Recenzió: Nano: egy soknyelvű diplomata kaladjai

Nanovfszky György: NANO, egy soknyelvű diplomata kalandjai öt kontinensen Alternatív Kiadó, megjelent: 2014. Könyvrecenzió A könyv egy budapesti kisfiú történetét tárgyalja, aki a XX. század negyvenes éveinek végétől tudatosan készül arra, hogy beutazza a világot. Ehhez mindenekelőtt idegen nyelveket tanul, majd lesz idegenvezető és tolmács. Elvégzi a bölcsészettudományi egyetemet és a diplomáciai főiskolát. Igyekszik mindenben a maximális teljesítményt nyújtani és sokrétű érdeklődésének megfelelően az általa művelt területeken elismerést és sikereket elérni. Egyetemen, főiskolákon oktat, majd felkészültsége és nyelvtudása alapján az Egyesült Nemzetek (ENSZ) munkatársa lesz, mint közgazdász. Ezt követően egy váratlan fordulattal kinevezik Magyarország nagykövetének, amelyről mindig álmodott, és amelynek érdekében tanult és dolgozott. Hét országban és számtalan nemzetközi szervezetben tevékenykedett rendkívül eredményesen és töltött be vezető funkciókat. Hivatásánál fogva számos nemzetközileg ismert személyiséggel kerül nemcsak hivatali, de olykor baráti kapcsolatba, amelyeket hazája érdekében kamatoztat. Politikusok, közéleti személyiségek, egyházi vezetők, a nemzetközi élet alakítói fordulnak hozzá és eközben egyengeti, képviseli és érvényesíti Magyarország érdekeit. Munkájával kapcsolatban számos fórumon nyilvánul meg mind szóban, mind írásban. Egy tucatnál több könyvet és számos tanulmányt publikál, miközben tudományos fokozatot szerez. Érdeklődési és tevékenységi köre széles. Beletartozik a politikán és a gazdaságon kívül a nyelvészet, az irodalom, a vallástörténet és a kommunikáció, amelyek szervesen kapcsolódnak mindennapi tevékenységéhez. Életrajzi könyvében, amelynek címe „NANO” a szerző gyerekkori beceneve és nincs köze a napjainkban olyan divatos nanotechnológiához, őszintén beszámol mindenről. 2 A majdnem 280 oldal terjedelmű, ízléses és jól szerkesztett memoárkötetet félszáz fénykép illusztrálja, egyben tartalmazza azon személyiségek eredeti, személyes megjegyzéseit, amelyeket a szerzővel folytatott munkakapcsolatok során szereztek. Köztük államfők, ismert írók, kulturális és gazdasági potentátok, művészek szerepelnek. A könyvben a szerző nemcsak a hivatali tevékenységéről számol be, de tájékoztatja az olvasót az életút személyes vonásairól is, amely nemcsak emberivé teszi íróját, de utal azokra a problémákra is, amelyek óhatatlanul felmerülnek egy ilyen tartalmas és sokrétű élet megvalósítása során. A könyv felépítését tekintve logikus kronológiai sorrendet követ: az első fejezetekben részletesen olvashatunk iskolai tanulmányokról általános iskolától az egyetemig, miközben a történeteket olvasva felsejlik az akkori politikai rendszer sajátossága, a szerző személyes kapcsolatai, átszőve az egészet az idegen nyelvek iránti érdeklődéssel, amely segítségével egyre többet tudunk meg a mindenki által csak Nanoként ismert szerzőről. Az igényesen megformált körmondatok oly finoman telítettek hasznos információval, hogy miközben haladunk előre a történetben, úgy ismerhetünk meg egyre többet az épp aktuális éráról, országról politikai, társadalmi vagy éppen kulturális vonatkozásban. Olvashatunk a budapesti Jelcin-látogatás máig ismeretlen eseményeiről, a csecsenek által elfogott magyar túszok és néhány orosz földre elhurcolt magyar műkincs „kiszabadításáról” éppúgy, mint Bethlen István földi maradványainak felkutatásáról börtönökben és rabtemetőkben, titokban tárgyalva sírásókkal. (érdemes továbbá megemlíteni, hogy amennyiben az a bizonyos találkozó megvalósult volna II. János Pál pápa és II. Alexij pátriárka között 1996-ban Pannonhalmán, már talán lenne magyar Nobel-békedíjasunk…) A mű szerkezete világos, a fejezetek egymásra épülnek, de külön-külön is önálló egészet alkotnak, olvasás közben történetből történet lépve azt vesszük észre, hogy egyszerűen „nem tudjuk letenni a könyvet”. Ezt a hatást csak úgy lehet elérni, hogy olyan, a hétköznapi emberek számára „elérhetetlen és ismeretlen” világról kaphatunk bepillantást, amelyekről korábban ilyen formában nemigen olvashattunk volna. 3 Ha az emlékiratok egyben a szerző életében tárgyalt legfontosabb témákat említjük, feltétlenül szólni kell a tevékenységével együtt járó számtalan utazásról több, mint 100 országban, a nemzetközi finnugor és az eszperantó mozgalomban elért eredményeit, továbbá a világkereskedelmi mozgalomban eltöltött több mint húsz évet, amelyek szervesen hozzájárultak diplomáciai, nagyköveti tevékenységéhez. Beszámolója nem hivalkodó és nem kíván sehol sem példaképpé válni, „fényezni önmagát”. Beszél hibáiról és arról is, ahol nem sikerült elérni az elvárt eredményeket. Ritka dolog az, amikor valaki ember tud maradni magas beosztásban, a hatalom közelében, de sohasem felejti el, hogy ahol van „fent”, ott van „lent” is. Rendkívül mértéktartók és pontosak a beszámolók a könyvben szereplő politikai eseményekről, történésekről legyenek azok magas szintű politikai tárgyalások, gazdasági megállapodások, egyházi vezetők találkozója, vagy „egyszerű” túszszabadítási tárgyalások. Értelemszerűen vannak olyan pontok is, ahol a szerző csak odáig mehet el, ameddig az információk nem érintenek államtitkokat, vagy bizalmas jellegüknél fogva, a még élő személyek esetében nem sértenek személyiségi jogokat. Vonatkoznak ezek mindenekelőtt a rendszerváltás időszakára és az orosz-magyar kapcsolatok (műkincsek, hadifoglyok, katonai együttműködés) témakörére. Ajánlom figyelmébe a könyvet mindazoknak, akik érdeklődnek a nyelvek, a különböző kultúrák és a diplomácia világa iránt. Mind a leendő diplomaták és fiatal nemzetközi kapcsolatok szakértői számtalan hasznos, a tankönyvekből nem nyerhető tapasztalattal gazdagodhatnak olvasás közben a példaértékű szakmai elhivatottságról, az egyre nagyobb hangsúlyt kapó élethosszig tartó tanulásról, az idegen nyelvek folyamatos tökéletesítésének jelentőségéről, valódi lojalitásról és hazaszeretetről. A manapság már sajnos ritka emberi tartás, őszinteség, a különböző kultúrák és másság iránti tisztelet, valamint a szűnni nem akaró tudásvágy mindannyiunk számára példaként szolgálhat. 4 Érdekes és tanulságos könyvet fognak olvasni, amelynek során nemcsak egy felettébb érdekes életúttal, de azzal is megismerkedhetnek, hogy ezt miképpen és milyen áron lehetett elérni a XX. század második felében. Egy könyv a nagykövetről, az emberről - mindenkinek. Hossó Nikoletta Budapest, 2014. március 16.