Rákóczi túrós

Már a svéd almatortánál írtam, hogy kellemesen csalódtam a sült tojáshabos süteményekben, most is egy ilyen következik, a nagy klasszikus, a Rákóczi-túrós.
Kicsit féltem tőle, mert első ránézésre olyan komolynak tűnik ez a sütemény, de rájöttem, hogy nem egy nagy kaland elkészíteni, főleg ha megelégszik az ember azzal, hogy tortakéssel keni fel a tetejére a tojáshabot, és nem próbál meg habzsákkal májerkodni. Én erről élből lemondtam, a habzsák nálam egy dologra használatos: gyönyörűen lehet húst tölteni vele…
Nos, receptet az interneten keresgéltem, de valahogy egy sem tetszett mindaddíg, amig meg nem találtam a No Salty-n Pákosztos Millie receptjét. Ez rögtön szimpatikusnak tűnt, úgyhogy nem is változtattam rajta.
A sütemény nem lett túl magas, de ez előre várható volt, mert elfekvő tojásfehérje-készlet hiányában csak három nagy tanyasi tojásból készült a hab, no meg nem vagyok egy cukrásztehetség, viszont nagyon finom volt.

Recept

A tésztához

24 dkg liszt
12 dkg vaj
6 dkg cukor
1 tojássárga
1 dl tejföl
1 csomag sütőpor
fél citrom reszelt héja

A töltelékhez

50 dkg túró
10 dkg cukor
egy nagy marék mazsola
3 tojás
házi baracklekvár

A habhoz

3 tojásfehérje
10 dkg porcukor

A tészta hozzávalóit összegyúrom és egy órán át a hűtőben pihentetem. Utána kb. fél centi vastagra nyújtom, kibélelek vele egy tepsit, vilával megszurkálom és előmelegített 180 fokos sütőben kb. 10 perc alatt elősütöm.
Amíg a tészta sül, elkészítem a túrótölteléket. Ehhez a túrót a tojássárgákkal és a cukorral habosra keverem, hozzáadom a beáztatott, kinyomkodott mazsolát, végül összeforgatom a tojások fehérjéből vert kemény habbal.
Az elősütött tésztát megkenem baracklekvárral – nem sajnálom - , majd rákenem a túrós krémet és megsütöm. Ez további 20-25 perc. A tetejéhez a tojásfehérjékből kevés sóval elkezdek habot verni, amikor már kezd keményedni, rászitálom a porcukrot és így folytatom a habverést, amíg kemény, hófehér habot nem kapok. Ezt tortalapáttal a túrókrém tetejére simítom, és a süteményt még pár percig sütöm, amíg a hab rózsaszínessé nem válik.
Kihűtve, kockákra vágva kínálom.

Húsvéti kalács

Ezt a kalácsot ajándékba sütöttem, anyut és az öcsémet leptem meg vele, akik mindketten nagy kalácsfogyasztók, reggelire általában kalácsra kenve pusztítják el az előző évi befőzés eredményét. Mi inkább elsütögetjük a lekvárjainkat, de lehet, hogy ez változni fog, mert a kalács nagyon szépen sikerült.
Maci receptje alapján sütöttem, és az előírásokat végig betartottam, csak két szűk marék mazsolával gazdagítottam a tésztát. A formázást az itt látott négyes fonás alapján végeztem, és – legnagyobb meglepetésemre – elsőre sikerült, sőt könnyűnek találtam, bár lehet, hogy ez csak amiatt volt, hogy tegnap a kelt ostoros rétes készítésénél eléggé szenvedtem a fonással.
A sikeren felbuzdulva úgy vélem, fogok én még kalácsot sütni.

Recept

50 dkg liszt
3 púpos evőkanál cukor
6 dkg olvasztott vaj
2 tojás sárgája
3 dl meleg tej
egy csomag porélesztő
egy mokkáskanál só
két szűk marék mazsola

A lisztet és az élesztőt elkeverem. A tojássárgát a vajjal, 2 dl tejjel és a cukorral, meg a sóval összekeverem, és a folyadékhoz folyamatosan adagolom a lisztet és a maradék tejet. Robotgéppel addig dagasztom az egyveleget, amíg ruganyos, hólyagos tésztát nem kapok. (Ha a liszt még további tejet venne fel, természetesen lehet hozzáadni, de nekem a 3 dl bőven elég volt.) A tésztát konyharuhával letakarva meleg helyen duplájára kelesztem. Ezután jól átgyúrom és ekkor dolgozom bele a mazsolát is. Elfelezem és mindkét adagból egy-egy kb. 40 centis rudat sodrok, a sodrás közben meg is tekergetem a tésztát. Ezután a két rúdból négyes fonással kalácsot csinálok (tényleg érdemes megnézni a videót). A megformázott tésztát sütőpapírral kibélelt téglaformába teszem és még fél órát kelesztem. Eközben a sütőt 170 fokra előmelegítem. A másodjára megkelt kalácsot a tésztából kimaradt tojásfehérjével megkenem és kb. 45 perc alatt készre sütöm. Rácsra téve hagyom kihűlni.

Mákos bejgli

Idén bejglit is sütöttem. Ez azért nagy szám, mert a család nem egy nagy bejglifogyasztó, de anyukám egy hete halkan megpendítette, hogy enne mákos bejglit, nálunk a diós ugyanis nem játszik.
Na, gondoltam, nekifutok. Már vagy tíz éve volt egy erőtlen próbálkozásom, de akkor még a kelt tészták és én nem voltunk túl jó barátságban, ennek megfelelően a bejgli száraz és jóformán ehetetlen lett, viszont nagyon jól nézett ki.
A most elkészült két rúd viszont isteni, de a fotóra kiszemelt példány egyáltalán nem néz ki jól, a sütés ötödik percében megrepedt. Ez azért érdekes, mert egy tepsin sütöttem meg a két, teljesen azonos technikával előállított bejglit, az egyik megrepedt, a másik nem. A repedt példány lett a karácsonyi előkóstolás tárgya, a másik pedig gondosan becsomagolva a kamrában várja a szentestét.

Recept

50 dkg liszt
25 dkg vaj
2 dkg élesztő (vagy egy csomag száraz élesztő)
2 tojás
egy evőkanál porcukor
1.5 dl tejföl
csipet só
egy tojás a lekenéshez

A töltelékhez

30 dkg mák
20 dkg barnacukor
3 dl tej
egy marék mazsola
egy reszelt alma
egy mokkáskanál fahéj
egy citrom reszelt héja

A tésztához a lisztet elmorzsolom a vajjal, hozzáadom a meglangyosított tejfölben a cukorral felfuttatott élesztőt, a sót, a két tojást és jól kidolgozom. Porélesztő használata esetén azt simán a lisztbe keverem, és külön adom hozzá a langyos tejfölt.
A tésztát folpackba csomagolva egy éjszakát pihentetem a hűtőben.
A máktöltelékhez a tejet felforralom, hozzáadom a cukrot és kevergetve felolvasztom. Eztán hozzáadom a mákot, a mazsolát és a fahéjat, és sűrűre főzöm. A tűzről levéve beleforgatom a reszelt almát és a citromhéjat, és további felhasználásig félreteszem hűlni.

A tésztát másnap átgyúrom, két részre osztom. Mindkét cipót vékony téglalap alakra nyújtom, a széleken 2 centit elhagyva a teljes felületet megkenem a kihűlt máktöltelékkel. Az üresen hagyott tésztaszéleket behajtom a töltelékig, majd a bejglit nem túl szorosan feltekerem. Sütőpapírral bélelt tepsibe fektetem mindkét rudat, hurkapálcával megszurkálom őket és egy órát hagyom pihenni. Közben néhányszor felvert egész tojással átkenem.
A sütőt 180 fokra előmelegítem, a bejgliket 30-40 perc alatt aranybarnára sütöm. Csak kihűtve szeletelem, ha később akarom kínálni, folpackba csavarva tárolom.

Skót mazsolás fánk reggelire

Ismét a Szakácsok Könyvéből választottam ezt a receptet, és ismét nem bántam meg. A mazsolás sütemény vagy fánk (scone) a skótok tradicionális süteménye, mely az ötórai tea mellett mindig megtalálható és eperlekvárral, meg gyengén felvert tejszínhabbal fogyasztják.
Én hétköznap reggelire készítettem, mert a tésztát este kell összeállítani és reggel nyújtani meg sütni. Nem sok munka van vele, este meggyúrom, reggel csak kiszaggatom és miután kisült, már ehető is, csak meg ne égesse vele az ember a száját.
Tanúsíthatom, hogy a skótoknak tényleg van ízlésük: mi is házi eperlekvárral és tejszínnel ettük, mondhatom, mennyei!

Recept

10 dkg mazsola
egy csésze hideg tea
1 evőkanál rum
36 dkg liszt (27 dkg finomliszt+ 9 dkg rétesliszt)
4 teáskanál sütőpor
10 dkg puha vaj
8,5 dkg cukor
egy citrom reszelt héja
2 kis tojás
1 dl tej
1-2 evőkanál tejszín a lekenéshez

A mazsolát a rummal elkevert teába áztatom egy-két órára (nálam fél óra volt erre). A lisztet a sütőporral összeszitálom. Mély keverőtálban a vajat a cukorral és a reszelt citromhéjjal jól kikeverem, majd több részletben hozzáöntöm a kissé felvert tojásokat is és ezzel is jól összedolgozom. Ezután fokozatosan keverem hozzá a tejet, amíg sima, csomómentes masszát nem kapok. Apránként hozzáadom a sütőporral vegyített lisztet, és sima rugalmas tésztává gyúrom a masszát. Ekkor beledolgozom a jól lecsepegtetett mazsolát is, és folpackba csomagolva éjszakára a hűtőbe teszem. Reggel lisztezett munkalapon két centi vastagra nyújtom és fánkszaggatóval, vagy pohárral kiszaggatom. A süteményeket sütőpapírral bélelt tepsire rakosgatom, a tetejüket csipet sóval és cukorral elkevert tejszínnel megkenem, Előmelegített 210 fokos sütőben 15-18 percig sütöm. Megpróbálok várni, amíg legalább langyosra hűl, és a fent leírt módon tálalom.

Bukta

A hagymaleves után buktát készítettem, életemben először. A tészta receptje F. Nagy Angélától származik és megegyezik az általam már készített aranygaluska tésztájának receptjével.
A töltelékbe túrót tettem, pontosabban ricottát, mert az volt itthon, olyan kemény lekvárom pedig nem volt, ami ne folyt volna ki belőle.
Egyáltalán nem olyan macerás a készítése, mint ahogy gondoltam, és tényleg nagyon szépen sikerült, mindamellett, hogy finom is volt. Ezen felbuzdulva másnap szereztem lekvárt és azzal is kipróbáltam.
Nekem ekkora adag tésztából 15 kisméretű buktát sikerült kihoznom. Szerintem jobb kisebbre csinálni, mert akkor töltelék jóformán mindenhova jut belül.

Recept

A tésztához
50 dkg liszt

egy csomag száraz élesztő (vagy fél csomag, ha egy kiló liszthez elegendőt veszünk)

2 tojássárga

3 evőkanál porcukor

2-3 evőkanál olaj,

langyos tej (kb 3-4 dl)

csipet só
3 dkg vaj a tepsihez
fél deci cukros tej a tetejére

Töltelékhez
25 dkg túró
mazsola beáztatva
fél citrom leve és reszelt héja
egy mokkáskanál vanília-kivonat
2-3 evőkanál cukor
1-2 evőkanál tej


Tálba teszem a lisztet, tojássárgát, cukrot, rászórom az élesztőt, egy csipet sót és annyi langyos tejjel dagasztom be, hogy egy lágyabb kelt tésztát kapjak. Jól kidolgozom, majd beleöntöm az olajat és ezzel megint jól összedolgozom. Letakarva duplájára kelesztem.
Közben a tölteléket is elkészítem: a túrót áttöröm, a cukorral, citrommal, vaníliával összekeverem, beleteszem a lecsepegtetett mazsolát is. Ha túl száraz, egy-két evőkanál tejjel lazítom.
Ha a tészta megkelt, lisztezett deszkán kisujjnyi vastagra nyújtom, 15 téglalapot vágok belőle. Ezek alsó szélére teszek egy púpos teáskanál tölteléket, a tészta két szélét ráhajtom, és feltekerem. Kivajazott tepsibe fektetem és előmelegített 200 fokos sütőben sütöm tíz percig, majd 180 fokon fejezem be a sütést. Ha a bukták már átsültek, de a tetejük még nem piros – kb. 30 perc után – forró cukros tejjel meglocsolom őket, ettől foszlósabbak és pirospozsgásabbak lesznek. A tejes locsolkodás után még tíz percig sütöm, majd langyosra hűtve tálalom, így a legjobb.

Túrós-mákos sütemény

Mostanra elfogytak a karácsonyi aprósütemények, kekszek, sőt még a boltban vett csokik is, sütnöm kellett valamit a jelentkező édesség-inger csillapítására.
Volt itthon egy adag sürgősen elhasználandó túró, így ez a hozzávaló adott volt, ehhez gondoltam, hogy mákot társítok, mivel az ünnepek alatt mákos süteményt nem ettünk, így megkívántam.
A sütemény receptjére a neten bukkantam rá, de a töltelék összetételén az itthon levő mennyiségek miatt változtatnom kellett.
A végeredmény nekem nagyon ízlett, a mákos tölteléket jól könnyíti a túró, nem is gondoltam, hogy ennyire összeillenek. Reggelire, vagy délutáni tea/kávé mellé jól esik belőle egy szelet.

Recept

25 dkg liszt
12 dkg vaj
1 tojás
1 dl tejföl
1 evőkanál porcukor
fél sütőpor
csipet só
35 dkg túró
20 dkg darált mák
egy marék aranymazsola
2 kiskanál vaníliakivonat
1 dl tejföl
2 tojás
20 dkg cukor
fél citrom leve és reszelt héja
egy narancs reszelt héja
tej a megkenéshez

A lisztből a vajjal, egy tojással, tejföllel, cukorral, csipet sóval és a sütőporral tésztát gyúrok, majd további felhasználásig a hűtőben pihentetem kb. egy órát.
A töltelékhez az áttört túrót kikeverem a tejföllel, tojásokkal és a cukorral, hozzáadom a citromlét és a citrom-meg narancshéjat, belekeverem a mákot, a vaníliakivonatot és a mazsolát.
A sütőt 180 fokra előmelegítem. A tésztát 1/3-2/3 arányban kettévágom, a nagyobbik részt kinyújtom és kibélelek vele egy tortaformát, úgy, hogy oldalt egy kis tésztaperemet is kialakítok. Rákenem a tölteléket, beborítom a másik tésztalappal, ezt rá is nyomkodom. Megkenem tejjel és megszurkálom a tetejét. Tíz percig sütöm 180 fokon, majd kb. 160 fokon fejezem be a sütést, ez még kb. 30-35 percet vesz igénybe.

Túrós batyu

Egyik kedvenc péksüteményem a túrós batyu, még akkor is, ha a boltban vett hagy némi kívánnivalót maga után. A tölteléke nagyon édes, általában kevés, a tészta meg vagy sületlen, vagy száraz, szóval lehet hibát keresni. De legnagyobb „hibája”, hogy ahhoz képest, hogy mennyibe telik elkészíteni, aránytalanul drága. Mivel én leveles tésztával szeretem és ebből a bolti tészta is jó minőségű, körülbelül öt perces munka elkészíteni, csak hát ugye a lustaság fél egészség… Ezek után mégis erőt veszek magamon, és én fogom készíteni, mert Attilának is ez volt az első reakciója, miután beleharapott a meleg, vaníliaillatú, a tölteléktől duzzadozó végtermékbe.
Előnye továbbá, hogy váratlan édesszájú vendégek is gyorsan jóllakathatók vele.
Ebből az adagból 12 darabot gyártottam. Nem tudom, milyen tésztát fogok ezután venni, mert amióta a Plust megvette a Spar, el is tűnt a hatlapos leveles tészta, ami eddig a kedvencem volt. Kár érte…

Recept

Egy csomag leveles tészta a Plusból (6 lap)
50 dkg túró
egy marék mazsola
rum
2-3 evőkanál cukor
egy citrom reszelt héja
egy fél citrom leve
egy teáskanál vaníliakivonat
egy tojás

A mazsolát fél órára rumba áztatom. A tésztát szobahőmérsékleten kiengedem, ezalatt bekeverem a tölteléket, legalább összeérnek az ízek.
A túrót botmixer segítségével áttöröm. Belereszelem a citromhéjat, hozzáadom a citromlevet, ízlés szerint adagolom a cukrot, és a vaníliával ízesítem. Jól kikeverem és beleteszem a rumból kivett mazsolát is. Első látásra a töltelék sűrűnek tűnhet, de ez így jó, mert sülés közben hígul, meg elpárolog belőle a víz, ha tejföllel lágyítanánk, kifolyna az egész a tésztából.
A hat tésztalapot felezem, így tizenkét egyforma kis négyzetet kapok. Mindegyik közepére teszek egy púpos evőkanál tölteléket, és erre ráhajtogatom a négyzetek sarkait. Nekem úgy szimpatikus, ha a hajtásoknál kibuggyan a töltelék, de ez ízlés dolga. A süteményeket sütőpapírral bélelt tepsire rakosgatom, majd felvert tojással megkenem, hogy szép aranybarnára sülhessen. Előmelegített 200 fokos sütőben 12 perc alatt sülnek meg.

Császármorzsa

Amióta új konyhánk van, Attila konyhai jelenléte erősödik: szívesen vesz részt bármilyen főzési tevékenységben, vagy önállóan süt-főz, igaz, nem igazán tudja még, mi hol van.

Egyik este például császármorzsát készített.

A császármorzsával érdekes viszonyban vagyok: amit menzán és egyéb helyeken császármorzsaként adnak, azt én szívből utálom. Ez a grízes változat, aminek az eredetihez sok köze nincs. Ez utóbbit viszont nagyon szeretem, a grízes a nyomába sem érhet.
Elkészítése nem bonyolultabb, mint a palacsintáé, mivel tésztája egy gazdag palacsintatészta.
Kétféleképpen is meg lehet sütni: készíthető tepsiben, a sütőben, vagy serpenyőben is. Mi általában serpenyőben sütjük. A következő recept 4 főre szól, kettőnknek a fele elegendő.

Recept

25 dkg liszt
4 tojás
4 dl tej
5 dkg rumba áztatott mazsola (elhagyható)
7-8 dkg porcukor
egy citrom reszelt héja
csipet só

A lisztet simára keverem a tojássárgával, tejjel, cukorral, egy csipet sóval, hozzákeverek 5 dkg olvasztott vajat, a mazsolát, citromhéjat, majd beleforgatom a keményre vert tojásfehérje-habot.
Ha tepsiben akarom sütni, a tepsiben 5 dkg vajat felforrósítok, ráöntöm a masszát, előmelegített sütőben világos színűre sütöm, majd deszkára borítom és apróbb darabora szaggatom.
A serpenyős elkészítésnél a vajat a serpenyőben forrósítom fel, beleöntöm a masszát, félig átsütöm, majd falapáttal apróbbra darabolom-morzsolom.
A kész császármorzsát forrón, valamilyen pikáns lekvárral, nagyon édesszájúaknak lekvárral és porcukorral tálalom. Jelen esetben a kertszomszédunk, Jucika birsalmás szederlekvárjával ettük.

Gyors desszert - Palacsintapite

Egyik este Attila közölte: „ Úgy ennék valami desszertet.” Majd érkezett a kérdés: „Nem sütsz palacsintát?” . A válasz egyértelmű nem lett. Előállt viszont egy számomra sokkal kedvezőbb mentőötlettel is: „Csináljunk palacsintapitét, majd én kikeverem a tésztát, te meg megsütöd. „

Mivel igen nagy édességmániás vagyok, erre a kompromisszumos ajánlatra már nem tudtam nemet mondani.

Egyébként ez a világ legegyszerűbben elkészíthető desszertje, melyet jó pár évvel ezelőtt a Palacsinták könyve című szakácskönyvből (Ifjúsági Lap-és Könyvkiadó 1986.) lestem.

Az egész gyakorlatilag nem áll másból, mint hogy keverünk egy palacsintatésztát, amit kiolajozott/vajazott tepsiben, forró sütőben sütünk meg. Ehhez nem kell semmilyen felkészültség, ötéves gyerek megcsinálja – persze a sütő meggyújtásához azért neki kell némi asszisztencia.

Mi annyiban változtattunk az eredetin, hogy a tésztát mazsolával és egy citrom reszelt héjával dúsítjuk.

Betoppanó vendégek részére és örömére gyakorlatilag a semmiből fél óra alatt elővarázsolható.

Recept

25 dkg finomliszt
6 dl tej
4 tojás
3 evőkanál házi vaníliás cukor
2 evőkanál porcukor
csipet só
egy citrom reszelt héja
egy marék aranymazsola
olaj
lekvár tetszés szerinti mennyiségben és ízben
porcukor (elhagyható)

A lisztből, tejből, tojásból, vaníliás és porcukorból csipet sóval palacsintatésztát kever a ház ura, ezt a citromhéjjal és a mazsolával ízesíti. A masszát az általam kiolajozott tepsibe önti, amit én előmelegített 200 fokos sütőben kb. 20 perc alatt megsütök. Téglalap alakú szeletekre vágom és lekvárral (jelen esetben anyukám extragyors darabos szilvalekvárjával), és/vagy porcukorral meghintve megesszük.

Volt már rá példa, hogy idénygyümölcsökkel kirakva sütöttem meg, úgy sem megvetendő falat…

Anyu első bejglije

Most úgy tűnhet az olvasónak, hogy ellentmondásba keveredtem önmagammal: eddig arról írtam, hogy nálunk karácsonykor nincs bejgli. Nos, eddig nem is volt, de anyukám életében először, idén mákos bejglit sütött, nagy meglepetésemre.
Ahhoz képest, hogy először próbálkozott vele, még külalakra sem lett rossz, viszont az íze nagyon finom, a tésztája - már amennyi van benne – nagyon puha, úgyhogy azt mondhatom, jól sikerült.
A recept barátnőjétől származik, három rúdhoz elegendő. Anyu csak kettőt csinált, így küllemre igen brutálisak lettek a bejglik, de jövőre csinálhat hármat is, mert ízlett mindenkinek.
Nálunk csak mákos készült, mert azt szeretjük, de azért leírom a diós tölteléket is, mert mások inkább azt kedvelik.

Recept

A tésztához

20 dkg finomliszt
20 dkg rétesliszt
5 dkg élesztő
12 dkg cukor
csipet só
2 tojássárgája
1,5-2 dl tejföl

Máktöltelék

30 dkg mák
2 dl tej
1 dl víz
12 dkg cukor
20 dkg mazsola
2 reszelt alma
1 citrom reszelt héja

Diótöltelék
20 dkg darált dió
12 dkg cukor
1.5 dl tej
20 dkg mazsola
3-4 evőkanál baracklekvár
1 citrom reszelt héja

A lisztbe belemozsoljuk az élesztőt és a többi hozzávalóval, annyi tejföllel tésztát gyúrunk, hogy puha tésztát kapjunk. (Ez nálunk 2 dl tejfölt jelentett.) A tésztát másfél óráig pihententjük.

A máktöltelékhez a mákot a tej és víz keverékében a cukorral felfőzzük, belekeverjük a többi alapanyagot és kihűtjük. Ugyanígy járunk el a diótöltelék hozzávalóival is.
A tésztából 3 rúd bejgli jön ki, így három lapot nyújtunk és megtöltjük a tetszőleges töltelékkel. Tepsire tesszük, hosszában megkenjük felvert tojással, száradni hagyjuk 10 percig. Ezután keresztben kenjük, ismét száradni hagyjuk. Végül hosszában lekenjük, megszurkáljuk teljes keresztmetszetében, hogy ne repedjen meg és előmelegített 200 fokos sütőben öt percig, majd kis lánggal 30-35 percig sütjük. Kihűlés után szeleteljük.

Karácsonyi menü: Sült libamáj almával, fűszeres káposztával és tokaji mártással

Mint már korábban említettem, nálunk az a szokás, hogy szenteste nincs ismétlődő menü, minden évben más és más ételt készítünk. Ez nálam is így van, és anyukámnál is. Ami viszont kötelező, az a töltött káposzta, amit karácsony első napján fogyasztunk. Ennek receptjével majd a későbbiekben szolgálhatok.

A szentestét kettesben töltjük Attilával, így a fogások elkészítése az én reszortom, bár most ő is kivette a részét.
Idén a libamáj lett a főszereplő, mert korábban nem készítettem, de már nagyon kíváncsi voltam rá.

A libamájhoz nagyon passzolnak az őszi gyümölcsök, ezért tudtam, hogy alma, körte vagy szőlő mindenképpen felhasználásra kerül majd.
A káposzta a hagyományos párolt káposztához hasonlóan készül, de teljesen más fűszerezéssel, méltóan a karácsony illatához.
A borból nagyon vékony szószt készítettem, amit vajjal sűrítettem és került bele pár óriásmazsola is.
Attila kedvére egy kis krumplipürét is készítettem.

Azt hiszem, az ételt felvesszük az ünnepi ételek sorába, nagyon finom volt, igazi téli, édes-savanykás-fűszeres ízekkel.

Recept (2 főre)

40 dkg hízott libamáj
só, bors
10 dkg vaj
2 dl tokaji furmint
egy marék aranymazsola

A fűszeres káposztához

50 dkg lilakáposzta
egy nagy marék aranymazsola
egy fej lilahagyma
1,5 dl vörösborecet
0,5 dl száraz vörösbor
2 dl víz
cukor, só
1 rúd fahéj
3 szem szegfűszeg

egy nagyobb, vagy két kisebb alma

Először a káposztát készítem el, ezt már előző nap is megcsinálhatjuk. Kevés olajon egy evőkanál cukrot pirítok, hozzáadom a felaprított lilahagymát, üvegesre párolom. Ekkor hozzáadom a vékony csíkokra vágott káposztát, a fahéjat, szegfűszeget, felöntöm a borral, ecettel, vízzel és nagy lángon főzöm, amíg a leve elforr. Ha a káposzta nem puhulna meg ennyi idő alatt, ismét öntök alá egy kevés vizet. Amikor a káposzta majdnem puha, beledobom a mazsolát, amivel még 5-6 percig főzöm. Akkor jó, ha nem marad alatta lé. A végén ízlés szerint ízesítem kevés sóval és cukorral. Ez az adag nem két személyes, de érdemes többet csinálni, mert húsok mellé jó köret.

Amennyiben krumplipürét is adunk mellé- ahogy én tettem -, annak készítését úgy kell időzíteni, hogy a máj sütésekor már kész legyen, mivel a májnak nagyon kevés idő kell.

A májból négy-öt kisujjnyi vastag szeletet vágok, közvetlenül sütés előtt sózom, picit borsozom, majd forró vajban (kb.6 dkg) hirtelen megsütöm, ez kb. 3 perc. Ha megsült, tányérra szedem, melegen tartom.
Az almákból karikákat vágok, magházukat kiszúrom, és a libamáj sütéséből visszamaradt vajban kb. két perc alatt átsütöm. Ne legyen puha, akkor jó, ha roppanós. Ezt is kiszedem, melegen tartom.
A tokaji mártáshoz a visszamaradó vajba öntöm a bort, erős lángon elpárologtatom az alkoholt, hozzáadom a mazsolát, pár percig rotyogtatom, majd kb. 5 dkg vajjal kevergetve besűrítem.

Tálalásnál az almaszeletek közepébe szedem a fűszeres káposztát, a májat meglocsolom a boros szósszal és adok mellé egy-két kanál krumplipürét.

VKF XI- Kávés mártásban párolt marha mandulás-mazsolás rizzsel

Ez a recept a Lilahangya által kiírt tizenegyedik VKF-re készült. Először valamilyen édességben gondolkodtam, volt is ötletem, de aztán megláttam Keith Floyd Mediterrán Kalandozásai című könyvemben a Leon-féle hirtelensült marha receptjét, és ekkor eldöntöttem, hogy húsételt fogok készíteni pályázatra. Ez a Leon, akiről az étel a nevét kapta, egy tunéziai vendéglős, aki éttermében kávéval ízesíti a marhahúst. Annyi megjegyzést fűznék a könyvben szereplő leíráshoz, hogy nem tudom, mitől hirtelensült ez, hiszen párolni kell, de mindegy, betudom a fordító bakijának. A recept gyakorlatilag csak kiindulópontként szolgált, változtattam rajta: a lilahagyma, chili, csoki és a barnacukor saját kútfőből került bele.

Nemcsak a kávé – amelyet egyébként, mint a netről megtudtam, a cowboyok is használnak marharagu sűrítésére, a brazilok pedig marhatokány elkészítéséhez - , hanem a felhasznált fűszerek is élénkítőleg hatnak, ami jól is jön így télvíz idején, amikor mindenki kezdi érezni az év folyamán összegyűjtött stressz és fáradtság hatásait.

Mivel a miénk elég gasztrobolond család és karácsonykor az a hagyomány, hogy mindig új és új ételeket készítünk az ünnepi asztalra, továbbá több születésnap is decemberre esik, különlegessége révén én merném ajánlani ezt az ételt az ünnepi asztalra.

Köretként mazsolás-mandulás rizst adtam mellé, amely még különlegesebbé teszi a fogást.

Recept

Hat kisebb, kb. 1 cm vastag marhahús szelet (most fehérpecsenye)
1,5 kiskanál köménymag
1,5 kiskanál római kömény
1 fahéjrúd
1,5 evőkanál finomra darált kávé
fél chilipaprika
egy lilahagyma
3 evőkanál paradicsompüré
két gerezd fokhagyma
egy kiskanál barnacukor
egy kocka 60%-os étcsoki
vaj

A körethez
Rizs
Egy marék aranymazsola
Egy marék vágott mandula
Vaj

Előkészületként a fokhagymagerezdeket, köményféléket aprítógépben összedarálom. Serpenyőben felolvasztom a vajat, a hússzeleteket aranybarnára kapatom benne. A fokhagymás köménykeveréket ráteszem, egy-két percig együtt pirítom. Sózom, borsozom, hozzáadom a paradicsompürét, a chilit, a felkarikázott lilahagymát, felengedem annyi vízzel, ami a húst ellepi. Nem keverem meg, amíg felforr, ekkor hozzáadom a kávét, mérsékelem a lángot és fedő alatt puhára párolom. Mikor a hús puha, leveszem a fedőt és forralással kicsit besűrítem a mártást. Ekkor tettem bele a cukrot és a csokit, és mondhatom jó ötlet volt, tökéletes egyensúlyt teremtett a fanyar és savanykás ízek között.

A rizst megfőzöm, és a vajon átfuttatott-pirított mazsola és mandula keverékébe beleforgatom.
A kávés marhát ezzel a rizskörettel tálaltam, a húsra petrezselymet szórtam a korianderzöld helyett, mert azzal Attila nincs kibékülve. Nekem nagyon ízlett ez a mélybarna fűszeres mártás, Attilának ízlett ugyan, de azért annyira nem, hogy viszontlássa az ebédlőasztalon. Azt mondja, nála a kávé annyira összekapcsolódik az ivással, hogy zavarja mártás formában.

Tipp: A mártás a kávétól kicsit szemcsés, aki ezt nem szereti, a beforralás előtt szűrje le, és utána sűrítse be.

Erdélyi túrós palacsinta

Mint tegnap már írtam, a halászlét tegnap palacsintával, méghozzá erdélyi túrós palacsintával kísértük le, ami szintén nagy családi kedvenc.

Hogy ez mitől erdélyi, azt nem tudom, már csak azért sem, mert családom Erdélyből származó apai ágán nem készítették, viszont anyukámék somogyi-osztrák eredetű családja ismerte és szerette is.

Véleményem szerint sokkal finomabb az így elkészített palacsinta, mintha csak simán megtöltenénk túrókrémmel és megennénk, az átsütés alatt az ízek jobban összeérnek, van idejük kibontakozni. Talán langyosan a legfinomabb.

Az alapul szolgáló palacsintát immár hagyományszerűen Attila sütötte. Fantasztikus érzéke van a tészta bekeveréséhez és sütéséhez, mindenféle recept nélkül, érzésre csinálja, amire én képtelen vagyok. A konyhában egyébként a sütés a gyenge pontom, ott kénytelen vagyok pontos receptekre szorítkozni szemben a főzéssel, ahol ki tudom élni kreativitásomat, meg tudom valósítani saját ötleteimet. De hát senki nem lehet tökéletes, és nem is kell, hogy az legyek, ha ilyen kuktám van. Emiatt a recept elkészítésében csak a túrókrém elkészítésekor veszem ki a részem.

Recept

8 darab palacsinta
50 dkg túró
porcukor
fél narancs leve
egy citrom reszelt héja
egy nagy marék óriás aranymazsola
csipetnyi fahéj
5-6 kanál tejföl
3-4 dkg vaj

A túrót a cukorral, narancslével jól kikeverem, villával szétnyomkodom. Hozzáadom a citromhéjat és a mazsolát, lazítom 2-3 kanál tejföllel, fahéjjal ízesítem. Az édességét kóstolással állítom be, mi nem szeretjük túl édesen. A palacsinták alsó felét megkenem jó bőven a túrókrémmel, az alsó szélét és a két oldalát behajtom, és így tekerem fel. Kivajazok egy jénai tálat, belefektetem a megtöltött palacsintákat. A maradék tejfölt cukorral elkeverem, lekenem vele a palacsintákat. Vajdarabkákat morzsolok a tetejére és előmelegített sütőben kb. 15 perc alatt átsütöm, ezalatt a tejföl nagy részét beszívja a palacsinta és a teteje kissé aranybarna lesz. Langyosan tálalom, de hidegen is finom.

Mákos boríték

Szombaton azon morfondíroztam, hogy mindenképp kellene valamilyen süteményt sütni, mert hát ugye mit fogok enni vasárnap reggel, továbbá Attila meg is jegyezte a babgulyás után pár órával, hogy hol marad a fánk, vagy miért nem sütök valamit. Nos, nem fánk lett, mert nem akartam sokat pepecselni, viszont volt itthon leveles tészta, ezt töltöttem meg almás-mákos töltelékkel. A neve kissé bolondos lett, de tényleg úgy néztek ki a sütik sütés előtt, mint egy kis boríték.

Imádom a mákot. Akár darálatlanul szórják péksütemény tetejére, akár darálva, sütemények, rétesek töltelékeként, vagy krémekben, fagyiban, egyszóval minden formában jöhet. Még nyugtatónak is jó, – bár ezt lehet hogy csak bebeszélem magamnak – nem egyszer oldottam már a feszültségemet egy jó kis mákos sütivel.

Ezt a sütit ráadásul gyerekjáték elkészíteni, csak a formázás igényel egy kis kézügyességet, ami viszont nekem nem nagyon van, ezért olyan, amilyen, viszont nagyon finom.
Én a Plusban kapható mélyhűtött tésztát használtam most, ez 6 lapból áll, így könnyebb az elkészítés, de ha friss feltekert tészta van, azt kb. 10x10 cm-es négyzetekre vágva készíteném el.


Recept

Egy csomag leveles tészta (most mirelite a Plusból)
20 dkg darált mák
2 dl tej
10 dkg cukor
2 alma
mazsola
2 evőkanál baracklekvár
1 tojás

Először a tölteléket készítem el. A tejet a cukorral felforralom, beleszórom a mákot és sűrűre főzöm. Ez pár percet vesz igénybe. Lehúzom a tűzről, beleszórom a mazsolát, a meghámozott, lereszelt almát és elkeverem benne a baracklekvárt. Hagyom kihűlni.

A tésztát felengedem, szétszedem a lapokat, és minden lapot megfelezek, így összesen 12 darab kis süteményem lesz majd. Gyúrólapon elhelyezek egy tésztanégyzetet, úgy, hogy az egyik sarka nézzen felém. A sarkára teszek egy kiskanál tölteléket, majd feltekerem. A két csücskét oldalt betűröm, hogy körülbelül úgy nézzen ki, mint egy kis lezárt boríték. Ezt a játékot mindegyik tésztadarabbal eljátszom. Ha kész vagyok, lekenem a tetejüket felvert tojással, és sütőpapírral bélelt tepsiben, forró sütőben kb. 15 perc alatt megsütöm.

Ha marad a töltelékből, csinálhatunk belőle mákos tésztát. Én azonban fogtam a lábost és kikanalaztam belőle a mákos masszát….

Szórós túrós

A gasztroblogokat olvasgatva láttam, hogy sokaknál kiinduló pont Horváth Ilona szakácskönyve. Nálunk ez másként alakult, mert anyukám nem szerette igazán, így F.Nagy Angélán és az Ínyesmesteren szocializálódtam, ronggyá olvasva mindkettőt. A következő recept F.Nagy Angéla A család szakácskönyve című művéből származik, amit azért szeretek, mert könnyen érthető és elkészíthető ételeket tartalmaz, minden kategóriában.

A szórós túrós ideális első próbálkozás olyanoknak, akik nem igazán főzőcskéznek, és nincs olyan eszköz-és gépparkjuk, mint a gyakorlottabbaknak, ugyanis a két szép kezecskénket használva elkészíthető és gyakorlatilag elronthatatlan. Arra kell csak figyelni, hogy a tepsit tényleg vastagon vajazzuk ki, nehogy leégjen a sütemény.

A végeredmény olyan, mint egy jóféle túrós pite, de nem száraz, és nem sok benne a tésztás rész. Állaga engem a rizsfelfújtra emlékeztetett, legjobb benne a kicsit sültebb kéreg.

Recept

10 dkg vaj
25 dkg rétesliszt
15 dkg porcukor
1 csomag sütőpor
50 dkg túró
egy citrom reszelt héja
5 dkg mazsola
2 dl tej
2 tojás

A vaj felével kikenek egy tepsit. A por alakú hozzávalókat egy tálban összekeverem és a felét rászórom a vajra. A vilával kissé áttört túrót egyenletesen rászórom, meghintem a mazsolával és a reszelt citromhéjjal, majd a maradék lisztkeveréket rászórom. A tejet és a két egész tojást elkeverem, és ráöntöm a tepsi tartalmára úgy, hogy mindenütt érje. A tetejére morzsolom a maradék vajat és forró sütőben kb. fél óra alatt megsütöm .A teteje legyen aranybarna. Aki szereti, tálalásnál megszórhatja porcukorral, én ezt nem kultiválom.