztül. Ez a leírás, véleményem szerint, a fenomenológia szempontból értelmezett pszichoanalízishez is érdekes, fontos adalékokat kínál. Előadásomban a Patkányemberre vonatkozó freudi leírásokat, valamint annak későbbi recepcióját (például Lacannál) fenomenológiai szempontból próbálom meg termékennyé tenni.
A szabadság motívuma az érett Husserl munkásságán belül végig kulcsfontosságú volt, az ember, egy... more A szabadság motívuma az érett Husserl munkásságán belül végig kulcsfontosságú volt, az ember, egyáltalán az eszes szubjektum lényegi jellemzője. A szabadsággal nála lényegileg összekapcsolódott az erkölcsi felelősség jelensége és követelménye is. Az etikum problémája annyira fontos volt Husserlnél, hogy karrierje kezdeteitől fogva előadások és kutatási kéziratok során keresztül foglalkozott vele újra és újra. Ebből a széles és csaknem kibogozhatatlan problémakörből én egy jelentős, a jelenlegi környezeti etikai diskurzusban alapvető fontossággal bíró elemet szeretnék kiemelni: azt nevezetesen, hogy Husserl általában az életnek – nem csak az emberi, hanem a természeti, animális életnek is – értéket tulajdonított, szerinte apodiktikusan belátható értéket, mely tiszteletre és felelősségre szólít fel mindenkit, aki racionálisan gondolkodik, és képes megragadni az életben ezt az értéket. Ésszel párosuló szabadságunk ily módon a természettel szembesülve mintegy arra lesz felszólítva, hogy szabjon határokat önmagának, és tartsa tiszteletben a nem-emberi lényekben és közösségeikben munkáló nem-emberi életet. Előadásomban az itt jelzett környezeti etikai implikációk néhány elemét szeretném közelebbről megvizsgálni.
Képes-e a filozófia gyógyírt nyújtani a halálfélelemre?, 2024
„Ameddig mi létezünk, a halál nincs jelen, mikor pedig a halál megérkezik, mi nem vagyunk már töb... more „Ameddig mi létezünk, a halál nincs jelen, mikor pedig a halál megérkezik, mi nem vagyunk már többé. A halál tehát nem érinti sem az élőket, sem a holtakat, mivel az élőknél nincs jelen, a halottak már nincsenek” – mondta Epikúrosz. De valóban képesek-e ezek a szavak vigasztalást nyújtani, és feloldani bennünk a halálfélelmet? A félelem forrását azonban sokaknál éppen ez a „semmi” jelenti. Az örök üresség lehetősége, hogy többé soha semmi sem adatik már nekünk tapasztalatként – hogy mindörökre egy kómaszerű állapotban fogunk időzni, mégha ez az „időzés” csupán analógiás értelemben értendő, mivel mi magunk éppen hogy „semmik” leszünk, nem létezünk már soha többé. („Nem kelti föl se könny, se szó, se vegyszer./ Hol volt, hol nem volt a világon, egyszer” – miként Kosztolányi Dezső írja). Előadásomban amellett szeretnék érvelni, hogy bár kétséges, hogy a filozófia valaha is teljesen megnyugtató választ lesz képes adni, mi történik velünk halálunk után, bizonyos kapaszkodókat még is csak tud kínálni. Nevezetesen, úgy vélem, hogy materialista perspektívából is bizonyítható, hogy az az első személyű perspektíva, amely életünket végigkíséri, magának a fizikai valóságnak a lényegi szerkezetéhez tartozik, és bizonyos fizikai feltételek teljesülésével kapcsolódik össze. Vagyis valahányszor ezek a fizikai feltételek összeállnak, mi újra tapasztaló szubjektumokként lépünk kapcsolatba a világgal, vagy – más szavakkal – kelünk új életre.
A világot mindig látjuk valahogy, és ahogyan megpróbáljuk az egészet filozófiailag artikulálni, é... more A világot mindig látjuk valahogy, és ahogyan megpróbáljuk az egészet filozófiailag artikulálni, érthetővé tenni, az egy olyan átfogó fogalmi apparátust igényel, amelyet filozófiai perspektívának nevezhetünk. Előadásom során azt szeretném körbejárni, hogy a magyar fenomenológia elmúlt 34 évében, lényegében a rendszerváltás utáni évtizedekben, ez a gondolat hogyan érvényesült, illetve milyen jellegzetes formákban jutott kifejezésre. Olyan szerzőket szeretnék kicsit közelebbről megvizsgálni, mint Vajda Mihály kísérleteit a kontigens, posztmodern perspektívákkal, Schwendtner Tibor koncepcióját a mindig szükségszerűen töréspontokhoz vezető teljesség-kísérletekről (egy olyan gondolat, melyet bizonyos formában Sajó Sándornál is megtalálhatunk), Tengelyi László gondolatát a fenomenológiai metafizika által nyújtott transzcendentális perspektíváról, illetve Mezei Balázs azon kísérleteit, hogy vallásbölcseleti úton valamiképpen mégis koherens rálátást nyerjünk az Egészre. Azt szeretném előadásom végén megvizsgálni, hogy minden gondolkodás szükségszerű perspektivikussága, és speciálisan a filozófiai elmélkedések perspektívához kötöttsége mennyire akadályoz, illetve segít bennünket abban, hogy objektív igazságra tegyünk szert.
A filozófiai konstrukció fogalmáról Fichte és Husserl filozófiájában. Avagy hogyan próbált meg ez... more A filozófiai konstrukció fogalmáról Fichte és Husserl filozófiájában. Avagy hogyan próbált meg ez a két szerző válaszokat adni "a legfőbb és végső kérdésekre", a metafizika alapkérdéseire -- mint amilyenek Isten léte vagy nem léte, illetve a halhatatlanság problémája -- a filozófiai konstrukció módszerével.
A Frankfurti Iskola gondolkodóinak első nemzedéke (Adorno, Benjamin, Horkheimer, Marcuse) rendkív... more A Frankfurti Iskola gondolkodóinak első nemzedéke (Adorno, Benjamin, Horkheimer, Marcuse) rendkívül szkeptikus volt a szocializmus tényleges megvalósíthatóságának esélyeivel kapcsolatban. A második és harmadik nemzedék gondolkodói, Habermas és Honneth, viszont úgy gondolták, hogy a szocializmus eszméjét nem szabad feladnunk, ez az eszme bizonyos szempontból a genuin emberi létezés lényegét fejezi ki.
About the applicability of phenomenology in empirical research concerning a subcortical theory of... more About the applicability of phenomenology in empirical research concerning a subcortical theory of minimal consciousness or minimal mind.
Empirical applications of phenomenology (in the Husserlian sense) in consciousness research have ... more Empirical applications of phenomenology (in the Husserlian sense) in consciousness research have a long history. In the last three decades, neurophenomenology (primarily associated with Francisco Varela and his followers) and microphenomenology (as practiced by Claire Petitmengin and her colleagues), as well as applications of phenomenology in the cognitive sciences (notably by Shaun Gallagher, Dan Zahavi, and others) have played leading roles in empirical phenomenological research. In this presentation, my goal is to propose a very particular sort of empirical application of phenomenology, one which could be highly promising in uncovering the ultimate neurological foundations of consciousness on the minimal level. More specifically, I propose to apply the phenomenological method in experiments based on emergence from deep general anaesthesia. It should be noted that such experiments have been used to help identify the neurological foundations of consciousness since at least the early 2000s in a systematic way. However, the particular experimental approach that I suggest differs from previous experiments in at least two regards. First, phenomenology serves as its theoretical basis. In other words, it presupposes that consciousness always has a concrete form: it is the conscious expression or manifestation of a concrete, bodily way of being-in-the-world. These bodily neurological foundations of consciousness must reflect – in one way or another – the concrete and coherent character of consciousness. Second, I would like to offer an experimental method to test whether the cortex is necessary for the deepest form of consciousness. To this end, I endeavour to devise an experimental setup that allows the investigation of neural activity and presumable conscious experiences in patients emerging from general anaesthesia – before the full activation of the cortex.
Kollektív tudattalanról és traumákról Freud, Jung és Husserl nyomán. Avagy hogyan lehet a trauma ... more Kollektív tudattalanról és traumákról Freud, Jung és Husserl nyomán. Avagy hogyan lehet a trauma pszichoanalitikus fogalmát újraértelmezni a husserli transzcendentális fenomenológia keretei között?
Előadás Michel Henry Marx-értelmezéséről és a szocializmusról vallott felfogásáról. A mindenek fö... more Előadás Michel Henry Marx-értelmezéséről és a szocializmusról vallott felfogásáról. A mindenek fölé rendelt tudományos és racionális attitűd barbársághoz vezet, kultúra nélkül pedig lehetséges emberi élet, csak éppen mi szükség volna rá. Az autentikus emberi létmód kérdése a kulturális életnek alárendelt tudományosság és racionalitás
Elmélkedések az első személyű perspektívának a saját halálunk utáni feltehető sorsáról, fenomenol... more Elmélkedések az első személyű perspektívának a saját halálunk utáni feltehető sorsáról, fenomenológiai és a jelenlegi természettudományos világképpel is kompatibilis nézőpontból.
The Absolute in the relativity. Openness and metaphysics in Edmund Husserl's late philosophy, 2023
At least from 1905, throughout his entire philosophical career, until the end of his life, Edmund... more At least from 1905, throughout his entire philosophical career, until the end of his life, Edmund Husserl wanted phenomenology to culminate in a phenomenologically grounded metaphysics, which is capable of answering ‘the supreme and ultimate questions’, regarding God, the immortality of the soul, and the highest ethical values, in a phenomenologically legitimate manner. Parallel to his perpetual efforts to elaborate a phenomenologically grounded metaphysics, Husserl had an essentially contextualist epistemology, which grew in radicality throughout his career, and which had the idea of experiential and epistemic openness in its centre. In my presentation I will look for an answer to the question, how the philosophical aim to find answers to ‘the supreme and ultimate questions’ in a phenomenologically rigorous way comes together with the ethos of radical epistemological contextuality and openness. As I will show, in this project Husserl’s late idea – in the 1930s – regarding the ‘primal facts’ (Urfakta), which serve as the ultimate foundation for every possible phenomenal appearance, play a crucial role. Husserl integrates his idea of contextuality in his conception of primal facts in a peculiar way, which – in my opinion – is still a promising notion. These primal facts both guide the process of theoretical and empirical research and get more specific and concrete in the latter.
A Létünk folyóirat jelen tematikus száma a filozófia határaival foglalkozik, több értelemben is. ... more A Létünk folyóirat jelen tematikus száma a filozófia határaival foglalkozik, több értelemben is. A filozófia mint rendszerszerű spekulatív gondolkodás is kénytelen apóriákkal szembesülni, de minden esetben törekszik a vizsgált jelenségek és viszonyaik lehető legtökéletesebb meghatározására, pontosítására. Az analitikus filozófiára éppúgy igaz ez, mint az egymással gyakran összefonódó „kontinentális” irányzatok közül a hermeneutikára, a fenomenológiára, a posztstrukturalizmusra vagy a nyugati marxizmusra. Jól mutatják ezt Popovics Zoltán és Marosán Bence Péter minuciózus fenomenológiai elemzései a hatalom és a művészet, illetve a fenomenológia illetékességi köreinek határairól. Barcsi Tamás elemzése Lukács György és Hauser Arnold Dosztojevszkij-felfogásáról irodalmi és etikai szempontokat egyesít, a tárgyalt szerzők kapcsán az egzisztencializmus és a marxizmus tételeit sorakoztatva fel egymás mellett. A fenti irányzatok szoros kapcsolatáról tanúskodik továbbá Bene Adrián elemzésének tárgya és módszere, Jean-Paul Sartre sokrétű gondolkodása a „queer” elméletek fényében. Másfelől ezek a filozófiai diskurzusok soha nem határolódtak el szigorúan koruk tudományos kérdésfelvetéseitől. Jelen válogatás elsősorban társadalomtudományi áthatásokat mutat be, illetve filozófiai relevanciájú kérdéseket tárgyal különböző diszciplináris megközelítésekben. Szabó Gábor az emberi jogok és a gazdaság összefüggéseit vizsgálja a globalizáció korának fejlődésparadigmáit összehasonlítva. Máté István hasonló multidiszciplináris megközelítésben tárgyalja a magyar nyelvterületen még talán szokatlanDigital Forensic Science társadalomtudományi és kulturális összefüggéseit. Tóth I. János a filozófia egyik sokat vitatott irányzatának, a benthami utilitarizmusnak alapján szembesíti az olvasót korunk demográfiai problémáival. Tematikus számunk recenziói a francia és a magyar filozófia hatástörténeti kapcsolatait, valamint a kettős hatás elvének etikai dimenzióit és különböző interpretációit ismertetik. Végül Hrubi Attila tekinti át a kevés magyar nyelvű filozófiai orgánum egyikének, a Passim folyóiratnak a történetét.
A tapasztalat alapelemei. A szemlélettől a fogalomig. A tapasztalati egységen (az élményen) belül... more A tapasztalat alapelemei. A szemlélettől a fogalomig. A tapasztalati egységen (az élményen) belüli legfontosabb viszonyok.
8 Vö. továbbá: Hua 38: 2-es szöveg (leginkább:245skk, 251skk, 258skk), továbbá: 14-es melléklet, ... more 8 Vö. továbbá: Hua 38: 2-es szöveg (leginkább:245skk, 251skk, 258skk), továbbá: 14-es melléklet, 272-275.o. 9 Egy Arisztotelészig visszanyúló belátásról van szó, melyet maga Husserl is kifejezetten vallott. Husserl időelemzéseiben, mint hamarosan látni fogjuk, a belső időtudat jelenik meg úgy, mint az aktusok és időtárgyak implicit, prereflexív öntudata. Vö. többek között: Dan Zahavi: "Inner (Time-)Consciousness", in Dieter Lohmar-Ichiro Yamaguchi (szerk.), On Time -New Contributions to the Husserlian Phenomenology of Time, 2010: 231-* A filozófiatörténet teleológiája Az igazság fentebb tárgyalt temporális és genetikus dimenziója a szűkebb értelemben vett egológiai genezishez tartozik, az individuális élet, illetve élettörténet keretei közé. Az individuális élet azonban, mint a munka korábbi szakaszának utolsó fejezeteiben láthattuk, mindig egy általános, közösségi életbe ágyazódik bele, mely utóbbi lényegileg történeti. Az individuális élet történetisége a közösségi élet történetiségéből fakad, ez utóbbiba illeszkedik.
Anyámnak és apámnak "A tudat soha nem lehet más, mint tudatos lét -az emberek léte pedig az ő tén... more Anyámnak és apámnak "A tudat soha nem lehet más, mint tudatos lét -az emberek léte pedig az ő tényleges életfolyamatuk" Karl Marx "A lappangó észt önnön lehetőségeinek megértésére ösztönözni, s ezáltal beláttatni vele, hogy a metafizika lehetősége az igazi lehetőség" Edmund Husserl "No man is an island / Entire of itself / Each is a piece of the continent / A part of the main" John Donne Köszönetnyilvánítás Mindenekelőtt szeretnék mindent megköszönni szüleimnek, édesanyámnak és édesapámnak, akik a zavartalan munka anyagi, érzelmi és szellemi hátterét folyamatosan biztosították nekem. Hálával tartozom témavezetőmnek, Mezei Balázsnak, aki példamutató türelemmel viselte az elmúlt években hozzá érkező újabb és újabb változatokat, azokat elolvasta, és értékes megjegyzésekkel, kiegészítésekkel, javítási javaslatokkal látta el. Sajnos már csak post humus tudok köszönetet mondani szeretett tanáromnak, Munkácsy Gyulának ( †2009. február), akinek felügyelete alatt ez a munka még 2008-ban elindult. Szeretnék köszönetet mondani itthoni kollégáimnak, akik a munka elkészítésében közvetlenül segítettek javaslataikkal, tanácsaikkal az általuk számomra biztosított forrásokkal, anyagokkal: Flórának és Sár Eszternek különösen hálás vagyok folyamatos segítségükért. Köszönettel tartozom itthoni tanáraimnak, akik szintén közvetlenül segítették kutatásaimat: Bacsó Bélának, Fehér M. Istvánnak, Ullmann Tamásnak, Vajda Mihálynak. Köszönettel tartozom tanáraimnak és diáktársaimnak írországi tanulmányaim alatt és utána nyújtott segítségükért (University College Dublin). Tanáraimnak: Joseph Cohen, Timothy Mooney, Dermot Moran. Köszönöm a titkárnő, Helen Kenny segítségét és kedvességét is. Diáktársaimnak: Nagasaka. Különleges, kiemelt köszönettel tartozom Tengelyi Lászlónak, Inga Römernek, Peter Trawnynak és Guillaume Fagniez-nak. Ezen a helyen szeretnék köszönetet mondani segítőkészségükért és kedvességükért a Kölni Husserl Archívum munkatársainak, mindenekelőtt Dieter Lohmarnak és Dirk Fonfarának. Köszönetet szeretnék mondani tanáraimnak és diáktársaimnak Franciaországban Hardynak. Vendégszeretetükért és kedvességükért szeretnék köszönetet mondani Derdák Andrásnak és Földes Anitának. Berlini tartózkodásom alatti vendégszeretetükért, és általában kedvességükért, a velük folytatott tartalmas beszélgetésekért szeretnék köszönetet mondani Berta Józsefnek, Szabó Alidának és Matthias Köhlernek. Kiemelt köszönet illeti továbbá Thomas Vongehr professzort, aki segítségemre volt a noémáról szóló alfejezet részleteinek a kidolgozásában. Ugyanitt szeretnék köszönetet mondani Sebastian Luftnak a tőle kapott javaslatokért, tanácsokért és segítségért.
Egy könyv vázlata, melyben mindenekelőtt annak megmutatására teszünk kísérletet, hogy az elválasz... more Egy könyv vázlata, melyben mindenekelőtt annak megmutatására teszünk kísérletet, hogy az elválasztottság, a transzcendencia soha nem abszolút, hanem mindig relatív. Végső soron minden ellentét, minden szembenállás a Lét organikus szervezettségének keretei közé illeszkedik; minden ellentétet és transzcendenciát ez az eredeti szervezettség relativizál. A Lét mint Abszolútum egy organizmus, a (partikuláris) létezők pedig a sejtjeik; mi immanensek vagyunk ehhez az Abszolútumhoz képest, az Abszolútum pedig bizonyos módon immanens hozzánk képest, amennyiben magunkban fellelhetjük ennek az Abszolútumnak a nyomait. A könyvben a Létről vagy Abszolútumról adott ökológiai szemléletű leírást olvashatunk.
Az Eszmék egy tiszta fenomenológiához és fenomenológiai filozófiához c. művének (1912) 24-es para... more Az Eszmék egy tiszta fenomenológiához és fenomenológiai filozófiához c. művének (1912) 24-es paragrafusában Edmund Husserl megfogalmazza a „princípiumok princípiumát”, amelynek értelmében minden ismeret, megismerés egyedüli és kizárólagos „jogforrása” „az eredeti módon adó szemlélet lehet”. Ez számított az általa megalapított fenomenológiai filozófia egyik legfontosabb elvének: minden gondolat, feltevés, és még oly bonyolult elméleti konstrukció is csak a legtágabb értelemben vett szemlélet alapján igazolható. Husserl már első, érett főművében, a Logikai vizsgálódásokban (1900/01) is úgy képzelte el a fenomenológiát, hogy annak elméletei, tételei, mindenütt a tág értelemben vett szemlélet bázisán nyugszanak. Ennek alapján állította szembe a fenomenológiát a „légből kapott”, „semmire sem kötelező” spekulatív konstrukciókkal operáló hagyományos filozófiai irányzatokkal és teóriákkal. Elkerülhetetlenül felvetődik azonban a kérdés, hogy mi legyen „az első és végső kérdésekkel”, a hagyományos metafizikai kérdésekkel, melyek az akarat szabadságára, a lélek halál utáni sorsára és Isten létezésére vonatkoznak; amelyek tehát bizonyos módon elvileg túllépik a lehetséges szemlélet határait. Meglehetősen hamar kiderült, hogy a fenomenológia ezekre a kérdésekre is „apodiktikusan kényszerítő erejű” válaszokat szeretne találni; és egy fenomenológiailag megalapozott metafizika az ambíciói között szerepel. (Ennek talán legkorábbi dokumentuma a B II 2-es mappában archivált, 1907/08-as datálású kutatási kézirat, melyet részben a Husserliana 13-as és 42-es kötetében publikáltak). Husserl megoldása erre a problémára a fenomenológiai konstrukció (illetve konstruktív fenomenológia) módszere lenne. Ez a módszer, kifejlett formáját a harmincas években nyerte el, (mindenekelőtt Eugen Fink hatására). Lényege, hogy szemléletileg már igazolt tételek, elméletek alapján próbál megalapozott konstrukciókat alkotni, amelyekhez viszont már elvileg nem rendelhető szemléleti alátámasztás. Az előadás során Husserlnek a fenomenológiai konstrukcióra (illetve konstruktív fenomenológiára) vonatkozó elméletének fejlődését tekintem át, mint ami a jelenlegi filozófiai vitákban is alapvető, produktív szerepet játszhat.
Előadásomban a tapasztalat fogalmának két értelmezési lehetőségével szeretnék foglalkozni: egyfel... more Előadásomban a tapasztalat fogalmának két értelmezési lehetőségével szeretnék foglalkozni: egyfelől mint individuális élmény, mint a dolgok átélésének, megtapasztalásának, befogadásá-nak egyedi, konkrét módja, másfelől mint élmények tágabb kontextusa, végső soron totális szövedéke, mely magának az élettörténetnek az egészét jelöli. Azt szeretném megmutatni, hogy a tapasztalat ezen két értelme kölcsönösen átjárja és meghatározza egymást. A tapasztalat korreláció-fogalom: a valóság szubjektív és objektív oldalának találkozása, il-leszkedése, kommunikációja. Az, amit Brentano az „intencionális inegzisztencia”, Husserl pe-dig őt követve az „intencionalitás” terminusával jellemzett. Ennek az intencionális viszonynak megvan a maga minőségi karaktere; az, amit Thomas Nagel úgy definiált, hogy „van olyannak lenni, hogy…” Van olyan, hogy reggel meginni egy csésze forró kávét, átélni egy kínzó fogfá-jást, szabadesésben lenni ejtőernyős ugrás közben, stb. Az érdekes az, hogy a tapasztalatnak ezt a minőségi karakterét mindig egy szűkebb vagy tágabb kontextus határozza meg. (Olyan sajátosság ez, melyet Merleau-Ponty különösen hangsúlyozott, és részletekbe menően elem-zett). Nem mindegy, hogy mikor isszuk meg azt a bizonyos kávét, hogy hányadik kávénkat isszuk, hogy olyasvalaki issza, aki soha azelőtt nem ivott kávét, vagy akinek különösen kifi-nomult és válogatós az ízlése a kávéfajták terén. Az adott élmény minőségi karakterét megha-tározza az adott élményt körülvevő élményöszefüggés, valamint az, hogy ki az átélő szubjek-tum. (Különösen relevánsak ebben a kontextusban az „élményösszefüggés” és „életösszefüg-gés” dilthey-i fogalmai). A tapasztalat fogalma végső soron az élettörténet egészére referál, értelmesen alkalmazható magának az emberi (alkalmasint: állati) élet egészére. Van olyan, hogy „egy XVI. Századi molnárnak” lenni, egy korabeli német földművesnek lenni, egy kora huszadik századi német professzornak vagy proletárnak lenni, stb. Minden egyes élményegy-ségben (Erlebniseinheit) benne van a személyiség egésze; az adott élményt keresztül-kasul meghatározza annak a szubjektumnak az addig kialakult lelkialkata, aki az adott élményt átéli. Ugyanakkor az egyes élmény is változó mértékű befolyást gyakorol az átélő szubjektum iden-titására. Bonyolult kommunikáció zajlik a tapasztalat különböző mozzanatai, rétegei és szintjei között. Az előadás egyik célkitűzése, hogy ennek a kommunikációnak néhány jellegzetességé-re rámutasson. Az előadás központi gondolata, hogy a tapasztalat egy eleven, önmagát különböző szinteken megszervező kontextus. A szubjektum személyisége, személyes azonossága ebben a kontex-tusban formálódik meg. A személyiség, a személyes azonosság a tapasztalatfolyamban az, ami a csontváz az állati vagy az emberi testben, illetve a citoszkeleton a magasabb rendű egysejtű-ekben: tartást, egységet ad a rendszernek. A személyiség alkata, struktúrája alapvető módon határozza meg, hogyan fogadunk be, hogyan élünk át bizonyos élményeket, ugyanakkor az élmények is formálják a személyiséget; bizonyos élmények hatására korábbi önazonosságunk válságba kerül, melyet ilyen vagy olyan módon meg kell haladnunk. A kulcsfogalom ebben az összefüggésben a narrativitás. Husserl híressé vált szavait idézve: „Az ego úgyszólván egy történet egységében konstituálja önmagát” (Kartéziánus elmélkedések). Saját életünket egy narratív egészben rendezzük el, melynek mi vagyunk a hősei (vagy alkalmasint egy számunkra fontos személy: az anyakomp-lexusos gyermek számára saját életének hőse az anya; az igazán mélyen megélt szerelemben a szeretett személy válik a másik élettörténetének főszereplőjévé, stb. Vannak a decentrált élet-történetek). A tapasztalatokat is narratív sémák szerint fogadjuk be. Történetfoszlányok vesz-nek körül bennünket; némelyik régóta ismert sémákat jeleznek számunkra („immer dieselbe Platte” – „megint ugyanaz a lemez”, mondja a német), némelyik egészen újfajta történetek lehetőségével kecsegtetnek számunkra. Mindenesetre keressük a narratív összefüggést az él-mények, az események között. Ezek a narratív sémák, összefüggések maguk is a tapasztalás folyamatában kristályosodnak ki; és újabb tapasztalatok, élmények hatására „robbannak fel”, vagy legalábbis kényszerülünk őket revideálni. A fentebb előadott megfontolások részletes tárgyalása során mindenekelőtt négy szerzőre fo-gok támaszkodni: Husserl, Heidegger, Ricœur és Tengelyi. Husserl az észlelést tekintette a tapasztalás kitüntetett esetének. Heidegger bírálta ezt a megközelítést, mivel szerinte minden – praktikus vagy teoretikus irányultságú – észlelés már eleve az ittlétnek önmagáról és a világról való gondoskodásában, röviden: a gondban (Sorge) gyökerezik. Ricœur Heideggert is bírálta, mondván, a gond nem a legalapvetőbb szint, melyet az emberi jelenség tanulmányozásakor elérhetünk: a legalapvetőbb szint a narrativitásé. Minden gondoskodás és gondozás narratív struktúrák alapján megy végbe, (Temps et récit).Tengelyi azután Ricœur elképzeléseit is kritika tárgyává tette, mondván, Ricœur nem vet számot azokkal a sorseseményekkel, melyek alapjai-ban rendítik meg narratív azonosságunkat, és rákényszerítenek, hogy felülvizsgáljunk mindent, amit addig a világról és önmagunkról gondoltunk. Mindezek alapján szeretném közelebbről szemügyre venni a tapasztalat totális és partikuláris szintje közti összefüggéseket.
A genetikus konstitúció alapjaira vonatkozó kutatásai során centrális jelentőségre tesz szert az ... more A genetikus konstitúció alapjaira vonatkozó kutatásai során centrális jelentőségre tesz szert az idős Husserl számára az ösztön fenoménje. Az ösztön bizonyul az asszociatív, passzív szintézisek hajtóerejének. Végső soron az ösztön lesz az a forrás, mely megnyitja a transzcendentális ego számára az ész, az igazság és a szabadság dimenzióit; az ösztön elválaszthatatlanul egybefonódik a szabadság, a teoretikus kutatás, a racionális gondolkodás aktusaival. Ily módon az ösztön minden igazság, igazolás és evidencia konstitutív mozzanataként jelenik meg. Ez a belátás azonban csak Husserl pályafutásának utolsó időszakában, a harmincas években jelenik meg ebben a határozott formában.
Uploads
Papers by Bence Marosan
Husserl az igazság problémáját három szinten is vizsgálta: a hétköznapi, a tudományos elméletalkotást megelőző életben, a tudományos és végül a filozófiai kutatás területén. Az igazság mindhárom szintje összefügg, és kölcsönösen értelmezi egymást. A szélesebb szakmai köztudatban Husserl igazságfelfogásával kapcsolatban leginkább a végső megalapozás, a megingathatatlan, „apodiktikus” bizonyosságra való törekvés gondolata él. A jelen könyv egyik kulcstézise az, hogy érdemes közelebbről is megvizsgálni, amit Husserl konkrétan az igazság fogalmával összefüggésben mond, hogy ezt a sematikus képet némileg árnyaljuk.
A közelebbi elemzés azt mutatja, hogy Husserl szerint az igazságot mindhárom szinten egymásba fonódó evidenciák hálózataként kell felfogni; mindegyik szinten egymást átszövő, egymásba ágyazódó kontextusok rendszeréről van szó. Minden belátás árnyalja és szélesebb megvilágításba helyezi az összes többit. Ez azonban nem vezet nála parttalan relativizmushoz. A régebbi belátások bizonyos mozzanatai mindig megőrződnek, csak mindig többet jelentenek, mint korábban. Ez vonatkozik a filozófiai és a metafizikai belátások igazságára is; és ez vonatkozik végül magukra, Husserl belátásaira is.
Nincs ez másként már a Gazdasági-filozófiai kéziratokban sem. Ott a természet úgy jelenik meg, mint „az ember szervetlen teste”, mint olyan kontextus, amely végső soron minden produktivitás végső alapja, amelybe mindig beleágyazódunk, és amellyel mindig anyagcsere-viszonyban állunk. Marx már itt, ebben a korai műben ír arról, hogyan teszi tönkre a kapitalizmus szisztematikusan természeti környezetünket, és időről-időre találkozunk olyan sorokkal, amelyek a természet önértékére vonatkoznak, és amelyek egy olyan irányba mutatnak, hogy egy emancipált emberi társadalomnak hogyan is kellene voltaképpen a természethez viszonyulnia. Ebben benne foglaltatik Marxnál a nem-emberi élet önértékének felismerése, és a természet mint olyan nem pusztán instrumentális értéke iránti fogékonyság kifejlesztése. Előadásomban arra keresem a választ, hogy milyen iránymutatással szolgálhatnak számunkra a Gazdasági-filozófiai kéziratok vonatkozó megfontolásai ökológiai válságtól sújtott korunk idején.
Kelemen János számára ezek a próbálkozások érdeklődésének homlokterébe tartoztak, korai filozófiai karrierjétől kezdve pályája legvégéig. Ezeknek a kísérleteknek az elemzése során egy középutas megoldást választ. Előadásunkban ezen középutas modell rekonstruálására vállalkozunk. Kelemen egyfelől végtelen megértéssel és empátiával figyelte és elemezte a történelem transzcendentálfilozófiai felfogásait, amelyek szinte kétségbeesetten próbáltak mélyebb értelmet találni a látszatra semmilyen mélyebb értelmet nem hordozó történelmi események kavalkádjában. Másfelől ezeket óvatos szkepszissel kezelte, legalább ennyire empatikus és fogékony módon viszonyulva a történelemfilozófia szkeptikus, és adott esetben többé vagy kevésbé relativista kritikáihoz. Értelmezésem szerint Kelemen János történelemfilozófiai vizsgálódásainak végső tétje az volt, hogy hogyan tudunk kialakítani olyan történelemfilozófiát, amely egyfelől szerényebb, visszafogottabb igényekkel rendelkezik, mint mondjuk az Abszolútum hegeli története, másfelől viszont nem torkollik teljes relativizmusba sem, mint azt a történelemfilozófia egyes, különösen posztmodern kritikái implikálták.
This is the point where Husserl’s axiology is also coming into play. Husserl kept lectures on ethics and axiology throughout his entire career as a philosopher (e.g. Vorlesungen über Ethik und Wertlehre. 1908-1914, 1988, Einleitung in die Ethik. Vorlesungen Sommersemester 1920 und 1924, 2004, Grenzprobleme der Phänomenologie, 2014). According to him, life has an inherent value – both human and non-human. When we confronted with values around us, they demand our respect, and they affect us responsible agents. In Husserl’s view if we want to live authentically, as rational and responsible subjects, we must respect life in all of its different forms – that means, we shall not treat any living being in exclusively instrumental terms.
Husserl thought that we have a moral obligation to realize as many axiological potentials as possible and help also other subjects to realize their axiological possibilities. According to this stance, as I will try to show, we must strive after protecting the ecological integrity of our planet.
A Patkányember-tanulmány azért is érdekes, mert egyfelől az érett Freud fogalmainak egyfajta felvonulási terepeként szolgál, Freud az akkor kidolgozott főbb fogalmakkal figyelmesen foglalkozik a szövegben, másfelől ezeket megpróbálja módszeresen alkalmazni a páciens neurózisainak értelmezésében, és az általuk kínált vezérfonal mentén tesz kísérletet a páciens gyógyítására. Ami számunkra érdekes, az annak közelebbi elemzése, hogy hogyan kristályosodik ki a páciens önmagáról alkotott képe, személyes identitása a traumákon keresztül. Ez a leírás, véleményem szerint, a fenomenológia szempontból értelmezett pszichoanalízishez is érdekes, fontos adalékokat kínál. Előadásomban a Patkányemberre vonatkozó freudi leírásokat, valamint annak későbbi recepcióját (például Lacannál) fenomenológiai szempontból próbálom meg termékennyé tenni.
A félelem forrását azonban sokaknál éppen ez a „semmi” jelenti. Az örök üresség lehetősége, hogy többé soha semmi sem adatik már nekünk tapasztalatként – hogy mindörökre egy kómaszerű állapotban fogunk időzni, mégha ez az „időzés” csupán analógiás értelemben értendő, mivel mi magunk éppen hogy „semmik” leszünk, nem létezünk már soha többé. („Nem kelti föl se könny, se szó, se vegyszer./ Hol volt, hol nem volt a világon, egyszer” – miként Kosztolányi Dezső írja).
Előadásomban amellett szeretnék érvelni, hogy bár kétséges, hogy a filozófia valaha is teljesen megnyugtató választ lesz képes adni, mi történik velünk halálunk után, bizonyos kapaszkodókat még is csak tud kínálni. Nevezetesen, úgy vélem, hogy materialista perspektívából is bizonyítható, hogy az az első személyű perspektíva, amely életünket végigkíséri, magának a fizikai valóságnak a lényegi szerkezetéhez tartozik, és bizonyos fizikai feltételek teljesülésével kapcsolódik össze. Vagyis valahányszor ezek a fizikai feltételek összeállnak, mi újra tapasztaló szubjektumokként lépünk kapcsolatba a világgal, vagy – más szavakkal – kelünk új életre.
In this presentation, my goal is to propose a very particular sort of empirical application of phenomenology, one which could be highly promising in uncovering the ultimate neurological foundations of consciousness on the minimal level. More specifically, I propose to apply the phenomenological method in experiments based on emergence from deep general anaesthesia.
It should be noted that such experiments have been used to help identify the neurological foundations of consciousness since at least the early 2000s in a systematic way. However, the particular experimental approach that I suggest differs from previous experiments in at least two regards. First, phenomenology serves as its theoretical basis. In other words, it presupposes that consciousness always has a concrete form: it is the conscious expression or manifestation of a concrete, bodily way of being-in-the-world. These bodily neurological foundations of consciousness must reflect – in one way or another – the concrete and coherent character of consciousness. Second, I would like to offer an experimental method to test whether the cortex is necessary for the deepest form of consciousness. To this end, I endeavour to devise an experimental setup that allows the investigation of neural activity and presumable conscious experiences in patients emerging from general anaesthesia – before the full activation of the cortex.
In my presentation I will look for an answer to the question, how the philosophical aim to find answers to ‘the supreme and ultimate questions’ in a phenomenologically rigorous way comes together with the ethos of radical epistemological contextuality and openness. As I will show, in this project Husserl’s late idea – in the 1930s – regarding the ‘primal facts’ (Urfakta), which serve as the ultimate foundation for every possible phenomenal appearance, play a crucial role. Husserl integrates his idea of contextuality in his conception of primal facts in a peculiar way, which – in my opinion – is still a promising notion. These primal facts both guide the process of theoretical and empirical research and get more specific and concrete in the latter.
Husserl már első, érett főművében, a Logikai vizsgálódásokban (1900/01) is úgy képzelte el a fenomenológiát, hogy annak elméletei, tételei, mindenütt a tág értelemben vett szemlélet bázisán nyugszanak. Ennek alapján állította szembe a fenomenológiát a „légből kapott”, „semmire sem kötelező” spekulatív konstrukciókkal operáló hagyományos filozófiai irányzatokkal és teóriákkal.
Elkerülhetetlenül felvetődik azonban a kérdés, hogy mi legyen „az első és végső kérdésekkel”, a hagyományos metafizikai kérdésekkel, melyek az akarat szabadságára, a lélek halál utáni sorsára és Isten létezésére vonatkoznak; amelyek tehát bizonyos módon elvileg túllépik a lehetséges szemlélet határait. Meglehetősen hamar kiderült, hogy a fenomenológia ezekre a kérdésekre is „apodiktikusan kényszerítő erejű” válaszokat szeretne találni; és egy fenomenológiailag megalapozott metafizika az ambíciói között szerepel. (Ennek talán legkorábbi dokumentuma a B II 2-es mappában archivált, 1907/08-as datálású kutatási kézirat, melyet részben a Husserliana 13-as és 42-es kötetében publikáltak).
Husserl megoldása erre a problémára a fenomenológiai konstrukció (illetve konstruktív fenomenológia) módszere lenne. Ez a módszer, kifejlett formáját a harmincas években nyerte el, (mindenekelőtt Eugen Fink hatására). Lényege, hogy szemléletileg már igazolt tételek, elméletek alapján próbál megalapozott konstrukciókat alkotni, amelyekhez viszont már elvileg nem rendelhető szemléleti alátámasztás. Az előadás során Husserlnek a fenomenológiai konstrukcióra (illetve konstruktív fenomenológiára) vonatkozó elméletének fejlődését tekintem át, mint ami a jelenlegi filozófiai vitákban is alapvető, produktív szerepet játszhat.
A tapasztalat korreláció-fogalom: a valóság szubjektív és objektív oldalának találkozása, il-leszkedése, kommunikációja. Az, amit Brentano az „intencionális inegzisztencia”, Husserl pe-dig őt követve az „intencionalitás” terminusával jellemzett. Ennek az intencionális viszonynak megvan a maga minőségi karaktere; az, amit Thomas Nagel úgy definiált, hogy „van olyannak lenni, hogy…” Van olyan, hogy reggel meginni egy csésze forró kávét, átélni egy kínzó fogfá-jást, szabadesésben lenni ejtőernyős ugrás közben, stb. Az érdekes az, hogy a tapasztalatnak ezt a minőségi karakterét mindig egy szűkebb vagy tágabb kontextus határozza meg. (Olyan sajátosság ez, melyet Merleau-Ponty különösen hangsúlyozott, és részletekbe menően elem-zett). Nem mindegy, hogy mikor isszuk meg azt a bizonyos kávét, hogy hányadik kávénkat isszuk, hogy olyasvalaki issza, aki soha azelőtt nem ivott kávét, vagy akinek különösen kifi-nomult és válogatós az ízlése a kávéfajták terén. Az adott élmény minőségi karakterét megha-tározza az adott élményt körülvevő élményöszefüggés, valamint az, hogy ki az átélő szubjek-tum. (Különösen relevánsak ebben a kontextusban az „élményösszefüggés” és „életösszefüg-gés” dilthey-i fogalmai). A tapasztalat fogalma végső soron az élettörténet egészére referál, értelmesen alkalmazható magának az emberi (alkalmasint: állati) élet egészére. Van olyan, hogy „egy XVI. Századi molnárnak” lenni, egy korabeli német földművesnek lenni, egy kora huszadik századi német professzornak vagy proletárnak lenni, stb. Minden egyes élményegy-ségben (Erlebniseinheit) benne van a személyiség egésze; az adott élményt keresztül-kasul meghatározza annak a szubjektumnak az addig kialakult lelkialkata, aki az adott élményt átéli. Ugyanakkor az egyes élmény is változó mértékű befolyást gyakorol az átélő szubjektum iden-titására. Bonyolult kommunikáció zajlik a tapasztalat különböző mozzanatai, rétegei és szintjei között. Az előadás egyik célkitűzése, hogy ennek a kommunikációnak néhány jellegzetességé-re rámutasson.
Az előadás központi gondolata, hogy a tapasztalat egy eleven, önmagát különböző szinteken megszervező kontextus. A szubjektum személyisége, személyes azonossága ebben a kontex-tusban formálódik meg. A személyiség, a személyes azonosság a tapasztalatfolyamban az, ami a csontváz az állati vagy az emberi testben, illetve a citoszkeleton a magasabb rendű egysejtű-ekben: tartást, egységet ad a rendszernek. A személyiség alkata, struktúrája alapvető módon határozza meg, hogyan fogadunk be, hogyan élünk át bizonyos élményeket, ugyanakkor az élmények is formálják a személyiséget; bizonyos élmények hatására korábbi önazonosságunk válságba kerül, melyet ilyen vagy olyan módon meg kell haladnunk. A kulcsfogalom ebben az összefüggésben a narrativitás.
Husserl híressé vált szavait idézve: „Az ego úgyszólván egy történet egységében konstituálja önmagát” (Kartéziánus elmélkedések). Saját életünket egy narratív egészben rendezzük el, melynek mi vagyunk a hősei (vagy alkalmasint egy számunkra fontos személy: az anyakomp-lexusos gyermek számára saját életének hőse az anya; az igazán mélyen megélt szerelemben a szeretett személy válik a másik élettörténetének főszereplőjévé, stb. Vannak a decentrált élet-történetek). A tapasztalatokat is narratív sémák szerint fogadjuk be. Történetfoszlányok vesz-nek körül bennünket; némelyik régóta ismert sémákat jeleznek számunkra („immer dieselbe Platte” – „megint ugyanaz a lemez”, mondja a német), némelyik egészen újfajta történetek lehetőségével kecsegtetnek számunkra. Mindenesetre keressük a narratív összefüggést az él-mények, az események között. Ezek a narratív sémák, összefüggések maguk is a tapasztalás folyamatában kristályosodnak ki; és újabb tapasztalatok, élmények hatására „robbannak fel”, vagy legalábbis kényszerülünk őket revideálni.
A fentebb előadott megfontolások részletes tárgyalása során mindenekelőtt négy szerzőre fo-gok támaszkodni: Husserl, Heidegger, Ricœur és Tengelyi. Husserl az észlelést tekintette a tapasztalás kitüntetett esetének. Heidegger bírálta ezt a megközelítést, mivel szerinte minden – praktikus vagy teoretikus irányultságú – észlelés már eleve az ittlétnek önmagáról és a világról való gondoskodásában, röviden: a gondban (Sorge) gyökerezik. Ricœur Heideggert is bírálta, mondván, a gond nem a legalapvetőbb szint, melyet az emberi jelenség tanulmányozásakor elérhetünk: a legalapvetőbb szint a narrativitásé. Minden gondoskodás és gondozás narratív struktúrák alapján megy végbe, (Temps et récit).Tengelyi azután Ricœur elképzeléseit is kritika tárgyává tette, mondván, Ricœur nem vet számot azokkal a sorseseményekkel, melyek alapjai-ban rendítik meg narratív azonosságunkat, és rákényszerítenek, hogy felülvizsgáljunk mindent, amit addig a világról és önmagunkról gondoltunk.
Mindezek alapján szeretném közelebbről szemügyre venni a tapasztalat totális és partikuláris szintje közti összefüggéseket.