Tisztelt Szakértő Úr!
Szeretnék egy kis segítséget kérni. Hét éve egyedül nevelem (próbálom) gyermekemet. Művészeti szakgimnázium 12. évfolyamára jár. Imádta az iskola első két évét. Nagyon jó hangulat jellemezte az iskolát, fantasztikus osztályfőnökkel. Tavaly változásokat léptettek életbe. A művészeti részt kezdik visszaszorítani és sport iskolává akarják átalakítani a tanintézményt. Új igazgató, új tanárok, új osztályfőnök. Mindent és mindenkit elvesztettek a gyereke, amiért, akiért szerettek odajárni. Gyerekem nagyon szerette volt osztályfőnökét, tisztelte és felnézett rá. Tavaly még sikerült meggyőznöm, hogy maradjon az iskolában, de most mindenképpen ki akar iratkozni és már nem tudok rá hatni. Egyszerűen nem tudom mit tegyek? Engedjem, hogy elmenjen dolgozni, vagy próbáljak harcolni vele, annak tudatában, hogy tönkreteszem a kettőnk közötti kapcsolatot? Előre is köszönöm válaszát.

Tisztelt szakértő úr ! Tanácsára lenne szükségem ! Két gyermekem van a fiam 19-éves lesz vele minden rendben van .A lányom 18-éves lesz két hónap múlva ő vele kapcsolatban szeretnék tanácsot kérni .14-15 évesem sok mindenen átestünk voltak jó döntései és sajnos nem jók is megprobáltam eltériteni a rossztól értem itt a csavargás .alkohol .drog egyebek és mivel éreztettem vele hogy vannak azért korlátok attol függetlenül számithat rám mindenbe át lendültünk a kamaszkoron aránylag nagyobb bajok nélkül .Megismerkedett egy fiúval akivel eleinte jól megvoltak most két év után van ugymond vége ebbe a két évbe sose mentek szinte sehova nem voltak közös programjaik igy a lányom szinte mindig otthon volt az iskola felvételije nem sikerült igy nem tanul jelenleg tovább vagyis két évig szinte a négyfal közt volt. Velem a kapcsolata ugy érzem jó minden megbeszélünk egymással és amibe tudok segitek és probálom kirángatni ebből .Az utobbi 2-3hétben azt vettem észre hogy nagyon kezd megváltozni egyfolyába netezik ismerkedik valamilyen okból .Kiderült hogy elkezdett ismerkedni egy fiúval ezzel nincs is baj Pár ismerős viszont ismeri és nem jó vélemény van róla a srác 18-éves kora ellenére nagyon sokat iszik meg ilyesmi .Elmondtam neki amit megtudtam de azt is mondtam hogyha ennek ellenére kezd vele rám számithat mindenbe. Annyit kértem tőle hogyha ugy dönt hogy elakar ide oda menni nem gond hisz nem kicsi .Csak annyit szeretnék hogy mutassa be a srácot és kész nem ellenörizni akarom csak szeretném ha biztonságba lenne .Én tudom hogy túlzásba esek azzal hogy féltem és óvom ennyire de csak annyit kértem hogy tudjam kivel van hogyha bármi van tudjak segiteni .Nem bezárni akarom csak segiteni neki hogy biztonságba legyen amikor szorakozik vagy ilyesmi.Összeveszet velem hogy ez neki égő de a fiú elvileg elfogadja hogy egyszer bemutatkozon Lehet hogy eltulzom az aggodást vagy én nem tudom kezelni hogy már nagylány Nem tudom hogy kezeljem másképp ezt a helyzetet vele is és magammal hogy . A válaszát nagyon szépen köszönöm !

Üdvözlöm!Van egy 14 éves lányom !Aki szerelmes lett egy 23 férfiba!Mióta ez a gyerek képben van nem lehet vele bírni!Lóg az iskolából folyamatosan hazudozik össze-vissza,a családból már szinte mindenkivel összeveszett mindenkit mindenkivel összeugrasztott!Próbáltam vele szépen beszélni ,próbáltam csúnyán,de semmi!Elmondtam neki a mostani viselkedése következményit de hiába gyámhivatal stb!Már ott tartunk hogy még egy órát hiányzik a suliból és lejelentik a lógásait a jegyzőnek!Otthonról úgy megy el mintha suliba menne meg úgy abban az időben is jön haza!A barátja már kb 2-3 hónapja nem dolgozik és vele lóg amikor nem megy iskolába!Közben megtudtam hogy az előző barátnőjével is ezt csinálta a gyerek ő ott hagyta az iskolát!Annyira befolyásolja hogy tehetetlen vagyok!14 éves de már ott akar aludni a fiúnál stb!Úgy gondolom ennek azért nincs itt az ideje!Mindig azzal jön ha ezt én engedném akkor bejárna rendesen meg tanulna is!Már felvettem a kapcsolatot a családsegítőben a pszihológussal de még nem hívtak az időpont miatt!Tehetetlenül nézem végig hogy a lányom tönkreteszi az életét!Nem akar ebbe az iskolába járni!Erre felajánlottam neki akkor mennyen olyan szakra amit szeretne!Először azt mondta megy, most mikor lebeszéltem a másik sulival még is maradni akar!Ő marad 16 éves koráig aztán majd átmegy estire és ő dolgozni fog!Egyszerüen hiába mondom neki hogy ez nem olyan egyszerű stb mintha a falnak beszélnék!A lányom édesapja meghalt 5 éve!Nekem új párom van !Akivel eddig a fiúnak a megjelenéséig jól kijöttek!Most már utálja sosem szerettte stb !Már tényleg nem tudom mit tegyek!Várom tanácsát!Tisztelettel:Kocsis

Tisztelt Orsolics Úr!

Férjemnek van egy nagyfia, 22 éves. A fiú– mint ez tavaly számunkra is kiderült – 13 éves kora óta droghasználó. Édesanyja nevelte, mi havonta egyszer találkozhattunk vele. Jó kedélyű, okos fiú volt.

Tavaly kórházba került (pszichiátriára), amit egy ideig szintén titkolt előlünk (nem ér rá találkozni velünk stb.), majd kiderült, nagy a baj. A zárt osztályt is megjárta, de azt kell, hogy mondjam, ott a felszínt kapargatták, gyógyszerezték, de nagy eredményt nem értek el nála. Segítséget kaptunk akkor drogrehabilitációval foglalkozó külsős szakembertől, akinek a javaslatát a fiú a mai napig elutasítja és munkájának sajnos semmi eredménye: Miután kikerült a kórházból, a gyógyszereket nem szedi, nem tartja magát függőnek, és nem megy rehabilitációra továbbra is függő. Mivel nagykorú, nem „kényszeríthetjük”. Viszont tenni szeretnénk valamit, mert a kórház után kezdetben úgy tűnt, lábra áll: befejezte az OKJ iskoláját, megszerezte a jogosítványt és munkát is szerzett. Albérletben, külön lakik anyukájától és tőlünk.

Két hete ismét rosszabbra fordult az állapota. Talán a tényekhez még annyit, hogy a férjem szinte minden nap beszél vele, ő az egyetlen, aki jelenleg biztos támasz az életében. Összetett az élet – ahogy mindenkinek – édesanyja, az ő jelenlegi párja, a nevelőapuka (aki nevelte anyukájával sok ideig, majd elváltak) mind azt vallják, nem szabad segíteni neki (enni adni, segíteni az albérlet fenntartásában stb), ha ő nem megy rehabra, ha ő nem tiszta, akkor nem találkoznak vele. Legyen meg a mélypontja és akkor maga fogja elhatározni a gyógyulást.

Ez lehet, hogy így van, csak akkora a kockázata, hogy ezt mi a férjemmel nem merjük bevállalni.

A férjem fia jelenleg depressziós, magatehetetlen, nem képes önálló akaratnyilvánításra. Nem dolgozik, nem kimozdítható otthonról.



Röviden összefoglaltam, biztos ezer részletről lehetne még beszélni…



Abban kérnénk a segítségét, hogy ha tud olyan szakembert, kórházat bármit, amivel elindulhatunk, kérem, hogy tájékoztasson minket. Ha esetleg van a rövid levelem után olyan gondolata, szaktanácsa, amit már most követhetünk – mit-hogy tegyünk? – azt is nagyon megköszönném, ha megosztaná velünk. Főleg a legnagyobb kérdés: hagyjuk valóban magára, ahogy anyukája javasolja (csak rettegünk egy borzasztó végkifejlettől) vagy MIT TEGYÜNK?

Nagyon bizonytalannak és magatehetetlennek érezzünk magunkat!



Segítségét köszönöm.



Üdvözlettel:



Sarolta

Jonapot olyan kérdésem lenne, hogy 17 éves vagyok egyhete, hogy eljöttem ottonrol. Édes anyám nem keresett, nem hivott de viszont a rendörség kijött pár nappal ezelött hogy mennyek haza. Mi meg mondtuk neki, hogy hétfön megyek haza, ha nem megyek haza kijöhetnek megint? Kell ettöl tartanom? Vagy, hogy haza e vihetnek..megjegyzem, hogy a tartozkodási helyem ide szol mert át jelentkeztem páromhoz!

Szép jónapot!nagyon nagy gondba vagyok a fiammal 17 éves már harmadszor járja a 9 osztályt most ott tartunk hogy nem jön haza iskola után mindenét eladja elcseréli semmit nem ér a szavam .kérem mihamarabbi segítségét köszönettel Kurta Viktória

Tisztelt Orsolics Zoltán!

16 éves fiam viselkedésével kapcsolatban szeretném a tanácsát kérni.
Általános iskola 8. osztályig egy életvidám, jókedvű srác volt. Lehetett vele beszélgetni, családi programokat csinálni. 8. osztályban kezdett megváltozni, nem jött ki a tanáraival, osztálytársaival, állandóan dühös, feszült volt, verekedni akart.
Miután kikerült az általános iskolából, azt hittük, egy kicsit megnyugszik az új iskolába. Ehelyett hullámzó lett a viselkedése, van, hogy vidám (bár ez mostanában nagyon ritka), és van, hogy teljesen magába zuhan. Nincs életkedve, nem érdekli semmi, nem jó semmi. És utálja az embereket. Tanulmányi eredménye rossz, nem figyel az órákon. Sokszor próbáltunk vele beszélni, de mindig leráz.
Párommal interneten utánanéztünk, hogy mit írnak erről a viselkedésről, de amit leírtak tünetek, a fiamnál nem jelenik meg minden. Szeret a haverjaihoz menni, szeret bulizni menni, moziba, stb.
Hozzátartozik a problémához, hogy az általános iskolában volt neki barátnője, akit nagyon szeretett, de ő nem tudta ugyanolyan komolyan viszont szeretni. Szakításuk a mai napig vérző seb, és bár azóta volt egy két barátnője, de egyik sem tudta viszonozni a fiam érzéseit, és őt ez nagyon bántja. Tudom, hogy még fiatal, de ebben a tekintetben fejlettebben gondolkodik. Neki nem sok lány kell a környezetébe, hanem egy aki komolyan, viszont szereti.
A fiam nagyon érzékeny, bár próbálja nem ezt mutatni, izgul minden nap az iskolában, ahol alig eszik.

Nagyon aggódunk érte, mert nem tudjuk áttörni a falat amit maga köré rakott, és elzárkózik mindennemű közeledés elöl, mi pedig tehetetlennek érezzük magunkat.
Szeretnénk segítséget kérni, hogy mivel tudnánk feloldani ezt a falat a gyerek körül, és visszakapni a régi vidám fiamat.

Köszönettel Rajnai Gábor

Tisztelt Orsolics Zoltán!
Három gyermekes szülőként ( mindhárom fiú) a legkisebb gyermekünkkel kapcsolatban azzal szembesülünk, hogy olyan mértékű és hirtelen pubertáskori problémák jelentkeznek amit nem tudok megfelelően kezelni. Túl vagyunk már két fiú felnőtté válásában ( velük sem volt egyszerű). A 12 éves fiam esetén a nyári szünetet követően, szabad szemmel is nyílvánvalóvá vált ( a felnőtté válás másodlagos nemi jellegei egyértelműsítették) hogy már nem lehez aranyos kisfiúként kezelni. Ezzel együtt a gyerek szerelmes lett, ami magával hozta a folyamatos titkolózást, a telefonon való éjszakába nyúló üzenetváltásokat, a tanulmányi eredmények romlását, és a szülők előtti hazudozást. Tavaly felvételi útján került be egy jó nevű nyolc osztálos gimnáziumba, és tartunk tőle, hogy az iskolában való elvárásokat nem fogja tudni teljesíteni, ami egyébként normál esetben nem okozna neki nehézséget. Arról nem is beszélve, hogy ha a tanárok kezdik majd megjegyezni az iskolában látottakat, ez sem fogja segíteni sem a mi sem pedig a gyerek helyzetét. Szeretném hangsúlyozni, hogy nagyon toleránsak vagyunk a gyereknevelésben, igyekszünk kereteket szabni de inkább a szeretetet használjuk nevelési eszközként, de most kezd kiborulni a bili. A gyerek az iskolai tanulószoba helyett az udvaron barátnőzik, ha elvesszük a telefonját az itthoni tanulás idejére, akkor visszalopja azt, és folyamatosan konfrontálódunk már napi többszöri alkalommal is. Hozzáteszem a kislány csak 11 éves, de nagyon rámenős, így nem egyszerű ellensúlyozni az iskolai hatásokat. Vagy ez nem is probléma? Megoldás, ha elvesszük a telefonját, ha az iskolai órák végeztével hazahozzuk, ha minden eszközzel igyekszünk Őt korlátozni? Vagy beszéljünk a kislány szüleivel? Ez utóbbit nem tartjuk jó ötletnek, de ha kell megpróbáljuk. Eleinte szórakoztatónak találtuk a helyzetet, finoman korlátozva igyekeztük normális mederben tartani a dolgokat, de most már kissé elfajultak az események, mert elindult a csókolózás, a "szeretlek, akarlak" üzenetváltások.
A helyzet kezdi megmérgezni az itthoni családi harmóniát, és azt mindennél fontosabbnak tartjuk. Nagyszülők nincsenek, így minden feladat ránk hárul, de most úgy érezzük, kezd kicsúszni a kezünk közül az irányítás.
Várjuk tanácsait, vagy olyan forrás megjelölését ( könyv, internet) ahonnan több támpontot kapunk a probléma megoldására.
Köszönettel és Tisztelettel: T A

Szép napot!
Érdeklődni szeretnék feltételezett családi erőszakkal kapcsolatban.
A családban van egy gyerek aki sajnos többször is volt már gyermek pszichiátrián, ám sohasem találtak nála semmit, így hazaengedték minden esetben.
Édesanyjával jó a kapcsolata, ha távol vannak egymástól hiányolja, ám ha egymás mellett vannak szörnyen viselkedik. Ma kettesben voltak otthon amikor "bekattant" a gyerek és üvöltözni kezdett. Kiküldték a rendőrséget, ám nem történt komolyabb intézkedés állítólag csupán az anyuka adatait vették fel és felírták a gyerek nevét.
Anyuka kicsit ideges hogy mi fog történni ezek után hiszen sajnos nem ez volt az egyetlen eset (és félek nem is az utolsó).
Egyenlőre bíztatni tudom csak, hogy nem lesz gondja belőle, de gyors válaszukat megköszönném ami megerősít vagy tájékoztat a lehetséges jogi lépésekről.
Köszönöm előre is!

Tiszrelt Szakértő úr!
A fiam felnőtt fiatalember, a mindennapokban a ügyesen tesz dolgát, bár velem gyakran agresszív. A legnagyobb gondom az, ha kimegy a kocsmába, reggel jön haza. Ott sajnos már nem mindig a barátaival marad, hanem aki éppen akad. Szeretnék vele beszélni, hogy ez nem helyes, de általában meg se hallgat. Tudnék valahogy hatni rá?

Köszönöttel: KE

Tisztelt Szakember úr!
Nemrég múltam 18 éves.és nem igazán jövök ki a családommal..1 éve költöztem apáékhoz akikkel csak romlik a kapcsolatom.és el szeretnék menni..ez lehetséges?vagy a Rendőrök haza vihetnek erőszakkal ha nem akarok haza menni?
Köszönettel: D.

Tisztelt Cím!
Kisebbik fiam 15 fél éves. Megtaláltam a naplóját az asztalán takarítás közben, melyben elèg durván ír rólam, obszcén szavakkal illet. Mi a helyes? Szembesítsem???
Köszönöm

Tisztelt Orsolics Úr!
14 éves lányommal kapcsolatban szeretném kérni ki a véleményét,tanácsát. Kisebb korában aranyos,szófogadó kislány volt,de most a kamasz korban teljesen megváltozott. Nem igazán találja a helyét valahogy a világban. Nagyon nagy önbizalom hiánnyal küszködik, nem szereti az alakját, nem tetszik a haja, arca. Egy ideje csak fekete,sötét ruhákba öltözik, feketére festi a szemét,mert szerinte anélkül nem szép. Ami nagyon aggasztó számomra,hogy legutóbb a közösségi oldalon olyan képeket posztol,amelyek ijesztőnek tűnnek nekem (fekete,halálra maszkírozott férfi fej, füstködben, bedrogozott,tetovált női alak stb.). Nem tudom mi zajlik a lányomba, mert sajnos nem tudja sem velem, sem senkivel megbeszélni, mert nem bízik meg senkiben. Csak halvány vonalakban célozgatva mondta el,hogy a halál és ilyen dolgok járnak a fejében. Nem igazán tudom miért van ez,mivel boldog családi életet élünk, láthatja,hogy szeretjük egymást az édesapjával. Talán az befolyásolhatja,hogy nincs igazi barátja. 2 éve költöztünk ki Németországba, és otthon sem talált igazi barátot magának, itt pedig szintén nem sikerül neki. Most van egy-két lány,akivel néha találkozik, elmegy hozzájuk,velük,de nem igazán olyan lányok,akinek örül egy lányos anyuka. Sajnos mivel csendes,visszahúzódó gyerek, épp ezért a hangos,menő lányok társaságát keresi. A gond az,hogy ők sem gyakran hívják és leginkább az internet bűvöletében él. Mit tanácsol,hogy lehet a lelkére hatni,hogy lehet ebből a letargiából kimozdítani? Köszönöm előre is válaszát. Tisztelettel: Sz-né

Tisztelt Szakértő Úr!
Nagyobbik fiam 17 éves lesz,sajnos nem tudok rá hatni semmilyen módon.Általános iskola 7. osztályától kezdett el romlani a tanulmánya.Jelenleg szakközépiskolába jár de évet ismétel és most sem javít a helyzetén
! Elég sokat lóg,hazudik,egyáltalán nem érdekli a tanulás pedig nagyon nagyon jó esze van,tanárai szerint is nagyon sokra vihetné ha foglalkozna a tanulással!Azt mondta egyik nap,hogy engedjem meg,hogy abbahagyja a sulit mert így úgysincs értelme az egésznek inkább el szeretne menni dolgozni! Nem értek vele egyet,nagyon fontosnak tartom,hogy legalább az érettségi meglegyen de ha így folytatja tényleg nem lesz még tizedikes sem!Mit tanácsol? Van olyan helyzet amikor tényleg jobb ha 17 évesen munkába áll egy "gyerek"? Tanácstalan és elkeseredett vagyok! Köszönöm válaszát!

Kedves szakerto ur! Azzal a kerdessel fordulok onhoz hogy szeretnek elkoltozni ittholrol 17 eves leszek 3 het mulva es szeretnem meg tudni hogy megtehetem-e? Nagyon rossz lett a viszonyom a szuleimmel, az iskolaba nincs velem gond, csak itthol mar nem birom elviselni a dolgokat. Nem alkolista egy szulom se nem vagyok kovetelozo, van ismerosom aki mar elmult.18 a szuleim is ismerik hozza el koltozhetek? Anelkul hogy a rendorokkel haza hozzasanak vagy valami mas?

Tisztelt Szakértő úr!
Én a tavalyi évben 2013 októberében töltöttem be a 18. életévemet. Iskolába járok 11. osztályos vagyok, viszont a családi problámák, pénzügyi problémák miatt fontos lenne elmennem dolgozni, hogy ezzel segítsem a szüleimet. De ezzel csak egy problémám akadt, hogy a jelenlegi iskolámból próbáltam kiiíratkozni, ráadásul szülői beleegyezéssel illetve szüleimmel mentem be az iskola igazgatójához, hogy kiírassam magam az iskolából, megbeszéltük vele ezt a helyzetet és erre ezt fellelte, hogy nem írathat ki, mivel még tanköteles vagyok, esetleg csak akkor íratott volna ki, ha Augusztusban töltöttem volna a 18-at, de mivel elkezdtem az iskolát a 2013-2014-es tanévben , ezért én még tanköteles vagyok a tanév végéig a törvény alapján. Sajnos nem tudok mit tenni ez ellen, mert nagyon nagy szükség volna az én anyagi támogatásomra. Kérem segítsen! Ön mit ajánlana, milyen megoldást tudna nekem javasolni?!-vagy hogyan tudnék kiíratkozni az adott iskolából?!
Tisztelettel! Farkas Dániel

Tisztelt Uram. 3 gyermekes családanya vagyok, legnagyobbik lányom december 2.-án lesz 18 éves. sajnos tegnap este megszökött a barátjához, és csak egy levelet hagyott hátra. Felhívtam a barátját, hogy nála van-e a lányom, és azt mondta igen, és hogy nem is fog hazajönni. Iskolába sem ment, és mikor mondtam, hogy értesíteni fogom a hatóságokat, azt felelte, hogy vannak rendőr ismerősei, és hogy meg ne próbáljam. A lányom jóravaló szorgos, jó tanuló szófogadó gyermek volt, de mióta ezzel a fiúval jár, kifordult önmagából. Hazudozik, gonoszkodik nemtörődöm lett. Itthon mindene megvan, igaz néha ha elszemtelenedett, meg lett büntetve pl elvettem a telefonját pár napra. Ennél nagyobb büntetést sosem kapott. Nem tiltottam a fiútól sem, pedig megvan róla a véleményem. Próbáltam felhívni a figyelmét a veszélyekre amit ez a kapcsolat rejthet, de minden vissza felé sült el. Mostanra már meg sem hallgat. Tegnap éjjel pedig elszökött. Nem tudom mit tehetnék, hogy visszakapjam, vagy legalább a helyes útra tereljem. Ugyebár az sem lehet, hogy 18 év alatti gyermeket ne lehessen hazahozni. Hová forduljak, kihez, és mi a teendő ilyenkor?? Válaszát előre is köszönöm. Tisztelettel: Korenyné

Üdvözlöm!
20 éves lány vagyok. A szüleimmel a húgommal, és a vőlegényemmel élek együtt egy háztartásban. Édesanyám , édesapám és a vőlegényem is dolgozik, én technikum utolsó évében vagyok, a húgom iskolás. A gond az, hogy a szüleim túl sok mindenbe szólnak bele. Nagyjából semmi sem tetszik nekik, amit mi csinálunk. Elakarunk költözni, de nem tudjuk hogyan és miképp, ill. tanácstalanok vagyunk, hogy a sok beszélgetés és probléma megoldó tanácskozásokon felül mit lehetne még tenni. Annak ellenére, hogy mindig megbeszéljük, hogy a pénzügyeinkbe nem beszélnek bele-félre ne értse nem élünk túlzottan költekező életmódot- minden egyes hétvégén mikor együtt a család ez a téma. Legfőképpen 2 dolog zavar: az első az, hogy az én kedves húgocskám nekem folyton betesz, ha anyuéktól hall valamit, akkor mindig bekever stb, stb; a másik pedig a nővérem folyamatosan váltogatta a munkahelyeit, most is a kirúgás szélén áll, a barátja, akinél lakik egy tuskó, de mindenkivel, viszont mindezek ellenére ő maradt a szent és sérthetetlen kicsi lányuk.
Hát kérdem én mit lehet ilyenkor tenni?
A válaszát előre is köszönöm!
További szép napot!

Tisztelt Zoltan!
Vegso elkeseredesemben irok Onnek. 6 honapja elhagytam a ferjemet, a 16 eves fiam vele maradt. Beleszerettem egy masik ferfiba, bar ez csak a vegso urugy volt, ill. elotte egyedul nem volt eleg batorsagom erre a lepesre, homokba dugtam a fejem. A fiam amikor megkerdeztuk kinel akar maradni eloszor azt mondta hol nalam, hol az apjanal, aztan amint megtudta hogy nekem van valakim, hozzam mar latogatoba sem akar jonni. Azota bar szoba all velem, egyfolytaban erezteti , hogy mekkora hibat kovettem el, konyorognom kell, hogy lathassam. Amikor elhivom ebedre vagy fagyizni, azt mondja nem jon, mert nem erdemlem meg, Rossz vagyok, es rossz dolgokat muvelek. Ezt igy a szemembe mondja, azert, mert szoba allok meg a baratommal, es nem ulok a negy fal kozott munka utan. Azt mondja tonkretettem az apja eletet, es az ovet is. Hozza kell tennem, o 16 evig el volt kenyeztetve, ki volt szolgalva az apjaval egyutt. Talcan vittem be neki a szobajaba az etelt napi 9 ora munka utan. Az apjat isteniti, es mindenert engem tart felelosnek. Amikor kerdeztem a ferjem, azt mondta O nem uszitja ellenem, sot inkabb probalja rabeszelni a velem valo kapcsolattartasra. Az sem jo otlet, hogy a volt lakasunkban talalkozunk (ok maradtak ott), de hozzam nem hajlando jonni (pedig nem a baratommal lakom), es mashol sem hajlando velem talakozni. Igy meg nem egyszer osszefutottam ott a ferjemmel, es altalaban ennek veszekedes a vege, valamiert mindig belem kot, a fiam termeszetesen ezert is engem okol, hogy miert bosszantom fel a papit. Hozza kell tennem, a ferjem olyan kulturaban nott fel, ahol a noknek sokkal kevesebb joga van, es neki ezt feldolgozni biztos sokkal nehezbb. Tudom, hogy nincs mentseg arra amit tettem, nem igy kellet volna az egeszet csinalni, de sajnos a szerelem elvette a jozan itelokepessegemet, es nem lattam elore ezeket a problemakat. Felek, hogy ezzel a lepesemmel a fiamat egy eletre elveszitettem.

Tiszteletem Ura! Bajban vagyok ,mert márciusban töltötte a kisebbik fiam a 17-életévét és tavaly is voltak vele problémáim az iskolában is itthon is most már nem is tudom hány éve elakar költözni itthonról!! Most épp ott tartunk,hogy írassam ki a suliból ,mert nem fog úgy sem járni,mert ő úgy érzi,hogy nem tudom neki azokat az anyagi dolgokat meg teremteni amire neki a suliba szüksége lenne ! Kaja- kajapénz a tanszerek, könyvek stb az igényeit nem tudom teljesíteni! Így ő nem fog iskolába járni!Ezzel kapcsolatosan kérnék öntől tanácsot!!! Köszönet :Csala