Tevékeny türelem in Jelenkor 2016. március, 343.

Katalin Bélyácz

Tevékeny türelem in Jelenkor 2016. március, 343.

Katalin Bélyácz

visibility

…

description

1 page

link

1 file

A pécsi klasszika Filológia diákjaiként először 1997-ben láttuk és hallottuk őt, a kerényi károly születésének 100. évfordulójára a pécsi bölcsészkaron rendezett konferencián. Az egyik résztvevő akkor ott azt kérdezte tőle: "Hogy lehet az, hogy kerényi nem szerepel az Utas és holdvilágban?", és erre ő azt felelte, hogy "már hogy ne szerepelne, ő a főszereplő". Amikor aztán ott kerényiről beszélt, a számára legfontosabb kerényi-műnek a religio Academicit nevezte mint a kutatásnak elkötelezett élet ars poeticáját, és ennek mottójaként egy verssort idézett Zelk Zoltántól: "nem rólad tudok már, de téged" -egyszerre látható volt a csoda, hogy ő az, akit kerényihez és az ókortudományhoz is ilyen kivételes viszony fűz. elsőként tehát kerényit jelentette nekünk -ahogy kerényi magda emlegette őt: "a férjem legfontosabb tanítványa" -, azzal, amit kerényiről írt és mesélt, azzal, hogy kerényi magyarországi korszakának tanulmányait, amelyeket a kerényi-életmű egyik legértékesebb részének tartott, az ő gondozásában olvashattuk, és azzal, hogy a kerényi károly régi tanszékének folytatásaként 1996-ban újrainduló pécsi klasszika Filológia dolgait mindvégig ragaszkodással és figyelemmel kísérte. A pécsi klasszika Filológia diákjai, a kezdetektől egészen mostanáig, tanulmányaikban nagyobb megerősítést aligha kaphattak annál, mint amikor nagy Árpád miklóstól azt hallhatták, hogy "elmeséltem a mesternek, és nagyon örült".

„Tevékeny Türelem” Szilágyi János György (1918–2016) emlékére A pécsi klasszika Filológia diákjaiként először 1997-ben láttuk és hallottuk őt, a kerényi károly születésének 100. évfordulójára a pécsi bölcsészkaron rendezett konferencián. Az egyik résztvevő akkor ott azt kérdezte tőle: „Hogy lehet az, hogy kerényi nem szerepel az Utas és holdvilágban?”, és erre ő azt felelte, hogy „már hogy ne szerepelne, ő a főszereplő”. Amikor aztán ott kerényiről beszélt, a számára legfontosabb kerényi-műnek a religio Academicit nevezte mint a kutatásnak elkötelezett élet ars poeticáját, és ennek mottójaként egy verssort idézett Zelk Zoltántól: „nem rólad tudok már, de téged” – egyszerre látható volt a csoda, hogy ő az, akit kerényihez és az ókortudományhoz is ilyen kivételes viszony fűz. elsőként tehát kerényit jelentette nekünk – ahogy kerényi magda emlegette őt: „a férjem legfontosabb tanítványa” –, azzal, amit kerényiről írt és mesélt, azzal, hogy kerényi magyarországi korszakának tanulmányait, amelyeket a kerényi-életmű egyik legértékesebb részének tartott, az ő gondozásában olvashattuk, és azzal, hogy a kerényi károly régi tanszékének folytatásaként 1996-ban újrainduló pécsi klasszika Filológia dolgait mindvégig ragaszkodással és igyelemmel kísérte. A pécsi klasszika Filológia diákjai, a kezdetektől egészen mostanáig, tanulmányaikban nagyobb megerősítést aligha kaphattak annál, mint amikor nagy Árpád miklóstól azt hallhatták, hogy „elmeséltem a mesternek, és nagyon örült”. A későbbiekben aztán, amikor Szilágyi János Györgynek a „Görög művelődéstörténetbe” írt művészettörténeti fejezetein nevelkedtünk, boldogan a tudattól, hogy a világon a legjobbat olvashatjuk, majd a „legbölcsebb az idő”, a „Pelasg ősök nyomában”, a „Szirénzene” vagy „Az évszak műtárgya” sorozatba írt leporellóinak az olvasásakor, Budapesten az Antik Gyűjteményben való találkozásokkor, vagy az általa rendezett Antik kiállításban tartott óráin látható lett az is, hogy mi az, ami a kerényihez mindig hűséges Szilágyinak saját útja lett, kerényi számára járatlan területeken. Ilyen elsősorban is a szuverén tudás ókori szövegeken túl a tárgyakról, a klasszika archaeológia mesterségének elsajátítása az elképzelhető legmagasabb szinten, amelynek gyümölcseként feldolgozta az etruszko-korinthosi vázafestészet teljes korpuszát, és ilyen – Szilágyi szavával – a „kultúrák ölelkezésének” revelatív tudása. egy beszélgetésen, amire az elTe Ókortudományi Intézetének könyvtárába hívták – talán 2005-ben volt –, arra a kérdésre, érdemes-e ma ókortudománnyal foglalkozni, azt mondta, hogy „de hát csak ókortudománnyal érdemes foglalkozni”. már ahogyan ezt ő tette. Akinek minden szavát egy olyan élet hitelesíti, amely a tudománynak elkötelezett hűségében és „tevékeny türelmében” gazdagon tudott termőre fordítani minden kutatással töltött percet, és amely magyarországon tudott világszínvonalon megvalósulni: képes volt rá, hogy az elszigeteltség közepette is Szigetet teremtsen. A modern festészet iránti érdeklődéséről egy beszélgetésen azt mondta, „ez egy viszonylag új keletű vonzalom, ami azt jelenti, hogy még csak negyvenéves”. egyszer a bázeli képtárban egy mondrian-kép előtt odafordult egy diákhoz: „nézze meg itt ezt a sárgát! látja, hogy az a másik ott nem ennyire meggyőző?” Jó volt annak, aki őt hallgathatta, mert bensőséges viszonya volt művészettel, ókorral, történelemmel – kultúrával, ha tetszik. Tevékeny türelemnek Thomas mann azt az erőt nevezi, ami képes leigázni az időt. ez talán Szilágyi János György egyik paradigmája. A pécsi klasszika Filológia nevében hálásan és szeretettel búcsúzom tőle. Bélyácz katalin 343

Log In

Tevékeny türelem in Jelenkor 2016. március, 343.

Related papers

Related papers

Related topics